A messzirôl egybefüggô, rendezett folthalmaznak mutatkozó pipacsmezô testközelbôl véletlenszerûen ritkuló-sûrûsödô, színintenzitásában erôsödô foltrendszer. Egy kaotikus pont- illetve foltrendszernek a távolság függvényében változó látványát festette meg Monet Pipacsok címû képén, természetesen békés polgárok lakásának falát díszítô, oldott hangulatú tájkép formájában.

Georges Braque ezen (már a szintetikus kubizmus ismérveit magán viselô) mûve az illuzionisztikus téralakítás szempontjából meglehetôsen leegyszerûsítettnek tûnik. A formák egymás átfedésével a lehetô legközvetlenebb módon utalnak térbeli elhelyezkedésükre. Braque-ot láthatóan a különbözô foltok, felületek egymáshoz való viszonya és alapvetôen síkra redukált volta jobban érdekelte, mint a centrális perspektíva rendszerén belüli mozgás. Észre kell vennünk, hogy a kép értéke többek között annak a koherens rendszernek (jobb szó híján imaginárius térszervezôdésnek) köszönhetô, mely csak kismértékben tûr meg tôle idegen, adott esetben három dimenzió illúzióját keltô elemet. (Gitár és kancsó, 1927.)