From a distance, the poppy field appears as an unbroken field of spots, but when we move closer we discover that more and less intensive fields of colour can be distinguished. This phenomenon was painted by Monet in his landscape, "Poppies."

Georges Braque ezen (már a szintetikus kubizmus ismérveit magán viselô) mûve az illuzionisztikus téralakítás szempontjából meglehetôsen leegyszerûsítettnek tûnik. A formák egymás átfedésével a lehetô legközvetlenebb módon utalnak térbeli elhelyezkedésükre. Braque-ot láthatóan a különbözô foltok, felületek egymáshoz való viszonya és alapvetôen síkra redukált volta jobban érdekelte, mint a centrális perspektíva rendszerén belüli mozgás. Észre kell vennünk, hogy a kép értéke többek között annak a koherens rendszernek (jobb szó híján imaginárius térszervezôdésnek) köszönhetô, mely csak kismértékben tûr meg tôle idegen, adott esetben három dimenzió illúzióját keltô elemet. (Gitár és kancsó, 1927.)