Vendégek: Bodoky Tamás (újságíró, MaNcs) Falus Dániel (Index Rádió) Kirschner Péter (Magyar Rádió) Nótári Péter (Para-Rádió) Simó György (Tilos Rádió) Spitzer Gyöngyi Soma
Moderátor: Indri Gyula (Duna tévé)

I. Gy.: ’91. augusztus 21. Tilos Rádió. Meg tud-e élni egy ilyen nonprofit rádió? Kell-e 24 órás mûsoridô? Vagy elég egy megosztott frekvencia?

S. Gy.: Attól függ, hogy mit szeretnének azok, akik a rádiót csinálják. Például Szombathelyen egy mûvelôdési ház lepukkant helyiségébôl rettenetesen rosszul esne napi 24 órában nyomatni. De azt hiszem, te most a közösségi rádióra gondolsz. Ha el akarunk jutni valakikhez, és nem kommercionális fogalmakkal definiáljuk a közönségünket, akkor nincs szabály, hogy 24 vagy 12 órás frekvenciára van szükség. A Tilosnak nagyon kéne egy 24 órás frekvencia, mert szerintem a rádiót a növekedés tartja életben. A Tilos egyébként nem nélkülözi a népszerûséghajhászás bizonyos elvét. Mi szeretünk sok emberhez szólni. De a nonprofit is félrevezetô fogalom, én nagyszerû, jövedelmezô rádiót tudnék csinálni nonprofit keretek között, mert 3 százalék reklámból remekül meg lehet élni egy rétegpiacon.

I. Gy.: Már az interneten is mûködnek rádiók. Biztosan van jövôje az ilyen típúsú rádiózásnak, de jelen pillanatban hogyan rúghatnak labdába az ilyen frekvenciapályázatoknál?

N. P.: Per pillanat sehogy, a médiatörvényben legjobb tudomásom szerint és hálistennek nem szerepel az internet. Tehát effektíve, jogilag nem létezünk. ’89 óta bontakozik a médiatörvény, szerintem ma sincs végleges formában, tíz év alatt sem sikerült egy normális törvényt összerugdosni.

K. P.: Egyetértek, hogy hálistennek. Addig jó, amíg nem lehet beleszólni, nem lehet szabályozni, és akinek nem tetszik, mérgelôdhet, legfeljebb felmegy a vérnyomása. Amikor a politikusok a médiatörvényt csinálták, már volt internet, de annyira el voltak foglalva azzal, hogy egymás kezét-lábát minél jobban megkötözzék, hogy elfeledkeztek arról, hogy mire a törvény életbe lép, Magyarországon már nagyon elterjedt lesz az internet.

I. Gy.: De mi a jövôje? Konkurenciát jelentenek a többi rádiónak? És kirekesztôdnek azok, akiknek nincs hozzáférésük?

N. P.: Hogy mi a jövôje? Most a Matáv-kedvezmény a határ, este hattól érdemes adni, onnantól olcsóbb. Éjszakába nyúlóan lehet ôrülni. Nappal is lehet, de hogy ki fog délután háromkor hallgatni minket, az más kérdés.

I. Gy.: A Tilos Rádió nem gondolkozott azon, hogy este hattól interneten is adjon?

S. Gy.: Vitatkoznom kell, nemcsak otthon lehet netezni, hanem munkahelyen is, és tök jól lehet hallgatni a Tilos Rádiót. Annak, aki régen netezik, ismeri a gépet, letöltötte a szoftvereket, annak kényelmes, de még messze az idô, amikor az internet olyan zsebibaba eszköz lesz az életünkben, mint amilyen a rádió. Konkurenciáról még nem lehet beszélni, 5 év múlva igen, amikor összeér majd a drótos világ. És akkor majd mindenki maga választ, hogy tévét, rádiót vagy internetes programot hallgat.

Soma: Olvastam egy elôrejelzést, 2004-re olyan elterjedt lesz az internet itthon is, mint a videó, minden háztartásban lesz. Ha megszületett a médiatörvény, szerintem ebbe már nem fog tudni beleszólni, ez már a jövô médiája. A jelen médiája elég szomorú képet mutat, elhoztam egy médiamarketingestôl a reklámtortát, ez a reklámköltség megoszlása médiatípusonként. A rádióra esô cikkely elég kevéske, és úgy néz ki, hogy nem is fog vastagodni. Minden a tévére van szabva, mert 47,7 százalékot visz el az összes reklámköltségbôl, míg az összes rádió együttesen csak 6,24 százalékot.
S. Gy.: És ebbôl 5 százalék három rádióé.

Soma: Igen. Elsô a Danubius, noha a Sláger Rádió hallgatottabb, azaz nem feltétlenül a leghallgatottabb rádiónak van a legnagyobb reklámbevétele. A Danubiusban egyszerûen jobb kereskedôk vannak. A Danubius a király, utána jön a Sláger meg a Juventus, a többi meg csoda, hogy megél. Elképesztô, hogy Budapesten összesen kilenc kereskedelmi rádió van, de egy marketingtanulmány szerint a kb. hasonló paraméterekkel rendelkezô Prágában 25 kereskedelmi rádió tartja el magát, és nem tudom, hogy hogy csinálják. Itt három van, a többi haldoklik, bejön még négy kereskedelmi, még négy nonprofit, ez olyan iszonyú, embertelen harc lesz, amibe örülök, hogy a sors nem engedett beszállni.

I. Gy.: Miben nyilvánul meg egy ilyen harc? Mostanában mindenki azzal küszködik, hogy 70–30 százalék legyen a zene–szöveg aránya. Ennél több szöveget nem lehet elbírni. Vagyis problémás a mûsorkínálat. Egy internetes rádió mennyiben különbözhet a mûsorstruktúrában? Hogyan szegezi oda a hallgatóit?

F. D.: Mi próbálunk a kereskedelmi ügyektôl nem mentesek lenni, mivel kereskedelmi rádió vagyunk, ugye. A mi mûsorstruktúránk viszont egész más, nem úgy játszottuk össze a programokat, hogy órától óráig folyamatosan adunk, aztán ha valaki belecsöppen egy zenei félórába, akkor végig kell hallgatnia. Van egy kínálatunk, amibôl bárki összevághatja magának, amit hallani akar, mehet a következô számra, vagy meghallgathatja Soma mûsorát. Nincs kötöttség. Mindenki maga szerkeszti össze a mûsort, amit hallgatni akar.

I. Gy.: Ez azért már egy egészen más rádiózás. De vajon van-e egységes arculata egy nonprofit, civil típusú rádiónak, illetve van-e egy külön kereskedelmi standard, vagy egy klasszikus magyar, közszolgálati rádióra érvényes standard?

S. Gy.: Persze, lehetnek standardok, csak minek. A különbség a standard értelme. A közszolgálati standard az, hogy megteremtse a normákat, amelyek az ország egésze számára kommunikálhatóak, például így beszélünk emberekrôl, morálról, államról, érdekrôl. A kereskedelminek a standardja a leghatékonyabb hallgatóhalászati mód. Itt többféle, a különbözô hallgatórétegeket célzó bejáratott standard van, ennek megfelelôen többféle rádió, az ún. format radio, mint például hírek, információk, oldies, 60–70-es évek. Ez a leghatékonyabb. Idejöttek nyugati szakemberek, marha büszkék voltak két dologra, egyrészt, hogy nyugati szakemberek, másrészt hogy itt végre megmutathatják, és kôkeményen kitaposták a rádiósokból azt, hogy az Amerikában és Nyugat-Európában bevált know how alapján építsenek fel egy rádiót. A magyar szakemberek meg kurva büszkék voltak arra, hogy idejöttek nyugati szakemberek, és ôket kérték fel erre a feladatra, és gond nélkül megtanulták a leckét. A közösségi rádiók identitásának alapja az, hogy a lehetô legszabadabb rádiózási formában dolgoznak azért, hogy a lehetô leginkább olyanok legyenek, amilyenek lenni akarnak. Tehát itt a legkevésbé fontosak a standardok, itt az a lényeg, hogy te ki vagy, miért csinálsz rádiót, kinek csinálod. És miután ezt megmondtad, akkor ahhoz választasz egy rádiózási formát, kétórásat vagy nyolcórásat, interneteset vagy frekvenciásat.

Soma: Apropó, szakemberek, most nem nonprofit, hanem kereskedelmi rádiót próbáltam pályázni, megkerestem a legprofibb kereskedelmi szakembereket, és azt mondták, Soma édes, el ne hidd, hogy Magyarországon van olyan szakember, aki egy rádiót felépítsen. A Budapesten mûködô kereskedelmi rádiók struktúráját külföldi szakemberek hozták létre, és amikor értetlenkedtem, hogy biztosan van legalább egy magyar profi, azt mondták, hogy nem, még mindig nincs, a most beinduló 4 kereskedelmi rádió is külföldrôl hozatja be a receptet. Nem mernek kiszakadni ebbôl a formából, mert köti ôket a zseton.

S. Gy.: De borzasztó nagyokat lehet ám hibázni. Például hogy hogyan áll össze a mûsorszerkezet, meg ki kap mûsort. Ismerek olyan fanatikus 98.0-hallgatókat, akik kifejezetten azért szeretnek egy-egy közösségi rádiós mûsort, mert tökéletesen antirádió. Se beszélni nem tud az ember, se mondani nem akar semmit, se nincs négy lemeznél többje, szóval annyira ellentmond mindannak, ami rádiózás, és akkor ül a csávó a kocsiban, hallgatja és révül. Szóval lehet ezt tanulni, mi ezt magunktól tanultuk meg, és az emberek kárára, akik valahogy kibírták és megbocsátottak.

N. P.: Nálunk, a Parában az a standard, hogy nincs felsô ráhatás. Vagyis minket nem a zseton köt, van egy idézôjeles fôszerkesztô, aki igazából nem az, nem szól bele, hogy csináljuk a mûsort, totális demokrácia van, hívhatnánk anarchiának is…
S. Gy.: …organizált anarchiának…

N. P.: …annak, és ami annyiból áll, hogy van egy koordinátor, aki rá-ráfigyelget a mûsorokra, de nem szól bele, hogy ki hogyan készíti el ôket.

I. Gy.: Akik egyéniségek a rádióban, azok igazából a televízión keresztül lettek azok. A nyugati rádiózás normái gyûrûznek be, perceid, másodperceid vannak, addig kell gondolatot közölnöd, mert lekevernek. Mennyire lehet a közösségi rádiózás egyéniségkitermelô hely? Mi a különbség, és mi a reklám szerepe? Mert egy közösségi rádió nem reklámozza magát. Ha hallasz egy új rádióról, megkeresed? Belehallgatsz?

B. T.: Egy darabig rádióztam én is a Tilosban, nem csak hallgató vagyok, a rálátásom meg csak annyi, hogy ha zenét akarok, akkor kereskedelmi, de ha a Simó úr magvas szerda reggeli gondolataira vagyok kíváncsi, akkor közösségi. De nem kell kiélezni ezt a szembenállást, megfér egymás mellett ez a két mûfaj.

I. Gy.: De hogyan? Hogyan megy az image-építés, hogy mûködik a PR…

S. Gy.: Pont ugyanúgy, csak jobban kell tudni, kinek csinálod. És egy gondolat Bodoky úrnak, figyu, nagyon nagyot hibázol, ha kereskedelmit hallgatsz, ha zenét akarsz hallgatni, nem azért, mert azok annyira szar zenék, bár azok, hanem mert nagyon gyakran belenyerít valaki, aki reklámszinkronból keresi a kenyerét. Vagyis a kereskedelmi rádiók hallgathatatlanok, a zenébe beledumálnak, a szövegeiket meg alig mondhatják végig. Egyéniséget meg úgy kell építeni a közösségi rádióban, hogy egy egyéniségnek kell beszélnie bele a mikrofonba, érdekesen, meg kell tanulni rádiózni, és akkor a hallgatók rájönnek, hogy wow, ez egy csávó, vagy wow, ez egy csaj, és megjegyzik a nevét. A Tilos Rádióban volt egy Superman nevû alak, akit nem ismert senki sem, minden kedd reggel elkezdett beszélni, és nagyon sokszor elmondta, hogy ô a Superman. Sajátosan ugyan, de pont úgy választott nevet, ahogy ezt egy marketinges szakember tanácsolta volna, és tényleg, a srác egy marketingkommunikációs reklámszakember volt. És vicceseket mondott, és marha érdekes egyéniség volt, és nagyon gyorsan beivódott az emberek fejébe, hogy van ez a csávó, akit Supermannek hívnak, de azt nem tudták, hogy ez egy nonprofit rádió. Azaz nonprofit rádiós eszközökkel lehet építeni egyéniséget, csak éppen másképp, mert kevesebb a pénzed, és ezért tényleg egyéniségnek kell lenni. Nem úgy, ahogy a fiú- meg lányzenekarok építenek egyéniséget, azaz a Kozsó tart egy válogatást, jönnek a fiúk-lányok, és akkor kiválasztják ôket méret, szemszín meg mozgás szerint, és akkor elkezdik nyomni róluk a történeteket újságokban, és valahogy felépülnek.

K. P.: Nagyon fontos dolog, hogy a nagy országos közszolgálati rádió meg a nonprofit rádiók hogy jönnek össze. Ebbôl a kétfajta rádióból lehet megtudni, hogy ebben az országban emberek élnek. A kereskedelmibôl meg lehet tudni, hogy milyen lemezeket lehet a boltokban kapni, meg milyen automaták gyártják le és adják el ôket. A nonprofit és a közszolgálati rádiókban az a jó, hogy nemcsak azok beszélnek, akik csinálják, hanem azok is, akik hallgatják. Nem a telefonjátékokra gondolok, ahol bugyuta kérdésekre kell hülye válaszokat adniuk, hogy nyerjenek egy valamit.
A reklámokat illetôen pedig szerintem erôszakolt a reklám mennyisége szerint megkülönböztetni ôket. Én azt tartanám jónak, ha nem kellene egyik rádiónak sem azért küzdenie, hogy a reklámtortából minél nagyobbat szakítson, de a reklám már annyira hozzátartozik az életünkhöz, hogy az a rádió, ahol nincs reklám, kicsit süket lenne. Nemcsak a klasszikus reklámra gondolok, hanem arra, hogy mint Tilos Rádió-hallgató, hova menjek szórakozni, mit fogyasszak, mit ne. Ez hordoz rekláminformációt is. Csak nem ebbôl kellene megélni.

Soma: Szerintem a kereskedelmiben nem az a gond, hogy megszólal a reklám, hanem az, ahogy megszólal a reklám. Az a mesterkélt, búgó hangzás, amiben abszolút egységesek a kereskedelmi rádiók, és nem csak a reklámok tekintetében
(Soma elô is adja, talán kottázni kellene): Maga a tizedik betelefonáló, valójában persze nem maga a tizedik betelefonáló, és én egyáltalán nem is szeretnék szívesen magával beszélgetni, de hát pontosan el tudom játszani, hogy mégis, valóban a szinkronszínészi iskolában már megtanultuk, hogy hogy kell hangot képezni… Szóval ezzel a farizeus borzadállyal tökéletes egységben van a reklám megszólalása is. Én egy nagyon nagy álmodozó voltam, vagyok, és remélem, leszek, mert azt gondoltam, hogy lehet úgy kereskedelmi rádiót csinálni, ami csak egyéniségeken alapul, megkerestem Simó Gyurit, Új Pétert, Albert Györgyit, 25-30 marha klassz embert, de az utolsó pillanatban visszariadtak, akik a zsetont adták volna, nem merték belerakni a pénzüket. 200 milla kell indításkor, elkülönített bankszámlán a leadás elôtt, ami 3 hónapos reklám nélküli adást fedez, plusz a promóció, ami 50 millió, plusz a felmérések. A Sztár Rádió annak idején 50 millát fizetett a Szonda-Ipsosnak, hogy mint egy mesterlövész, kristálytisztán becélozza a hallgatói csoportját. És lettek volna olyanok, akiknek ez a pénz annyi, mint az én testemrôl egy szál szôr, de mégsem merték megtenni. Úgy látszik, kis országunk még nem érett meg spirituálisan egy ilyen forradalmi médiához. De ma a rádió két dologtól függ. Lobbi és lóvé. ORTT-és jogász ismerôseim is azt mondták, bébi, sajtpapírt is beadhatsz, ha van lobbid és van zsetonod. Ennyi. A lóvé az úr.

I. Gy.: És egy közösségi rádiónak, például a Tilos Rádiónak mennyit kellett letennie, milyen sajtpapírt, milyen lobbilehetôséget kellett megjátszania? Vagy jeligés, zárt borítékban adta le a pályázatát?

S. Gy.: Hát igen, a jelige meg a zárt boríték biztos sokat segítene, hogy pártatlan legyen az a döntés az ORTT-ben. Nem tudom, Pesten még soha nem adtak nonprofit rádiónak frekvenciát. Magyarországon egyébként forradalmi a nonprofit kategória létezése, amihez meg van könnyítve a hozzáférés, ez nem szokványos az európai médiaszabályozásban. Ha elindulunk, be kell mutatnunk egy igazolást, hogy van 2 milliónk, amit meg lehetett volna mutatni úgy is, hogy Béla, küldj át 4 milliót, a pályázat után visszaküldjük. A mûsorsugárzási díj is sokkal olcsóbb. De aztán jön a következô, naturális korlát, 24 órás frekvenciához kell adó, antenna, cuccok, mert a Sony nem adja ingyen, van telefonszámla, ilyenek.

N. P.: Interneten ez talán könnyebben megy. Adó nem kell, csak szerver. A fenntartási költség szinte nullán van, és azért jönnek az emberek mûsort csinálni, mert akarnak és mert szeretnek.

F. D.: Az Index Rádióhoz kellett két számítógép, egy szerver, emberek, lelkesedés, ez kb. egymillió forint.

Hozzászóló: Ja, de aki ért hozzá, az tudja, hogy itt nem antenna van, hanem sávszélesség, amihez bizony megabite-okat kell bérelni, és az nem két fillér, és nem is egymillió, hanem több. A ParaRádió és az Index Rádió megkapta ezt egy másik szervezettôl, akinek van szervere, vonala, meg helye is. De ha én akarnék csinálni egy szerverszobát, venni 2 megabite-ot havonta, akkor az azért nagyon sokba kerülne.

I. Gy.: Ha egy közösségi vagy egy kereskedelmi vagy egy internetes rádióban elhangzik olyan, ami nem tetszik az ORTT-nek, akkor milyen szankciókkal élhet? És milyen az irányítás? A közösségiben, ahogy Péter mondta, anarchia van, míg a kereskedelmiben láttam olyat, hogy ott ül az angol anyanyelvû fônök fôszerkesztô, aki nem tud magyarul, de mert nem volt megfelelô a a hanglejtése a mûsorvezetônek, kirúgta…

N. P.: Mint mondtam, a médiatörvényben nem szerepel az internet, mint médiahordozó, tehát az ORTT nem tilthat be semmit. A szemükben mi nem létezünk. Azt szoktuk mondani a vendégnek, hogy rá van bízva, mit mond. Hogy ezt hogyan használja ki, az az ô dolga.

S. Gy.: Most szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy a közösségi rádiók szükségszerûen jó fej rádiók is, ahol állati lazaság van. Én például nagyon jól el tudok képzelni egy szimpatikus fasiszta közösséget, amely jól meg van szervezve, ne röhögjetek, elmondanám, hogy a radikális csoportokban nagy a hajlandóság arra, hogy jól kommunikáljanak, és el tudom képzelni, hogy ott van fôszerkesztô, és ha rossz a hanglejtés, akkor kirúgás. Ismerek olyan közösségi rádiókat is, ahol nagyon kemény személyi döntéseket hoztak, rossz fej voltál, ittál, ez-az-amaz… A nonprofit rádióra nagyon sokféle közösség be fogja adni a pályázatát, vallási és etnikai csoportok, akik korábban nem jutottak rádióhoz, és a saját normáik szerint fogják szabályozni a saját életüket. Magyarországon a médiatörvény annyi idô alatt született meg, amíg más országokban kimúlt volna. Arra, hogy mit mondhatnak a mûsorvezetôk, olyan bonyolult gumiszabályokat állítottak föl, hogy ha az ORTT akarná, akkor bármit el tudna meszelni. Nincs olyan mûsor, amit emberek hallgatnának, és átmegy a médiatörvényen. Le van gyalulva kereskedelmi, közszolgálati, nonprofit szempontoktól függetlenül, hogy hogyan kell tiszteletben tartani minden létezô felmerülô magaskulturális értéket úgy, hogy abból soha nem jöjjön ki egy magyar mondat.

Soma: Tényleg durva ez a közszolgálati gumiszabályozás, közszolgálatinak minôsül, idézem: a helyi közélettel foglalkozó, helyi mindennapi életet bemutató, segítô mûsorszám. Szóval ha az ember a magyar háziasszonyról beszél, az már helyi közélet valamilyen szinten, vagy nem? Kegyetlen a kiírás is, a heti mûsoridô – és ebbe nem esik bele a 0–6 óráig sugárzott mûsor – 40 százalékának kell közszolgálatinak lennie ahhoz, hogy a rádió annyi pontszámot kapjon, amivel a közszolgálatiságot kimeríti. Ez legalább napi 40 százalék beszéd, ennyi rizsára viszont nem adnak zsetont. És bezárul az ördögi kör, mert megint csak a huszadik, vacak zenét játszó rádió paraméterei jöhetnek szóba.

N. P.: És melyik helyi? Mert az internetes rádió fogható Új-Zélandon, Dél-Afrikában meg Burundiban is. Akkor melyik a helyi közélet? És az Index Rádiónak és a Parának van archívuma. Ha azt éjféltôl hajnali hatig hallgatják, az nem közszolgálati?

K. P.: Lehetne rémtörténeteket mesélni errôl, a közszolgálati rádiónál 27 pontban írja elô a törvény, hogy mi minden kötelezettsége van. A Magyar Rádióra ki van róva, hogy az összes Magyarországon élô nemzetiség számára anyanyelven kell mûsort biztosítania az örménytôl a lengyelig. Külön kiemelt közszolgálati mûsorszámnak számít a hazánkban élô nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját bemutató mûsorszám, vagyis ha reggeltôl estig cigányzenét adnánk, senki nem szólhatna egy szót sem.

Hallgatói hozzászólás: Az internetes rádió és szankciók: szerintem elég sajátos, hogy a szankciók elôször a Btk.-ban fognak megjelenni, most jöttek rá, hogy az internet is nagy nyilvánosságnak számít, tehát a rágalmazás, becsületsértés stb. ugyanúgy büntethetô lesz.

S. Gy.: Most olyat mondok, amit le fogok tagadni késôbb. Ez egy nagy baromság, az interneten definiálhatatlan a dolog, az utcán sem szabad becsületsérteni. De az interneten ki lesz felelôsségre vonva, a nudli@freemail.hu?

Soma: Nekem a bögyömben maradt ez az ORTT-dolog. Egy pályázatot megírni oltári nagy munka, van jogi, gazdasági, médiarésze, 80 oldalnyi cuccot beadsz, bedobod egy sötét lukba, és kijön a válasz, hogy igen vagy nem, és nincs indoklás az ORTT részérôl. Ezek a pályázatok, amennyiben alakilag nem érvénytelenek, nyilván a maximumot próbálják nyújtani, és hogy miért az Autóklub kapta meg a Classic FM helyett azt a frekvenciát, azt nem tudni. Amerikában az ORTT-nek megfelelô szerv bírálatai az interneten hozzáférhetôk, teljesen nyilvánosak, bárki megnézheti, miért úgy született a döntés, ahogy, hiszen mindenkit érdekel, hogy miért olyan rádió van az országban. Itt, Magyarországon viszont van néhány félisten, akik egymást mardossák, politizálnak, meg fizetett lobbiemberek vannak, erre szakosodott cégek, irodák, és megkeresik az ORTT fôgurujait, akik az élen vannak – ezt, gondolom, azért sejtjük mindannyian, és ôk jóformán már a pályázat kézhezvételekor tudják, kire fognak szavazni.
 

I. Gy.: Így van. Újságban olvastam, úgy adnak fel hirdetést, hogy marketingest, PR-ost és kormánylobbistát keresünk…

S. Gy.: Az nem baj. A fizetett lobbista olyan, mint a fizetett olvasztár. Nem ôt nem szabad fizetni, hanem a képviselôt.
A lobbistának. A fô baj az, hogy az ORTT nem egy médiaintézet, nincs víziója.

I. Gy.: Tehát arról van szó, hogy le kell számolni azzal az illúzióval, hogy valaki jókedvbôl elkezd rádiózni.

S. Gy.: Már miért kéne felszámolni? Miért ne lehetne most is elkezdeni rádiózni, ha valaki akar! Hát lehet! Hát egykor se lehetett! Az ORTT nem rosszabb, mint az egypártrendszer. Én nem vagyok ennyire kétségbeesve. Meg az emberek inkább rádiót hallgatni szoktak, és nem rádiót csinálni.

K. P.: Szerintem kellene egy olyan rádiót csinálni, ahol mindenki mindent elmondhasson, aztán vigye el a balhét maga. Vagyis minél több közösség meg tudjon szólalni. Az összes rádió közül a Magyar Rádió van a legjobban megkötve, és naponta fizetünk 100 ezres büntetéseket.

Soma: Két hete behívtak a Petôfi rádió éjszakai mûsorába, és kicsúszott a számon, hogy nekem errôl fingom nincs. Hát ne tudjátok meg, hogy én mit kaptam, hogy én ki mertem mondani a közszolgálati rádióban egy olyan szót, hogy fing. Ha meghallgatták volna a Mi, a pasik és a szex címû internetes rádiómûsoromat, akkor meglincselnének. Nagyon kötve van a megszólaló a közszolgálatiban és a kereskedelmiben, van aki el bírja viselni, van, aki nem. Pénz viszont csak a kereskedelmi rádióban lehet. És vajon mennyi ideig lehet lelkesedésbôl 24 órán át mûködtetni egy rádiót, ahol csak azért van demokrácia, mert senki nem ad egy grandot sem?
S. Gy.: Hát ha ez tényleg érdekel, akkor elmondom, hogy sokáig lehet. Akik a rádió életét megszervezik, azok kapnak pénzt, és remélem, rendesen. Nálunk csak a mûsorkészítésért nincs pénz. A Tilos Rádió gyûjt pénzt, és az emberek adnak, mert szeretnek minket hallgatni, és én erre vagyok a legbüszkébb. A rádió olyan, mint a sámán, nem ért máshoz, csak a sámánkodáshoz, de ahhoz nagyon, a közösség pedig áldoz rá, közvetve és közvetlenül, megveszi a szárított tigrisport meg elmegy a Tilos Rádió-bulikra. És nem kell a Tilosnak nonprofitnak maradni, ha olyan lesz a fejlôdés dinamikája, akkor lehet kommercionális is. Az ország szempontjából az a fontos, hogy legyenek olyan médiumok, ahol más alapról beszélnek. Ha 3-4 év múlva a Tilos Rádió értékét úgy lehet átmenteni, hogy az elveinket nem sértve beengedünk valamit a kereskedelmiségbôl, akkor nosza. Ezzel csak azt akarom mondani, a nonprofit és a minôség nem ugyanaz. Iszonyú jó alternatív kereskedelmi rádiót lehetne csinálni Pesten.

I. Gy.: Magyarországon kb. 3000 település van, és 120 engedéllyel rendelkezô rádió sugároz…

Soma: Engem lehívott egyszer a szolnoki Aktív Rádió, pardon, odahívott, nem sértésnek szántam, én magam is vidéki lány vagyok, Hajdúnánás sziti világközpontból származtam Pestre megváltani a világot. Szóval én úgy éltem meg, hogy kurva jó mûsort csináltam, és ez egy karriertörténet is egyben, mert a legeslegelsô adásom után a reklámozók 90 százaléka azon a napon visszalépett. És nem azért, mert nem volt jó vagy hallgatott a mûsor, hanem mert megijedtek az egyéniségtôl. Folyamatosan úgy érzem, hogy be vagyok zárva ebbe a picike országba, mondok egy példát. Angliában kiválóan meg tud élni egy énekesnô, akit 3-4 százalék hallgat. Itthon éhen döglik egy ilyen. Az ország nagy többsége birka – bocsánat, akinek nem inge, nem veszi magára –, és a megélhetés miatt muszáj a kereskedelmi televíziónak és rádióknak kiszolgálni ôket. Akik meg nem birkák, azoknak nincs médiájuk, illetve ha van, akkor nagyon rossz paraméterekkel, az omszki-tavi kanyar után már nem lehet ôket hallani.

N. P.: Nem szabad elfelejteni, hogy Budapest nagyon jól el van látva alternatív médiumokkal, míg az országban 8 millió ember vidéken él, és nekik szinte semmi sem jut. Szegeden van Rádió 88, vagy Szolnokon Aktív Rádió, plusz a Danubius, aztán viszonhallás. És ez szerintem csak rosszabb lesz. Pesszimista vagyok. Vagy csak tisztán látok.
I. Gy.: A rádió a pillanat mûvészete. Mint a színház. Nem lehet visszaadni…

F. D és N. P.: …naaaaa…

I. Gy.: …vagyis már lehet, az internetes rádiózás ezzel próbálkozik. Hogyan szervezitek, szerkesztitek össze a mûsorokat a közösségi rádiókban?

N. P.: Olyan helyen, ahol nincs zseton, a stábnak kell kialakítani a struktúrát. Egyébként nem vagyok feltétlen híve ennek a struktúradolognak, van valami fôvonal, ami viszi a rádiót, de igen erôsen ki lehet térni jobbra meg balra, aztán majd a hallgató dönt.

S. Gy.: Amit jónak tartunk. Nem egy kézikönyv szabja meg, hanem minden nap mennek a viták, megbeszéljük, hogy ki mondja meg x-nek, hogy nem lehet ilyen depressziósnak lenni egy reggeli mûsorban, vagy hogy mi a Tilos Rádió, hogy a kedvenc témámat említsem. Állati nagy viták vannak, komolyan. Aki volt Tilos rádiós közgyûlésen, az mûvészeti eseményen vett részt. Performanszon. Demokráciajátékon. Videóra lehet venni.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta