Az intermédia nem egyszerûen egy avantgárd vagy posztmodern mûvészeti irányzat – sôt fôleg nem az. Az intermédia fogalma magában hordja annak lehetôségét, hogy a szûk szakmai körökbôl kilépve társadalmi érvényességre tegyen szert – a „szakma” ebben az összefüggésben nem más, mint a technikai alapú információtovábbító eszközök összessége: az írásnyomtatástól és a fotótól a filmen, a magnón, a videón, a tévén, a számítógépen át az internetig. Formálódó posztszocialista, információs társadalmunkban csak most kezdünk ráébredni a „média” (a médiumok) igazi jelentôségére. Az intermédia azonban messze általánosabb érvényû fogalom, mert a médiumok közötti összefüggésre utal.
Egy szomorú esemény tette az etimologizálást különösen idôszerûvé: a közelmúltban halt meg Dick Higgins amerikai fluxus-mûvész, az experimentális költészet nagy specialistája, aki az intermédiát kitalálta, és akinek tiszteletére 1999 novemberében kiállítás nyílt az Ernst Múzeumban. Higgins elevenítette fel Coleridge szóhasználatát „olyan mûvek megjelölésére, amelyek fogalmilag két vagy több elfogadott médium vagy hagyományos mûvészeti mûfaj között helyezkednek el”. (Hangköltészet. Vál., szerk.: Szkárosi Endre Artpool, Budapest, 1994, 31. o.) Ugyancsak Higgins kedvenc gondolatai közé tartozott a festmény és a cipô közti alkotás feltételezése. Ha definiálással kísérletezünk, azon nyomban szembesülünk a kategorizálás rugalmatlanságával, és azonnal feszegetni kezdjük a kereteit, hogy biztosítsuk a szakadatlan fejlôdést. „Amióta az intermédia tanszéken órákat tartok, azóta tûnôdöm ezen az elnevezésen. (…) Mivel jár a médiumok közötti mozgás, a használatukból adódó képletes helyváltoztatás? (…) Egyáltalán kijelölhetô-e az a körzet e technikai médiumok univerzumában, amely közöttük helyezkedik el?” – töpreng az intermédia egyik oktatója. (Tillmann J. A.: Inter media. In Intermedia. Magyar Képzômûvészeti Egyetem Intermédia Tanszék, Budapest, 1999, 32. o.) Peternák Miklós pedig, a fôiskola intermédia szakának alapítója, a tanszék vezetôje ezt írja: „Az interaktív és multimediális információközlés és megjelenítés egyszerre követeli meg az információ tartalmi és formai alakítását, mivel itt arról van szó, hogy bármely diszciplináris forrásból származó alapanyagot megfelelôen strukturált és érthetô audiovizuális egységgé kell rendezni egy nem lineáris rend szerint. Megszületik a jelentésdizájn mint autonóm mûvészi tevékenység, mivel a formaadás nem egy dekoratív, mûvészies modort, hanem a tartalmak mély, funkcionális megértését követeli. Ezen anamorfózis metódusai még nem alakultak ki, s az önálló mûvészi munka szolgálja e mintapéldák elôhívásának egyedül értelmes közegét. Az MKE intermédia tanszéke, mely Magyarországon az egyetlen hely, ahol egyetemi szintû médiamûvész-képzés folyik, alkalmasnak tûnik e mûvészi kutatómunkára.” (Uo. 10. o.)
Az intermédia (mint Intermédia Tanszék) a Magyar Képzômûvészeti Fôiskola (2000. január 1-jétôl Egyetem) rendszerváltással egybeesô reformjának talán legsikeresebb következménye. Noha a médiamûvész/intermédiamûvész dilemma a tanszék fennállásának majdnem tíz éve alatt sem dôlt el (hála istennek!), számos, azóta nemzetközi hírnévre szert tett alkotó védte meg falai között diplomáját (El-Hassan Róza, Szegedy-Maszák Zoltán, Csörgô Attila, Veszely Beáta és még sokan mások), és állított ki – sokszor tanáraival együtt, ami az itt folyó tanításnak/tanulásnak magától értetôdô sajátossága.
Az intermediális szemlélet nem teszi lehetetlenné az egyes médiumok analitikus vizsgálatát, a mediális szemlélet pedig megengedi, hogy az egyes hagyományos mûvészeti ágakat (költészet, festészet stb.) is médiumnak tekintsük. Magától értetôdô, hogy egy-egy kiállításon akusztikus mûvekkel, konceptuális alkotásokkal vagy éppen interaktív számítógépes installációkkal, a kutatás során pedig elméleti és történeti mûvekkel („médiumarcheológia”) egyaránt találkozhatunk. Ha pedig arra gondolunk, hogy a rendszerváltás idején megfogant az Intermédia Tanszék ikertestvére is, az Interdiszciplináris Tanszék (csak éppen megszületni nem tudott a szakalapítás bürokrata bábáinak keze között), világossá válik, hogy az intermédia – sôt maga a mûvészet is – csak egyetlen diszciplína a sok tudományág és életterület között! Nem maradhat elszigetelt, felderíti a maga kontextusát, és halad tovább.
(A fönti szöveg a Magyar Képzômûvészeti Egyetem Intermédia Tanszékének a pozsonyi Képzômûvészeti Fôiskola Medium Galériájában 2000. januárban megnyíló kiállításához készült.
Nemrég jelent meg a szövegben idézett Intermedia címû könyv a Magyar Képzômûvészeti Egyetem Intermédia Tanszékének kiadásában: az írás illusztrációjaként ennek részleteit láthatják. Galántai György nagy intermédia összeállítást készített az Artpool P60-ban decemberben bemutatott kiállítás alapján: ez az anyag az Artpool internetoldalán tekinthetô meg.)

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta