Mihalicz Csilla

Interjú Sólyom Lászlóval, az alkotmánybíróság volt elnökével

---

A rendszerváltás elsô pillanataiban létrehozott alkotmánybíróságnak kétségkívül „forradalmi legitimitás" adatott. Az ellenzék, az MSZMP visszatérésétôl tartva, erôs ellenhatalomnak szánta, amely a többség döntéseivel szemben

is védelmezi az alkotmányt. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az 1989. XXXII. törvény (Abtv.) szabályozza, feladatául szabva a törvényjavaslatok elôzetes normakontrollját; a jogszabályok vizsgálatát abból a szempontból, nem ütköznek-e nemzetközi szerzôdésbe; a parlament alkotmánysértô mulasztásának megállapítását; alkotmányjogi panasz, illetve hatásköri összeütközés elbírálását. Elsôdleges feladatának az utólagos normakontrollt, vagyis a jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatát – amely eljárás mindig konkrét indítványból indul ki – jelölte ki számára az Alkotmány.

A magyar jogrendszer a törvények alkotmányosságának elbírálását az Alkotmánybíróság monopóliumává teszi. Az emlékezetes dávodi abortusz-ügy a közvéleménnyel is megértette: a bíró nem fontolgathatja, alkalmazza-e a vonatkozó jogszabályt. Ha lelkiismerete nagyon berzenkedik ellene, megteheti, hogy felfüggeszti a bírósági eljárást, és az Alkotmánybíróságot kéri fel normakontrollra.

A valódi alkotmányos panasz elbírálása – vagyis az úgynevezett alapjogi bíráskodás – teljesen hiányzik a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatából. Alkotmányjogi panaszt valamely – egyébként alkotmányos – jogszabály alkotmányellenes alkalmazása folytán elôálló sérelem esetén lehet tenni. Az Alkotmánynak megfelelô jogszabály alkotmányellenes alkalmazásának vizsgálatára azonban az Alkotmánybíróságnak nincs kifejezett felhatalmazása. Ezt a hiányt az „élô jog" doktrínájával élve maga igyekezett pótolni, amit sokan egyértelmû „túlterjeszkedésként" értékelnek.

A „Sólyom-bíróság" kritikusai is többnyire elismerik, hogy az alkotmánybíráskodás elsô kilenc éve lényegében továbbfejlesztette az alaptörvényt és „kitöltötte" annak hézagait. Ez az Alkotmánybíróság az emberi szabadságjogokat következetesen szélesítette. Az „alapjogi hierarchiában" a bírák elsô helyre állították az élethez és az emberi méltósághoz való jogot – mint „az emberi státus meghatározását" – és a véleményszabadság jogát. „Az élethez és a méltósághoz való jog összekapcsolása kifejezetten morális elszánása volt az Alkotmánybíróságnak" – fejtette ki egy éve a Fundamentum címû folyóiratnak adott interjújában Sólyom László. „Van egy abszolút határ – tette hozzá –, amelyen sem az állam, sem más emberek kényszerítô hatalma nem terjedhet túl. Vagyis az egyéni autonómia maga a jog számára hozzáférhetetlen." Sólyom László a távozása elôtti napokban az ülés elé vitt, abortuszról szóló elôterjesztésében a szabadságjogok – az élethez, illetve az önrendelkezéshez való jog – egymáshoz való viszonyát tovább fejtegette. Az interjú azonban akkor készült, amikor az abortusz-indítvány még „folyamatban levô ügy" volt, nem eshetett szó róla.

Az egyéni szabadságjogokon túl az elsô néhány év alapvetôen a magyar jogállam megszilárdításának korszaka volt. (Lásd többek között: a földek reprivatizációjáról, a kárpótlásról, a személyi számról, a halálbüntetésrôl, a köztársasági elnök jogkörérôl, a gyûlöletkeltésrôl, az állam semlegességérôl, az igazságtételrôl, a vallásalapításról, az ügynöktörvényrôl, az egynemûek élettársi közösségérôl hozott határozatokat.)

Közjogi helyzetét tekintve az Alkotmánybíróság – egy gyakori megfogalmazással élve – „a hatalmi négyszög egyik csúcsa". Befolyásolja, meghatározza a többi államhatalmi szerv mûködését – lényegében alkotmányos keretek között tartva azokat, miközben maga az alkotmányozó hatalomnak van alávetve. Legalábbis így képzelték a törvényhozók eredetileg. Az Abtv. az elsô félévben alkotmányszintû jogszabály volt, vagyis megváltoztatásához valamennyi országgyûlési képviselô kétharmadának azonos akarata kellett. Az 1990. XL. alkotmánymódosító törvény azonban megszüntette ezt a védettséget, úgymond a „stabil kormányzati mûködés biztosítása" érdekében. Attól kezdve a jelenlévô parlamenti képviselôk kétharmada toldhat hozzá, vagy vonhat el újabb jogkört az Alkotmánybíróságtól.

Az Alkotmánybíróság ügyrendjére vonatkozó törvényjavaslatot magának a testületnek kellett volna elkészítenie, de, noha az elsô tervezetet az AB 1991-ben benyújtotta az Országgyûlésnek, az ügyrend törvényerôre emelése a mai napig nem történt meg. A tizenegy tagú testületnek – Sólyom Lászlóval együtt – három tagja távozott novemberben, ami annyit jelent, hogy, amíg helyettük újakat nem választanak, az Alkotmánybíróság határozatképessége határán áll.

Mihalicz Csilla * Az Alkotmánybíróságot folyamatosan ért bírálatok mintha azt jeleznék: az „ellenhatalom" túl erôsre sikeredett.

Sólyom László * Minden alkotmánybíróságnak az a feladata, hogy a többségi, azaz demokratikus hatalomgyakorlás ellensúlya legyen. Amerikában újra és újra meg is kell indokolni, hogyan lehet az, hogy a nép által választott kongresszussal, annak törvényével szemben egy arisztokratikus, a népnek nem felelôs testület felülvizsgálati joggal bír. Európában viszont az alkotmánybíróságot – ezt a legkevésbé demokratikus intézményt – paradox módon a demokrácia védjegyének tartják.

Mihalicz Csilla * A hatalomtól való függetlenség nem minden országban evidencia. Oroszországban például a bírák folyamatosan egyeztetnek az államfôvel.

Sólyom László * Az európai modell eredetijét 1922-ben Ausztriában hozta létre Hans Kelsen. Eszerint az alapnormára ellentmondásmentesen kell ráépülnie az egész jogrendszernek. Németországban az alkotmánybíráskodás bevezetése a nácizmusra adott válasz volt. Arra törekedtek, hogy a bírói hatalom se legyen központosítva, ne lehessen korrumpálni a bíróságokat, ahogy a nácik tették. A bírói hatalmat öt-hat részre osztották föl – munkaügyi, szociális, pénzügyi, büntetô, polgári, közigazgatási bíróságokra –, s a csúcsára állították az alkotmánybíróságot, amely alkotmányossági szempontból ellenôrzi valamennyit, s persze a törvényhozást és a kormányzati jogalkotást is. Az elvi motiváció az volt: a weimari köztársaság példázta, hová vezet az, amikor csak a demokrácia formális szabályait tartják be, az alkotmány szellemét nem ôrzi senki.

Az Ibériai-félszigeten is – a diktatúrák bukása után – az alkotmánybíróság létrehozása szimbolizálta: azontúl a jog uralkodik a politika fölött.

A kosovói helyzet megoldása is sokban azon múlik, képesek lesznek-e létrehozni – nem is annyira egy közös végrehajtó, mint inkább – egy független bírói hatalmat. A modern demokráciákban ez kulcskérdés, már csak azért is, mert a törvényhozó és a végrehajtó hatalom összefonódott.

Mihalicz Csilla * Az alkotmánybíróság hatásköre mindenütt más és más. Nálunk az adott politikai helyzet vagy nemzetközi modellek határozták meg, mekkorára szabják a jogkörét?

Sólyom László * A késôi szocializmusban az AB ötlete már elfogadott volt, noha valódi szerepét nem ismerték fel. Az utolsó periódusban olyan félmegoldások születtek, mint például a magyar Alkotmányjogi Tanács, amely a parlament szerveként mûködött, egészen más feladattal: az ellentmondásos paragrafustengerben a jogrendszer koherenciáját volt hivatott biztosítani. Az Alkotmánybíróság mint intézmény az 1989. januári alkotmánymódosítással került be jogrendszerünkbe, azzal, hogy törvény szabályozza majd a részleteket. 1989 májusában született az az alkotmánybírósági törvénytervezet, amelyet aztán az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) tárgyalt. Sokáig úgy vélték, ráér megvitatni a szabad választások után. Aztán szeptemberre körvonalazódott az új Alkotmány, és úgy látszott, érdemes a védelmére alkotmánybíróságot létrehozni. A Nemzeti Kerekasztalnál azonban már ütközött az ellenzéki és az MSZMP-s álláspont. Az utóbbi gyenge Alkotmánybíróságot akart, amely csak kormány által alkotott jogszabályokat semmisíthet meg. Törvényrôl csupán véleményt mondhat, a döntés joga a parlamenté. A másik vitatott kérdés az volt: ki támadhatja meg a jogszabályokat. Az MSZMP-s javaslat csupán a hivatalos szerveknek adta volna meg a jogot. Szóba került ugyan, hogy bírói ítéleteket is meg lehessen támadni, de ennek az akkori Legfelsôbb Bíróság ellenállt.

A törvényjavaslat minisztériumi elôkészítése lényegében abból állt, hogy lefordítottak egy sor európai törvényt, s amit csak lehetett, egybeolvasztottak belôlük. Akkoriban így készültek a reformtörvények.

Mihalicz Csilla * Részt vett a törvény kidolgozásában?

Sólyom László * A vitában vettem részt, és az EKA képviseletében én fogalmaztam meg három alapkövetelményt. Az egyik az volt, hogy az Alkotmánybíróság parlamenti törvényeket is megsemmisíthessen.

A második: mindenkinek joga legyen normakontrollt indítványozni. A harmadik a bíróválasztás módjára vonatkozott: ragaszkodtunk hozzá, hogy idôbeli eltolódással, ötösével épüljön fel a testület. Az elsô öt bíróból kettô ellenzéki, kettô MSZMP-s és egy konszenzusos jelölt legyen. Az ügy komolyságához képest igen hamar – egy hétvégén – készre gyúrtuk a javaslatot, a Kerekasztal részérôl jómagam Tölgyessy Péterrel.

Az igaz, hogy az európai alkotmánybíróságok kompetenciái különbözôk, a gyakorlatban azonban egységesülnek. Az egyes bíróságok ehhez képest értelmezik a saját hatáskörüket: tágítják, másutt szûkítik. Ezt tettük mi is.

Mihalicz Csilla * Pokol Béla szerint a magyar szabályozás részben a törvényjavaslatok elôzetes normakontrollja révén szorosan a törvényhozás aktusaihoz rendelte az Alkotmánybíróság mûködését, ami szükségképpen átpolitizálttá tette az intézményt. Egyetért ezzel?

Sólyom László * Vigyázni kell, mit értünk azon, hogy „átpolitizált". Aki úgy látja, hogy az AB döntései politikailag motiváltak, az téved. Az viszont nyilvánvaló, hogy döntéseinknek politikai kihatásai vannak, hiszen törvényeket semmisítünk meg, illetve hagyunk jóvá, sôt – alkotmányellenes részek „kioperálása" révén – változtatunk meg.

Mihalicz Csilla * Az amerikai rendszerben, ahol az alkotmánybíróság a Legfelsôbb Bíróságnak felel meg, a törvény megszületése és a felsôbírósági eljárás közötti idôbeni eltolódás garancia arra, hogy az adott alkotmányossági probléma elemelkedjék a parlamenti vitától. Míg nálunk a törvényjavaslat elôzetes normakontrollja éppen a párttorzsalkodások kellôs közepébe rántja a testületet.

Sólyom László * Az eredeti szabályozás szerint AB elé lehetett vinni egy törvényjavaslatot attól kezdve, hogy a parlament elé terjesztették. Ez valóban annyit jelentett, hogy az AB beavatkozik a törvényalkotás folyamatába, ami nem bírósági feladat. Ezért hoztuk 1991-ben azt a – voltaképpen törvényellenes – értelmezést, hogy a jogszabály végleges megszövegezéséig nem vagyunk hajlandók ítéletet mondani róla. Hosszú tetszhalál után 1997 tavaszán mûködni is kezdett ez az intézmény, amikor – és amiért – a kormány megszüntette.

Mihalicz Csilla * E dicséretes önkorlátozás ellenére is gyakran vádolják aktivizmussal az Alkotmánybíróságot. Ön nem is nagyon szokott tiltakozni. Miért?

Sólyom László * Meggyôzôdéses aktivista vagyok, ha aktivizmuson nem azt értjük, hogy valaki túllépi a hatáskörét. Az aktivizmus nekem azt jelenti, hogy a bíróság a határesetekben is vállalja a döntést. Új intézmény esetében sok olyan helyzet adódik, amikor saját magát kell definiálnia. Kezdetben adva volt egy hézagos és elnagyolt Alkotmány és egy vázlatszerû alkotmánybírósági törvény. Ezért állandó értelmezésre volt szükség. A mérték mindig az volt: hasonló helyzetben mit tesznek más bíróságok. Például a Bokros-csomagról hozott – és oly nagyon zokon vett – döntésünk elôtt sem volt gazdasági vagy politikai elképzelésünk. Azt mondtuk: az ilyen kérdéseket, mint nyugdíj, szociális szolgáltatások, gyereknevelési támogatás, segélyek megvonásának alkotmányossága Európában így szokás megválaszolni. Kiindulásul két ellentétes alkotmány, a német és az olasz, valamint az ottani alkotmánybírósági gyakorlat szolgált.

Mihalicz Csilla * Sokak szerint az AB sajátos játékot ûz az idôvel. Éppen a Bokros-csomag utolsó pillanatban való kilövését, vagy a NATO-népszavazásról szóló határozatot hozzák fel példaként. A Heti Világgazdaság táblázatba is foglalta, melyik alkotmánybírósági határozathozatal mennyi idôt vett igénybe. Egy nap alatt megfeleltek a NATO-népszavazást megelôzô második beadványra, míg a sajtótörvény elôzetes cenzúrára vonatkozó passzusáról szóló határozathoz több mint négyszáz nap kellett.

Sólyom László * Elôfordul, hogy csakis akkor

tudjuk ellátni a feladatunkat, ha idôben döntünk. A NATO-népszavazás napja ki volt tûzve, esô után köpönyeg lett volna a határozatunk, ha hosszan tárgyaljuk. A Bokros-csomag esetében pedig kénytelenek voltunk egy hiányzó jogintézményt pótolni. Az AB-törvény ugyanis nem rendelkezik arról, hogy a vizsgált jogszabály hatályát az AB a vizsgálat végéig felfüggesztheti. Kértük, hogy pótolják ezt a hiányt, de hiába. Így aztán kénytelenek voltunk a törvények hatályba lépése elôtt dönteni az alapkérdésekben, majd késôbb részletes tartalmi vizsgálattal folytattuk.

MCs u Vagyis, olykor tekintettel kell lenni az adott politikai helyzetre? Pedig hát, hogy önt idézzem: az AB barátja az idô.

sl u Ez igaz. Most, hogy az abortusz-ügy ismét napirendre került, látszik, mi minden történt a világban 1991 óta az abortusz jogi megítélésében. Mostanra érett meg az ügy. Ami a Bokros-csomagot vagy a NATO-népszavazás esetét illeti: döntésünk tökéletesen érett volt.

MCs u Amennyiben?

sl u A kormány lépései visszafordíthatatlan következményekkel jártak volna. Utólag már például hiába mondjuk alkotmányellenesnek a népszavazást, az eredményét nem lett volna jogunk megsemmisíteni.

MCs u A döntés tartalmát nem is nagyon kifogásolták a bírálók, inkább az idôzítést, illetve következetlennek tartották az érvelést.

Sólyom László * Politikai bírálatokkal nincs mit kezdeni.

Mihalicz Csilla * A bírálatok jogászkörökbôl érkeztek. Ellentmondást véltek felfedezni egy 1993-as és az új alkotmánybírósági döntés között. Mindkettô a népszuverenitás két megnyilvánulási formája közti elsôbbséget feszegette.

Sólyom László * Makacsul ismételgetik ezt az érvet, s megdöbbentô, hogy hiába hivatkozunk arra, hogy az Alkotmány közben megváltozott. Éppen a népszavazásra vonatkozóan hoztak 1997-ben új szabályokat.

Mihalicz Csilla * Igazából a törvényességi küszöb tekintetében.

Sólyom László * Nem. Tisztázta az Alkotmány, hogy létezik a kötelezôen kiírandó referendum. Azelôtt szinte semmi tartalmi rendelkezés nem volt az Alkotmányban a népszavazásról. Az 1993-as döntésünkben azt mondtuk: normális körülmények között elsô a képviseleti demokrácia, kivételes a közvetlen hatalomgyakorlás. A népszavazás részletes szabályozása azonban nyilvánvalóvá tette, hogy ha az Alkotmány tartalmazza a kötelezô népszavazás intézményét, akkor az ugyanabban a tárgyban megelôzi a képviseleti szerv mérlegelése alapján kiírható népszavazást.

A kormánypárti honatyák elfeledkeztek az alkotmánymódosításról. A bírálatokkal az a baj, hogy gyakran kilóg mögülük az önérdek. Elôfordul, hogy a párttanácsadók tévednek, aztán kötik az ebet a karóhoz, nehogy kiderüljön, valamit elnéztek.

Mihalicz Csilla * Az Alkotmány szövege továbbra sem állította hierarchikus viszonyba a képviseleti, illetve a közvetlen hatalomgyakorlás formáit.

Sólyom László * Ám ha az Alkotmányba foglalt kötelezôen kiírandó népszavazásnak fönnállnak a feltételei, akkor maga az Alkotmány kényszeríti a parlamentet annak elrendelésére, vagyis abban az esetben a népszavazás a parlament fölött áll.

Mihalicz Csilla * Ezt tehát önök az Alkotmány szövegének különféle együttállásaiból következtették ki?

Sólyom László * Ehhez elég volt az új paragrafus. Általában igaz, hogy az alapnormát és a vizsgált jogszabályt egymásra vonatkoztatva kell vizsgálni, úgy, hogy ne sérüljön az egész koherenciája. Ezt értették félre sokan, amikor a láthatatlan alkotmányról beszéltem.

Mihalicz Csilla * A láthatatlan alkotmányt tehát visszavonja?

Sólyom László * Nem. Amit írtam, megírtam. Akkoriban havonta módosították az Alkotmányt, ahogy éppen a napi politika megkívánta. Épp ezért arra akartam rámutatni, hogy az Alkotmány magasabb rendû: nemcsak technikai szabályoknak, hanem elveknek a szigorú rendje. Ítéleteinkkel ezt az elvrendszert kellett kifejtenünk: tisztázni, láthatóvá tenni és alkalmazni, mert az egysoros paragrafusokból, tômondatokból ugyan senki ki nem olvassa. Lehet persze úgy is alkotmánybíráskodni, hogy visszavonulunk a törvény betûje mögé – van rá példa Európában és Ázsiában is.

Mihalicz Csilla * Végsô soron az Alkotmánybíróság feladata a törvények és a jogrendszer kontrollja?

Sólyom László * Az Alkotmány érvényre juttatása a feladatunk – a jogszabályokkal szemben is. Konkrét ügyekben a bírói gyakorlatra is hatást gyakorlunk, hiszen a jogszabályt azontúl úgy kell alkalmazni, ahogyan az alkotmányos alkalmazás határait mi megvontuk. Mellékes hatáskörünk – már-már az alkotmányírás határán mozogva – az absztrakt alkotmányértelmezés. A köztársasági elnöki jogkör felépítése volt az egyik legfontosabb döntéssorozatunk. Öt ítéletben fejtettük ki: mi az elnök jogállása egy parlamentáris rendszerben. Kétoldalnyi szöveggel egészítettük ki az Alkotmányt.

Mihalicz Csilla * Honnan vették?

Sólyom László * Az Alkotmány értelmezésébôl. Abból a két szóból, hogy „kinevezi", vagy hogy „fôparancsnok", persze nem értelmezhetô a pontos jogkör. Megnéztem hát, mit jelentett a magyar királyok hadúri mivolta, attól kezdve, amikor Szent László még valóban karddal a kezében vezette a sereget, és azt is, mikor és hogyan vált a fôparancsnoki cím formális államjogi pozícióvá. Létezik magyar alkotmányos hagyomány, ehhez nyúlt vissza az EKA is – legalábbis az 1946-os hagyományra. És élô a magyar közjogi gondolkodás is, figyelembe kell venni, mi volt a szocialista államjog elôtt. Fontosabb forrás azonban a kortárs európai alkotmányjogi gondolkodás. A magyar bíróság összetételébôl is adódóan – sokan tanultak vagy dolgoztak Németországban – tagadhatatlan a német befolyás. A Göncz-ítéletek elôtt egy hónapig magam is a münsteri egyetemi könyvtárban ültem. De határozottan törekedtem a kiegyensúlyozott tájékozódásra, megnéztük az amerikai Legfelsôbb Bíróság ítéleteit is. Sokat tanultam az olaszoktól és a rendszerváltás problematikájával tizenöt évvel korábban szembesült spanyol és portugál alkotmánybíróságtól is. Itthon nem volt kortársi anyag, maradt a nemzetközi példa. Ezzel aztán belekerültünk a nemzetközi alkotmányjogi „közéletbe" is. Az utóbbi négy évben a legfontosabb húsz közé a magyar Alkotmánybíróságot is rendszeresen meghívják. Két új bíróság érte ezt el: a magyar és a dél-afrikai.

Mihalicz Csilla * Miért éppen magára osztotta a köztársasági elnöki jogkör meghatározását?

Sólyom László * Az AB elnökének privilégiuma, hogy azzal foglalkozzék, ami érdekli. Sok külföldi kollégám van, aki csak adminisztratív szerepet játszik, ítéletet sosem ír. Én a legfontosabb ügyek egy részét magamra szignáltam. De ügyeltem arra, hogy mindenkinek jusson „hard case". A Göncz-ügyeket magamra vettem persze, mert nagyon izgatott a probléma. A kárpótlást részben jómagam, kezdetben Vörös Imrével, részben Lábady bíró úr oldotta meg. A zsidó vagyon kérdésén – hatalmas nyomozást folytatva – Kilényi bíró úr dolgozott.

Mihalicz Csilla * Többek szerint a nagy ítéletek kora lezárult, most az alapjogi ítélkezésen a sor. Izgatná tovább is a bíráskodás?

Sólyom László * Ahogy az idôk változnak, úgy változik az alkotmánybíráskodás is. Meglepetésemre a konszolidáció közepén is újabb és újabb „nagy ügyek" bukkannak elô. A nagy ügy ugyanis nem születik, meg kell csinálni. Jó szem kell ahhoz, hogy az ember fölfedezze: itt szunnyad egy nagy alkotmányjogi probléma. Akkor azt – mint egy szobrot – ki kell faragni.

Mihalicz Csilla * Érthetô, hogy nehezen válik meg tisztétôl, mégis, sokan rossz néven vették, hogy annyira szorgalmazta a hivatalban levô alkotmánybírók mandátumának meghosszabbítását.

Sólyom László * Szerettem volna a folyamatosságot biztosítani. Ezért vittem bele a bíróságot abba, hogy fogadjuk el Horn Gyula meghívását.

Mihalicz Csilla * Horn kezdeményezett?

Sólyom László * Persze. Reggel hétkor fölhívott – négy év alatt elôször. Elvben igent mondtam, de a testület döntött. Azért mentünk el tárgyalni, azért vállaltam, hogy nyilatkozom, dicsérve magunkat – ami nagyon kellemetlen volt –, hogy fogják föl: nem arról van szó, kapaszkodunk a székünkbe. Nem sikerült. Nyolcan megyünk el egy éven belül, és gyakorlatilag kicserélôdik a bíróság. Nem azt mondom, hogy az új bírók majd nem lesznek képesek hasonló teljesítményre, hanem hogy újra kell kezdeniük szinte mindent. Ha egyáltalán akarják.

Mihalicz Csilla * Netán attól is tart, hogy a mostani jelölési rendszer a kontraszelekciónak kedvez?

Sólyom László * Nem. Hogy is mondhatnék ilyet. A hirtelen váltás aggaszt, amely egyébként nemzetközileg is példa nélküli. Ezt eleve ki lehetett volna védeni törvényi szabályozással, például úgy, hogy háromévente három embert újraválasztanak. A hatályos törvény alapján azonban mindenképpen be kellett volna tölteni a megüresedett helyeket.

Mihalicz Csilla * Miért maradt el az utolsó négy alkotmánybíró megválasztása?

Sólyom László * Az Alkotmány módosítása szállította le a létszámot. Tizenöt ember sok lett volna. Plenáris ülésen tárgyalunk mindenrôl, ami csoportdinamikailag komplikálttá teszi a döntést. Ülésnapon általában hét ügyet tárgyalunk, mindenki minden ügyhöz többször hozzászól. Ezt tizenöt emberrel nem lehet menedzselni. Ha kilencen vagyunk, és nem tizenegyen, már érezhetôen jobb a helyzet. Más egy szavazó testület: elôterjesztés, szavazás, kész. De szövegalkotást öt-hat ember képes jól megcsinálni. Tizenöt – isten csapása lett volna.

Mihalicz Csilla * Nagy híve a politikai konszenzuson alapuló jelöltállításnak, míg mások a szakmai szervezetek bevonását sürgetik.

Sólyom László * Így is lehetne szakmai szempontokat érvényesíteni, ha akarnának. A szakmai testületek iránt nincs nagy bizalmam, azok is lehetnek politikailag motiváltak. Azért nehéz bírót választani, mert minden pártnak megvannak a maga szempontjai, sérelmei és félelmei. Nem veszik számításba, hogy egy jó bíróság akkor is használ, ha éppen kellemetlen döntést hoz.

A rendszernek használ. Kénytelen vagyok azt mondani, hogy a letelt két ciklus alatt egyedül Antall József tartózkodott attól, hogy vádaskodjon, pedig az Alkotmánybíróság alaposan beavatkozott a politikájába: kárpótlás-ügyben, igazságtétel-ügyben. Kínos, mondta, de itt hosszú távon a magyar alkotmányosság készül. Ezt a hozzáállást vártam volna másoktól is.

Mihalicz Csilla * A kárpótlást illetôen az MDF megosztott volt – nem biztos, hogy Antall és a többség ugyanazt tartotta helyesnek. Antallnak titokban jól jöhetett az AB döntése, amely – ôszintén szólva – eléggé öszvérmegoldás volt. Nem így látja?

Sólyom László * A kárpótlás kivitelezése szerencsétlen kompromisszumokba fulladt. Rögtön a választások után elénk hoztak egy voltaképpen politikai kérdést: nézzük meg, hogy a kisgazdák koncepciója alkotmányos-e. Alkotmányjogilag nyilvánvaló volt, hogy nem lehet csak a földet visszaadni, más vagyontárgyak helyett pedig csupán pénzbeli kárpótlást juttatni. Ez az egyenlôség elvébe ütközött volna. A tulajdoni átalakulás számára az alapvetô elveket jó elôre lefektettük. Szétválasztottuk és alkotmányosnak minôsítettük a kommerciális privatizálást és a kárpótlást, ami egészen sajátos utat jelölt ki. Egyes országokban visszaadták a vagyont a tulajdonosoknak. Nálunk a jogbiztonság és a piacgazdaság kiépítése szempontjából meghatározó volt, hogy annak, aki állami tulajdont vesz, nem kell attól tartania, hogy elôlép a régi tulajdonos. A kisgazdák azonban nem fogadták el az érvelésünket. Mivel az akkori kormánypártnak szüksége volt legalább a „harminchatokra", kénytelen volt kompromisszumokba belemenni. Emiatt járta meg ötször a kárpótlás ügye az Alkotmánybíróságot. Folyton megpróbálták visszacsempészni a föld megkülönböztetett kezelését. Végül az, hogy árveréssel mégiscsak külön értékelték – a föld véges jószág volta miatt –, még belefért az alkotmányosságba. Az egész kárpótlás egyenlôségi kérdések bonyolult hálózata volt, sokféle igényre és érdekre kellett tekintettel lennünk (egyházak és más jogi személyek, a náci és a szovjet haláltáborok áldozatai stb.).

Mihalicz Csilla * Ez is olyan helyzet, amikor az alkotmánybíró hajlandó mérlegelni az aktuálpolitikai helyzetet?

Sólyom László * Azt nem, hogy fölbomlik-e a koalíció, hanem – amit már megmondtunk 1990-ben is –, hogy a földet lehet sajátosan kezelni. A különleges kezelés mértékét kellett eltalálnunk.

Mihalicz Csilla * Utólag nézve igaza volt abban Vörös Imrének, hogy a méltányosság nem jogi kategória?

Sólyom László * Egyetlen alkotmánybíró sem értett vele egyet.

Mihalicz Csilla * Konzultált Antall Józseffel kárpótlás-ügyben? Köztudomású, hogy – mint egykori MDF vezetôségi tag is – nagyra becsülte ôt.

Sólyom László * Már a kérdés is bántó egy bíró számára. Másrészt Antall is tudta, hogy amint az ember felölti a „papi ruhát", megszûnik minden „világi" kapcsolat. Kétszer beszélgettünk a négy év alatt, akkor is technikai kérdésekrôl, az Alkotmánybíróság székháza ügyében. Jelenlegi épületünkre sokan szemet vetettek. Sem megszerzését, sem az átépítés finanszírozását nem lehetett apparátusszinten elintézni.

Mihalicz Csilla * Többen nehezményezték, hogy elfogadta az egymillió forintos jutalmat, amit az alkotmánybírák a székház megszerzéséért szavaztak meg önnek.

Sólyom László * Az Alkotmánybíróság egyhavi fizetést szavazott meg nekem akkor, bruttó 250 ezer forintot.

Mihalicz Csilla * Nem is az összeg nagyságáról van szó. A bírók végsô soron a beosztottai, függenek öntôl.

Sólyom László * Nem a beosztottaim, és nem függenek tôlem. Elnökként pontosan olyan bíró vagyok, mint ôk. Alkotmánybírót csakis a teljes ülés jutalmazhat vagy büntethet. A teljes üléstôl elismerést kapni nem szégyen.

Mihalicz Csilla * Mégis: öntôl függ, milyen ügyet kapnak, mehetnek-e külföldre…

Sólyom László * Azt feltételezni, hogy egy alkotmánybíró utazásokkal befolyásolható lenne, arra nézve szégyen, aki ilyet híresztel. Egyébként a teljes ülés évente meghatározza az egy bíróra jutó utazási keretet – az engedélyezés automatikus. Nem is fordult elô, hogy bárki ne utazhatott volna.

Mihalicz Csilla * Van-e olyan terület, ahol bebizonyosodott: vissza kell vonulni, mert elkerülhetetlenül politikai döntéseket kellene hozni?

Sólyom László * Ez a kérdés nem így merült fel. A Göncz-döntések idején például – a médiaháború kellôs közepén – a vita teljesen átpolitizálódott. Mindenki csak azon az absztrakciós szinten tudott gondolkodni, hogy Hankisst le kell-e váltani, vagy nem. Számunkra nem ez volt a kérdés. A köztársasági elnöki jogkört nem definiálta kellôképpen az Alkotmány. Az elnök pedig úgy kívánta gyakorolni jogkörét, mintha ô volna a végrehajtó hatalom feje, de legalábbis egyik feje – ezt meg is írta nekünk –, és léteznének olyan jogkörök, amelyeket konszenzusban gyakorol a miniszterelnökkel. Arra kellett rávilágítanunk, hogy parlamentáris rendszeren belül ilyen nem létezhet. Kifejtettük, hogy aláírási jogköre gyakorlása során mit mérlegelhet. Ugyanígy volt a fôparancsnokság kérdésében is. Azzal, hogy a taxisblokád idején parancsot adott-e a köztársasági elnök, vagy nem, nem foglalkozhattunk. Az viszont alapvetô kérdés: lehet-e kommandóhatalma. Parlamentáris köztársaságban pedig csakis a parlamentnek felelôs kormány lehet felelôs a hadseregért, s nem a parlamenten és a végrehajtó hatalmon kívül álló közjogi méltóság. Évekkel késôbb egy NATO-fôtiszt nagyra értékelte, hogy Magyarországon ez a kérdés bírói ítélettel tisztázódott.

Ahol viszont úgy érzem, veszélyes vizeken hajózunk, az a szociális jogok területe, ahol a bíróságtól nem pusztán princípiumokat várnak el. Anyagi kérdésekben nehéz elvi döntést hozni. Az Alkotmányból nem lehet levezetni, hogy a nyugdíj hány százalékban kövesse az inflációt, az átlagbérek emelkedését, illetve hogy hány százaléka legyen a minimálbérnek.

Mihalicz Csilla * De hát olyankor egyszerû azt felelni: a válasz nem vezethetô le az Alkotmányból.

Sólyom László * A számok nem, de alapelveket azért itt is kell szolgáltatni, és nehéz eltalálni, mennyire tanácsos precíznek lenni. Elég-e kijelenteni: a minimum alá nem mehet az állam szolgáltatása, de a támadott rendelkezés még azon felül juttat. És mennyi a minimum? Lehet, hogy egyszer valamely ügyben kénytelenek leszünk megmondani. Ezek alkotmányossági szempontból nehezen kezelhetô kérdések, és rengeteg ilyen panaszt kapunk. Ugyanakkor azzal sem értek egyet – ami a kormány álláspontja is volt –, hogy gazdasági ügyekben az Alkotmánybíróságnak nincs mondanivalója. Rengeteg mondanivalónk van, csak éppen itt a legnehezebb a kellô absztrakciós szintet megtalálni. A gazdasági jogszabályok egy része ugyanis konkrét esetre szól.

Mihalicz Csilla * Az Alkotmánybíróság tehát sok esetben maga szab határt saját kompetenciájának.

Sólyom László * Minden alkotmánybíróság így dolgozik. Mi éppenséggel ellenálltunk annak, hogy a legabsztraktabb princípiumokból induljunk ki. Már csak azért is, mert a rendszerváltás során amúgy is sok természetjogi eszme került elô, például az igazságosságra való hivatkozás. Nekünk viszont nem az igazság, hanem az Alkotmány érvényesítése a feladatunk. Amint az igazságosság, emberiesség, európai hagyomány, zsidó–keresztény kultúra, vagy akár csak az „Alkotmány értékrendje" helyett mondjuk a szólásszabadsághoz való jog értéktartalmára hivatkozom, diskurzusképes területre léptem. Megnézem, mint mond a szakirodalom és a nemzetközi joggyakorlat, majd kidolgozom, hogy a magyar Alkotmány adott mondata így és így értelmezendô. Akkor a teljes ülés nekiáll, és betûrôl betûre addig tárgyalja az elôterjesztést, amíg kialakul a „szent szöveg". Komoly mesterség ez, amelynek a megtanulásához kell öt-hat év. Én már ott tartok, hogy szinte fizikailag érzem, hol vannak a megragadásra érdemes szálak, és tudom, hogyan kell ôket összehúzni, hogy a megoldás bekerülhessen az aranykönyvbe, amelyben a jó döntéseket tartja számon a világ.

Mihalicz Csilla * Nem is a koherenciát hiányolják a bírálók az ítéletekbôl, hanem a kompetenciát. „Alkotmányírásra" ugyanis az Alkotmánybíróságnak nincs felhatalmazása. Márpedig önök egy-egy – az Alkotmányban tômondatban megfogalmazott – személyiségi alapjogból újakat vezetnek le, amelyek nincsenek nevesítve az alapszövegben.

Sólyom László * Nem megy másként. Hiszen magát a személyiségi jogot sem nevesíti az Alkotmány. Elénk került például az a jogszabály, amely kimondta, hogy a fegyveres testületek hivatásos tagjai csak parancsnoki engedéllyel házasodhatnak. Az Alkotmány szerint mindenkit megillet az emberi méltósághoz való jog. Ebbôl kellett levezetnünk a házasodáshoz való jogot. A nevesítés technikai kérdés. Fogalmazhatok úgy: a magyar Alkotmány védi a házasodáshoz való jogot. És úgy is, hogy az emberi méltósághoz való jog magában foglalja azt is, hogy az állampolgárok szabadon házasodhatnak. A lényeg, hogy meg kell semmisítenünk a jogszabályt. Azt az ellenvetést, hogy mi van akkor, ha a házastárs kém, figyelmen kívül kell hagynunk – oldják meg másként. Vegye el a tiszt a kémnôt, aztán szereljék le!

Érdekes lenne nyomon követni, miért ismételgeti a sajtó, hogy az Alkotmánybíróság túllép a hatáskörén. Miért nem akad újságíró, aki számba venné azt a kilenc év alatt meghozott harminc nagy ítéletet is, amely formálta az egész magyar alkotmányosságot, meghatározta a rendszerváltás stílusát. Az emberekkel pedig megértette, mekkora különbség, ha pusztán megengednek nekik valamit, illetve ha joguk van valamihez. Nem dicséretet várnék. Azt nem értem, hogy, bár ezekre a kifogásokra már az elsô évben kielégítôen válaszoltunk, mégsem akarják meghallani, és sulykolják a népbe a negatív véleményt.

Mihalicz Csilla * Az aggodalmaknak alighanem az az alapjuk, hogy ha az Alkotmánybíróság maga határozza meg a jogkörét, akkor veszélyes fegyver is lehet olyanok kezében, akik az önétôl erôsen különbözô jogfilozófiát vallanak.

Sólyom László * Éppen most mondtam példát arra, hogy nem adunk jogkört magunknak. Akinél pedig a hatalommal való visszaéléstôl kell tartani, azt ne válasszák meg! Minket 1990 óta nem kérdeztek meg a jelöltekrôl, sôt, amikor kitudódott, hogy valakit támogatunk, az illetônek vége lett.

Mihalicz Csilla * Komolyan mondja?

Sólyom László * Igen. Herczegh bíró úr kiválása után a teljes ülés is támogatta Bruhács János jelölését. Nem is választották meg.

Mihalicz Csilla * Milyen szempontok alapján vesz egy indítványt soron kívül elôre az Alkotmánybíróság?

Sólyom László * Ha azt kérdi, mikor kerül egy ügy a teljes ülés elé, ez a bírótól függ. Attól kezdve, hogy kiszignáltam valakire az ügyet, nincs rá befolyásom. Van, akinél százötven ügy halmozódott fel, mert évente csak egyet-kettôt fejez be, a többség viszont sokat dolgozik. Ám azt ki-ki maga dönti el, hogy jegeli, odaadja egy munkatársnak, vagy azonnal a testület elé hozza az elôterjesztést.

Mihalicz Csilla * És amikor mondjuk Bokros-ügy van?

Sólyom László * Olyankor a teljes ülésen javasolom: szavazzák meg, hogy vegyük elôre. A soronkívüliségben a többség eddig még mindig egyetértett.

Mihalicz Csilla * Az átvilágítási törvényhez kapcsolódó Mécs– Kôszeg-féle indítványra évek óta nincs válasz. Miért?

Sólyom László * Tersztyánszky bíró úr kapta az ügyet. Sürgetni olyan volna, mintha befolyásolni akarnám, aminek még a látszatát is szeretném elkerülni. Nem csevegünk az ügyekrôl, ez is hozzátartozik ahhoz az ethoszhoz, ami itt kialakult. Van, aki szerint nincs emberi élet idebenn. De hát ez nem klub. Tény, hogy egyetlenegy bírókollégám szobájában sem jártam még. Elég, ha a teljes ülésen találkozunk, ahol magázzuk és bíró urazzuk egymást.

Mihalicz Csilla * A NATO-népszavazási döntés elôtt ön nem volt itthon. Ki javasolta, hogy vegyék elôre az ügyet? A HVG információja szerint a döntés mindössze hét napot vett igénybe.

Sólyom László * Több kellett, hogy legyen. Kiszignáltam Kilényi bíró úrra, aztán elutaztam Amerikába, több mint egy hétre, és amikor hazajöttem, Kilényinek már volt egy tervezete. Én is beadtam egy további gondolatmenetet. Akkor a teljes ülés úgy döntött, egyesítsük a két anyagot. A döntés hatására érkezett második beadványról már valóban egy nap alatt döntöttünk, voltaképpen udvariasságból.

Mihalicz Csilla * Tehát kettejük közös döntése volt, hogy soron kívül kell megválaszolni a kérdést?

Sólyom László * A bíróság döntött így, amint bejött az indítvány.

Mihalicz Csilla * Az is bírálat tárgya lett, hogy a döntést az adott helyzetre is érvényesnek jelentették ki.

Sólyom László * Ez magától értetôdô. Máskülönben olyan szabályt adtunk, amely minden késôbbi népszavazásra is érvényes, és a szerint kellett módosítani a népszavazási törvényt is.

Mihalicz Csilla * Az indoklásban elhelyeztek egy burkolt fenyegetést is arról, hogy a netán alkotmányellenesen meghozott törvényt meg fogják semmisíteni. Miért?

Sólyom László * Úgy láttuk jónak, hogy erre az evidenciára az adott helyzetben nem fölösleges figyelmeztetni a parlamentet. Nem merült fel viszont – amivel pedig megvádoltak – a tudatalattinkban sem, hogy döntésünkkel az ellenzéknek akartunk volna kedvezni.

A legprimitívebb reakció, amikor a pervesztes fél a bírót szidja.

Mihalicz Csilla * Aktivizmusnak tartják a bírálók, hogy az Alkotmánybíróság egy ideje az alkotmányellenesnek talált törvényeket nem semmisíti meg, hanem alkotmánykonform értelmezéssel életben tartja. Az Alkotmánybíróságnak azonban nincs törvényértelmezési jogköre.

Sólyom László * Nem az a dolgunk, hogy rendet kaszáljunk a jogszabályokban, hanem hogy kizárjuk az alkotmányellenes jogszabály érvényesülését. Az amerikaiak már a múlt század óta alkalmazzák az alkotmánykonform értelmezés gyakorlatát, éppen a parlamenttel való konfrontáció elkerülése végett. Jól bevált technika, elônye, hogy nem kell új jogszabályt hozni, nincs joghézag, megkíméltetik a parlament tekintélye. Csodálom, hogy ez is bosszant valakit.

Mihalicz Csilla * A törvény nem ad önöknek ilyen jogkört.

Sólyom László * Hiánytalanul levezettük: jogunk van az absztrakt normakontrollra, a többen pedig benne van a kevesebb. Ha egyszer jogunk van megállapítani, hogy a megtámadott jogszabály alkotmányellenes, és meg is semmisíthetjük, akkor jogunk van kizárni az alkotmányellenes alkalmazását. A legtöbb alkotmánybíróság jogkörében szintén nincs leírva az alkotmánykonform értelmezés mint külön kompetencia, de mindegyik él vele. Amikor az AB-törvényt megalkottuk, senki nem tudta még nálunk, hogy ez a nemzetközi gyakorlat.

Mihalicz Csilla * Hatáskörük kiterjesztô értelmezése a nemzetközi szerzôdések felülvizsgálata is.

Sólyom László * Bármilyen belföldi normát jogunk van felülbírálni. Abban a percben, ahogy egy nemzetközi szerzôdést beiktattak a magyar jogrendszerbe, felülvizsgálhatóvá lesz a teljes tartalma. Elismerem, hogy ez a hatáskörünk kiterjesztô értelmezése, de megvan az alapja. A nemzetközi szerzôdések felülvizsgálatát gyakorolja valamennyi alkotmánybíróság, amelyet egyáltalán partnernek tekintek. Ugyanazokat a konstrukciókat használjuk, emiatt értünk szót egymással. Ezért kompatibilis a magyar AB a nagy bíróságokkal.

Mihalicz Csilla * A hatáskörbôvítések ésszerûségét olykor a bírálók is elismerik. A probléma az, hogy saját magának nem adhat új hatáskört az AB.

Sólyom László * Nem is ad, amit gyakorol, az levezethetô az Alkotmányból vagy a törvénybôl.

Mihalicz Csilla * Szabad törvénybe beleírni vagy kihúzni belôle?

Sólyom László * Van olyan ortodox álláspont, amely a húzást is tiltja, mondván, ha egy paragrafust kiiktatunk, megváltozik a szövegösszefüggés. Ám akkor az egész Ptk.-t hatályon kívül helyezhetnénk, vagy egy hosszú százszakaszos törvényt, mert van benne egy rossz rendelkezés. Célszerûbb az alkotmányellenes mondatot kivenni belôle. Beleírni viszont valóban nem szabad. Nagyon kevés pont van, ahol a magyar AB túlment a nemzetközi standarden.

Mihalicz Csilla * Nem a szakszerûségrôl van szó. Ha ön jobb, frappánsabb törvényszöveget tudna is alkotni, akkor sem önt ruházta föl ezzel a joggal a nép. A népszuverenitás letéteményese mégiscsak az a tökéletlen parlament.

Sólyom László * Én meg azért vagyok, hogy ügyeljek az alkotmányosságra. Az Alkotmány is a népszuverenitás megnyilvánulása, mégpedig a legmagasabb rendû.

Mihalicz Csilla * Mit jelent az alkotmánybírósági gyakorlatban az „élô jog" kifejezés?

Sólyom László * Azt, hogy az alkotmánybíró nem a törvény betûjét, hanem az alkalmazását ítéli meg alkotmányossági szempontból. A bírói gyakorlat nemegyszer jelentôsen eltér attól, amit a holt betû jelent. Az „élô jog"-doktrína olasz találmány, de Németországban és Amerikában is használják.

Mihalicz Csilla * És mi a következménye?

Sólyom László * Bírói ítéleteket nem semmisíthetünk meg. Jóllehet a törvény szövege önmagában nem alkotmányellenes, csak az alkalmazása, mégis a jogszabály alkotmányos értelmezési tartományát kell meghatároznunk, végsô esetben magát a törvényt hatályon kívül helyeznünk. Ebben is megmutatkozik hatalmunk korlátozottsága: a végrehajtást nem tudjuk kikényszeríteni, egyetlen hatékony eszközünk a jogszabály megsemmisítése. Megállapíthatjuk például, hogy a parlament mulasztásos alkotmánysértést követ el, de nem tudjuk rákényszeríteni, hogy hozza meg a jogszabályt. Hatalmunk ezért jobbára erkölcsi jellegû, ilyenkor csak a jogállami érzületre számíthat.

Mihalicz Csilla * Többen taktikát látnak abban, hogy az Alkotmánybíróság olykor illetéktelennek nyilvánítja magát, amikor valamilyen parlamenti döntést kifogásolva fordulnak hozzá.

Sólyom László * Valóban van abban némi játékterünk, hogy egy szabályt egyedi döntésnek vagy általános normának minôsítünk-e. Az egyedi döntés vizsgálatát vissza kell utasítanunk. Jogunk van viszont mulasztási eljárást kezdeményezni. Ha a megtámadott törvény megáll ugyan a lábán, viszont találunk jogalkotási mulasztást, akkor kötelezzük a kormányt vagy a parlamentet, hogy alkosson jogszabályt.

Mihalicz Csilla * Nem sérti ez az indítványhoz kötöttség elvét?

Sólyom László * A normakontroll közérdekû kereset, az indítványozó személye voltaképpen közömbös, nem

a saját jogsérelmérôl van ugyanis szó. Akár álnéven is be lehetne adni indítványt. Én azt vallom, hogy ha egyszer megindult az eljárás – bedobták a zsetont –, akkor az már független az indítványozó személyétôl. Ezért értelmeztük tágan az indítványhoz kötöttséget.

Mihalicz Csilla * De akkor hol a határ?

Sólyom László * Éppen mostanában vitatkoztunk arról, hogyan kell döntenünk, ha az indítványozó meghalt. Vajon meg kell-e szüntetni az eljárást, amely élô alkotmányossági problémát vet fel? Szerintem nem.

Mihalicz Csilla * Tehát az indítványozó csupán ürügy?

Sólyom László * Elsô mozgató – miként a XVIII. században megfogalmazták.

Mihalicz Csilla * És ha visszavonja az indítványt?

Sólyom László * Ez nagy kérdés volt nemrég, amikor az ombudsmanok visszavonták indítványukat. Az ügyészséggel támadt vitájuk arról, hogy van-e joguk ott vizsgálódni. A kisebbségi ombudsman azoknak a cigány gyanúsítottaknak az aktáit kérte, akiket állítólag megvertek. A rendôrségen azt mondták, az akták az ügyészségen vannak. Györgyi Kálmán arra hivatkozott, hogy az ügyészség nem igazságügyi szerv, nem terjed ki rá a vizsgálódási jog. A három országgyûlési biztos háromféle jogcímen fordult hozzánk: hatásköri összeütközés, alkotmányértelmezés, normakontroll. Az ügy kitûnô alkalmat adott volna arra, hogy kifejtsük a véleményünket a hatásköri összeütközés jogi természetérôl. A többségi vélemény azonban az volt, hogy ha visszavonják az indítványt, be kell fejezni az eljárást.

Mihalicz Csilla * Melyik az az alkotmányjogi probléma, amelyet nagyon meg akart volna még oldani?

Sólyom László * Az eutanázia. De nem vagyok abban biztos, hogy „érett az ügy". Hozzám került a vörös csillag-ügy, meg a horogkereszt-ügy, bár eredetileg nem én voltam az elôadója. Több mint egy éve elkészítettem az elôterjesztést, de nem vittem a bíróság elé, most már nem is fogom.

Mihalicz Csilla * Ami a saját bírói gyakorlatát illeti, változott az évek során?

Sólyom László * Hogyne. Professzorból egyre inkább bíróvá lettem – a kettô más lelkialkatot feltételez. Professzorként messzire elmehet az ember, bíróként azonban súlyos következményei vannak a szavának. Most már megértem a farizeusok megrökönyödését, amikor Jézust hallották: „ez nem úgy beszél, mint mi, hanem mint akinek hatalma van." A hatalom a megbízatással együtt megszûnik, de az egy évtizedig viselt súlyos felelôsség hatása biztosan maradandó lesz. Ezzel térek vissza az egyetemre. o

Sólyom László (1942) tudományos önéletrajza
 
 

1965-ben summa cum laude diplomázott a Pécsi Tudományegyetem

Állam- és Jogtudományi Karán.

Ugyanebben az évben felsôfokú könyvtárosi képesítést is szerzett.
 
 

1966-tól 1969-ig a jénai Friedrich Schiller Egyetem polgári jogi tanszékén tanársegéd. 1969-ben itt védte meg a kártérítési jog körébe esô doktori disszertációját.

1969-tôl az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében tudományos munkatárs; egyidejûleg könyvtáros az Országgyûlési Könyvtárban.
 
 

1975-ben IREX-ösztöndíjas Berkeleyben, 1981 és 1986 között összesen két évig Humboldt-ösztöndíjas a hamburgi magánjogi Max Planck Intézetben, illetve a kölni és a frankfurti egyetemen.
 
 

1983-tól egyetemi tanár az ELTE Polgári Jogi Tanszékén, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magánjogi tanszékén is.
 
 

1989-ben az állam- és jogtudományok doktora.
 
 

1991-ben vendégtanár a münsteri egyetemen, 1996-tól résztvevôje a Yale Law School Global Constitutionalism Seminarjának.
 
 

1992-ben meghívták az INTERIGHTS tanácsadó testületébe, 1994-ben az International Commisson of Jurists tagjává választották. 1995-tôl tagja a Wissenschaftskolleg zu Berlin tudományos tanácsadó testületének. 1998-tól az Európa Tanács keretén belül mûködô, az emberi jogok és a demokrácia kérdéseivel foglalkozó Velence Bizottságnak.
 
 

1989. november 23-tól 1998. november 23-ig alkotmánybíró, az alkotmánybírók 1990-tôl háromszor egymás után a testület elnökévé választották.

1993-tól 1996-ig elnöke az Európai Alkotmánybíróságok Konferenciájának.
 

1998-ban Németországban Humboldt-díjat kapott. (Az interjú után érkezett értesítés arról, hogy a Kölni Egyetem díszdoktorrá kívánja avatni 1999 februárjában.)
 

Sólyom László könyvei
 
 

A polgári jogi felelôsség hanyatlása

Akadémiai, Bp., 1975. 204 old.
 
 

The Decline of Civil Law Liability

Sijthoff and Noordhof/Akadémiai, 1980. 252 old.
 
 

Környezetvédelem és polgári jog

Akadémiai, Bp., 1980. 170 old.
 
 

A személyiségi jogok elmélete

Közgazdasági és Jogi, Bp., 1983. 344 old.
 
 

Die Persönlichketisrechte Eine vergleichend-historische Studie über ihre Grundlagen

Heymann/Akadémiai, 1984. 228 old.
 
 

Georg Brunnerrel Verfassungsgerichtsbarkeit in Ungarn

Nomos, Baden-Baden, 1995. 634 old.
 
 

Georg Brunnerrel

Constitutional Judiciary in a New Democracy: The Hungarian constitutional Court
megjelenik 1999 elején a University of Michigan Pressnél