Drogtanya
Édes álmok
Zsernyákok
Maradok!
A tűz óceánja
Megtorló
Pókember 2.
A semmi
Függőség
Bajos csajok
Drogtanya
Wonderland – amerikai, 2003. Írta és rendezte: James Cox. Kép: Michael Grady. Zene: Cliff Martinez. Szereplők: Val Kilmer (Holmes), Dylan McDermott (Lind), Kate Bosworth (Dawn), Lisa Kudrow (Sharon), Josh Lucas (Ron), Eric Bogosian (Eddie Nash). Gyártó: Lions Gate Films / Killer Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 112 perc. John Holmes neve manapság nem sokat mond még a legtájékozottabb filmbarátoknak
sem, noha a maga kétezer nagyjátékfilmet meghaladó színészi életművével
minden bizonnyal magasan túlteljesíti Lugosi Béla, Ernest Borgnine és Jackie
Chan összesített eredményét. Az a cseppet sem apró mellékkörülmény, hogy
mindez főként a nevéhez fűződő másik világrekordnak (kb. 35 cm) és elképesztő
munkabírásának (14 ezer szexpartner) köszönhető nemcsak arra ad magyarázatot,
hogyan maradhat valaki ennyi főszereppel háta mögött viszonylag ismeretlen,
de egyesek szerint azt is megmagyarázza, minek köszönhető az utóbbi években
iránta feltámadó hollywoodi érdeklődés. Holmes, miként ez a Boogie Nightsból
is kiderült, nem csupán legendás célszerszáma révén vált a pornó Elvis
Presley-jévé: nevéhez kötődnek az első kísérletek, amelyek a pornófilmet
koherens és élvezetes narratívával próbálták szalonképesebbé tenni, köztük
a híres Johnny Wadd-széria neo-noir szexfilmjeivel, vagy a Kettős kárigény
pornóátiratával (Eruption, 1977). Paul Anderson életrajzi sikerfilmje,
az ennek nyomán készült dokumentumfilm (Wadd), vagy a frissen bemutatott
Wonderland természetesen sokkal nagyobb érdeklődéssel fordul a sztárcsődőr
infernális magánélete, mintsem több szempontból örökérvényű szakmai érdemei
felé: utóbbi opusz például a leghírhedtebb incidensre, az 1981-es Wonderland-gyilkosságokra
fókuszál, amelyekből az addigra már impotens és drogfüggő Holmes előbb
elsőszámú gyanúsítottként, majd felmentése után mindössze bűntárs/résztvevő
szerepkörben vette ki a részét.
Varró Attila
Édes álmok Skagerrak – dán-angol film, 2003. Rendezte: Sören Kragh-Jacobsen. Írta: Anders Thomas Jensen, Sören Kragh-Jacobsen. Fényképezte: Eric Kress. Zene: Jacob Groth. Szerepl?k: Iben Hjejle (Marie), Bronagh Gallagher (Sophie), Martin Henderson (Ian), Ewen Bremner (Gabriel), Gary Lewis (Willy), James Cosmo (Robert). Gyártó: Alta Films. Forgalmazó: Budapest Film. 104 perc Nem teljesen világos, mit esznek annyira a dánok Skócián, mindenesetre
a Wilbör öngyilkos akar lenni után idén, nyáron ez már a második skót-dán
összekapaszkodás, ami hozzánk is elért. A két filmet nemcsak származási
helye (mindkettő ízig-vérig dán termék) és játékterének földrajzi elhelyezkedése
(mindkettő hangsúlyozottan Skóciában játszódik) köti össze, de színeik,
hangulataik, s ha úgy tetszik, üzeneteik is összecsengnek. Mindkét esetben
az átlagosnál valamivel fotogénebb, álmaikat és lehetőségeiket tekintve
azonban ízig-vérig kisemberek valós környezetbe helyezett, a jó ízlés határain
belül maradó tündérmeséit láthatjuk. Részleteiben mindkét mese kellőképpen
realista, végkicsengésében életigenlő, fordulatait tekintve pontosan kiszámított,
mértékletesen hatásvadász.
Köves Gábor
Zsernyákok
A svédeknek kimondottan jó a humoruk: akadnak, akik az Abba fellépőruháit
is ennek tulajdonítják, az utóbbi időben azonban egy-két hazai vígjáték
kétségtelen bizonyságot tett róla. Josef Fares filmje igazi abszurd komédia
a világ talán leginkább kigúnyolt embereiről. Nem, nem a szőke nőkről,
hanem a rendőrökről van szó. Azonban ez a film nem az altesti humor, vagy
a lealázás eszközeivel él, mint mondjuk a Farelly--fivérek tennék: Fares
mester elegánsan, persze sokat gonoszkodva, de mérhetetlen szeretettel
ábrázolja szereplőit. A cél a nevettetés mellett az emberi kapcsolatok,
gyengeségek és a ragaszkodás bemutatása, és nem a sárdobálás.
Hámori Dániel
Maradok! Je reste – 2003, francia. Rendezte: Diane Kurys. Írta: Florence Quentin. Kép: Robert Alazraki. Zene: Paolo Buonvino. Szereplők: Sophie Marceau (Marie-Dominique), Vincent Perez (Bertrand), Charles Berling (Antoine), Colette Maire (Geneviéve). Gyártó: Alter Films / France 2 / TPS Star. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 104 perc. "Hogy áll a szerelemmel?" - szegezi a kérdést egy rámenős udvarló Marie-Dónak,
aki ekkor ráébred: unja már férjével a tízévnyi házasságot, a férfi rigolyáit,
mániákus bicikliőrületét, és hogy neki kell kísérőautóval követnie a pedálozások
során. Otthagyja hát Bertrand-t, és Antoine-nal, a nagyon is találó kérdés
feltevőjével kezdene új életet – ha a levakarhatatlan férj hagyná: Bertrand-nak
ugyanis jelszavává válik a címül választott mondat és ... marad. Ahelyett,
hogy kiköltözne a nő lakásából, beveszi magát az egyik szobába és még egy
tüdőgyulladást is összeszed, csak hogy asszonya részvétét felkeltse. De
Marie-Do egyre jobban szabadulna a hazajáró lélektől. Antoine-nak, az új
férfinak azonban megtetszik Bertrand viselkedése, és nem átall a pártjára
állni – annál is inkább, mivel forgatókönyvíróként mindennél jobban érdeklik
a váratlan fordulatok.
Vajda Judit
A tűz óceánja Hidalgo – amerikai, 2004. Rendezte: Joe Johnston. Írta: John Fusco. Kép: Shelly Johnson. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Viggo Mortensen (Hopkins), Zuleikha Robinson (Jazira), Omar Shariff (Riyadh), Louise Lombard (Anne). Gyártó: Touchstone. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 136 perc. Frank T. Hopkins (Viggo Mortensen) számos maratoni hosszúságú lóversenyt
nyert meg Amerikában hűséges társával, Hidalgo nevű lovával. 1890-ben egy
dúsgazdag sejk meghívja őt Afrikába a világ legnagyobb versenyére, ahol
háromezer mérföldet kell lovagolni az Arab-sivatagon keresztül Adentől
Szíriáig. A kibírhatatlan forróság és szárazság mellett a gonosz riválisokkal
és az elvetemült útonállókkal is fel kell vennie a küzdelmet.
Mátyás Péter
Megtorló The Punisher – amerikai-német, 2004. Rendezte: Jonathan Hensleigh. Írta: Jonathan Hensleigh és Michael France. Kép: Conrad W. Hall. Zene: Carlo Siliotto. Szereplők: Thomas Jane (Frank Castle), John Travolta (Saint), Will Patton (Glass), Rebecca Romijn-Stamos (Joan), Roy Scheider (id. Frank Castle). Gyártó: Punisher / Marvel / Lions Gate / Partnership / Vip 2+3 Medienfonds. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 124 perc. A Megtorló társával beront a jakuzák főhadiszállására, legéppuskázza a legénység nagyját, két testőrt felnyársal, kitekeri a fülbevalójával ölő sárkánylady nyakát, végül kést hajít a főnökasszony homlokába. A Marvel mókásan brutális képregényfolyamának első, tizenöt évvel ezelőtti filmes feldolgozásában a fekete hajú Dolph Lundgren alakította főhős katonás határozottsággal végzi feladatát. Az új változat főszereplője, Thomas Jane is fekete most, de a tekintete egy bárányé. Az ő Megtorlója érzékeny és sebezhető, bambán gyászolja elveszített családját, feltehetőleg a folytatásokra hagyva gyilkológépi természetének kiteljesedését. Nem is igazán harcias: a verekedés egyáltalán nem megy neki, de lőfegyvert is alig használ, szívesebben robbant a távolból, vagy ugrasztja egymásnak ellenfeleit fondorlattal. Ráadásul a sötét New York helyett a napfényes Floridában teszi mindezt, ami legalább olyan merész húzás a filmesektől, mint könnyekkel áztatni Hulk szögletes arcát. Csakhogy amíg Ang Lee szellemes, képregénykockákat idéző látvánnyal kísérte sajátos értelmezését, Jonathan Hensleigh filmje alig nyújt vigasztalást. Egy A jó, a rossz és a csúfot idéző, megzenésített bunyó, egy henryfondás összecsuklás és néhány közepes poén színesíti a Marvel-sorozat eddigi legjelentéktelenebb darabját. Pedig az annak idején a Piszkos Harry és a Bosszúvágy sikere hatására született, emberfeletti képességek híján csupán jókora gépfegyverére támaszkodó képregényfigura most, a bosszúfilmek reneszánszával méltóképpen térhetett volna vissza igazi terepére, a moziba. „Tíz másodperc régi John Woo” – így jellemzi egy szemtanú a Megtorló egyik támadását a képregényben. A látványos akcióktól mentes, verőfényes filmváltozat azonban inkább egy mozgalmasabb Miami Vice-epizódra emlékeztet. Kovács Marcell
Pókember 2. Spiderman 2 – amerikai, 2004. Rendezte: Sam Raimi. Írta: Alvin Sargent. Kép: Bill Pope. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Tobey Maguire (Peter Parker), Kirsten Dunst (Mary Jane), Alfred Molina (Doktor Octopus), James Franco (Harry), Rosemary Harris (May Parker). Gyártó: Columbia / Sony Pictures / Marvel Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 127 perc. Az amerikai sorozatfilmeket rendre az a vád éri, hogy a folytatások
utánzatai, halovány kópiái csupán a korábbi epizódoknak. Sokan úgy tartják,
a reprintmozik gyártásának az ötlethiány az oka, és ennek a vélekedésnek
van is alapja, ám nem minden esetben az invenció kifáradásával magyarázható
a jelenség. Gyakran rafinált marketingstratégia áll a háttérben, a hollywoodi
szemlélet egyik fő irányelve szerint ugyanis a film ugyanolyan piaci termék,
mint bármely más árucikk, amelyet ha egyszer sikeresen bevezettek, akkor
addig kell gyártani, amíg népszerű, ráadásul az újabb és újabb termékváltozatoknak
csak csekély mértékben szabad különbözniük a korábbiaktól.
Pápai Zsolt
A semmi Nothing – kanadai, 2003, Rendezte: Vincenzo Natali. Írta: Andrew Lowery, Andrew Miller. Kép: Derek Rogers. Zene: Michael Andrews. Szereplők: David Hewlett, Andrew Miller, Gordon Pinsent, Marie-Josée Croze, Elana Shilling. Gyártó: 49th Parallel Productions. Forgalmazó: MOKÉP Rt. Feliratos. 90 perc. Filmblöff. Ennek a szónak a használata elkerülhetetlen, ha az ember
a kanadai Vincenzo Natali munkásságáról akar pár szót ejteni. Már 1997-es,
öt év késéssel a magyar mozikba került filmje, a Kocka is filmblöff volt,
igaz, az ügyesebb és szórakoztatóbb fajtából: képes volt végig fenntartani
a néző érdeklődését, és sikeresen áltatta azzal, hogy a történet kifut
valamire. Natali új filmje, A semmi a Kockával ellentétben unalmas és vontatott.
Az egész történetre rányomja a bélyegét Natali végzetes hiányossága: nem
tud jellemeket ábrázolni. Voltaképpen lenyűgöző, hogy ennek ellenére olyan
sci-fi kamaradarabra vállalkozott, amelyet a két különböző jellemű főszereplő
konfliktusainak kéne életben tartania. A Kockából ismert tehetséges színészek,
Andrew Miller és David Hewlett hiába vágják lelkesen a grimaszokat, A semmi
hősei nem többek elcsépelt karikatúrafiguráknál. Egy ideggyenge gyáva és
egy öntelt lúzer bohóckodik a vásznon, a néző pedig feszeng, mert nem képes
együttérezni velük, de röhögni sem tud rajtuk egy jóízűt.
Dóka Péter
Függőség Twisted – amerikai-német, 2004. Rendezte: Philip Kaufman. Írta: Sarah Thorp. Kép: Peter Deming. Zene: Mark Isham. Szereplők: Ashley Judd (Jessica Shepard), Samuel L. Jackson (John Mills), Andy Garcia (Mike Delmarco), David Strathairn (Dr. Frank), Russell Wong (Tong hadnagy), Camryn Manheim (Lisa). Gyártó: Paramount – Intertainment AG. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 97 perc. A hollywoodi szürke eminenciások tömegéből egy picit mindig is kikukucskáló
Philip Kaufman rendező jó néhány eredetibb filmet hozott tető alá négy
évtizedes pályája során, gyakran arra törve, hogy tágítsa valamelyest a
műfaji kereteket. Készítsen bár sci-fit (A testrablók támadása), életrajzi
filmet (Henry és June), erőteljes politikai áthallásokkal teli drámát (A
lét elviselhetetlen könnyűsége), mindig tudott újítani valamit az unt sablonokon.
Tosoki Gyula
Bajos csajok Mean Girls – amerikai, 2004. Rendezte: Mark S. Waters. Írta: Rosalind Wiseman könyvéből Tina Fey. Kép: Daryl Okada. Zene: Szereplők: Lindsay Lohan (Cady), Rachel McAdams (Regina), Lacey Chabert (Gretchen), Amanda Seyfried (Karen), Tina Fey (Norbury). Gyártó: MG Films / Paramount. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 97 perc. Amerika filmipara a legkülönbözőbb tini- és diákfilmeket is ugyanúgy
zsinórban köpködi ki, mint minden más műfaj termékeit. A legújabb tinisercintés,
a Bajos csajok meglepően szép ívet ír le, és szórakoztatóan landol Amerika
orcáján. Hiszen az önleleplezésben is élenjáró jenkik imádnak a tükör elé
állni, hogy szembeköphessék magukat. A néző az unásig ismert diákmiliőbe,
az amerikai mikrotársadalomba bukhat alá, amelyben kizárólag annak van
hitele és súlya, ami tökéletesen hamis. A főszereplő lány, a csinos Cady
zöldfülűként csöppen bele a csillogóan rút sulivilágba, merthogy 15 éves
koráig Afrikában nevelkedett zoológus szülei szárnyai alatt, és csak elméletben
ismeri az „erősebb győz” darwini alaptörvényét. De hamar feltalálja magát,
és két viszonylag szimpatikus osztálytársa, Janis és Damian biztatására
beépül a plasztikáknak csúfolt három csinibaba szövetségébe, amely a suliban
a hierarchia csúcsát jelenti. A nősténytriumvirátus feje a hosszú, szőke
hajú cica, Regina, aki a körmönfont manipulációk és gonosz praktikák bajnoka,
ezenkívül divatdiktátor, és minden évben bálkirálynő. Cady feladata az
lenne, hogy a klikk legbelső titkait kikutatva letaszítsa a trónról a királynőt
és két udvarhölgyét, de a kísértésnek nem tud ellenállni, ő maga is udvarhölgy
lesz, végül azonban az eszes tanárnő, Norbury kisasszony (az őt alakító
Tina Fey írta a forgatókönyvet Rosalind Wiseman bestselleréből) ügyesen
rácba szedi a nebulókat, és elkövetkezik a futószőnyeg simaságú happy end.
Tornai Szabolcs
|
http://www.filmvilag.hu |