A KASTÉLY ELÕTT

Mert minden fal több falrakást takar,
mert minden fal kezdettõl otthonos,
mert kastélyfalak hiányaival
préri, puszta, sivatag, ugar
fel van szabdalva, mert tulajdonos
mindenki, aki követ kõre hányt,
s kõmûvesként is élte a hiányt,

mert malteros ruháján ott a folt,
hogy viszonyait az rendezze át,
s az elbitangolt és a birtokolt,
akár a volt s a másé-mégse-volt,
egyenlõ rangra váltja fel magát,
mert minden más vasvilla-éjbe hull,
s ami rommá lesz, felmagasztosul,

mert falnak vetett háttal kell tovább
élni pusztában és sivatagon,
nézni kihamvadt kandallót s a fát,
mely félig égett, és tükörbe lát,
s a fókuszban a régi fényfolyam
nem bír kitörni, melengetni se,
míg felszínén az árny lótusz-keze,

mert látni kell a sötét csarnokot,
az oszlopnál egy seprû elhever,
a múlt idõ, mint porcelán, kopott,
nem tudnak külsõ fényt az oszlopok,
nincs, mit az ablak még halálra szel,
fagyott rügyekkel a cseresznyefák,
különlakozni nincs több külvilág,

mert a gránittömb a kapu elõtt,
melyrõl lánc csüng a kockakõre le,
s a gálya, mely a tengerpartra nõtt,
ahol a szél nem ír homokredõt,
s nincs, aki eszmét társítson vele,
s az ottfelejtett fehér gyolcslepel
csak vérre gondol, másra úgyse kell,

s a falak alatt, az ásó nyomán
sorban vonulnak el a századok,
a templomon nem lebben néma szárny,
nem harsan hang a béna harsonán,
a próféta, akár a kõ, halott,
a horizont a tengert elfödi,
Atlanti, Balti, Káspi, Földközi,

az ereket a nagy kéz rád köti,
lefognak az évezredes romok,
mozdulni sem tudsz, és a bábeli
csöndben magát rettegve átveti
a fényfolt, s az útszélen imbolyog,
ott, ahol végképp nincs már semmi nyom,
itt volt a bakter háza egykoron,

egy lépés: vérehulló fecskefû
és zöld hunyor emléke kõhöz ér,
s a kõ alatt a kõ is megfeszül,
és a tetõ cseréppé testesül,
s a harangszó mint tornyokon a bõr,
földön hunyor, kõ, lépés, fecskefû,
mert rommá lenni mégsem egyszerû,

mert minden rom épséget álmodik,
s a toronytérbe úgy dõl az idõ,
hogy gazdátlannak azt sem látod itt,
ki a kõbõl jobb létre változik,
s új évezredig mondja el a kõ,
hogy földje gyulladt, és álma lobos.
Mert minden rom kezdettõl otthonos.

Kérjük, küldje el véleményét címünkre: holmi@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta