„Én kifelé megyek.”
(Ady Endre)

1

Én is.

2

Nincs más lehetõség?
Sûrûbb közegben
alvadt vérkásában
csendesebb mederben
iszap alatt
a nõies anyagban
beljebb és beljebb
míg ki nem érünk.

3

„Kifelé” „Befelé” –
mondhatunk akármit
a láthatár szélén
láthatatlan betûkkel
írva áll az eredmény.

És mégis, hátha
más ott a más mint más,
az eufóriába
öngúny szivárog
az öngúny
eufóriás.
 

    ÁBRAHÁM ÉS IZSÁK

    Ábrahám gondolja

E fiút asszonyom úgy adta át
nekem s a világnak, mint egy csodát.

Asszonyi természete kiveszett:
kilencvenesztendõsen szülte meg.

Mintha fagyos tûzhelyben jégdarab
lobbanna fel, mert rátéved a nap.

Mióta befutott az adomány,
minden nap ünnepként köszönt reám.

S most le kell döfnöm irgalmatlanul,
mert drágább nekem, mint maga az Úr.

Meg kell tennem, ha õ kívánja, de
egy hóhérnak lesz akkor istene.

    Izsák gondolja

E farakásra kötözött apám,
és éles kõkését szegezi rám.

Az ég felé néz, fogatlan motyog,
könnye és taknya mellemre potyog.

Reszeli kését, húzza az idõt,
de lemészárol alkonyat elõtt.

Hugyoznom kéne, a görcsös fa nyom,
nézem apám, s elfog a szánalom.

Nem menthet meg, akármilyen okos,
tehetetlenebb, mint egy buta kos.

Én halok meg, de vele játszik Õ,
a gátlástalan kísérletezõ.

Kérjük, küldje el véleményét címünkre: holmi@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta