ÓLOMPUTTONY
     A Kis Klapanciáriumból – Mezey Katalinnak

ellenni nyugságom
szûnésem alig van
fájton-fáj a lábom
tôbôl talpamiglan

lökô lancináló
nyársra húzó sajgás
mondják korral járó
fáintos nyavalygás

tengnék lógva-lígve
– lök iromba himba
belesuvad limhe-
lomha lábaimba

nagy ólomgöbökkel
tôtt irdatlanságot
cipelniük azt kell:
puttonyt? hátizsákot?

azt kell fuvarozni
hasított patáknak
ôk sem értik: ez mi?
bornyú képet vágnak

ólomnehezék ez?
hogy már csûdöt csánkot
lélegzést lefékez?
malomköve rángat

mi rossebbes-rideg
meteorit-szikla
honnan? kitül ripeg-
ropog a lábikra?

dupla rakasz vackor
málha-meghimbálás
szemüveg is attól
búvalbélelt-párás?
latoltam mázsáltam
mértem tépelôdtem
nem volt váltig-válton
világos elôttem

egy-két lejtést-sejtést
lépcsôn fel-le mentem
hogy e Súly mit rejt – és
menten rádöbbentem

láb kitül lehervad
galacsin ki lever:
túlnehéz-magamnak
én e fölös teher

én én a malomkô
magamnak mázsányi
vélem ingó rengô:
nem lehet elhányni

egybesülve-fôve
véle rosszban-jóban
vonszolnom elôre
hétrét-elomlóban

hurcolója hústest
százmázsás dögének
lettem rögtön-rögvest
mentül véntül-vénebb
 

    ÔSZI TÁJ
    A Kis Klapanciáriumból

(permetezô ôszi táj
rám te esô ne szitálj)

kifele áll szekerem
rúdja – szûntön tekerem
lesbôl pata-cselgáncs volt
megkapott már elgáncsolt
visz az ördög elfele
rajtam rücskös alfele
alfelébôl hô sugár
harci kéjgáz trombitál
szimulálnám az alvást
de visz ragad nyargalvást

(permetezô ôszi táj
rám te esô ne szitálj)

hol Szent Pátrik nyildokol
Kapubarlang fûl s Pokol
engem szoppal elnyelô –
Blaise Pascal volt a Nyerô!
fogadásom vele állt
hogy meglássam Beliált:
berág benyel – Ô esz meg
s jaj nekem a Vesztesnek!
öregtemplom gádorán
esô szél ver táltorján

(permetezô ôszi táj
rám te esô ne szitálj)

kámzsán mint kamaldulok
kegyelemért koldulok
begubódzom mint a téj
álmodom meg ne ítélj
jég lúg tûzláng: egyre megy
megszoktam hogy pörkölnek
lángtengerben megalszom
s nyálcsorduló kudarcon
infernális mélynyomat:
megmosolygom álmomat

(permetezô ôszi táj
rám te esô ne szitálj)
 

    TISZTÁNLÁTÁS
    A Kis Klapanciáriumból

szentigaz: soká voltam abban a hiszemben
– akkor még volt nékem olyan hiszemem –
s ha kételyem támadt a tanultakkal szemben
hát úgy éljek igaz itt folyjon ki a szemem

cudarul felháborodtam Hitetlen Tamáson
kinek ujját bárddal lecsapni rendelém
– én-tettem rémtettem – elsô kiábrándulásom
alighogy túl voltam kamaszkorom delén

nem kényes könnyes üdvös nem követendô
példám s az is bolond ki történetemen okul
meg is dorgált érte minden rangú s rendû
gyalogsátán himnô-nenô kegyes-undokul

amiért Teljes Hátatfordítással fizettem
– a „hitbe-ugráshoz” nem fûlt e békaláb –
elôre-hátra élek ugrádi-önfeledten
s a tisztánlátásnál nem adom alább
 
 

Kérjük, küldje el véleményét címünkre: holmi@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta