Balla Demeter: Miskolc (1977)
mindegy délután van vagy
délelõtt
esznek isznak örök álmot
alusznak szeretkeznek
minden neszre összerezzenõ
szellõ
dermeszti a toronyház mellett
flakonvázákban burjánzó
temetõt
a földszinten menza után
tálcára pakolta
a fél hûtõszekrényt
hallgatja a tánczenei koktélt
a kívánságmûsor
alatt tanulni fog
egy perc múlva már nem
emlékszik hogy ott élt
az elsõn füllesztõ
függönyfényben lefekszik
nõi nemiszervet képzel
a szõnyeg mintáin
mindjárt fölfütyülnek
focizni hívják
ma nem kéne aztán mégis
elkezd onanizálni
a másodikon lerajzolja a huszonnégyes
busz
nyomvonalát mintha a papír
lenne az aszfalt
ahányszor kanyarodik annyiszor
a tört hegyû ceruza
mit kapsz majd ezért örökké
megõrzi emlékét az asztalt
a harmadikon kimegy a balkonra
szaglássza a frissen mosott
magfoltos lepedõt
úgyse jönnek utána
már nem féltik és ha leugorna
mindegy délután van
vagy délelõtt
a negyediken amíg történik
valami
nézi magát az adásszünetben
isten a képcsõben lakik
és egy pók gondolja
míg végre bejön
a szlovák kettes
az ötödiken mint egy pofon
fülében anyja és egy
nõ mondata cseng vidd onnan
a kezed mert rácsapok
bezárkózik tesz-vesz
turkál szennyes bugyik
közt higgyék fürdik
megnyitja a gázcsapot
a hatodikon bármikor megjöhetnek
fekszik egy nõn akit nem ismer
gyorsan el kell élvezni most
boldog vagy
nem elég hogy belémtetted
mozogni is kell
a hetediken te magad légy
gipszangyalok közt gipszkrisztus
néz rád s te nézed õt
gipszszoborrá dermedsz gipsz
az ég még az isten is gipsz
mindegy délután van
vagy délelõtt
kezdetét veszi minden pillanatban
az apokalipszis
hány emeletes a ház
számold meg újra ha összedõlt
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: holmi@c3.hu