Hozzánk a füstös éji
rend való
e kocsmában, hol meghúzódhatunk
elisszuk isten szép egét,
ha jó
ha rossz napokkal küszködik
a hét
a hát, a lelkiismeret
leszünk még boldogok,
szelídek, csendesek
a hiányérzetünk
is lesz nagyobb
mint eddig bármikor, lesz inni
ok
több, mint elég, a harcot
kezdje és
viselje más
mert helyzetünk korántsem
oly vitás
e kocsmában, hol összetartozunk
elisszuk egymás életét,
hiszen
régóta rólunk
szól a gyászbeszéd,
szivem.
FILMKOCKA
Észre sem vettem, elutaztál.
A sírod mellett csak nevettem,
fehér-fekete álruhában,
önfeledten,
ahogyan egyszer te nevettél
a fák és holt fiad között,
míg ért a szõlõ,
hullt a mák,
bomlottak égõ dáliák
a kerteken s az arcodon,
amirõl máig sem tudom
utolsó percben mit takart,
morzsányi gyémántot,
szakadt,
háború-ülte holdakat,
anyád szemét, csapzott
haját,
örök hajnalok hajnalát
az ázott krumpliföldeken
s a veszekedõ szerelem
bolondos vadhajtásait;
véget nem érõ
függönyök
futó szegélyét,
gyors halált
vagy csak a könnyû, lágy
mosolyt
mire az ajkad rátalált?
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: holmi@c3.hu