A tested, ha nézem,
gyönyörû táj.
Gyönyörû tájék,
hajlataid.
Dombok és hegyek!
Síkvidéken járok,
erdõségekben, bozótban
bujkálnak ujjaim.
Tekintetedben
megmosakszom.
És ruhámat, ha
megmerülök benned,
gondtalanul partodon
felejtem.
TATJANA LEVELEIBÕL
Nézze, nem vitatkozom. Legyen,
ahogy akarja. Csak akarjon
végre valamit, ha kérhetem.
Csak akarjon végre valami
olyat, amivel bebizonyítja
nekünk, hogy Maga azért
férfi.
Érezni akarom a tekintetét.
Érezni akarom végre,
hogy
levetkõztet a tekintetével,
hogy a szemével (legalább)
végigsimítja testemet.
Ha végre képes lenne
meg-
érinteni, és ha egyszer
végre megfogná a seggem,
akkor tudnám, hogy Maga
azért még valóban
férfi,
és él, mozog, akar valamit.
De így, így nem leszünk
jóban.
Csak tesz-vesz körülöttem,
a keze izzad, örökké
ideges.
Relax, barátom, relax, és
don't worry, ha kérhetem.
Szedje össze Magát, vagy
tûnjön a fenébe,
mert poros,
vidéki életem nyugodtabb
volt
Maga nélkül, Barátom.
Nõtincs, 1999. március
13.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: holmi@c3.hu