[ Visza az elejére ]
[ Visza az elejére ]
[ Visza az elejére ]
[ Visza az elejére ]
Ez az év nekem jószerével
a XVIII. századról szólt. Évtizedes munkát-kutatást-mulatságot
zártam le, amikor egy év alatt készre írtam
Régi
magyar regénytükör
címû, a magyar regény
elsõ korszakáról szóló kézikönyvemet.
Jobban nem is indulhatott volna. Csakhogy a könyv (most, december
elején, amikor ezt írom) még mindig nincs nyomdában,
mert valami baromság miatt a kiadó hajszál híján
csõdbe jutott. Ez az év tehát nekem - ízlésemmel
összeegyeztethetetlen mértékig - a pénzrõl
szólt, amibõl tíz éve nem láttam ennyire
keveset. Sikerült odáig jutnunk, hogy ma már egy igényesebb
(tehát utánajárást, hosszabb idõt követelõ)
tanulmányt is csak úgy tudok megírni, ha ösztöndíjat
kapok rá. Ennyit nyereségrõl-veszteségrõl.
Szó sincs arról, hogy eltértem
volna kérdéseitektõl. Szigorúan irodalmi kérdések
ezek. Az irodalmat ugyanis értelmiségiek mûvelik, és
az értelmiségi életformának bizonyos költségei
vannak. Ezek híján az ember elõbb-utóbb megszûnik
értelmiségi lenni. Mûvek azután is születnek,
amatõrök és nyugdíjasok továbbra is írnak
majd szorgalmasan, csak éppen az irodalommal kapcsolatos rendszeres
munka minõsége süllyedhet vissza a korábbi színvonalra;
a szilárd pártkapcsolatok helyére a gyümölcsözõ
szponzorkapcsolatok kerülnek. Olykor már ma is.
Emellett egyre messzebb kerül egymástól
a szellemi teljesítmény és az érte járó
honorárium. Örömhír persze, hogy komoly életjáradékot
kapnak elismert írók, akik zömmel néhány
évtizeddel ezelõtt jelentõs, maradandó mûveket
írtak (megjegyzem: többnyire igen tisztességes honoráriumokért).
Ebbõl azonban ma nem lesz irodalom. Ha mindenben a pénz az
átszámítás alapja, számoljuk ezt is
pénzben: egy regény elõállítási
ára ma a legalacsonyabb költségeket számítva
kétmillió forint. Ennyiért lehet tisztességesen
megírni. A tehetség és a siker persze ezzel nem függ
össze; de ha nincs lehetõség a rendszeres munkára,
a tehetségnek és a sikernek sem adunk esélyt. Akkor
csak zseniális rögtönzések lesznek, amíg
lesznek, az pedig magában nem irodalom. Az olvasók szívesen
el-elolvasnak egy-egy elbeszélést vagy költeményt,
de elsõsorban regényeket, felkészülten és
gördülékenyen megírt, elgondolkodtató és
élvezhetõ regényeket akarnak olvasni. Más nem
lehet az irodalom bázisa. És az is lehet, hogy ezeknek a
regényeknek némelyike, mondjuk minden századik, remekmûnek
bizonyul. A többi kilencvenkilenc híján azonban ebben
sem reménykedhetünk.
Persze nehéz belátni, hogy
a válság mennyire mély és reménytelen,
ha azt nézzük, hogy mennyi könyv jelent meg, és
köztük mennyi igazán jó, értékes,
maradandó. Oravecz
Szajlá
ja, Kukorelly
Hölderlin
je,
Nádasdy verseskötete, Balázs Attila, Darvasi, Garaczi,
Zeke, Kõrösi Zoltán prózakötete, Takács
Zsuzsa új dolgai, és így tovább. Vagy ha azt
nézzük, hogy a recepció is mûködik, és
azt a néhány mûvet, amit a recenzensek kiválasztanak,
eléggé megbízható módon fel is dolgozzák.
Kapitális ökörségeket viszonylag ritkán
találok; nem úgy, mint egy-másfél évtizede.
Úgy néz ki, hogy sok évi lapalapítási
szünet után talán újra sikerül megindulnia
két jellegzetes arcélû folyóiratnak: az összmûvészeti
merítésû
Elõfutár
nak és
a Kármán József Társaság lapjának,
az
Új Hagyomány
nak. Ha akarom, az is pozitívum,
hogy talán rövidesen megjelenhet Bessenyei György 1804-es
regényének, a
Tariménes utazásá
nak
elsõ kritikai kiadása; hogy állítólag
folyik Dugonics
Etelká
jának hasonló igényû
elõkészítése, vagy hogy végre megjelentek
Szilágyi Ferenc tanulmányai a felvilágosodásról.
Az elõszó alatt az összeállítás
dátuma: 1987...
Hogy milyen év volt ez? Hát
istenem, milyen lehetett volna? Bármennyire rosszallja is Monsieur
Derrida az apokaliptikus hangnemet, nem mondhatunk mást: erõnk
arra volt elég, hogy lassítsuk a leépülést,
a degenerálódást, a pusztulást. Az az esztendõ,
amelyik a magyar kultúra tudatos és megalapozott építkezése
felé teszi meg az elsõ lépést, biztosan nem
ez volt. És a dolgok állásának ismeretében
a következõ sem az lesz. Nem is beszélve Armageddonról,
ami a Nostradamus-értelmezõk szerint júliusra várható.
Ne vegyetek éves bérletet.
[ Visza az elejére ]
Perverz és titkos történetek
gomolyognak a fejemben, ha 1998-ra gondolok. A perverzitás az úgynevezett
magyar irodalmi élet külsõségeit, míg
a titkosság azokat a bensõséges könyveket illeti,
amelyek idén is - minden csõd ellenére - megmelengették
szívemet.
Folyóiratszemélykedés,
frankfurtolás, jaktáborozás; 1998-ban dühöng
az újság. Mintha tényleg a világ peremén
ücsörögnék. Mintha tényleg reménytelenül
és menthetetlenül veszne oda a civilizáció maradéka.
Mert ez a fajta "irodalmi berendezkedés" és "viselkedés"
visszataszítóan dilettáns és diktatórikus,
a "kritikusi hangnem" a plurális diskurzus újprimitivizmusát
majmolja, és mint ilyenre, részemrõl nincs szükség.
Be kellene látni, hogy az utóvédharcok kiüresedett
és unalmas, ugyanakkor felturbózott végtermékeket
hagynak maguk mögött 1998-ban is. A folyóiratok önismétlõdnek,
a mûértõ kritikusok kihalófélben vannak,
a szerkesztõk pedig, urambocsá', mintha szenilisek lennének.
Miközben küszöbön topog a new power generation. Szomorúan
veszem tudomásul, és az év példaértékû
tettének tartom, hogy a
Pompeji
önmegszüntette
magát. Egyfajta szimptomatikus és szimpatikus válasz:
a világnak ezen a végén végre vállaltak
valamit. Valamit - alapvetõen mások helyett. Szerintem is
jobb elhúzni Pompejibõl, és nem megvárni a
végsõ - és részvéttelen - pusztulást.
Másfajta válasz: a
Nyugat
resurrectiója. A
pompejisek talán még újraklónozhatták
volna magukat, ez viszont az év tragédiája. Mindig
dilettánsok a túlélõk? Hovatovább Holly
Woodnak lesz igaza, megelõznek, legyártják a dinóbébit,
és akkor a kérdést, miért is haltak ki a dinoszauruszok?,
nem lesz kinek többé feltenni.
Decibeles az élet. Bárki
bármit mond, igazából a titkos történetek
maradnak meg fontosnak. És 1998-ban, legnagyobb megelégedésemre,
közöttük jól érezhettem magam. Egy irányt
vettek (bensõségeset) a könyvek, talán hogy ellensúlyozzák
az irodalmi élet prostitualizálódását.
Csendes mûhelyekbõl szelíden lassú könyvek
kerültek a könyvespolcra. Felsorolás következik,
mert én nagyon szeretném, ha ezeknek a könyveknek a
történetét beszélnék tovább minél
lassabban és kitartóbban, nem pedig az institucionális
közegét. Rakovszky Zsuzsa
egyirányú utcája
,
Villányi László
szabadkája
és
Jász Attila
szicíliája
teremtett bennem láthatatlan
tereket. Kukorelly Endre
H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.
-jét színes
képeskönyvként rendezgetem ide és oda. Ha regény,
akkor 1998-ban Sándor Iván összes mondatelágazásának
bölcs üzenetével indulok el a
szefforiszi ösvényen
.
Garaczi László
pompásan buszoztat
újabb,
még mulatságosabb lemúrtörténetében.
Darvasi László
magyar novelláival
könnyedén
találja ki újra az egykor volt és most is van világot.
Hogy pedig hullani kezdjen bennem a hó, indiántáncot
járok Németh Gáborral
a huron tó
partján.
Tar Sándor klasszikus tényformái
lassú terhekként
nehezednek
az olvasóra; egzisztenciálisan nincs náluk gyötrelmesebb
élmény az idén. E kilenc kilencvennyolcas könyvvel
kilencvenkilencben is jóban leszek. Talán mert nem nagyok,
és nem is szándékoznak jelentõsek lenni. Jelzések
arról, hogy van mit mondanunk egymásnak. És hogy 1998-ban
is érdemes volt - õket legalább - olvasni.
1998 két legfontosabb ténye
és ünnepe függetlenül minden perverz és titkos
történettõl: Baka István betöltötte
az imaginárius ötvenediket, Tandori Dezsõ hatvanéves
lett. A történetek, melyeket róluk meséltek idén,
éljék túl 1999-et is.
Az olvasó pedig, ha már megélte
1998-at, ne félszívvel érkezzen Frankfurtba; legyen
egyszer ünnep a világnak ezen a végén is.
[ Visza az elejére ]
1. kérdés:
Balázs Attila:
Király-album
- történetek könyve
(Bp., Seneca), Onagy Zoltán:
Nem
kell hal
(Veszprém, Vár ucca tizenhét), Tandori
Dezsõ:
Utolsó posta Budapest
(Bp., Liget), Vörös
István:
A fatelepítõknél
(Bp., Filum),
valamint az
Ex-Symposion
(Veszprém) és a
Törökfürdõ
(Bp.) egy-egy száma.
2. kérdés:
Nem.
3. kérdés:
Bár az egész, gazdag termést
áttekinteni nem tudtam, és - õszintén szólva
- nem is akartam, meglepetés és csalódás volt
"rogyásig". Ha arányukat mérlegelni tudnám,
azt hiszem, hogy az utóbbiból volt a több.
4. kérdés:
0
5. kérdés:
Egy ötfokú skálán:
3.
Ölellek benneteket, és sikeres
1999-et kívánok a pécsi jelenlevõ "sárgáknak".
P.S.: Ha adódik, kérlek Benneteket,
hogy Tüskés Tibornak (elsõ irodalmi szerkesztõmnek),
Csordás Gábornak, valamint Bertók Lászlónak
közvetítsétek újévi üdvözletemet.
Ám ha valaki, akár ismeretlen,
e hóban, fagyban, ködben úgyis kimenne a pécsi
(nagy)temetõbe, kérem az illetõt, hogy - költségemet
"Mándy Iván" jeligére megelõlegezve - vegyen
nevemben egy szál virágot Szederkényi úr sírjára.
Bp., 1998. dec. 16. FM.
[ Visza az elejére ]
A feltett kérdések a szerkesztõség
által megadott terjedelemben nyilvánvalóan megválaszolhatatlanok.
Megválaszolhatatlanok - ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kellene
gondolkodnunk rajtuk, annál is inkább, mert a mai irodalmi
élet vitái majdhogynem teljes egészében ezekre
a kérdésekre vezethetõk vissza. Végsõ
soron arról tûnõdünk folyamatosan, hogy az irodalmi
élet szokásos mûködése közepette -
vagy éppen: mellette, vagy annak ellenére - megszületik-e
egy-egy nagy mû, az a mû, amelyik a maga eszközeivel válaszol-válaszolhat
a mi kérdéseinkre is, s már puszta létével
is igazolja az irodalom intézményrendszerének mûködését.
Arról tûnõdünk folyamatosan, hogy az, ami az irodalom
intézményrendszerében ma még mûködik,
jól mûködik-e, s hogy a mûködése miképpen
nyerhet értelmet a társadalom egészének mûködésében.
Úgy érzem, túl nagy
a várakozás mindkét tekintetben. A nagy mûvek
nem úgy születnek meg, hogy várják õket.
Azok egyszer csak lesznek - s ha már vannak, akkor derül ki
gazdagságuk, bomlik ki értelmük. Egy valamire való
intézményrendszer mûködése sem igazolható
a közvetlen praktikum szintjén, ennek egyszerûen lennie
kell, mert így alakult ki, a hagyományok s még a mai
világ mûködése is így kívánja
ezt. Képzeljük el - nem oly nehéz -, milyen lenne ez
a mai magyar élet szépirodalmi könyvkiadás nélkül,
s milyen lenne folyóiratok nélkül... S hogy ebben a
mezõben mi történt 1998-ban? Egyszer már leírtam:
számomra az évek múlását az évszakok
természetes fordulói, a lapszámok, éves tartalommutatók,
költségvetési tervezetek, pályázatok és
a pályázati beszámolók leadásai, beadásai
mutatják. Azt, hogy mit olvastam - kéziratban és kinyomtatva:
napi- és hetilapban, folyóiratban, könyvben, nem tudom
elsorolni, noha emlékszem mindarra, amit elolvasásakor fontosnak
tartottam. De: az, amit fontosnak tartottam és tartok, nem az évek
szerint rendezõdik el gondolkodásomban, szinte kiszámíthatatlan
módon kapcsolódik a már korábban olvasottakhoz,
s vár arra, hogy valami újabb tapasztalathoz is kapcsolódhasson.
Mindezzel együtt azt hiszem, hogy 1998-ban is többet olvastam,
mint amennyit a mai világban ildomosnak tartanak, s az olvasottakból
kevesebb épült be a gondolkodásomba, mint szerettem
volna. Úgy érzem, a mai magyar irodalmi kultúrára
a tömegtermelés a jellemzõ: az amit - úgymond
irodalmi igénnyel - leírnak, egészében áttekinthetetlen
és értelmezhetetlen, pusztán a mennyisége okán
is. Ez a kézirattömeg, könyv-tömeg elfedi-elfedheti
azt is, aminek ki kellene emelkednie a tömegbõl. (S rengeteg
olyan írás akad, amelyik nem is tud kiemelkedni. Azért,
hogy mégis ragaszkodjak a kilencvennyolcas évhez, átnéztem
ismét a könyvheti listát: alig több mint fél
év elmúltával tucatnyi megõrzõdõ
- sejtésem szerint az idõben megõrzõdõ
- munkát sem találtam a lista százhatvanvalahány
könyve között - miközben a korszak irodalmi kultúrájához
természetesen valamennyi hozzátartozik.) Úgy érzem,
ebben az irodalminak nevezett világban bármi megtörténhet:
az egyik helyen Kossuth-díjra javasolhatnak valakit, miközben
egy másik szobában ülésezõ kuratórium
arra sem méltatja, hogy könyve kiadására valamennyi
pénzt megszavazzon. Úgy érzem, a pénz és
a politika is elvégezte már mindazt, amit a megélhetési
körülmények végzetes romlása idején
egyáltalán elvégezhetett: a megosztottságok,
a politikai jellegû megkülönböztetések, s a
különbözõ, hangsúlyozottan nem-irodalmi jellegû
küzdelmek ezt a teret is megfosztották már minden magasztosságától,
eszmei-idealisztikus jellegétõl. Ebben a közegben az
átlagos színvonal csökkenése mellett legfontosabbnak
a különbözõ hivatkozási alapok eltûnését
tartom: eltûnt már annak lehetõsége, hogy az
olvasó népre, a pártra (vagy pártokra) hivatkozzunk
- ha ezt valaki egyáltalán meg akarta tenni -, el azé
is, hogy a jelenre (nem találtam még egyetlen úgymond
szakmai áttekintést sem, amelyik a maga kiválasztott
szempontjai szerint teljesnek bizonyult volna, itt megismételem
Bojtár Endre kijelentését, mely szerint a legjobb
mai magyar irodalomtörténet a korszak több jelentõs
írójának még a nevét sem említi
meg, feltehetõen azért, mert egy-egy szempont érvényesítésével
a teljes mai magyar irodalom leírása már nem végezhetõ
el), s eltûnt annak reménye is, hogy az utókorra hivatkozzunk,
hiszen miképpen várhatjuk, hogy évek-évtizedek
múlva bárkinek is lesz ereje szembenéznie azzal, amivel
a ma emberének sem sikerült. Úgy gondolom, mindez a
valóban alkotó ember számára hatalmas szabadságot
jelent, a rengeteg ál-szempont után magához az irodalomhoz,
az alkotáshoz juthat vissza, kerülhet közel az, akit képességei,
hajlamai is segítenek. S talán az sem véletlen, hogy
a nagy önépítkezõk állnak közel hozzám
ezerkilencszázkilencvennyolc után is, azok, akik önmaguk
világát építik-gazdagítják, példaként
említem Bertók László, Tandori Dezsõ,
Vekerdi László, Sándor Iván, Esterházy
Péter - az
1 könyv-
vel is -, Buda Ferenc, Lászlóffy
Aladár, Tolnai Ottó, Gion Nándor, Király László,
Grendel Lajos, Kovács András Ferenc, Zelei Miklós,
Darvasi László, Podmaniczky Szilárd, Balázs
Attila, Karafiáth Orsolya, Háy János, Márton
László nevét, s mondatokat, verseket, mû-címeket
is szívesen írnék ide, s a fenti nevek által
kijelölve újabb neveket is, de hát már eddig
is jócskán túlléptem a rendelkezésemre
álló háromezer-hatszáz karakteren. A túllépést
is vállalva viszont szükségesnek tartom leírni:
az önmegõrzés, a belsõ építkezés
ideje ez a mostani, s ehhez nem írom hozzá, hogy azért,
hogy jön majd egy más kor, melyben... Nem, nem jön - azt
hiszem, ez már ilyen marad mindig, így aztán nem csoportok,
nem csoport-ideológiák, s más effélék
lesznek fontosak az irodalomban, s nem is az álságos viták,
s a legitimálás különbözõ eszközei,
hanem
csak
maguk a mûvek.... Vekerdi László
Galileirõl jelentetett meg monográfiát kilencvennyolcban,
érdemleges híradást sem olvastam róla, nemhogy
méltó elemzést, Sándor Iván kitûnõ
regényt írt, s egy könyvet is a regényrõl,
majdnem sikerült megjelentetnie, de folyóiratban azért
napvilágot látott alapos Proust-értelmezése
- meditáció-sorozata szellemi életünket még
csak meg sem érintette, ahogy említetlenül maradt Tandori
fantasztikus írása március tizenötödikérõl,
Márton László gondolat-füzére a magyar
szellemi élet történeti szakadásairól,
s még annyi minden más is. Tolnai, hallom a rádióban,
Palics
és Vidéke
címmel készül lapot indítani
- úristen! már csak egy ilyen mondat mögött is
mi minden van -, s a lapból, ha elindul, egyetlen számhoz
sem tudok majd hozzájutni. A magyar szellemi élet kilencvennyolcban
is folytatta korábban elkezdett mélyrepülését
- viszont a mûvek - és ez a legfontosabb jellemzõjük
- mégiscsak vannak, s aki élni akar velük, megteheti.
S vannak, még mindig vannak, talán erõsödnek
is, azok a könyves mûhelyek, amelyek Bruno Schulzot jelentetnek
meg s Ransmayrt s Vaculíkot s Skvoreckyt s Brodszkijt s Calvinót
s másokat. Ma már ismét lehet olvasni a kortárs
magyar irodalom mellett a világirodalmat is magyarul, az Európa,
a Magvetõ, a Kalligram, a Jelenkor teszi a dolgát, a mûvek
mellett ezt is a kilencvennyolcas esztendõ eredményének
tudom, s mindez fontosabb, mint az életünket minden irányból
ostromló kisszerûség...
[ Visza az elejére ]
[ Visza az elejére ]
[ Visza az elejére ]
Sokáig úgy gondoltam a
közhelyes gondolkozással megegyezõen, hogy ami fontos,
úgyis megmarad az emlékezetemben. Mígnem egy pszichológus
esszékötetét lapozgatva szembesülnöm kellett
a tudomány tapasztalatával, miszerint ez egyáltalán
nem így van, véletlenszerû, mit õriz meg a tudatunk.
Szerencsére azonban az íróasztalom melletti könyvespolcon
- fejmagasságban - tartom a kiválasztott köteteket,
amelyekrõl elvben írni szeretnék. Ebben a magasságban
mindenféle könyvek várakoznak
rendezetlenül.
Átfutom õket, ahogy az ember másnap reggel végignéz
az elõzõ nap eseményein.
Közben, a felkérés kapcsán
az a dilemma körvonalazódik bennem, várhatok-e még
egyáltalán meglepetésszerû élményt
a könyvkiadástól, hiszen a folyóiratokból
például mindent meg lehet tudni elõre, de legalábbis
tájékozódni, várni vagy ejteni bizonyos szerzõk
mûveit. Az elmúló évben éppen ezért
azok voltak a legizgalmasabb folyóiratszámok, amelyek ki
tudtak szakadni a megszokott struktúrából. Így
a
Pompeji
búcsúszáma antológia jellegével
együtt, mert egyszerûen jó szövegek gyûjteménye
volt, vagy az
Alföld
- az írás mint betegség
- tematikája, inkább jó ötletként...
Rendezgetem tehát a rendezetlen
könyvespolcról leemelt könyveket, három-négy
halmot alakítok ki az asztalomon különbözõ
- mûfaji és értékbeli - szempontok alapján.
Van t
öbb könyv is, ami tetszett év közben, de
most alig akad egy-kettõ, amit szívesen olvasnék újra.
(Mert talán ez a legtöbb, amit egy könyv elérhet
az olvasónál. Nem?) A Bruno Schulz-összegyûjtött
például baromi fontosnak tûnt, elõtte folyóiratokból
gyûjtögettem az írásait, mióta azonban
megjelent, ki se nyitottam. Ellentétben Németh Gábor
könyvével
(A huron tó),
amit, ahogy kinyitottam,
szinte rögtön be is csuktam. Sajnos. Mert lassú olvasó
létemre egy pillanat alatt felfaltam. Annyira jól esett.
Azóta desszertként is szívesen elõveszem. Kukorelly
könyvével is így vagyok, bár ahogy Szilasi írta,
ez a kötet egy lehetséges irányvonal, potenciális
lehetõség a költészet folytathatóságára.
(Fõként a prózaszerû részek élvezhetõek
újra, még ha egyre kevésbé értem is
a címben vállalt Hölderlin név szerepét,
egyre inkább keretnek érzem.) Gál Ferenc második
verseskötete olyannyira unikum, hogy ez idáig senki sem írt
róla. (Ezt az ismeretlen összetételû, gyógyszerként
is fogyasztható tömény költészetet szívesen
kortyolgatom.) Simon Balázs ez évi kötetének
hangfekvésével
(A terep)
került közel hozzám.
Vannak még nevek, akiknek a mûvei nem revelálóak,
hanem egyszerûen csak jók (Kelényi Béla, Filip
Tamás, Payer Imre verseskötetei). S vannak, akikre egyre inkább
érdemes figyelni (Sándor Iván, Karátson Endre).
Bertók kötete
(Deszkatavasz)
például azért
meglepetés, mert a saját arcára formált szonettjei
után nem gondoltam volna, hogy így fel tud frissülni
költészete. Az értelmezõ mûvek könyvbeli
megjelenése érdektelenebb számomra, mint a szépíróké,
mert kíváncsiságból elolvasom az aktuális
megjelenéskor, azután már nem nagyon érdekel.
A Farkas Zsolt-kötet sem az aktualitások miatt fogott meg -
e kíváncsiságon túl -, hanem például
az amerikai kultúrháborúról írott alapos
elemzõ tanulmánya miatt. De akkor mindjárt adódik
- itt is van a halmok között - az izgalmas szlovén költõ,
Debeljak hasonló tematikájú esszékötete,
az
Otthon és külföld.
Menyhért Anna tanulmánykötete
- most olvasom, mély és olvasható - utólag
is érdekesnek tûnik. Van még néhány beharangozott
könyv a polcomon, amelyek talán éppen a túlzott
várakozás miatt okoztak némi csalódást:
Szörényi
Delfinárium
a, melyet nagy sikere miatt
nehezen sikerült megszereznem, vagy Oravecz túl régóta
írt - felében már könyvként is közölt
-
Szajlá
ja. Közös jellemzõjük, hogy
csak csemegézni lehet belõlük, nagy tételben
sajnos emészthetetlenek. Itt van még egy egészen új
könyv, de nem meglepetés, az
Ezredvégi beszélgetések,
végre
együtt, nem kell
utólag keresgélni, hogy hol is
jelent meg ez vagy az az interjú, s úgy tûnik, a legjobbak
kerültek bele.
Szerintem valahogy ilyen egy abszolút
átlagos év, s nem hiszem, hogy nagyon másmilyenek
jönnének. (Vagy kellene, hogy másmilyenek legyenek.)
A legfelsõ fok mostanában kicsit mindig gyanús. Ennek
ellenére - Szabadkára készülõben - Danilo
Kisnél találom meg a figyelmeztetõ mondatot, amit
akár az elmúlt év mögé is írhatnék
emlékeztetõül:
Ne képviseld az értékek
relativizmusát, az értékeknek hierarchiájuk
van.
[ Visza az elejére ]
Igazán nem szeretném elkeseríteni
sem a kedves olvasókat, sem a tisztelt szerkesztõket, de
válaszom a szerkesztõség körkérdésére
meglehetõsen szûkszavú és elutasító
lesz.
Hogy a végén kezdjem: 1998
nem volt rossz év, sok jó írást (könyvet,
folyóiratot) lehetett olvasni, de nem hinném, hogy kiemelkedõ
volna, vagy hogy bármi módon emlékezetes lesz majd.
Lehet, hogy ez az én hibám: de igazán nagy újdonságot,
felismerést, nagy csalódást vagy nagy meglepetést
nem hozott. Ezt akár örvendetesnek is nevezhetném; a
színvonal egyenletes, nem ingadozik nagyokat sem lefelé,
sem fölfelé.
Mindez azt is jelenti, hogy változatlanul
érdemes legalább néhány irodalmi lapot rendszeresen
olvasni. Feltétlenül ezek között említeném
a
Holmi
t, a
2000
-et, a
Jelenko
rt (nem udvariasságból),
az
Alföld
et, az
ÉS
-t. Sajnálom a
Pompeji
kimúlását,
továbbra is hiányzik a
Határ
, de örülök,
hogy még mindig talpon maradt a
Szép Literatúrai
Ajándék
, s hogy megjelent a
Theatron
és
a ThélŠme. Azt hiszem, olvasmányélményeim nagy
részét 1998-ban a folyóiratokból szereztem.
Ha fontosnak bizonyult is néhány
szépirodalmi kötet (például Tar Sándoré),
azt hiszem, ez az év inkább a szakirodalomé volt.
Az irodalomtudomány és határterületei (fõleg
fordítások révén) számos hiányt
pótoltak, lassan (hála Istennek) magyarul is követhetetlen
lesz a termés. A folyóiratok pedig ezen a téren is
jeleskedtek. Hadd utaljak Radnóti Sándor tanulmányaira
a
Holmi
ban, vagy az értelmetlen, de tanulságos Hazai-vitára
ugyanott, vagy az
Alföld
kritikai rovatára (némi
fenntartásokkal).
Röviden tehát: jó év
volt a tavalyi, azaz: nem volt rossz. Nem különös (ami nem
azt jelenti, hogy semmi különös), legyen ilyen 1999 is.
De még egy megjegyzést. A
Szerkesztõség körkérdése azokra a pszichológiai
tesztekre emlékeztet, amikor például a meghallgatott
történetbõl olyasmire kellene emlékeznie a kísérleti
személynek, ami fölött biztosan elsiklott. A körkérdés
önvizsgálatra késztet: ilyenkor - az efféle tétova
válaszok megfogalmazgatásakor - derül ki, hogy bizonyára
nem vettem részt kellõ körültekintéssel,
érzékenységgel és intenzitással az 1998-as
év irodalmi életében. Nos, 1999-re sem ígérhetek
semmit, de aggódva várom a következõ körkérdést.
Készülni fogok.
[ Visza az elejére ]
1. Volt, igen, egy 1997-es könyv, ez
nekem ebben az évben is igen jó mû: Závada Pál
Jadviga
párnája
címû regénye. Az év
médiabeli irodalmi eseménye számomra az volt, amikor
egyszer az MTV1 Híradójában a Tocsik-perrõl
szóló tudósításban a kamera a padsorok
között ráközelített a
Jadviga
borítójára.
Számomra különösen
fontos volt az idén Nádasdy Ádám és
Rakovszky Zsuzsa verseskötete, Tar Sándor novelláskötete
és Garaczi lemúr2-regénye. Örömmel figyelem
Varró Dániel mûködését. Megkedveltem
Tóth Krisztina és Borbély Szilárd verseit.
Kíváncsian várom Kukorelly, Parti Nagy és Darvasi
készülgetõ regényeit, jó lenne, ha sikerülnének.
Tetszettek Király Levente versparódiái.
2. Már éppen leírtam,
hogy ezt most így hirtelen "irodalmi értelemben" nem is tudom
- amikor egyszer csak! Hallgatom a
Gondolat-jel
címû
rádiómûsort 1998. december 13-án, Luca napján,
és megvan végre egy eddig fel nem ismert összefüggés.
Néhány éve várat magára már egy
ilyen hord
erejû felismerés. Miként vagy jó
három éve Tornai József végre megadta a posztmodern
egzakt definícióját (ti. posztmodern mû az,
amit kitesznek az Írók Boltjának kirakatába),
most Zelei Miklós megadta a népi író megfellebbezhetetlen
meghatározását: népi író pedig
az, aki falun született. Hát ezen még Szénási
Sándor is meglepõdött. Egy ehhez kapcsolódó
saját felismerés: bizonyára azért nincs 40
év alatti népi író, mert az orvosi ellátás
örvendetes fejlõdésének eredményeképpen
jó ideje a falusi kismamák is a városi kórházakban
szülnek már.
3. Kellemes: Bartis Attila, Cserna-Szabó
András, Péterfy Gergely, Vörös István prózája.
Kellemetlen: elég sok, nem részletezném.
4. Azzal együtt persze, hogy minden
irodalmi tény nyereség és/vagy veszteség, köznapi
értelemben véve a tény fogalmát, csak veszteségnek
tekinthetem, hogy Mészáros Sándor nem szerkeszti tovább
az
Alföld
et.
Nyereség, azaz jó, hogy
végre Kossuth-díjat kapott Tandori. Kár, hogy még
mindig nem kapott Bodor Ádám és Tar Sándor.
(Egyébként szánalmas és nevetséges,
hogy az Írószövetség régi-új választmánya
nem bírta a jövõ évi Kossuth-díjra javasolni
se Tolnai Ottót, se Oravecz Imrét, se mondjuk Rába
Györgyöt, ugyanakkor ez a jeles testület a szavazatok alapján
Bodor Ádám mûvészetét kb. a Buda Ferencével
tartja egy szinten levõnek.)
Ez idáig nem látszik túl
nagy nyereségnek a magyar irodalom számára mindaz,
ami a frankfurti könyvvásár körül jó
másfél éve történik. De várjuk
ki a végét.
Az se valami nagy nyeresége a kulturális-irodalmi
életnek, ami az NKA körül történt az év
vége felé.
Vesztesége az irodalmi életnek
a FISZ körüli kis-vihar-a-biliben ügy.
Az év botránya pedig (és
minden bizonnyal még a jövõ évé is) a
Nyugat
vagy új micsoda
címû folyóirat (újra)indításának
kacifántos története.
5. Szomorú, hogy megszûnt
a
Pompeji
, és még szomorúbb az, hogy szép
lassan számos jó lap a megszûnés határára
kerül. Jótékony hatással van viszont az irodalomra
mindaz, amit a
Sárkányfû
szerkesztõi-szerzõi
csinálnak.
6. "Szigorúan irodalmi értelemben"
az 1997. év után. (Sajnos nincs képzeletbeli évrangsorom.)
Budapest, 1998. december 15.
[ Visza az elejére ]
[ Visza az elejére ]
[ Visza az elejére ]
Az 1998-as év magyar irodalmi termésébõl
egyértelmûen Oravecz Imre
Halászóember
ét
tartom kiemelkedõnek. Még akkor is, ha ebben a pillanatban
nem könnyû eldönteni, abban van-e a jelentõsége,
hogy a
Puszták népé
hez képest - s ez
nem kis lépés az irodalmi "tényszerûség"
hazai történetében - alapvetõen megújította
az "eredethez" való viszony irodalmi retorikáját,
vagy pedig abban, ahogyan ez a könyv az "emlékezet" szövegbeíródásának
nálunk szokatlan technikáit kidolgozta. Mindenesetre, a képzelet
és az emlékezet egymásrautaltságának
ilyen poetológiai megnyilvánítása Oravecz könyvében
olyan nyelv beszédének a teljesítménye, amely
új impulzust adhat az 1986-os fordulat óta magas szinten
önismétlõ irodalmi folyamatnak.
Ha túl szabad tekinteni a szépirodalmon,
akkor a szellemtudományi mezõnyben Szabolcsi Miklós
monográfiájának zárókötetét,
Szirák Péter könyvét és Fehér M.
István kezdeményezõ jelentõségû
Gadamer-tanulmányát említeném. Az elõzõt
egy ma már szokatlan méretû vállalkozás
magas színvonalú kiteljesítéséért
külön elismerés is megilleti. Az utóbbiak közül
az egyikre a közelmúlt meggyõzõ hatástörténeti
értelmezése, a másikra az irodalom és filozófia
nyelviségének új megközelítésmódja
miatt esett a választásom.
Jelenleg leginkább az az összefüggés
foglalkoztat - a saját kutatásaimban itt látok most
némileg már meg is alapozott lehetõségeket
-, amely a hermeneutikus és dekonstruktív nyelvi tapasztalatot
közelítheti egymáshoz. Pontosabban, hogy a nyelvbe való
belefoglaltságunk tapasztalatának megfelelõ értelmezése
miként vezethet egy szubjektumtörténetileg új,
s most már par excellence nyelvi eseményként értett
(tehát: nem-ideologikus) poétikai önmegértéshez.
Mert ha csak az irodalmi szöveg képes a nyelviséget
igazán "történésként", vagyis mint a cselekvõ
szándékának és a tett eredményének
uralma alól
egyaránt kivont
bekövetkezést
felismerhetõvé tenni, akkor látjuk igazi jelentõségében
Nietzschének azt az - egyébként éppen százéves
- következtetését, mely szerint a hagyományos
"humanizmus" diszkurzusának állandó hivatkozási
pontja tulajdonképpen egyfajta (nyelvi) létesülés,
azaz, mindenkor "a történés komplexuma". Kevésbé
radikálisan úgy mutatkozik meg ez a "történés"
Gadamernél, hogy "man kann gar nicht anders reden, als wie es in
einem denkt..." Mindez számomra nemcsak a kutatás egyik legélõbb
hermeneutikai kérdése, hanem - egyfajta még képviselhetõ
etikai konszenzus értelmében - annak követelményét
is jelenti, hogy azzal is megértésre kell jutnunk, akivel
nem tudunk egyetérteni. Mert erre ma alighanem különlegesen
rá van utalva az irodalmi, de a szélesebb értelemben
vett nyilvánosságunk is. Ha oly gyakran hangoztatjuk évezredes
európai hovatartozásunkat, emlékeznünk kellene
arra is, hogy ott, ahová igyekszünk, ma ezen az alapelven áll
vagy bukik minden.
Csalódásnak mondható,
hogy politika és kultúra, vagy még inkább:
politikailag értett kultúra és irodalom elválasztódásában
továbbra is csak reménykednünk lehet. Nemcsak arra gondolok,
hogy éppen ezért nem oldhatók föl régebbi
eredetû ellentétek. Hisz ezért nem fognak egyezségre
jutni egymással azok, akik most hisztérikusan veszik tudomásul
korábbi egyoldalúságaik viszonzását
azoktól, akik meg ma érzik nyeregben magukat. Erre nem tudok
jobb feleletet, de ez is - lehet, hogy - merõ illúzió,
mint a Derridáét a háborús Paul de Man-dokumentumokra:
az igazságtalanságra nem szabad újabb igazságtalansággal
válaszolni.
Inkább szakmai meglepetés,
mint csalódás irodalomtudományi nyilvánosságunk
egyik - egyébként régóta érlelõdõ
- fordulata. Ami abban mutatkozik meg, hogy a pozitivizmus 20. századi
hívei is idejét látták végre demokratizálni,
úgymond, a szakma világát. Ami - Király István
és Pándi Pál után - kétségkívül
régóta rá is szorult erre. Szebb lett volna, persze,
ha mindez az õ idejükben történik meg, de végül
is jobb késõbb, mintha elmaradna. Ebben a demokratikus lendületben
mindössze az a módszertani naivitás a meggondolkodtató,
miként apellálhat az egzakt tudomány eszménye
most meg éppen arra a szubjektivitásra, amelynek az esetlegességét
és elõítéleteit eddig a tudományos "objektivitás"
és tárgyszerûség legfõbb veszélyeként
tartotta számon. A másutt megismerés-ellenesként
kárhoztatott szubjektivitás ma ily módon - nem kis
szakmai következetlenség árán - az egyenrangú
és autentikus véleményvilágok legitim sokféleségének
hordozójaként értékelõdött föl.
Az, hogy ki hogyan gondolkodik az önmagát a szubjektivitás
felõl megértõ én ezredvégi történeti
lehetõségeirõl, gondolom, velünk született
emberi jogok kérdése. A fenti kérdésben tehát
nem feltétlenül osztva, de -
demokratikus megfontolásból
ugyanígy ki sem rekesztve
- a francia teoretikus állásfoglalását,
úgy emlékszem, Bourdieu erre a jelenségre mondta,
hogy "bármennyire sértse is a dolog sokak naiv demokrata
érzelmét - bizony, nem minden vélemény vélemény,
sõt ez még be is bizonyítható..." Azt gondolom,
egyedüli közös feladatunk itt az azon való munkálkodás
lehet, hogy
minden
, még a nem-vélemény értékû
vélemény
is nyilvánosságra jusson. Többek közt tehát
ezért kell a tudomány és a mûvészet világában
érvényes szabályokat a maguk különállásában
értelmezni és elválasztani - még a demokratikus
politikai játékszabályoktól is. Ennek megvolna
például az az elõnye, hogy világosan elkülönülhetne
egymástól az alapítványi írásmódban
újraéledt pártos esztétikai irónia nyelvellenessége,
illetve a szövegiségbe visszatérni képes nyelvi
alakítás tényleges mûvészi teljesítménye.
Ami pedig személyesen leginkább
nehezítette - másokéval egyetemben - a munkámat,
azért legyen talán azoké minden nyilvános felelõsség,
akik a frankfurti könyvvásárt "bennszülöttek
és sápadtarcúak" ügyévé próbálták
tenni. Ilyen körülmények között sikeres magyar
bemutatkozásért azért rettenetesen nehéz dolgozni,
mert abban a - meglehet - ellentmondásos Európában,
ahol ez az esemény majd lejátszódik, a fentebbi szempontot
a szellemi mocsárvilágba szokták utasítani.
Akik így fûtik otthonról ezt a poklot, ne legyenek
restek akkor már majd a helyszínen is belesétálni
- kulturá(ltságu)nk nagyobb dicsõségére.
De én inkább azt remélem, nem a mi kultúránk
nyelve gondolkodik e szempontok beszédében. S - az egyértelmûség
kedvéért nyomatékosítva - még csak nem
is Frankfurt ürügyén, hanem egyáltalán.
Mert Frankfurt kapcsán - ha már
szóba hoztam - nem az a valóságos probléma,
tudatában van-e a jelenlegi folyamatok hiszterizált kritikája
annak, mennyi ideig tart egy jelentékeny könyv méltó
fordításának kieszközlése s a német
piacon eladható kulturális termékké alakítása.
Mert nyilván tudatában van, ha nem emlékszik is rá
ilyenkor. S akkor még szóba sem hoztuk azt a munkánkat
viszont napról napra tartalmilag bonyolító kulturális
körülményt, amelyet semmiféle pályázattal,
de még petíciókkal sem lehet áthidalni, nemhogy
érvényteleníteni. Arról a kánonok közötti
közvetítésrõl van szó, amelynek ambivalenciáit
Kosztolányi így jellemezte: "Ha egy verset átplántálunk
idegen talajba, gyakran elsorvad, nem is mindig a fordító
hibájából, de az is megeshetik, hogy új életre
kel, szebb lesz, mint az eredeti, mégpedig nem mindig a fordító
érdemébõl. (...) Néha maga a nyelv szelleme
hat. Ami nálunk rossz és elcsépelt, az náluk
jó és eredeti, s megfordítva." Akár elhiszik
tehát a bírálóink, akár nem: több
fejtörést okoz az ilyen "interkulturális" feladat annál,
hogysem még az is nyilvános bizonygatásra szoruljon,
ezt a tényt is a magyar irodalom és kultúra legelõnyösebb,
egyszersmind legteljesebb bemutatása érdekében vagyunk
kötelesek esetrõl esetre mérlegelni. Tudva, hogy a teljesség
nem mindig szinonim az elõnyössel.
Az úgynevezett kellemes meglepetések
olyanok, amelyekrõl - problémát oldván meg
- kevés okunk van beszélni. Vagy egyáltalán
nincs, mert úgyszólván elrendeznek valamit, ami onnan
fogva nem rendezetlen kérdés. E szempontból - csupán
mert nemcsak kettõnkre tartozik, ennyiben kicsit "közérdekû"
is - egyedül arra szeretnék utalni, hogy biztató tapasztalatnak
tartom (többfelõl is szított) vitáink baráti
rendezõdését Balassa Péterrel. Egy elmérgesedett,
1996-os eszmecsere emlékezete indokolja tehát, hogy mint
önmagán, a személyes közegen túlmutató
tényt, itt hozzam szóba. Sikernek tekintem továbbá,
hogy - több év munkáját közreadva - sikerült
megjelentetnünk egy Kosztolányit újraértékelõ
tanulmánykötetet, elsõsorban a jövõ irodalomtudósainak
eredményeit téve így hozzáférhetõvé.
Innen nézve az 1998-as év
sem nem elõrelendítõ, de különösebben
vissza sem rendezõ hatású. Nem volt szép a
Tatáról folytatott vita, ahogy érvelés helyett
az sem válik értelmiségi dicsõségre,
ha a beszélõ alanyok ritkítása újabban
már nemcsak tropológiai szinten fenyeget az asztalok borogatásával.
Hogy mindez valóban csak "szigorúan irodalmi értelemben"
van-e így, nehéz volna megítélni. Újabb
ok arra, hogy a kultúrát, a mûvészetet, amelynek
a közegében dolgozunk, már csak hagyományos méltósága
és teljesítményi többlete miatt is ajánlatos
távol tartanunk a politika diszkurzusától.
Berlin, 1998. dec. 4.
[ Visza az elejére ]
Nem könnyû azokra a kérdésekre
válaszolni, amelyeket a
Jelenkor
szerkesztõi megfogalmaztak,
hiszen egy kalendáriumi év (bármennyire is stabilizálható
intézményesen periodizációs eszközként)
nem igazán lehet hasznosítható a (valóban)
irodalmi események és folyamatok megítélésekor
(még akkor sem, ha az irodalomelméletben éppen az
elmúlt néhány évben vált divattá
egy-egy évet teoretikus igényû, kultúrszemiotikai
elemzés tárgyává tenni, például
Hans-Ulrich Gumbrecht írt könyvet 1926-ról). A magyar
irodalomtudomány és -kritika korábbi, hasonló
jellegû összegzés-kísérleteinek (a '70-es
években pl. az
Irodalomtörténet
ben közöltek
ilyen típusú tanulmányokat) "megbízhatósága"
legalábbis óvatosságra int, ugyanakkor ezek jól
használhatók recepciós dokumentumokként, azaz
az ilyen típusú vállalkozások mégsem
tekinthetõk teljesen értelmetlennek.
A kérdéssorozat könnyebbik
feladatát az 1998-as év jelentõs mûveinek kiválasztása
jelentheti: itt egy-egy ízlésforma önrekonstrukciójaként,
önfenntartásaként lehetne érteni a beérkezõ
válaszokat. Jelen sorok írója számára
- meglehet, nem túl meglepõ módon - Oravecz Imre több
mint tíz éve készülõ, 1998-ban végül
Halászóember
címmel megjelent verseskötetére esik a választás,
amely - idézve a
Jelenkor
körkérdését
- "eddig fel nem ismert összefüggést" is hozott, amennyiben
a kialakult könyv-forma bizonyos tekintetben alighanem módosításra
kényszeríthetné az Oravecz költészetérõl
írt kismonográfia
Szajla
-interpretációját,
melynek a
Halászóember
könyv-koncepciója
még nem állt a rendelkezésére. Némi
csalódást okozhatott viszont a kötetkompozíció
Kukorelly Endre
H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.
-jében, legalábbis
a korábbi, folyóiratbeli közlések keltette várakozásokhoz
képest.
Ha szabad az irodalomtudományra
is kiterjeszteni a kérdést, mindenképpen kiemelkedõ
eseménye az évnek az, hogy megjelent Szabolcsi Miklós
monumentális József Attila-monográfiájának
utolsó kötete (s ezzel egy olyan munka vált teljessé,
amelynek olvasását szinte "kikényszeríti" az
általa tárgyalt irodalmi korpusz), illetve Szirák
Péter összegzõ könyve 1980-as évek magyar
prózájáról (
Folytonosság és
változás
). A folyóiratbeli publikációkat
tekintve úgy tûnik, mintha 1998-ban az irodalomtudomány
valamivel érdekesebb lett volna, mint az irodalmi termés.
Egy-egy mû megjelenése tekinthetõ
folyamatnak is, ám ezt a jelentést kizárva az 1998-as
évben nemigen vált világosabbá a kortárs
irodalmi folyamatok alakulása (így pl. Darvasi László
készülõ regényétõl és annak
majdani fogadtatásától az volna várható,
hogy érthetõbbé teszi, miféle kapcsolat áll
fenn a "történelmi regény" mûfajának újrafelfedezése
és a '90-es évek prózájának alakulása,
valamint az e téren kialakult olvasói elvárások
között, ám ez a regény még nem jelent meg).
Az "irodalmi élet" sok résztvevõje
számára vélhetõleg az ez évi kormányváltás
politikai eseménye jelentette az egyik legfõbb irodalmi eseményt,
ez azonban - mint esemény - olyan természetû, hogy
megítélésének legjobb szempontjai aligha az
irodalomból nyerhetõk. Ami már közelebb visz
egy feltételezett "irodalmi élet" színteréhez,
az pl. az írószervezetek teljesen eltérõ módon
megmutatkozó, de '98-ban egyaránt jól érzékelhetõ
önmeghatározási, illetve szerepfelfogásbeli válsága
lehet, bár ez inkább folyamat, mint esemény. Szintén
itt említendõk meg azok a viták, amelyek a magyar
irodalomnak a jövõ évi frankfurti könyvvásáron
esedékes prezentációja körüli diskurzust
meghatározták. Itt az tûnt a legérdekesebbnek,
ahogyan az "irodalmi élet" különbözõ reprezentatív
szereplõi, illetve a tágabb irodalmi nyilvánosság
és a szélesebb közönség szembesültek
a kánon fogalmával, és elkezdték használni,
valamiféle értelemmel felruházni azt - sokan mintha
most döbbentek volna rá, hogy ebbõl nemcsak egy lehet,
sõt arra is, hogy van ilyen.
Ezek azonban jobbára olyan események,
amelyek sem nem emelnek, sem nem rontanak egy "irodalmi év" megítélésén
- "megint csak szigorúan irodalmi értelemben" (idézet
a körkérdésbõl). Az év maga amúgy
nemigen emelhetõ ki, sem pozitív, sem negatív értelemben
az "irodalmi évek" hosszú sorából. Voltak,
nyilván, akik dolgoztak rendesen, és bizonyára olyanok
is, akik nem annyira.
[ Visza az elejére ]
[ Visza az elejére ]
Kedves Boglárka
,
bármennyire szeretnék is,
nem tudok felelni a
Jelenkor
körkérdésére.
A kortárs magyar irodalom szempontjából az idei évet
kihagytam: nem élek az otthoni közegben, nincs áttekintésem
róla, milyen könyvek jelentek meg, és nem jutok hozzá
az otthoni folyóiratokhoz. (Ezt nem panaszképp mondom, ez
munkám természetébõl következõen
van így: leginkább olyasmiket olvasok, amik az íráshoz
kellenek.) Úgy sejtem egyébként, hogy az idei év,
ellentétben a tavalyival, inkább lírában erõs:
elég említenem Oravecz, Kukorelly, Bertók László,
Simon Balázs új köteteit, vagy Borbély Szilárd
új, egyelõre kéziratban olvasható verseit.
De beszélhetnék Tar Sándor új regényérõl
vagy Zilahy Péter megjelenõfélben levõ prózájáról
és persze Rugási Gyula új tanulmánykötetérõl,
amely (különösen a tavalyi
Örök romok
kal
együtt) szerintem nagy dobás. És még folytathatnám.
Mindez azonban két okból sem kielégítõ
válasz. Egyrészt azért nem, mert (ellentétben
az elõzõ évekkel) nem tudhatom, nem hagytam-e ki valami
fontosat, nem kerülte-e el olyan mû a figyelmemet, amelyet preferenciáim
szerint okvetlenül említenék. Másrészt
épp az irodalmi tényeket és azok összefüggéseit
nem látom: nem vettem részt az idei találkozókon,
nem követtem a szóbeli és a sajtóbeli vitákat,
ezért épp az év egészének megítélésére
nem vagyok képes. (Amihez persze némi idõbeli perspektíva
sem ártana, hiszen még benne vagyunk az évben.) Ígérem,
hogy jövõ ilyenkorra felveszem a fonalat, és ami csakugyan
mulasztás, azt be fogom pótolni.
Szeretettel üdvözlöm a Szerkesztõséget:
Márton László
P.S. Egy irodalmi tényt mégiscsak
ideírnék: az idei év egyik jelentõs hozadéka,
hogy Darvasi befejezte
A könnymutatványosok legendájá
t.
Itt Berlinben van is példány a kéziratból;
még nem láttam, de majd.
[ Visza az elejére ]
Egy
irodalmi
évet (évjáratot?)
bajos egészként, egységként tekinteni - agronómiai
szemlélete lenne ez a literatúrának: terméseredmények,
termésátlag stb., esetleg szõlészeti-borászati
metaforikát lehetne bevonni az irodalomértelmezésbe...
Az év éppúgy önkényesen megválasztott
történeti korszak, mint az évszázad vagy az évtized
a történettudományban vagy a popkultúrában.
1968 után valószínûleg a 2000. évet fogják
majd olyasféleképp
év
nek tekinteni értelmezõi
(azaz elkötelezettjei, rajongói, misztikusai), ahogyan például
a XVIII. század
század
ként tudta önmagát.
1998 ebben az értelemben nem év; de nem is korszakhatár,
ahogyan 1948 vagy akár 1986 is annak tûnhet a hazai irodalomértés
bizonyos nézõpontjaiból.
Intézményi szemszögbõl
vagy akár praktikusan persze mégiscsak beszélhetünk
"az 1998-as év magyar irodalmi termésérõl",
ahogyan az a felhívásban szerepelt. Különben is,
ahogy látom, oly válaszadók, mint Kosztolányi,
Karinthy, s különösen az aggályos Babits példái
arra intenek: a körkérdéseket mindig komolyan kell venni.
Mindenekelõtt leszögezném
tehát, hogy mi
nem
történt - szerintem - 1998-ban:
nem keletkezett olyan mû, amely úgy reprezentálná
az évet (évtizedet?), mint Závada Pál és
Hazai Attila 1997-es regényei. A
Jadviga párnája
és
a
Budapesti skizo
ugyanis mintha két nagy befogadói
elváráshorizontnak megfelelõ,
reprezentatív
szövegként viselkednének. Eddigi recepciójuk
alapján úgy tûnik, kifejezetten provokálják
az olvasót jelformáik elfogadására vagy elutasítására,
az 1998-as esztendõ irodalmi vitáinak egy része legalábbis
kifejezetten ezzel foglalkozik (különösen Hazai kapcsán).
(Nem gondolnám azonban, hogy "nemzedéki regényekrõl"
lenne szó, bár nyilván egy ilyen törés,
megosztottság állítása mellett is lehetne érveket
találni, a különbözõ vitacikkeket, elõadásokat
áttekintve.)
Garaczi László új,
az elmúlt évben közreadott könyve, a
Pompásan
buszozunk!
bizonyára jelentõsebb regény, mint
a fenti kettõ. Annak tûnik nyelvi-poétikai összetettsége
alapján - melyet egyébként korántsem szövegimmanens
szempontnak, hanem egy dialógus-jellegû befogadás nyitóhelyzetének
tekintek -
irodalmilag
azonban kevésbé reprezentatív.
Ha reprezentációról beszélünk ugyanis,
az irodalom intézményrendszert s diskurzusok párbeszédét
jelenti inkább, semmint "független olvasásra" felkínálkozó
szövegeket. A korhoz kötöttség innen nézve
olyan erõteljesnek tûnik a
Jadviga...
és a
Budapesti
skizo
esetében, amely lehetetlenné teszi a - mégannyira
óvatos - transzcendáló befogadást. Provokáció,
illetve (meg)felelés valamiféle elvárásoknak?
Az értelmezéshez bizonyára szükséges bizonyos
távolság. S ez az, ami egy ilyen (korhoz kötött)
körkérdés/körválasz helyzetben nincsen meg.
A teméseredményt áttekintve
elkerülhetetlenek a felsorolások. Eltekintek azonban a szépírók
és mûveik sorra vételétõl, inkább
néhány jelentõs, irodalomról szóló
könyvet említenék. 1998-ban jelentek meg, többek
között, Farkas Zsolt, Fogarasi György és Müllner
András, H. Nagy Péter, Kálmán C. György,
Kékesi Kun Árpád, Kulcsár Szabó Ernõ,
Kulcsár-Szabó Zoltán, Szegedy-Maszák Mihály,
Szirák Péter, valamint a pécsi Sensus Csoport tanulmánykötetei.
Nincs hely itt ezeket részletesebben méltatni, így
csupán egyetlen könyvrõl szólnék néhány
szót, az
Újraolvasó. Tanulmányok Kosztolányi
Dezsõrõl
címûrõl (szerkesztette Kulcsár
Szabó Ernõ és Szegedy-Maszák Mihály).
Az újraolvasás természetesen újraértést
jelent, s ez esetben a magyar irodalomtörténeti kánon
átrendezését is: Kosztolányi egy képzeletbeli
elsõ helyre látszik kerülni a magyar irodalmi modernség
történetében, legalábbis ez tûnik ki e
magas színvonalú tanulmánygyûjtemény
legtöbb szövegébõl. Hogy ez idõnként
például Babitscsal szembeállítva történik
meg, bizonyára vitákra ad majd alkalmat. Ezek azonban 1999
irodalmi eseményei közé fognak tartozni.
Ha módomban állna folytatni
a termés áttekintését, többek között
néhány könyvkiadó, mint az Európa, a Jelenkor,
a Latin Betûk, a Magvetõ kultúrmissziónak is
bízvást tekinthetõ tevékenységérõl
írnék, hiszen e kiadók Wittgensteintõl Ecóig
számos jelentõs szövegfordítást adtak
közre. De most éppúgy nem szólok róluk,
mint a folyóiratokról: a
ThélŠme
-tõl
a
Jelenkor Pompeji
-számáig, pedig ezekrõl is
volna mit beszélni.
[ Visza az elejére ]
(A költõ felel)
Az irodalom
állapotáról a
Jelenkor
szerkesztõi által
feltett kérdésekre legáltalánosabb szinten
Illyés Gyulával együtt felelhetek, aki mintegy helyettem
is beszélt egy születésnapi interjúban: "Nem
hiszem, hogy oly sok volna a tehetség, de hiszem, hogy a nép
életerõs, szívós, s ezt olyan jelek mutatják,
mint a magyar munkás munkaszeretete, szakértelme, a parasztság
életszeretete, a középrétegek érdeklõdése.
Életerõs, fölfelé menõ népnek érzem
ma a magyar népet, s ilyennek érzem a magyar irodalmat is.
Azt érzem, hogy jó a magyar irodalom szelleme, s ez nemcsak
az írókra, hanem mindenekelõtt az olvasókra
vonatkozik. Az olvasók igénye, tisztánlátása
megnõtt. Megbukott a másodrendû irodalom, az olvasók
visszautasítják a rossz irodalmat, az olvasóknak nem
kell az irodalmi selejt sem. Az irodalom területe megtisztult, s sok
lehetõség nyílt meg az írók elõtt.
Elmúlt a személyi kultusz idõszaka, amikor rossz irodalommal
akartak jó ügyet szolgálni. Most, hogy tiszta a mezõ,
felvetõdik a kérdés: mivel vessük be? Óriási,
izgalmas feladat a fiatal írók, költõk és
prózaírók számára: hogyan nyomul elõre
az igényes, jó irodalom. Az olvasó és a magyar
szellemi élet figyelme keresi a jó mûveket. ¯Nagy
munkásfelvétel van - mondanám az üzemek munkáskeresletének
mintájára: nagy írókereslet van, kereslet,
szükséglet jó írókban, nemes mûvekben,
zsenikben, ha úgy tetszik. (...) Igen, a lehetõségeket
optimistán látom. Nem mondanám ugyanezt az úgynevezett
irodalmi életre. Az írók körében merevséget,
depressziót érzek. Nincs meg az a jó szellem, amelyet
a szovjet vagy a francia irodalomban látunk. Azt hiszem, kevés
kellene, hogy jó irodalmi élet bontakozzék ki." (In:
Hajszálgyökerek,
Bp., Szépirodalmi, 1971. 472. o.)
(Egy másik költõ
felel)
Csak ismételni tudom: igen, a lehetõségeket
optimistán látom, noha az 1998-as év
személyesen
a lehetõ legrosszabb volt. Ez az év
majdnem
végleg
meggyõzött arról, hogy a kisszerûség, a
hazugság, a tehetetlen lustaság és a gyûlölet
közegében nem érdemes tovább dolgoznom. "Hát
Új Tapasztalat sose jön. Sose, ettõl nem kell szorongani."
Ha szabad így mondanom, kivételesen nem értek egyet
e másik költõvel, nem értettem egyet sem 1997-ben,
és nem fogok egyetérteni vele 1999-ben, csak ebben az évben
hittem azt, hogy... Így, egyelõre, nem tudom elhelyezni ezt
az évet "saját képzeteletbeli évrangsoromban".
("Szigorúan irodalmi értelemben")
a legjobb szöveg, amit ebben az évben olvastam, Tolsztoj
Hadzsi
Murat
címû elbeszélése volt. A magyar kiadás
jegyzeteiben az olvasható, hogy Tolsztoj tíz évig
írta ezt a mûvét: "Legérettebb, tizedik szövegváltozatával
1905-ben készült el, noha az író még ekkor
sem tekintette befejezettnek mûvét." - És Tandori Dezsõ:
Még
így sem
címû kötete (1978)!
(A leginspirálóbb [zárójeles,
fél]mondat)
"...aki nem újraolvas, az szükségképpen
mindenhol ugyanazt a történetet olvassa" Roland Barthes:
S/Z.
("Ami éppen ellenkezõleg,
fékezõ hatással bírt")
Megszûnt a
Pompeji
.
Nem
a
legjobb magyar folyóirat volt, mert ilyen talán
nincs; hanem a mai gazdag (!) folyóiratkultúrában
érdemes volt figyelni rá, majdnem minden számára.
(Az idén megjelent legjobb versre)
az egyik barátom hívta fel a figyelmem, ami persze túlzás
és azonnal cáfolható, mint minden efféle állítás.
De én megörültem ennek és magamban lelkesen jóváhagytam,
tényleg. A
Pompeji
búcsúszámában
olvasható Szijj Ferenc
V[-ötödik rétegszöveg]
címû verse, amelyet - nagyvonalúan - éppen a
Jelenkor
adott közre.
(Na jó, próza-ügyben
elfogult vagyok)
Tar Sándor:
Nóra jön
címû
novellája az
Alföld
1998/12. számában!
(Olvasói kudarc)
Kamaszkorom
"bálványának", a
Harc a fehér báránnyal
költõjének egyik új versét negyedszeri
próbálkozásra sem bírtam végigolvasni.
Eddig kb. a feléig jutottam el.
(Az idei kezdõ tizenegy - avagy
a lágyszívû kántor esete a könyvlistával)
Borbély Szilárd:
Ami helyet
(kézirat!), Háy
János:
Valami nehezék,
Kukorelly Endre:
H.Ö.L.D.E.R.L.I.N;
Bartis Attila:
A kéklõ pára,
Garaczi László:
Pompásan
buszozunk!
, Kõrösi Zoltán:
Történetek
a csodálatos csecsemõk életébõl
,
Podmaniczky Szilárd:
Vastag Sapka,
Tar Sándor
:
Lassú teher
; Bényei Tamás:
Apokrif iratok,
Dávidházi Péter:
Per passivam resistentiam,
Szegedy-Maszák Mihály:
Irodalmi kánonok
. -
Most olvastam el Németh Gábor:
A huron tó
címû
kötetét. Rendeljek el cserét a 89. percben? Kit hívjak
le? Vagy korrektúráig lehetõleg már ne olvassak
újat?!
(Sárbogárdi Jolán)
"Mennek az évek, mint a gázóra."
[ Visza az elejére ]
Idén a könyv: Szentkuthy
Miklós naplója 1935-36-ból,
Az alázat kalendáriuma
(Magvetõ
Kiadó). Kiadását azért tartom fontos eseménynek,
mert az esszének mint mûfajnak és mint tudásformának
az utóbbi években sajnálatosan csökkent az árfolyama
az irodalmi tõzsdén, s vele együtt annak a Rugási
Gyula által magyar szinkretikus hagyománynak nevezett szellemi
vonulatnak is, melynek Hamvas és Határ Gyõzõ
mellett Szentkuthy az egyik meghatározó képviselõje.
A könyv "szenzációja"
(Szentkuthy gyakori szava, akárcsak a hypochondria) számomra:
az állandó hintamozgás élet és mûvészet,
érzéki tapasztalat és etika, misztika és racionalizmus,
Kant és Nietzsche stb. között; a végletek és
paradoxonok egymásnak feszülése és egymásba
oldódása az Egész utáni szenvedélyes
vágyakozásban. Az utolsó fejezet egy ragúzai
utazás emléke. Szentkuthy mûtárgynak tekinti
Dubrovnikot, mégpedig olyan mûtárgynak, ahol a káosz
és rend egyesülése történik minden részletben,
bár különbözõ, egymással ellentétes
rendezõelvek szerint. Felfedezi alkotóelemeit a kõben
és a klorofillban, rendezõelveit pedig egy templomkapunak
és egy mohamedán villa rács-kapujának mértani
formájában és "spórázó" ornamentikájában.
"¯...'t was the
name
that broke
the heart - ahogy egy 17. századi angol költõ írta
- rá kell jönnünk, hogy ¯élet és ¯mûvészet
nem reális különbségek, hanem nevek: a hozzájuk
való ragaszkodás nem a valóság elfogadása,
hanem nominalista idegesség" - mondja Szentkuthy abban a fejezetben,
ahol a tiszta irodalom és a tiszta nem-irodalom megkülönböztetését
óhajtja lebontani. (Félek, már csak e belátás
birtokában sem fogok tudni "szigorúan irodalmi értelemben"
válaszolni a feltett kérdésekre.)
Az év fontos novellája volt
számomra Darvasi László
Stern úr
címû
írása a
Szerelmem, Dumumba elvtársnõ
címû kötetben (Jelenkor Kiadó). Régóta
próbálom ugyanis megfejteni Darvasi meséi és
történetei mögött a "láthatatlan történetet",
kezdetben rejtett, majd mindinkább kibontakozni látszó
teológiáját. És ez a novella mint a szerzõ
sajátos önarcképe, sors-metaforája, váratlanul
új megvilágításba helyezte Darvasi korábbi
írásait is (a Szív Ernõ-szövegeket is
ideértve). Most kezd csak körvonalazódni elõttem
centrális problémájuk, vagyis, hogy létezik-e
bûn, és ha igen, mitõl válik az ember bûnössé.
A
Stern úr
címû novellában az emberek
bûne, mulasztása a hallgatás, Istenrõl való
megfeledkezés. Stern úr, aki nincs tudatában annak,
hogy mit tesz, megtöri a csöndet, s ezáltal mintegy "alkalmat
ad" a néma tartománynak, az elhallgatott realitásnak,
hogy betörjön az életbe. Stern úr, aki Isten nevét
hiába próbálta szájára venni, s aki
Isten neve után a többi szót is fokozatosan elveszíti,
végül maga lesz a szó, Isten rettenetes megnyilatkozása,
félelmetes jele az emberek számára. Annak eldöntése,
hogy mirõl beszélünk, és mirõl hallgatunk,
Darvasi világának törvényei szerint egyáltalán
nem áll szabadságunkban. Hogy is írta az angol költõ?
"...a
név
volt az, ami összetörte a szívet."
"Talán letörölhetnénk
már a horizontról Nietzsche mondatát, hogy Isten meghalt"
- emlékezetem szerint így hangzott Tolnai Ottó gondolata
egy kiállítás megnyitóján a szegedi
Régi Zsinagóga kertjében ez év augusztusában.
"Az év mondatának" is nevezhetném, ha szerepelne ilyen
kérdés a körlevélben, és ha nem lenne
túl reklám-ízû a megfogalmazás a kijelentés
tartalmához viszonyítva. Éppen akkor jött ez
a mondat, amikor Darvasi teológiáján gondolkoztam,
de "szenzációja" persze nem csak ebben állt, hanem
a gesztusban, ahogy visszavesz egy másik kitüntetett mondatot,
formálhatónak, átalakíthatónak tételezve
ezzel szellemi tradíciónkat. És egyúttal áthúzza,
"felülírja" Derrida törlésjelét is. A mondat
ugyanakkor csak egy javaslat, mely új teret próbál
nyitni a gondolkodás számára, felmutatja az üres
táblát, és hogy csak rajtunk múlik, mit kezdünk
vele, mit írunk rá, kinek a nevét.
[ Visza az elejére ]
A '98-as év irodalmáról
elõször a törökülés jut eszembe. Nyugalmi
állapot. Még nem jóga, de néhány koncentrált
mozdulattal és némi kontemplációval lehetne
belõle az is. Nem térdelés és nem guggolás,
kimunkált egyperces gimnasztika.
Az irodalomnak, ahogy minden másnak
itt e honban, nincsen általános jó közérzete,
az irodalom túlterhelt, megkísértett és állandó
hiányérzettel küszködik. A nagy mû, azaz
a felkent íróvá, az irodalom papjává
válás alapvetõ kritériuma, csak nem érkezik.
Vagy nem látni, vagy nem kell.
A részletekbe fúló
élet részletérzékeny és rálátásra
képtelen irodalmat kreál. Sem a világnak, sem a megszólalásnak,
de még a kötetmegjelenésnek sincs valódi súlya.
Az énnek egyre inkább. A teljesítmény énépítés.
A súlyok elvesztése együtt
jár a kifulladás érzésével, nem az elbeszélhetõségben
veszett el a hit, hanem a kimondásban. Méltán követel
teret magának az irodalomban, ami irodalmon kívüli,
legyen akár a dilettáns, éretlen, ártatlan,
területen kívüli perspektíva vagy más mûvészeti
ágak/médiumok látás- és gondolkodásmódja.
A lényeg a vérátömlesztés.
Nemcsak egzisztenciális okai vannak
annak, hogy a mozi, a színház oly erõsen preferált
területe lett az irodalomnak. Az erõs mûfaji fluktuáció
- vendégmûvészek jönnek-mennek, mûfajvándorok
esnek át a ló egyik oldaláról a másik
oldalra - valamiféle örök kísérletezõ
kedv megnyilvánulása is. Jobb esetben.
Ugyanúgy nagy igény mutatkozik
a más, a friss hangokra, a nõi, dilettáns irodalomra,
a naiv, természetes vagy reflektálatlan látásmódra,
ami nyilván arra vezethetõ vissza, hogy az irodalmi beszédmódok
és perspektívák elvesztették hitelességüket,
a valósággal szemben kevéssé voltak képesek
alternatív valóságokat teremteni és felmutatni.
Mindez persze együtt jár azzal is, hogy az irodalom zárt,
artisztikus budoárjainak ajtajai feltárulnak, és a
közösség, közönség, a populáris
mûfajok, gesztusok felé utakat nyitnak. A törekvés
az élet és mûvészet egymáshoz való
közel hozására más módon is megnyilvánul,
jelesül, hogy egyre több az írott szón túli,
akciószerû történés egy-egy kötet
körül, amely nem csupán csinnadratta kíván
lenni, hanem szerves részévé válik a papíron
megjelenõ gondolatnak.
A '98-as év nem kifejezetten az
irodalom éve volt. Születtek jó mûvek, a kritikát,
olvasót mozgásba hozó opusok: Tar Sándor, Garaczi,
Németh Gábor, Zeke, Péterfy, Peer, Térey, Bartis,
Tóth Krisztina, Vörös, Darvasi és még sorolhatnám.
Vannak közöttük kedvenceim is, de teljes szívvel
és ámulattal csak Tar Sándorról tudnék
beszélni - valószínûleg az õ könyveit
és mondjuk az
Alföld
decemberi számát
tenném el magamnak az új évezredre -, noha vitathatatlan
értéket képvisel mindahány említett,
s nyilván sok meg nem említett munka is.
Persze voltak kis és nagy veszteségeink
is: a
Pompeji
megszûnése, az
ÉS
novellapályázata,
hogy megjelenhetett egy olyan elsõ kötet a könyvheti standokon,
amely majd száz hibát tudhatott magáénak, a
Frankfurti Könyvvásár körüli hisztéria,
Mészáros Sándor távozása az
Alföld
tõl,
és a legfájdalmasabb, Nagy Atilla Kristóf halála.
De élet van a városban (legyen
az Pécs, Szeged vagy Budapest), sorolhatatlan számban felolvasások,
viták, beszélgetések, temérdek literatúrai
csevely és rendez-vous, nagy nyereség a Kortárs Irodalmi
Központ, amely még nagyobb lehetne, ha egy eleddig ismeretlen,
de feltétlen tehetséges, nagy reményû nemzedék
vagy mellõzött csodapókok színesítenék
a felolvasók listáját.
Kívánom hát, hogy
az irodalom a szórakoztatás és szellemi együttlétek
egyik legélõbb formája maradjon, hogy egészségesebb
mentális közérzetben teljen el ez a pár év
az évezredbõl, és hogy legyen értelme a bölcsességnek:
Nevelj fel egy gyereket, ültess fát, írj egy könyvet.
[ Visza az elejére ]
[ Visza az elejére ]
1998. november 10.
Varga Lajos Márton
felhív: köszönteném-e lapjában Takács
Zsuzsát a születésnapján? Örömmel vállalom,
néhány hónapja a hétvégi melléklet
társbérletében (négyen osztozunk, kritikusok,
egy hasábon) Keresztury Tibor úgyis elhappolta elõlem
A
bûnök számbavételé
t, az utóbbi
idõk egyik legelbûvölõbb kötetét.
Keresgetem a kivágatok közt Keresztury cikkét - a recenziócímek
mögül sorra elõjönnek 1998 verseskönyvei: ez
az év az övék volt. Egybeállt Oravecz Szajla-"regénye"
(és azzal a meglepetéssel szolgált, hogy
Halászóember
címen poétikailag még annál is jelentõsebb
vállalkozás lett belõle, mint ami a ciklus folyamatos
írása-közlése közben látszott). Újra
kötetnyi kedvvel szólalt meg Marsall László Rabelais-zaftosságú
hangja
(Pókhálófüggvények
), és
rákontrázott az ifjabb vágánsok dikciójával
Térey János (
Térerõ
). Megint versben
volt erõs Kukorelly, ahogy Hölderlinnel sakkozott (jövendõ
antológiaszerkesztõknek ajánlanám a
H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.
64. oldaláról a valaha írt legszebb magyar hazafias
költemények egyikét). Bertók László
valóra váltotta, ami elvben gondolható volt: a nagy
szonettkorszak után e korszak kincseivel megrakodva tudott visszatérni
korábbi lírája terepére (
Deszkatavasz
).
Még mindig romolhatatlanul üde Cselényi Béla
(
Madárbüntetõ
jének köszönhetem
az év rímét is: "aki azt mondja / drótostót
/ gerinces / megjárta rodostót"). És jött Bogdán
László az
Átiratok múzeumá
val
(istenem, milyen butaságot írtam róla kezdõ
kritikusként...), és jött Villányi a
Vivaldi
jával,
és Gergely Ágnes a kétszólamú könyvével
(
A barbárság éveibõl)
, és, és,
és...
November 14.
Az Írószövetség
közgyûlésén az álmos csöndbe beleszónokolta
egy tagtársunk, hogy márpedig elég volt a defenzívából,
a jövõben sokkal erõteljesebben kell képviseltetni
a Szövetség íróinak érdekeit más
írókkal szemben, és bizony, ha a Szövetség
delegáltja valamely kuratóriumban ellene szavaz az övéi
könyvének, díjának, rádiójának,
frankfurtjának, ellenben más könyvére, díjára,
rádiójára, frankfurtjára voksol, akkor azt
vissza kell hívni. E rövid sorozat nyomában egy másik
tagtársunk is kilõtte a sajátját. Ez többek
közhangulata most a mi kis berkeinkben. Természetesen kizárólag
az irányzatoktól, politikai és alkotói hovatartozástól
független értékek jegyében.
November 18.
Megkaptam az akkreditációmat
a Magyar Könyv Alapítvány kuratóriumába.
A fentiek értelmében most meg vagyok lõve. Merthogy
a Magyar Írószövetség választmányának,
valamint a Szövetség Arany János Alapítványa
kuratóriumának tagja vagyok, ám az MKA-ba a Szépírók
Társasága és a József Attila Kör delegált.
Az ellenség. Vagyis én minden döntésemben valahol
áruló leszek. Az értékek jegyében.
November 20.
Hogy "hol helyezném
el 1998-at egy évrangsorban"?
Amióta az eszemet tudom, a magyar
irodalomnak "szigorúan irodalmi értelemben" nem voltak rossz
évei, csak kiállhatatlan szerzõi és olvasói.
Bizakodva és szorongva várom az Újesztendõt.
[ Visza az elejére ]
[ Visza az elejére ]
Hát, amennyire meg tudom ítélni,
talán ez volt az elsõ olyan év 1989 óta, amelynek
során az irodalmi élet valóban, harag nélkül
ismerte fel és (majdnem) teljes mélységében,
sértõdés nélkül (de legalábbis
a szokottnál kevesebb érzékenységgel) szemlélte
a tényt, hogy az irodalom kevesek dolga, ügye és öröme.
És ami még fontosabb: nem mindig higgadtan, nem mindig tudatosan,
de apránként le is vonta az ebbõl adódó
intézményes konzekvenciákat. A Mûcsarnok és
a Magyar Irodalom Háza rendezvénysorozatai és a
Törökfürdõ
mûködése ebben a tekintetben számomra kiemelkedõ
fontosságúnak tûnnek.
Ami mármost az irodalmi termést
illeti: ha az "irodalmi tény" jelzõs szerkezeten irodalmi
szövegeket értünk, nem nagyon tudok veszteségeket
elképzelni.
Vagy jó, legyek szigorúbb:
ebben az esztendõben
nagyon rossz új
könyvet
nem olvastam.
Ami a (számomra) új felismeréseket
illeti: Háy János
Dzsigerdilen
je, Láng Zsolt
Bestiárium
a
és Darvasi László készülõ (sõt
ebben az évben tulajdonképpen elkészült) regénye
után Németh Gábor
A huron tó
címû
novelláskötete és Garaczi László
Pompásan
buszozunk!
címû regénye - a tematikus kötõdések
kifejlése után - immár
mûfajilag
is világossá
tették, hogy a mai magyar próza alakulására
különösen nagy hatással lévõ hagyományszálak
egyike mindenképpen a (régi) magyar emlékirat-irodalom.
Ez - remélhetõleg - csupán
egy
állomás:
az, hogy a históriás énekek és a széphistóriák
után most a magyar régiség egy újabb mûfaja
került be az irodalom eleven körforgásába, nem
csupán a múlt birtokbavételének tekintetében
tölt el reményekkel, hanem azért is, mert bizonyos vagyok
benne, hogy a régi magyar irodalom még számos, a mai
irodalomra nézve minden bizonnyal megtermékenyítõ
erejû újdonságot rejteget - remélhetõleg
már nem nagyon sokáig.
Ugyanakkor nem titkolnám el, hogy
némi aggodalommal figyeltem azt a (leginkább talán
Garaczi új kötetében kitapintható, de meglehetõsen
átfogónak tetszõ és gyakorta ki is mondott)
törekvést, hogy poétikailag talán vissza kellene
egy keveset venni a (számomra oly kedves) eszement, utalásokkal,
idézetekkel, narratív trükkökkel tömött
szöveg eszményébõl és gyakorlatából.
Mi marad? Marad-e valami? Ez az (egyébként: számomra
némiképp váratlan) aggodalom azonban szerencsére
túlzottnak bizonyult. A szövegek a szokottnál talán
valóban jóval könnyebben kezelhetõ felületeket
kínálnak fel, de a lassabb (a szövegek által
szakszerûen és célzottan lassított) olvasás
továbbra is megleli a maga bonyolultabb örömeit: ugyanazon
régrõl ismert (nyelvi) problémákkal szembesülhet
- ami, ugyebár, úgy lenne meglepetés, hogy közben
csalódás. A korábbiaknál azonban annyival alaposabb
a kidolgozás, hogy az olvasó tulajdonképpen mégsem
lehet biztos benne, hogy továbbra is "ugyanazon" régrõl
ismert (nyelvi) problémákkal került szembe. És
a csalódás éppen e ponton válik újra
meglepetéssé.
Minden friss olvasmányélményemet
összevetve az 1998-as év számomra legfontosabb mûvének
két verseskötet bizonyult: Kukorelly Endre
H.Ö.L.D.E.R.L.I.N
.-je
és Oravecz Imre
Halászóember
e. Valamicske távlatot
nyerve, némiképp lehiggadva is az a meggyõzõdésem,
hogy Kukorelly verseskötetével a mai magyar költészet
reprezentatív és axiomatikus darabja született meg,
amely oly módon képes megnyitni magát immár
hagyományosabb olvasásmódok felé is, hogy közben
semmiféle engedményt sem kell tennie saját korábbi
poétikai újításaival szemben. Az Oravecz-kötettel
kapcsolatban pedig valóban nagyon nehezen tudok elképzelni
olyan jelzõt, amely túlzónak bizonyulhatna. A fékezhetetlen
lassúságú és hihetetlen erejû nyelv,
az elmúlt világ újrateremtésének minden
részletre kiterjedõ és végigvitt igyekezete,
a (gyengeségeivel együtt is vállalt) szerkezet teljes
kiépítése és nem utolsó sorban a
terjedelem
együttesen olyan szövegegyüttest eredményeztek, amelynek
helye megítélésem szerint vitathatatlanul (mondom,
hogy nem nagyon lehet túlozni)
e század
legfontosabb,
viszonyítási pontot jelentõ szövegei között
van.
Szóval szerintem csöndes, nyugodt,
rendes kis év volt, fontos intézményes felismerésekkel,
termékeny irodalmi irányok higgadt kimunkálásával
és két remekmûvel.
Ennél sokkal többet nem szoktam
kívánni.
[ Visza az elejére ]
[ Visza az elejére ]
igencsak kevés arra, kedves pécsi
barátaim, hogy megválaszoljam, mennyire volt karakteres -
az én tetõtéri szobámból nézve
- az 1998-as esztendõ magyar könyv- és folyóiratkiadása.
Nyolc-tíz kérdést felölelõ kérdéshalmazotokra
tehát csak vázlatosan felelhetek.
A hetvenes-nyolcvanas években majdnem
két évtizeden át (második számától
kezdve a rövid sorvadási periódus küszöbéig)
egyik szerkesztõje lehettem a
Látóhatár
nak
(elsõsorban a szépirodalmi és a kritikai rovatnak).
A tallózó laptól történt kipenderülésemet
azzal vészeltem át, hogy továbbra is összegereblyéztem
elképzelt számokat. Máig ezt teszem. A tartalomjegyzékébõl
áll egy-egy lapszám. A gyakorlaton azonban változtattam.
Annak idején például május végén,
részint a júniusi folyóiratok akkor még létezõ
nyomdai levonatai alapján, a júliusi
Látóhatár
t
készítettük, általában föllelkesülve
az újraközölhetõ szövegek szép számától.
Mostanság negyedéves elcsúszással dolgozom.
Mondjuk novemberben "szerkesztek" egy júliusi vagy augusztusi számot.
Azt tapasztalom: röpke pár hónap is elegendõ,
hogy a legtöbb közlemény megfakuljon; ami elsõ
olvasásra érték volt, másodikra a közöny
csöndességébe, esztétikai vagy szaktudományos
tartaléksorba húzódjon; vagyis ne teljék ki
(vagy be) a virtuális
Látóhatár
hagyományos
240 oldala. Természetesen szeretem irodalmi folyóirataink
egy részét, fõleg a
Forrás
tematikusszám-igényét
(és bármely erõs összeállítást,
könyvszerû különszámot), a
2000
engem
érdeklõ egyharmadát, az
Alföld
nagy, a
mûhelyteremtés érdekében akár részrehajló
tömbjeit, a
Holmi
makacs nívósságát,
a
Jelenkor
publikációinak asszociatív hullámzását,
a
Parnasszus
fõleg pályakezdõket harcba dobó
negyedévi attakjait, közelebbi szakmai orgánumaim -
az akadémiai periodikák, valamint a
Kritika,
a
Színház
,
a
Criticai Lapok
, az
Ellenfény
- tudományos,
esszéisztikus és elemzõ közleményeit.
Nem sorolom, nem udvarlok. De - bár egy szépen megszerkesztett
lapszám önmaga tanúságaként fönnmarad,
beleírja tényét az egyetemes magyar folyóiratkultúra
folyamatába - számomra a lapok addig érnek igazán
sokat, amíg szövegeik nem jelennek meg könyv alakban (kell-e
mondanom, hogy a tudományos munka során visszanyerik elemi
jelentõségüket? - de most nem errõl beszélek).
A legutolsó féltett folyóiratszámom három
és fél éves: az
MCMXCV
júliusi
2000,
Szilágyi Ákos máig csak ott föllapozható
Szittyaszótár
a
miatt. És tépek minden lapot, amelyben Lázáry
René Sándor-vers mutatkozik a ki-tudja-mikori Lázáry-tomuszig
(bevallom, három folyóiratot kivéve nem az évfolyam-köttetõ
literátorok közé tartozom, hanem a lapdaraboló,
kolligátumkészítõ barbárok táborába.
Ennek köszönhetem a sok száz szemelvényes házi
szöveggyûjteményemet is. Ha az utolsó harminc
év irodalmáról kell elõadnom, általában
elég vaskos könyvek helyett könnyû kivágatokat
elpakolnom).
A Nemzeti Kulturális Alap Folyóiratkiadási
Szakmai Kollégiuma minap leköszönt elnökeként
havonta 40-80 folyóirat került a kezembe. Sok. Sok - a lapgazdákhoz
és a "szerzõi kínálathoz" képest. Lapjaink
lokális elosztása is rossz. Nem folytatom, mert sem Jankovics
Marcell barátomnak (NKA), sem Szilárd Gabriellának
(Soros Alapítvány), sem másnak nem óhajtok
érveket szolgáltatni a lapok (nem-)támogatását
illetõ drasztikus lépésekhez.
A hazai könyvkiadás? Sokszínû,
persze. A könyvszakma 1998-ban harcolt ki itt nem részletezendõ
komoly eredményeket, ábrázatán az enyhe bizakodás
vonásai is megjelentek. (Szép)irodalmi címeket azonban
nem mondok. Részben azért sem, mert ma sokszor az irodalomelmélet
a szépirodalom, és a szépirodalom is elméleti.
1998 egyrészt a múltbanézés:
1848/49 éve volt; másrészt a várakozásé:
az ezredvégre készülõdésé. Engem
a magyar könyv jelenleg nem "tételesen", hanem az idei Frankfurti
Könyvvásár "díszvendég"-aspektusából,
kulturális címerünkként érdekel. A frankfurti
készülõdés már-már botrányos
anomáliáit nem emlegetem. Ismertek. Azt viszont itt is elmondom
- mint a
Könyvvilág
címû, kimúlt
könyvszakmai lap utolsó, szerzõdéses szerkesztõje
-, hogy 1998 végéig minden lehetséges fórumon
hiába instanciáztam javaslataimmal, jelezve: Magyarország
nem mehet Frankfurtba egy fõállású, szakavatott
szerkesztõ által (nem általam) jegyzett, korszerû
felszereltségû, nemzetközi tájékozódású
könyvszakmai lap fedezete nélkül. Ennek a lapnak legkésõbb
1999 ünnepi könyvhetétõl havonta az olvasókhoz
kellene kerülnie. Már csak a csoda segíthet.
Az általánosságok
után azért írjak le legalább egy könyvcímet.
A tavalyi év számomra legmegragadóbb új magyar
könyve egy magyarul kevéssé tudó, már
nem élõ cseh író (Petr Rákos)
Corvina,
azaz a hollók könyve
címû, édesapja
(Rákos Péter) által nyelvünkre fordított
regénye volt (megjelentette a Kalligram Könyvkiadó Pozsonyban).
Köszönöm, hogy egy érdekesnek
ígérkezõ körválaszban elmondhattam, ami
egyébként nem kívánkozott ki belõlem.