A Tamárion

Nagyot kortyoltam a kád szélére kikészített hamis konyakból, keresztet vetettem, majd gyerünk!, izgatottan elmerültem. Isten, a végtelen ura, végtelen sok világot lát, mert nem úgy lát, mint az ember. Kényelmesen, már-már kinyújtózva lebegtem, jóllehet a lényeg azon volt, hogy fülemet ellepje a víz. Elõbb a kiváltságosok közömbösségével vettem számba a bõséget, ajtócsapódás, székláb koccanása, elslattyogó cipõsarok, autómotorhang, kíváncsiságom csak lassan ébredezett; kisvártatva a fülem is érzékenyebb lett: a határok kitágultak. Isten a végtelen számú világok közé fátylakat ereszt, amelyek áthatolhatatlanok az emberi tekintet elõtt, de mint ki inkább enged embernek, mint istennek, olykor mégis kedveznek nekünk, és a különös látványosság bûvöletében megszólíthatjuk a sejtelmek mögül elõbukkanókat, olyan odaadással és önzetlenséggel, ahogy szerelmes süketnémák görgetik szájból szájba a szavakat. Boldog voltam, hogy belemerültem ebbe a világba, amelybõl hiányzott az emberi beszéd, mindazonáltal emberek nyüzsögtek mindenhol, tettek-vettek, meneteltek, futottak, csapkodtak, kopácsoltak, dolgoztak, miközben némaságukkal bebocsáttatást nyertek egy hatalmas és ünnepélyes templomba, amely a tökéletesség szilárd oszlopain nyugodott. A teremtés elsõ napja után lehetett ilyen a mi világunk: formák és irányok nélküli, vonzások és taszítások nélküli anyag, anyagtalan anyag, amelybõl hiányoznak az elemek, a tûz víz, a föld tûz, a víz levegõ, a levegõ pedig a maga során tüzes cseppekbõl áll, bár forróság sincs, mint ahogy hideg sem; hajnali ködökbe veszõ hullámtalan óceán, nyugodt felszínén a Teremtõ cseppenõ verejtéke keltette elenyészõ körökkel. Boldog voltam tehát, amit azzal fokoztam, hogy kiemeltem fejemet a vízbõl, egy pillanatra visszatértem a fürdõszoba riasztó ürességébe, majd fuldoklóként, pánikos fejrándítással ismét belesüllyedtem a nyüzsgõ világba. Kõ és föld, fém és fa, bõr és aszfalt: bennük laktak a hangok, de lelkük nem anyagukban volt, hanem valahol máshol. A magukat az észhez csatolók szerint minden nyelv csupán jelek ábécéje, a hangok nyelve viszont olyan nyelv volt, amelyben példának okáért a szék szava maga volt a szék. Ezen a nyelven a világ története és létezése egybekelt, aminek következményeként... De felesleges a tárgytól ily messzire kanyarodni! A vasbetonfalak levezettek a földbe, és itt igazán kellemes utam volt, hiszen mégiscsak természetesebb a föld puha matériája, mint a vasbetoné vagy a villamossíneké. Mindazonáltal a villamossínek messze-messze vittek: hallottam a toldás-hézagok kattogását, a váltók tatamtatamját, az úttestbõl kiálló kõdarabok cikkanásait. Nem akartam értelmezni a hangokat, nem kerestem megfeleltetéseket, ám mégsem tudtam kirekeszteni magam a titokkeresés és titokfejtés buzgólkodásaiból, hiszen ahol sötétség van, ott mindig titkok lapulnak, ernyedetlen nyomozásra késztetve a közömbösöket is. Akárha beszálltam volna a villamoskocsik valamelyikébe, útra keltem, s jóllehet eleinte kezdõ úszóként inkább csak egy helyben vergõdtem, nemsokára már végállomástól végállomásig utaztam. Végig a hosszú Monostori úton, elhagytam a Városházát, megkerültem a Fõteret a gótikus Katedrálissal, befordultam az állomásra vivõ Sugárútra, átzakatoltam a Szamos-hídon, majd nyílegyenesen kiértem az állomás kaotikusan zsibongó terére, ahonnan némi veszteglés után indultam vissza. A híd most jóval hosszabb, mert a kocsisor feltorlódott, a lámpa többször is vált, mire a centimétereket elõrecsusszanó kocsi átér, aztán nekilódul, megsûrûsödnek a váltók, következik a fõtéri kör: a Katedrálisban épp harangoznak, ami felemelõ aláfestése a kanyarban megcsúszó kerekek elnyújtott sivításának, megmoccannak a templom pincéjében a mázsás koporsófedelek, megrázkódnak a nehéz érckoporsók, amelyekben egykori fejedelmek temetkeztek, pattogó akkordkíséretként a római vár kazamatáiban meg-megcsörrennek a rozsdás láncok, és ha a lámpa pirosra váltva veszteglésre készteti a kocsikat, a csendben kísértetek sóhajtozása keveredik a lánccsörgésbe; aztán a Városháza megint, az óra ütni kezd, de nem várjuk be a végét, zöldhullámban suhanunk a következõ megállóig; a már ismerõs Monostori út, titkos pincék visszhangos boltozata fölé érkezünk, késõbb a sörgyár óriáshordói visszhangozzák kattogásunkat, egészen halkan a sör pezsgése is kivehetõ, néha-néha egy-egy erõteljesebb buggyanás, csobbanás szakítja át az egyenletes sustorgást (Anna szülei mesélték, hogy a sörtavakban kihaltnak tartott állatok élnek, és a sörbe beleszédült patkányokkal táplálkoznak, de egyszer az egyik munkásnõt is felfalták); aztán jön az aprócska régi-régi templom, a még õsibb falakkal a föld alatt, tanúi lehetünk, miképpen próbálja egy platánfa gyökérzetét átfúrni a földbe süllyedt kõfalon, mintha egykori ostromlók hátrahagyott szövetségese volna; fölfelé a meredek Temetõ utcán, a kattogások megritkulnak, a kocsik szuszogva, recsegõ alvázzal kaptatnak fölfelé, miközben alattuk szemtelenül fütyörészve csörgedezik a földalatti patak lefelé, viszi magával a sírokból kimosott és homokká õrölt csontokat, sodorja messzebbre, egy hatalmas földalatti tó vizébe, hogy ott õrzõdjenek megbolygathatatlanul a feltámadásig. És máris visszajutottam oda, ahonnan elindultam, pedig de szívesen elkószáltam volna, akár a földalatti tó, akár a titkos pincék felé. Csábítóan békés világ volt, félelem és erõszak nélkül, hiszen a hangok valódi szövetségben éltek egymás mellett, nem hullottak el, ha egy erõsebb hang tört elõ, és példának okáért az egyetlen durva emberi hang, amit hallottam (tudtam róla, hogy az alattunk lakó alkoholista nõ szitkozódása), fátyolos, érthetetlen jelentésû dallammá tompult.
Be kell vallanom, a kísértés akkora volt, hogy egyik éjszaka kikeltem Anna mellõl az ágyból, vizet engedtem a kádba, és alámerültem; az alvó város alig különbözött a nappalitól, amiben nincs semmi meglepõ, hiszen a felszín csevegése mindenkor elvész, okot nem adván sajnálkozásra e kimeríthetetlen gazdagságot rejtegetõ világban. Alig volt különbség, és mégis... De most meg kell kérdeznem: vajon én lehettem ennek a világnak az egyedüli krónikása? Vagy mások is hallották ugyanezt?
Õk másik kádból mást hallanak, állapítottam meg, amikor egyszer Mártáéknál is kádba merültem. Igen, semmi fortély: teljességgel egy másik világ volt, és ezen nem akadhat fent senki, mert ahányszor alámerültem, tüneményesen új világba jutottam, amelynek nem csupán terei és hozzá tartozó elemei voltak mások, mint az azelõttinek, hanem mûködésének logikája is: aligha tudhatták abban a világban, hogy mi fán terem az idõ, és mi fán terem ok és okozat, repedt a kõ, és utána dörrent a kalapács, vagy ha már szóba jött, másik példának álljon itt a Jezer-sarki légkalapács, amely áthághatatlan, körkörös fallal zárta le nem csupán a Jezer utat, hanem az összes irányt. Annát is szerettem volna rávenni, hogy szegõdjön mellém, de amikor megpróbálkoztunk a közös lemerüléssel, ügyetlen mozdulataink miatt nevetésbe fulladt kísérletünk. Ha egyedül voltam, soha nem hagytam ki az alkalmat; elviseltem azt is, ha kihûl a víz, és épp nincs utánpótlás. Egyre több mindenrõl mesélhettem Annának, miközben éreztem, mennyire tehetségtelen vagyok, mennyire erõtlenek mondataim. Minél költõibb voltam, annál közelebb éreztem magam az igazsághoz; mint a látványtól megrészegült krónikás, aki az anyagtalan világmindenséget úgy igyekszik lefesteni, hogy örvénylõ formátlansággal hinti tele krónikáját, jóllehet költõi túlzásaitól egyre hitetlenebbül hallgatják; nem az illúziók illúziójába gabalyodtam bele, hanem a dolgok viszonylagosságába. A legszebb vidékek a nagy emésztõkanálisokban tárultak elém, a fekália, a bûzhödt salak szívszorító dallamokat játszva vonult fenségesen és megállíthatatlanul egy visszhangzó csarnokban, végeláthatatlan sorokban és ünnepélyességgel, miközben az összhang nem csupán a tágas térhez volt mérhetõ, hanem az atomok között is olyan káprázatosan ragyogott fel, ami sehol másutt az anyagi világban nem tapasztalható; az anyag nem dacolt a kavargással, amely a semmibõl csírázván a végtelenbe öblösült. És ebben a templomban a rágcsálók kiáltásai csak fokozták az élet eleven báját, mint ahogy liturgiák alatt egy önkéntelen tüsszentés lehengerlõ véletlenszerûségével gazdagítja a gondosan megkomponált szertartást. Mi a szépség? Hányszor szegeztem elmémnek ezt a kérdést, mígnem arra jutottam, hogy mindaddig, amíg nem tudom leírni Isten alakját, feleslegesen keresem a választ. De a hangok világa ennél reményteljesebb feleletet adott, mert miközben egyidejûségével és tágasságával eredendõen sikertelenné tett minden kísérletet, tündökletes harmóniákat szólaltatott meg és épített körém, nem, nem körém: bennem építette fel! A sörgyári kazamaták rémséges birodalma mézédes dallamokkal vett részt a lélegzetállító kórusban, majd a hangvilág egyik eldugott szegletében, amolyan nekem szóló becses ajándékként, nagyjából a kinti világ éjfél utáni órájában felhangzott egy szorgos toll sercegése is, amint le nem állva rója papírra egy elme zaklatott gondolatait.
Kiemeltem fejemet, hogy rövid idõre újfent eltávolodjak ettõl a meleg, biztonságos világtól. Végigpillantottam magamon: bõrömön sok-sok apró buborék, fõképp a szõrszálakon megtelepedve. Anna szerette volna megszámlálni testem valamennyi szõrszálát, ami egyfelõl aligha volt könnyû feladat, mert a pehelyszámba menõ szálakat gyakran nem vette észre, másfelõl viszont nem volt nehéz, hiszen testem majdhogynem szõrtelen volt, ami Anna szerint a nemesi származás biztos jele, s ha én nem vagyok is tudatában, bizonyára valamelyik moldvai herceg családjából származom.
Ismeretlen volt elõttem sokáig ez a test, mintha csupán nemrég kaptam volna szállásomul. A fennsík remetéitõl lefelé tartván a járatlan hegyszorosban egy meredek kõszikláról lecsúsztam, oly visszhangosan csobbanva a mélybe, hogy miután fölevickéltem a tavacska felszínére, a sziklafalakról visszaverõdve háromszor is hallottam magamat, mintha nem csupán én, hanem négyen zuhantunk volna le, és négyszer hallottam a jóízû prüszkölést is, ami akár azt is jelezhette, mennyire nem gyõzök betelni a vízörömmel, amely az ijedelem után elöntötte testemet. Még a klastromi egyenruha volt rajtam, bokáig érõ köntösöm, de a zsákomban magammal hozott ruha is elázott, így aztán levetkõztem, és köntöseimet kiterítettem magam köré, a tojás alakú kõre, amelyrõl lecsúsztam a víz vájta és feltöltötte mélyedésbe. Miközben könnyû, lebegõs léptekkel ereszkedtem lefelé a hegytetõrõl, nem szûntem meg a körülöttem felbukkanó növényeket, apró gyíkokat, leveleket, kavicsokat lajstromba venni: a piros-fekete csíkos bogarakat, a fakitermelõ elhagyott telepén szertegurult anyacsavarokat, egy-egy fekete olajfolt kiharapta kör szabálytalan peremét az egyenletes füves réten, amely a kavics miatt elég gyér és sápatag volt, ganajtúrók szemcsés galacsinjait, pókhálóban verdesõ madártollat. Ugyanezzel a felfedezõszemmel lestem végig magamon, s bár éreztem valami szégyenfélét, nem takargattam semmit. De elakadtam, tekintetem maga is vízre vágyott, fejest ugrott egy tenyérnyi vízfoltban a gyomrom fölötti horpadásban, és mindaddig ebben lubickolt, amíg a folt lassan elpárolgott; a folttal együtt tekintetemet is magához vonzotta a nap, fejem hátrahanyatlott, egy darabig a napba bámulva feküdtem, aztán leeresztettem szemhéjamat. De a nap tüze igazán ekkor lobbant lángra, lehunyt szemhéjam mögött lobogott. Színes foltok jöttek-mentek, jobbra-balra, egymást keresztezve, eltakarva, és ahol egymásra feküdtek, ott máris új színek ütöttek át a régieken. Csábítóak voltak ezek a foltok, úgy mozogtak, mintha élõlények volnának, meg-megállva beszélgetnének, és kedvesen hívnának engem is, hogy lépjek közelebb, kövessem õket egy végtelenbe veszõ folyosón. Tudtam, egyszer meg fogom tenni, ám most egy valóságos ösvényen kell tovább indulnom.
Elõször az illatok változtak meg. Az erdõillatba füstszag keveredett, motorok égett olajának és a kátránynak édeskés szaga. Aztán elõbukkantak a völgyben fekvõ kicsi település házai. A legközelebbi épület maga az állomás volt, annak udvarára érkeztem le. Négy-öt tagú csoportokban emberek várakoztak, lábuk elé állított, hevenyészve összekötözött batyujukkal, harcsafûrésszel, motorosfûrésszel, fejszékkel. Egy-egy csoportban nõk is álltak, a fiatalabbak férfiruhában, az idõsebbek amolyan paraszti, lajbis, vászoninges, fejkendõs viseletben. Egészen más nyelven beszéltek, mint ahogy mifelénk a népek, mi több, arcvonásuk, taglejtésük is idegen volt. Észre sem vettek, mintha megszokott látvány volnék. Vajon, ha szerzetesi köntösömet nem cserélem át, ugyanilyen közömbösök maradtak volna? A falra festett fenyegetettség, amit éreznem kellett volna, nem jelentkezett. Kín helyett kéj, gondoltam, hiszen határozottan könnyûnek éreztem magam, derûsen fürkésztem az arcokat, hátha felfedezek valamit a rám váró borzalmakból.
Miután jegyet váltottam, a jegykiadó kisasszony (nem tudom, hogyan szokás ezeket az ifjan elhízott, távoli vidékek otthontalanságát sugárzó, megfeketedett arcú lányokat nevezni) közölte velem, hogy hat órám van a vonat indulásáig, és mivel számára értelmezhetetlen nyugalommal tekintettem rá, mint aki nincs egészen tisztában az idõ eltöltésének gondjával, tehát nem ismeri az unalmat, amit õ épp a fordítottjának, vagyis az átutazó rettenetének látott, azt javasolta, hogy keressem fel a város állatkertjét, a közelben van, könnyebben eltelik az idõ, bár, ami azt illeti, amióta itt él, õ is csak egyszer járt ott, még az elsõ évben.
Az állomásépület túloldalán patak csörgedezett, partján ezüstlevelû bokrokkal, mifelénk az effélét tetûseprûnek nevezi a nép. Lennebb tavacska zöldes vize csillogott, libák és kacsák úszkáltak jól elkülönült csapatokban, s ha újak érkeztek, nagy zsivajjal ereszkedtek le a marton, és harcolták ki jogaikat a fürdõzéshez. Az épület másik oldalánál néhány bádogbódé, pattogzó festéssel, betört ablakokkal, amelyeket utólag odahegesztett vasrácsokkal próbáltak védeni vagy helyettesíteni, a bódé zárva volt, hatalmas lakat árválkodott ajtaján, a betört üveg mögött megfakult kartonlapra valaki kiírta, hogy mindjárt visszajön. A bádogbódé mellett bádogasztal, ferde tetõzettel az esõ ellen, az újságpapírral leterített asztallap könyvekkel megpakolva. Az utam ott vitt el elõtte, így hát megálltam, nézelõdtem, és hogy a készségesen elõkanyarodó tízéves körüli legénykét megörvendeztessem, két, a hosszú várakozásban beporosodott, megfakult könyvet vásároltam: az egyik borítóján sok-sok madár ácsorgott békésen, elõtérben egy kibillenthetetlen nyugalmú gödény, a másikon egy sziporkázó lepke díszelgett, furcsán kettévágva.
Tölgyesnek hívták a várost, jóllehet, városnak soha senki nem nevezte. Balra kanyarodva, az állomást megkerülve, a patakon keresztül vezetett tovább az ösvény, és mintha csak folytatása volna, máris az állatkerti sétányon lépdeltem, egy rozoga, foghíjas drótkerítést hagyván magam mögött.
Nyaranta turisták ezrei szállták meg a klastromokat, s jóllehet a mienk távol esett a járható utaktól, a legcsökönyösebbek, a legkitartóbbak hozzánk is eljutottak. Legalább vasárnaponként fogadnunk kellett õket. A festmények érdekelték õket, merthogy azok történelmünk viszontagságos korszakait vitték át a szent szövegekbe, és ezt fölöttébb szokatlannak tartották: hogyan azonosíthatók az ország fejedelmei Jézus tanítványaival, és miként jelennek meg az ország ellenségei a Sátán alattvalóiként? Igumenünk megtiltotta, hogy a templomon kívül az épületekbe is bejuthassanak (a kicsiny múzeumon kívül), de akadt néha egy-egy kíváncsiskodó, aki az atyákra is rányitott.
Így pillantottam meg én egy lányt, aki két egymást követõ vasárnapon is feltûnt: egyszer a könyvtárszoba ablakán keresztül találkozott pillantásunk, egyszer meg hátul, a kõkert kõdarabjai között bukkant fel; oda mi is csak nagyon ritkán jártunk, mert ott kapta el Vaszilika bokáját a földbõl kinyúló kéz, más alkalommal meg egy forgószél Rukár testvérünket egyenesen Pantelimonba szállította, a rossz hírû klastromba (Miklós sztárec feljegyezése nyomán, közszájon forgott az a mondás, hogy több ott a mennyecske, mint a szerzetes). Némán figyeltem a dáliák mögül, hogyan járkál a lány a kövek között, merev tekintettel tapadván egy-egy feliratra, miközben teste az akadályokat kerülgeti. És most ugyanazt a kíváncsiságot fedeztem fel magamon, ahogy a tölgyesi állatkert kaviccsal felszórt sétányain bámészkodom...
Tágas ketrec magasodott elõttem, a fák lombját is túlnõve, benne sok-sok madár, hollók, sasok, vércsék, de pillantásomat inkább a lentiek kötötték le. Az egyik sasnak a földön volt a fészke, mintha nem jutott volna neki hely a magasban, vagy valamiért nem szeretne repülni. Határozottan úgy tûnt nekem, hogy emberi fej forgolódik jobbra-balra a tollas madártesten. A kisvárosi pénztelenség lehetett az oka, hogy a sas mellett közvetlenül a vizek óriása, a fehér gödény gubbasztott. Egyszer csak kiegyenesedett, felemelte szárnyait, és kitárta, mintha repüléshez készülõdne, aztán unottan ismét összezárta, és visszasüllyedt elõbbi búskomorságába. Elég gyakran megismételte ezt a mozdulatsort, szellõt kavarva, ódon kastélyok, zegzugos termek, pállott kárpitok illatával. És mintha hûvösebbre fordult volna az idõ, holott a nap továbbra is ragyogott a lombok tetején. A levegõ madarai olyannyira magukba roskadtak, hogy a páva éles rikoltása sem zavart senkit. Én megborzongtam tõle, mert annyira szenvedélyes és egyben szánalmas volt, hogy úgy tûnt nekem, arra szeretne rávenni, lépjek ki az idõbõl, ne menjek tovább, hanem maradjak ott örökre, ráforrott tekintettel. A páva körül tyúkok kapirgáltak, látszólag önfeledten káricsálva, de olykor jeges rémülettel pislogtak fél szemmel a pávára: ha farktollait kibontotta, a közelben álló lehajtott fejjel tolatott elé, és tûrte, hogy porcelánfényû lábaival addig toporogjon rajta, ameddig csak kedve tartotta. Rázta tollait, aranyló pihék dõltek a szélnek, csupa ragyogás volt környéke, aztán az újabb révületig csend lett, az aranypor lassan leereszkedett a madárganéjos ketrecudvarra, az elértéktelenedés örök áramába hullva, a véres tyúkdögökre. És ugyanennek az elértéktelenedésnek tudatlan áldozataként totyogott elõ a rúkmadár, láthatólag mit sem törõdve siralmas helyzetével. A rúkmadár, a puszta megjelenésével jeget és szívhalált okozó fejedelem most szenilis öregasszonyként vigyorgott lefittyedt alsó csõrét némiképp oldalvást lógatva, nyakán nyálas csíkkal. Az egyik szárnya teljességgel hiányzott, s a másikat mankóként húzta maga mellett. De ahogy jobban megnéztem, talán mégsem vigyor volt ábrázatán, a nedvesen fénylõ csík a szemekbõl indult, és mint egy masni madzaga, befutott csõre alá, ahol a vastag piheréteg elnyelte.
A madarak szomszédságában magasra nõtt négylábú állat járkált fel s alá, a börtönbe zártak gondterhelt ábrázatával, jóllehet inkább rovarra hasonlított, semmint ábrázatával érzelmeit tükrözõ gerinces lényre; négy lábon állt, de azonfelül két rövidebb lába is volt, amelyeket örökösen összedörzsölt szája elõtt, miközben csábosan illegette a potrohát. A négy támasztékul szolgáló lába vízszintesen indult ki törzsébõl, de két arasznyira elõrejutván máris meggondolta magát, és megtörve futott le a földig. A ketrec hátsó részébõl most megjelent a társa: egymás felé fordultak, egymás kezeit dörzsölték össze. Nem tudtam eldönteni, ez valami rituális köszöntés, vagy épp ellenkezõleg, gyûlölködõ ökölvívás. Lábuk végén, amolyan lábbeliként, porból és szalmadarabokból összetapadt fészket viseltek, ami egészen nesztelenné tette járásukat.
Nem tudni, milyen szeszély, meggondolás folytán került a takaros üvegketrecbe, ahová többnyire az értékesebb, féltve õrzött állatokat szokás elhelyezni: egy óriásira dagadt, szürke féreg. Mégis értékes állat volna? Vagy annyira veszélyes, hogy a látogatókat védené a vastag üvegfal? Az állat mozdulatlanul hevert, aligha lett volna kapható látványos mozdulatokra: úgy nézett ki, mintha kenyeret dagasztottak volna, aztán a maradékot összekaparták egy halomba, s az ott egyre dagadt, reggelre irtózatosan megkelt, de külön-külön minden egyes kaparékdarab. Alkalmasint mégsem mondható veszélytelennek, hiszen egy selyemhernyó sem az, mindazonáltal amennyiben elefántnyi, mégiscsak veszély forrása lehet, legyen bár amúgy békés természetû. Hogy élet pislákolt benne, arról a szürke, opálos test hullámzása árulkodott, mint egy tangóharmonika, úgy közeledtek és távolodtak a hurkák, egy nagyon lassan játszott egyhangú dalban.
Látogatóba nem botlottam, jobban mondva egyszer feltûnt egy apa a fiacskájával, de távol ültek, egy békalencsés tavacska szigetén, a napsütésben, nyilván ábrándoztak valamirõl, és nem kívántak találkozni senkivel. Belefeledkeztem a bámészkodásba, már nem zavart a roskatag útburkolat, a girbe-gurba aszfaltozás, a minduntalan repedezõ festés, málló vakolat, a foghíjas kerítés, a rozsda, a penész.
A jegykiadó kisasszony a majmokra hívta fel a figyelmemet, azok igen mulatságosak, amikor õ ott járt, a hasát fogta a nevetéstõl. A legelsõ majomketrec azonban inkább rémisztõ volt, semmint mulatságos. Az egyik termetes példány látható kíméletlenséggel a szemem elõtt fojtotta meg egyik társát, majd a földre helyezte, és mint a kígyó, hatalmasra tátva állkapcsát, lassan bekebelezte. És alighogy megtette, hanyatt feküdt, és vajúdások közepette kiszedett a lába közül egy apró, szivárványosan fénylõ batyut. De nem tartotta meg, hanem kapkodva átnyújtotta a vajúdásra közelébe telepedõ társának, aki rohanva vitte tovább, oly igyekezettel, miközben arca merõ bánat, oly igyekezettel és sóvárgással, mintha ezen a cselekvésen valamiféle bûnbocsánat múlna, mindazért, amit öntudatlan életében elkövetett. Viszi, de nem adja tovább, magához szorítja, batyuja néha meg-megrándul, elárulván, hogy valamiféle kezdõdõ élet bújik meg benne. Oly szenvedélyes szeretettel ölelte magához, hogy engem is heves és szorongató vágyakozás fogott el, és ûzött onnan tovább.
És hát, édes istenem, ha hû akarok lenni a látottakhoz, be kell számolnom a következõ ketrecrõl is. Ebben egyetlen majmot láttam, de ez a majom épp olyan volt, mint Azarie atya. Nagy, lefittyedõ ajkai ugyanúgy rángatóztak. És ugyanolyan idegenesen kapkodta tekintetét. Amikor megpillantott, azonnal a ketrec széléhez szaladt, és a rácsot megmarkolva ugrálni kezdett, toporzékolt egy darabig, majd hátraszaladt, és fejét egy padszerû alkalmatosság alá dugva, hátsó felét mutogatta. Aztán újra megismételte a jelenetet, de most nem elõttem toporzékolt, hanem a szomszéd állat elõtt. Megdöbbenve és megfélemlítve álltam ott egy ideig, miközben imádkoztam, mert éreztem, hogy ez a váratlan hasonlóság az ördögtõl jövõ üzenet, méghozzá annyira hatásos (az iménti élményekhez csatolván magát), hogy lábamból kifutott az erõ, testemet hideg verejték öntötte el.
A hasonlóságra nem kerestem magyarázatot, ellenben váratlanul megértettem a majom idegességének okát, mert ahogy tovább léptem, a szomszédos ketrec lakója azzal foglalkozott, hogy lehetõleg pontosan igyekezett utánozni társának mozdulatait. Mi több, arcának grimaszait is átvette. Hogy milyen tökéletesen csinálja, akkor gyõzött meg igazán, amikor odahajoltam a ketrecéhez, és õ szembefordult velem. Mintha tükörbe néztem volna. Nem, nem lehetett majom, vagy amennyiben mégis, tükörarccal teremtette a Fennvaló (bár mondják, a majmokat Belzebub gyúrta a maga képére; Eftimie atya szerint az asszonyokat is). Tükörállat, bár nem a tükörben lakó állatokra gondolok (ha valóban léteznek, merthogy nekem soha nem volt szerencsém találkozni velük). Arcommá alakult lapos arca, aztán ahogy elfordult, és tekintete szomszédjára ugrott, máris annak arcmása jelent meg arca helyén. Így aztán saját arcát nem ismerhettem meg. Lényegében soha nem pihenhet, gondoltam némi szánalommal, soha nem lehet önmaga. Ebbõl a szempontból talán következõ szomszédja szerezte neki a legnagyobb megnyugvást. A mellette lévõ ketrecben ugyanis egy tojásállat lakott, amelyrõl azt tartja a fáma, hogy a fehér hollónál is ritkább. A könyvtárban többféle leírással is találkoztam, de élõben mégiscsak más, hiszen az élet mindenfajta könyvbeli valóságnál megkapóbb. És valóban, semmi rendkívülit nem láthattam, ennek ellenére mégis rendkívüli volt minden. A ketrec nemrég még a rókáé lehetett, minden bûzlött hátrahagyott orrfacsaró szagától. A tojásállat a betonlyuk bejárata elõtti betonemelkedõn hevert, a félig felhúzott vasajtó éle épp telt dereka magasságában metszette ketté a hátteret (a lyuk sötétlõ oválisát), és ez mégiscsak megajándékozta õt a formai mozgalmasság enyhébb fajtájával. Állítólag százévenként egyszer mozdul meg, akkor is pusztán azért, hogy újra megszülessen, vagyis ismét felöltse mozdulatlanságának héját. A tojáshéj szép dallamosan lepattogzik róla, és ott áll õ, az új tojásállat, frissen fényezett testtel. Hogy a Holdon élet van, az sem tûnt hihetetlenebbnek ennél.
Bár púpostevét nem láttam, a halaknak otthont adó épület teteje ugyancsak számtalan púppal roskadozott. Két sorban, jobbról és balról betonvályú húzódott, üvegfallal a látogatók felé, lyukakkal pettyezett, foszladozó, kék vászonfüggönnyel elválasztva a háttérfolyosótól. A lyukakon néhány asztal tûnt elõ, szanaszét dobált holmikkal, üvegedényekkel, amelyek oldalát vízkõ marta csíkosra, kisebb-nagyobb hálókkal, törött nyelû seprûkkel, gumicsövekkel, mûanyagvödrökkel, szálait elhullatott mûanyagkefékkel. A vályú elválasztófalait is betonból öntötték, azonban voltak utólag is beállított üveglapok, hátrább rozsdás bádoglemezek. Fénycsövek világították meg a vizet, persze ugyanolyan foghíjasan, mint ahogy a növényzetet is betelepítették: némelyik rekesz csupasz volt, a halakon kívül csupán a kopár beton foltjai látszottak, némelyikben viszont túlburjánzott azáleák, aszfodéloszszálak szorították ki a halakat. Az üvegfal fölött apró fémlapocska, de legtöbbjérõl teljesen lekopott az írás. ATM..., ennyit láttam egyiken, egy üres akvárium fölött. Üres? Nem, nem volt üres. Kisebb a kicsinél és nagyobb a nagynál, mert az a valami, bár hártyavékony, két akváriumot is elfoglalt, teste az elválasztó üvegfal alatti résen nyúlt tovább... Megkocogtattam az üveget, és akkor az állat nyomban összerándult, ekkor láttam, hogy nem csupán az üveget, hanem a betonfalakat is betakarta. Sebesen visszahúzódott, majd összegömbölyödött, és ebben a formájában alig volt nagyobb egy borsószemnél. Az áttetszõségét megõrizte (csupán néhány halvány vonalka derengett, alkalmasint a belei és a testet tápláló csatornák, és persze egy mákszemnél is apróbb lüktetõ mákszem). Az üres akváriumok elõtt nem álltam meg, viszont volt egy kivilágítatlan, ráadásul víz nélküli akvárium, amelyhez mégis odatapadtam. Hal formájú állat élt itt, hal, víz nélkül. Ugyanúgy úszkált, mindazonáltal nem káprázott a szemem, valóban nem vízben, hanem a levegõben. Az oldalról átszûrõdõ fényben kiválóan láttam, jóllehet áttetszõ volt ez is, körvonalai pedig belevesztek a levegõbe, mondhatni olyan volt, mint tintacsepp az itatóspapíron, voltaképpen nem volt széle, nem volt átmenet teste és a levegõ között. Nem ismertem, nevét sem tudtam, de hogy létezett, abban nem kételkedhettem.
Hátborzongató élmények itt sem hiányoztak. Az egyik, talán méreteiben a legnagyobb akváriumban (egészen a bejáratnál, egy enyhe kanyarulatban állt, különválva a többitõl) olyasmi fickándozott a vízben, amely mintha két állatból lett volna összegyúrva. Piócaként rángatózott, aztán felszínre bukkant, kiúszott a tenyérnyi betonpadkára, ott pedig kiderült, bundája van, mint a vidrának. Akkor hirtelen éles fogaival beleharapott saját testébe, majd kerek, vaskos ajkaival rátapadt a friss sebre, és nyelte-nyelte a vért. Egy-egy csepp lehullott a kõpadkára, majd lassan beszivárgott a vízbe. Talán valamilyen név illetné meg ezért a mutatványért, gondoltam. Vidróca avagy Pidra, már amennyiben a vidra és a pióca keresztezõdését véljük felfedezni. Letaglózva álltam, mert ebben az állatban megint valamilyen üzenetet olvastam ki, egy üzenet eltorzított formáját. Hiszen a pelikán vajon nem tépi-e föl saját testét, hogy vérével fiókáit életben tartsa, Szent Malachiosz nem vágott-e bele saját combjába, hogy az éhezõ ifjút megmentse az éhhaláltól. De ez az állat a legönzõbb módon saját magát tartja életben. Igyekeztem valamiféle jobbulást elképzelni az állat sorsában, hiszen sorsa nem más, mint a viselkedése. Hogyan lehetne jobbítani? A probléma megértésébõl bölcsesség és szeretet születik, emlegette Vaszilika, de most nem értettem igazán, miben van a gond gyökere, csupán annyit éreztem, hogy egy nemes üzenet eltorzított formájával kell szembesülnöm, és alkalmasint magamra kell vennem...
Egy bizonyos kárászféle halból annyi volt, hogy elámultam. A férfiak azért keresték, mert olyan bájitalt fõztek belõle, amely barátságossá teszi a sárkányokat, a nõk pedig a vajúdás megkönnyítésére sütötték bele a mézespogácsába. Egykor vagyonokat adtak érte, ma azonban ki hinne varázserejében.
Az épület hátsó részében vélhetõleg azokat az állatokat tartották, amelyek eleségül szolgáltak társaik számára, fehéregereket, csirkéket, peléket, mindenféle legyeket. A legyek között néhány hatalmas példány is feltûnt, és gyanú ébredt bennem, hogy talán mégsem az eleségért tartják õket. Vaszilika szerint a legeretnekebb gondolata ennek a mai kornak, hogy a legyek a jövõ állatai. Ellenben magam is tapasztaltam, hogy amit a tavalyi legyek még nem tudtak vagy nem mertek megcsinálni, azt az ideiek már megteszik. A klastrom konyhájában meglehetõsen sok a légy, a refektóriumba szintén bejáratosak, és egyre kevésbé használnak a légyfogók. De hogy mi mindenre képesek ezek a legyek, hogy egy kis vért nyalinthassanak... Még a mûhalált is képesek bevetni, holott ez rájuk soha nem volt jellemzõ, ez legfeljebb az életüket menteni akaró katicabogaraknak volt eddig szokása.
És közvetlenül a legyek mellett egy angyalszerû lény, akkorácska, mint az öklöm, egyáltalán nem nevezhetõ állatnak, mert úgy fest, mintha egy öklömnyi gyerek volna, csupaszon, két kicsi szárnyacskával kuporodik egy gipszodú fölött keresztbe tett száraz faágon. Toll fedte egész testét, aranyszínû, mint ikonokon az angyalok szárnya, és ugyanúgy, ahogy az álmokban sem derül ki, kitõl várhatunk jót, kitõl rosszat, errõl a piciny emberformáról sem tudhattam, hasznos-e vagy káros, énekel-e vagy néma mindig. Ám miként az álmoknak, neki is bûvereje volt.
Mintha jártam volna már itt, gondoltam, mert attól a perctõl, hogy az angyalállat (bocsánat, ha megbántom) elém került, ismerõsnek tûnt minden, a hangok, a lágy suttogás-burrogás a háttérbõl, az illatok, a színek, a levegõhullámok moccanásai, de leginkább maga a séta, saját mozdulataim, az önfeledt, bár mégiscsak egy ismeretlen vonzalomnak a függõségében tovasodró áramlás. Miközben éreztem, hogy hamarosan a látványosságok végére érek, egyáltalán nem gondoltam az idõre; igen, valamilyen születés elõtti lebegés állapotában voltam. Hogy honnan tudhattam? Az agy kibomló szirmai, a mirigyek eperszemei, a csontok évgyûrûi elmesélik, mit láttunk az idõtlenség állapotában; jóllehet a napvilág erõszakossága elnyomja a formátlanság sejtelmes világát, azért minden megmarad valahol. Ahogy a cementbõl öntött akváriumok mentén lépdeltem, sodródván egyre beljebb, a homályba veszõ, melegházi növényekkel betelepített, párás és fullasztó levegõjû folyosón, sejteni kezdtem, hogy amennyiben kinyitom a szemem, amennyiben megkeresem és kinyitom az elfeledett szememet, belepillanthatok abba az elfeledett zónába is. A levegõ nehéz volt, bepárásodtak a tetõ alatti ablakok. Vagy kint hûlt le hirtelen a levegõ? Sötétebb lett, s ahogy az ablakokon keresztül aggodalmasan kémleltem kifelé, vajon eltelt volna az a hat óra?, egyszer csak úgy tûnt, mintha havazna. De nem sokat foglalkoztam vele, mert máris lekötött egy újabb, furcsábbnál is furcsább állat: úgy bokrosodott, mint a fák lombja, úgy tornyosult a magasba, mint a mészkõszikla, aztán lassan hegyes és karcsú oszlopokká szakadozott. Közben folyamatosan emelkedett, s midõn elérte a falécekkel burkolt mennyezetet, az oszlopok tetején lilás dudorok emelkedtek ki, és olyan szabálytalan formában dagadoztak, mintha valódi felhõk volnának. Ez a fenti, felhõkben születõ hullámzás aztán magával ragadta az egész képzõdményt, társulván a színek váltakozásával, a föld szürke színétõl a rózsaszínûig, valóban megszûnt minden állandóság; a formák állandóságának megszûntével pedig a formátlan is megpillanthatóvá vált, a szemlélõ számára átélhetõvé vált az, aminek sohasem lehet formája: a félelem, a szeretet, a gyûlölet, a lila ködként kavargó sóvárgás, az irgalom, a kegyelem, a kárhozat. Feleslegesek voltak az akváriumok: ezek a különös élõlények nem különböztek egymástól, nem voltak széjjelválaszthatók, elkülöníthetõk, aligha voltak lajstromozhatók. Többször elgondoltam, vajon nem az agy játéka vetítette-e elém õket, hogy szórakoztasson ebben a világvégi kócerájban, de nem. Nagyon jól tudtam, meddig tart az agyam, és hol kezdõdik a külsõ világ. Minden megõrizte magán a valóság hideg érintésének idegenségét, éles és átléphetetlen határ húzódott közöttünk.
Tudtam, még valamit tartogat számomra az állatkerti séta: folyamatosan visszatértek, megismétlõdve fel-felbukkantak ugyanazok az ábrák és jelenségek, mintha egyetlen példázat mesélõdne nekem. Netán egy példázat látványos felidézésével figyelmeztetnének, hogy nyissam rá a szemem a valódi példázatra...
Amikor a lány betekintett a folyosóról a könyvtárszobába... Persze nem a lány miatt utaztam el. Nem, egészen más oka volt. De amikor a lány betekintett az ablakon, tekintete úgy vésõdött az emlékezetembe, mint fontos számsor, egy könyv oldalszáma, valami, amire még szükségem lesz. Úgyhogy nyomban ráismertem. Az Egyetemi Könyvtár órája alatt ütköztünk egymásnak, jobban mondva õ belém, pillantása épp az óráról billent rám, tekintetében még az iménti ijedelem, hogy megint elkésik, és a feljebbvalója kihasználja az alkalmat, hogy megalázhassa; félelem volt szemében, hirtelen kibomló félelem, de ahogy a csipketerítõ bomlik: szemérmetlen kitárulkozásnak indul, aztán hipp-hopp eltûnik, ami volt, és újra lehet kezdeni a munkát, úgy ürült ki tekintete, hogy megteljen azzal a lelkes kíváncsisággal, amellyel találkozásunkat nyugtázta. Közben terelt a könyvtárba, felvezetett szobájába, és miután feljebbvalóját szerencsésen elkerülte, felszabadultan mutogatta a könyveket, ismerte történetüket, kalandjaikat, beszélt betegségeikrõl, tudta, ez hol veszítette el a borítóját, miféle balesetben, miért hiányzik annak az elsõ oldala, amannak miért foltosak a lapjai. Az egyik polc mögül, a kihúzott könyv résén valóságos légyraj csapott ki. Az itteni legyek sokkal ravaszabbak, mint az odaátiak, mondta szégyenlõsen mosolyogva. Mondani akartam, hogy az állatkertben láttam a jövõt, a legyet, amelybõl évmilliók urat csinálnak, mert a légy kitúrja majd az embert Isten kegyelmébõl - de nem bírtam efféle istenkísértõ dolgot elmondani. Inkább elmeséltem, hogy immár nekem is van két könyvem, akkor vásároltam, amikor átértem a hegyeken, és most ott állnak a polcon, az egyikbõl ragacsos lé szivárog, a másikból meg por szitál, az Anna legnagyobb bosszúságára.
- Ki az az Anna?
- Hát a lány, akinél lakom.
Zavartan álltam zavart tekintete elõtt. Elmeséltem, hogy Anna elolvasta a könyveket, pontosabban folyamatosan olvassa õket, és beszámolói, ha akarom, ha nem, megihletnek, merthogy szeretném..., de errõl felesleges volna beszélnem most. Az egyik lapjai közül különféle színû por szitál, némelykor aranyló, némelykor ezüstös, hol lilásan színváltó, hol harangvirágszínû bíbor, máskor meg a kémények korma. A szoba is megtelik, fullasztó érzés beleszippantani, máskor viszont mámorító, mintha az aszfodélosz pora szállna. A másik könyv reggelente úgy nedvezik, mint Szûz Mária szeme a románi klastrom ikonosztázán, apró tócsa gyûlik estére a könyv alá, és bár hasonlóval nem találkoztam, tudom, hogy a világban változások várhatók. Jók vagy rosszak?, kérdezte a könyvtároslány, akinek még nem tudtam a nevét. Ha ahhoz fogható eseményrõl van szó, mint amikor a klastrom hátsó udvarán, ahol nyaranta szívesen elüldögéltem egy-egy könyvvel magam elõtt, július derekán, épp Szent Ilie napján a diófa érett almát hullatott, akkor jó dolog fog történni, hiszen abban az évben visszakaptuk legkedvesebb ereklyénket, Jézus ezüstszívbe foglalt vércseppjét, és ugyanabban az évben a gonosz Filimon diakónus és az õt hatalmába tartó még gonoszabb nõszemély szíve egyazon pillanatban, a sok-sok gonoszságtól, mint egy villanykörte, hatalmas fényvillanás kíséretében szétpukkant (Azarie atya, aki ott állt elõttük, e fényben szembesült a körülöttünk lebzselõ démonokkal); ha viszont ahhoz fogható, mint amilyen a vért könnyezõ galamb a klastrom tornácán, akkor rossz elõjel (másnap borult el Azarie atya elméje). Anna ujját belemártotta a porba, lenyalta, aztán megízlelte a nedvet is. Különös, mondta, jó is, meg rossz is, de tanácsosabb, állította meg mozdulatomat, ha te nem kóstolod meg, ugyanis kezdetben állandó gyomorhurutom volt az itteni konyhától.
- Miért nem akarod elolvasni te is?, kérdezte a könyvtároslány.
- Klastromunkban egyetlen regényt sem tartottunk. Igumenünk szerint a szív bûnei a regényekben találhatók. A gonosz vágyakozást táplálják, a gonosz gyönyörködtetésre szolgálnak, de a nyelv bûneit is ontják magukból, hamis beszédet, csalárd szót, parázna gondolatokat, mi több, az égbekiáltó bûnök sem hiányoznak belõlük.
- Nem a regényekben vannak a bûnök, nem a könyvek bujtják fel a gyenge lelkeket...
- Egyszer a Szent Miklósról szóló pentakosztarionban bejegyzést találtam, kézzel írott, kék tintával odavetett figyelmeztetést: A te sírod! Doroftej atya akkor rávilágított a könyvek ártalmas voltára, a könyv diabolikus arcára: alkotója életet lehel belé, szellemmel tölti meg, ugyanakkor telehinti betegséggel, a lapok közé leheli a tüdõ roncsoló spóráit, beleszórja a vérbajos arc pikkelyeit, a leprás ujj bõrdarabjait, és a halálos kór néha évszázadokig is csak arra vár, hogy feléledjen valakinek az érintésétõl.
A könyvtároslány arca, mintha állandó szélben vagy napsütésben élne, kipirult volt, és ragyogott a jókedvtõl. Amikor a könyveket lapozgatta, vastagkeretes szemüveget tett fel, de a keret nem tudta a szem kétfelé lejtõs vonalát követni, ettõl a felnagyított barna szemgolyók eltorzultak, kitöltve az egész lencsét. Végtelenül groteszk és szomorú tekintettel bámult föl a könyvekbõl. Kiderült, a könyvtárban mindenki Fantának becézi, merthogy folyton egy Fanta nevû hûsítõt iszik fehér mûanyagpoharakból, amelyeket szertehagy, polcok szélén, ablakpárkányokon, fûtõtesteken. Szeplõs volt az arca, fogai domborúak, a hangja pedig mély és rekedtes, mint õsszel a vadludaké.
- Mindennek két arca van, egy nyilvánvaló, meg egy rejtett. Csak az fél a könyvektõl, aki fél az örökkévalóságtól. Nézd, ebben a teremben elõbb-utóbb minden óra megáll. A könyvek között nincs idõ. Olykor megkapaszkodom valamelyikben, és ameddig karjaim bírják, nem eresztem el. Látom, hogyan rohannak el mellettem a pillanatok, látom, ahogy hullámzó arccal rohanok én is, rémséges élmény. Mintha korbácsütésektõl rándulna össze az arcom. Búcsúzom magamtól, szervusz arcom, menj isten hírével, én maradok. Próbáltál már megkapaszkodni?
Miután a klastrom könyvtárablakán belesett, és észrevette, hogy én már régóta figyelhetem, szégyenlõsen elsietett. Hetek múlva is hallani véltem sietõs lépteit. Éjszaka arra riadtam, hogy a cellák elõtti folyosón járkál valaki, elidõzve egy-egy ikon elõtt, vagy épp a padlózat mozaikjait bámulja, igyekezvén megfejteni jelentésüket. Kikeltem az ágyamból, csendben kiosontam az ajtón, nehogy fölébredjen Mitruj testvér, követtem a lépéseket, amelyek megrettentek tõlem, és lefelé siettek a lépcsõkön, az udvarra vezetõ kijárat felé. A cellákból éktelen hortyogás hallatszott, ahogy ereszkedtem a földszint felé, egyre erõsebben, a földszinten (itt laktak a legidõsebb testvéreink) már-már földrengésszerû hullámok rázták meg az ajtókat. Szforija atya, akinél aligha élt a világon zajosabb alvó, amikor kiengedte a levegõt, valóságos templomi kórussal vetekedett egymaga. Nem kellett tartanom, hogy a lépcsõreccsenéstõl, a kijárati ajtó nyikorgásától felébrednek.
Kiléptem az udvarra, a szikrázva ragyogó csillagok alatt megkerültem a templom épületét, majd az ismét felhangzó neszeket követve, hátrakanyarodtam a kõkert felé. Amikor a könyvtárszobából leértem, már itt találtam a lányt. Szólnom kellett volna neki, hogy ez tiltott terület az avatatlan számára, de hirtelen eltûnt. Aztán egy kõtábla mögül különös zajt hallottam, idegesen kapkodtam fejemet, eszembe jutottak a rémséges történetek Vaszilkával meg Rukárral, közben pedig már megvolt a lány, guggolt a régi, Bogdán vajda templomából kiemelt hatalmas küszöb mögött, szoknyája feltolva, és mint egy bizánci artézi kút kõbékájából, úgy buzogott belõle az aranyló sugár; hiába kötötte lelkemre az aznapi cerberus, Dimitrie atya, hogy vigyázzak az elkószálókra, hanyatt-homlok menekültem onnan. Most csupán egy tücsök ciripelt a kõ oldalára telepedve. Mellette a dáliák magasan tartott fejét sugarasan simogatta a csillagfény, azok pedig szemérmes hallgatásukkal leplet vontak az érinthetetlen égi titkokra. Úgy éreztem egy pillanatra, hogy újra otthon vagyok, hogy az az ösvény, amely a kõudvarra vezetett, valójában szüleim egykori házába repített. Úgy tûnt nekem, csupán kisdolgomat végeztem el az udvaron, aztán visszatérek a szobába, ahol apám és anyám alszik, és majd ugyanabba a nagy és gõzölgõ ágyba fekszem vissza lábukhoz keresztbe, csak hát elõször jöttem ki egyedül az éjszakai udvarra, ezért büszkén állingálok még egy keveset; félfordulattal beállok az ajtó irányába, és máris megyek. Sötét van, mégis tudom, merre az ajtó, merre fekszik anyám és apám, jóllehet azt máig nem tudom, hogyan találtam rájuk minden alkalommal, akkor is, ha borús volt az ég, és nem ragyogott fölöttem csillagtérkép. Anyámat mindig megtaláltam, behunyt szemmel is, igen, mindig csukott szemmel mentem ki az udvarra, egy bennem rejlõ pontos iránytûre bízván magam.
Visszafordultam a cellák felé, és már újra a szülõi ház udvarán lépdeltem, ezúttal a legteljesebb nappali fényben. A tenyérnyi kövekkel kirakott hepehupás járdafélén osontam el az alacsony ház mellett, a szegényes virágágy és a ki-kidudorodó, kékre meszelt fal között, és odaértem a pince kiugró lejáratához. A faluban senkinek sem volt pincéje a lakószobák alatt. A pincés ház, így emlegették a faluban házunkat. (Apám egy hosszú lábú, nehéz fejû polyáktól vásárolta, Lubomir bácsitól, aki a késõbbiekben is ott lakott, a leghátsó szoba ajtajának befalazásával kialakított külön traktusban.) A pincébõl hideg, dohos levegõ csapott arcomba. Soha nem száradt ki ez a pince, még a legforróbb nyarakon sem, tavasszal pedig annyira megtelt vízzel, hogy egy deszkadarabon tutajozhattunk a káposztáshordók, halascsebrek között az L alakban beforduló folyosón, a veremhideg hátsó pincemélybe. Gyertyát ragasztottunk a tutaj elejére, egy karóval nyomkodtuk magunkat elõre, nõvérem volt a tutajos, én elõtte, a gyertya mögött kuporogtam. Amikor a gyertya a fordulóban kialudt, nõvérem hisztérikusan visongani kezdett, de továbbra is rendíthetetlenül nyomta befelé hajónkat, a legsötétebb mocsár felé, cseppet sem törõdve velem, akinek vacogott a foga. Ám most nem ereszkedem a pincébe a téglával kirakott csorba lépcsõfokokon, hanem megkerülve egy rozsdás fazékban virágzó oleandert, eltotyogok a ház hátsó ajtajáig. A konyha van ott, belesek a nyitott ajtón, a keskeny ágyon egy nõ ül, könnyes a szeme: õ az anyám. Odarohannék, de megrémítenek könnyei. Szokatlanul elegáns, ünnepi ruha van rajta, ezt csak olyankor veszi fel, ha elmegy otthonról. Azért indultam hozzá, mert elestem, homlokomat bevertem egy kavicsba, olyannyira, hogy elõbb egy lyuk keletkezett, majd akkora dudor, mint maga a kavics. Érzem, ahogy szipákolva tapogatom, sebesen növõ szarv lett homlokomon, amitõl jobban megijedek, mint a fájdalomtól. Anyám azonban észre sem vesz. Feláll az ágyról, és kilép az ajtón, anélkül, hogy megérintene, elmegy mellettem. Bennem reked a sírás is, annyira meglep. Szemem elõtt sok apró legyecske ugrál a forró napsütésben, mintha valamilyen bonyolult mintázatú anyagot szõnének.
Mit tehetek, letelepedek a pincelejáratban, a sötétlõ, hideg vizet bámulom. Apámra várok. Amikor beszélnem kellett, hozzá fordultam, mert anyám süketnéma volt. Az én anyanyelvem a némaság. Aznap többször is visszatérek a konyhába, de anyám nincs sehol, nem tudok hozzábújni, forró és lágy emlõihez, amelyek már nem adnak tejet, de még tejszagúak, örökké tejszagúak maradnak, és az emlõ barna foltja örök napként világít egy soha be nem boruló égbolton.
Vagy nõvéremet várom? Ülök, miközben lassan elindul felém a vízben élõ kalapácsfejû smaragdkígyó. Fölpattanok, és rohanok, ahogy csak lábam bírja, egyenesen a diófához, meg sem állok a tetejéig. Oda menekülök, akárhányszor bajban vagyok. Van ott egy fészkem az ágak között, lécekbõl, drótokból, rongydarabokból és egy régi gyerekkocsiülésbõl magam építettem. Az égbõl sárga, narancs, lila ég lesz, aztán szurokfekete. Feljönnek a csillagok, édes káprázat. Nem emlékszem a fájdalomra, nem emlékszem az ízekre, az édesre, a keserûre, a hidegre, a melegre, de arra az égre emlékszem. És anyám hiányára, amely nem hiány, hanem ellenkezõleg, a legvalódibb káprázattal birtokolt otthon, édes lüktetés, ismerõs hangok a gyomor és a belek felõl, a bõr alatti erek surrogása, a tüdõ sóhajtásai, a csontok percegése, az inak zsibongása...
Apám hajnali kiáltására ébredek, karjaiba zuhanok. Apám kezembe ad egy halat, a hal még él, vergõdik, ujjam a szájában, rángatom, ömlik a vér. Soha ne nyúlj a szájába, magyarázza apám, ezt a halat úgy hívják, hogy csuka. Csuka, mondom nõvéremnek, és ezúttal én adom a kezébe. Nõvérem visít, vérzik az ujja, kergetõzünk. Úgy a hátamba vágja a háromlábú széket, apám halpucoló kisszékét, hogy nem kapok levegõt. Apám felemel, megráz. Karomat hátrafonva emel fel, így vágja le a tyúkot is. A tyúk lábát nekem kell tartani, és én büszkén teszem, amúgy is magaménak tartván, hiszen azért kapta apám Mihály pópától, hogy könnyû szívvel engedjen iskolába, merthogy iskolába kell járnom, a szomszéd községbe. Nõvérem nem jár iskolába, pedig már akkora, hogy nõ a melle. Néha megszívom a mellbimbóit, de semmi. A hónaljának jó illata van, anyámra emlékeztet.
Az iskolából a diófára menekülök egyenesen, nem akarok lejönni, hiába szólongat apám. Az ég újfent a csillagok ezüst káprázatával zsongít el, és misztikus árnyakkal nyújt vigasztalást anyátlanságomra. Látom az angyalokat, sokan vannak, és parányiak. Röpködnek lehunyt szemem elõtt. Istent nem látom, de látom az Istenanyát. Ha õ kér, azonnal lemászok.
A házunknak nemcsak pincéje van, hanem árnyékszéke is. Amikor a szomszédból átjön Tudorika, bevonulunk. Amikor anyám elment, akkor oda is benyitottam, hátha ott van. Attól a pillanattól kezdve emlékszem mindenre, ami akkor, azelõtt vagy azután történt. Mintha abban a keserû döbbenetben alakult volna ki agyamnak az a darabja, ahová az emlékek elraktározhatók, mintha akkor nyílt volna meg az a kamra, amelynek polcain elhelyezhetõ a múlt. Istenhez ugyanúgy beszélhetek, ahogy néma anyámhoz, nincsen szavakra szükség. Térdelünk apámmal a Szent Szûz elõtt, gyertyát gyújtottunk Szent Paraszkívának, aki megóvja a halászokat a vízbefúlástól, és hálóikat a víz alatti ágak tépéseitõl. Ezentúl minden hajnalban betérünk a templomba, hamarosan tömjénillat társul a halszaghoz. Kifelé menet a pópa megajándékoz tarisznyájából pogácsával, amely csöpög a zsírtól. Böjti napokon böjti polipot kapok tõle, és olyankor ihatok mézes vizet is, vasárnaponként pedig szezámlisztes levest küldet a felesége. Majd amikor a klastromban a szigorú böjtök alatt ugyanezt esszük, a többiek ugyancsak elcsodálkoznak, hogy olyan jóízûen tudom belefetyelni. Böjtös polipot a városban is kapok. A piac mellett lakik egy férfi, súlyos függönyök takarják az ablakokat, földig lenyúlnak, az aranykeretes állótükör homályos, a fotelek bársonyos huzattal letakarva. Elhervadt virágok a vázákban, bódító illatuktól rosszul érezem magam, nem tudom lenyelni a mézespogácsa számban elmajszolt falatját. A másik szobában vizsgálják apámat, oda nem mehetek be. A nyíló ajtó résén keresztül vakító fehér minden, ezüstösen csillogó, és ijesztõ, élesen tüdõmbe hatoló szagok rohamoznak meg.
A klastrom udvara ébredezett, a szagok emlékét máris elnyomta a hajnali szellõ, meglibbentek a virágok, nyújtózkodtak, összezárt kelyhükbõl egy-egy illatfelhõ slisszant ki a szabadba. Soha nem sikerült megszámlálnom, hányféle virág virágzott az udvaron; Ilie testvérünk különben is annyira féltette õket, hogy azt sem vette jó néven, ha valaki rajtuk feledte tekintetét. Csak lopva számolgattam: nyurga piros mályvák, sarkantyúvirág, halványsárga, barnapettyes sarkantyúkkal, halványkék sisakvirág, pünkösdi rózsák s a derûsen himbálózó rózsafák. A falubeli pópa udvara ugyanolyan poros volt, mint az egész falu, nem nõtt rajta egyetlen virág. Virágok a mi udvarunkban voltak, de miután anyám elment, lassan onnan is kimenekültek. A porcsinrózsa bírta legtovább. Apám halála után aztán soha nem jártam házunkban, a falubeli pópa bevitt a városba a szeminaristákhoz, onnan pedig Azarie atya hozott magával. S amikor a jászvásári teológiára magával vitt, útközben megálltunk, hogy találkozzam nõvéremmel, annyi év után. Akinek olyan az értelme, mint a nõvéremé, az nem torpan meg a szavak jelentése elõtt, mert a szavak veséjébe lát, és tisztában van, miként férkõzhet a misztikus jelentéshez. Nõvérem soha nem tanult meg beszélni, de a volt bojári rezidencia udvarának finom porába belekarcolta azt a szót, amelyet soha nem fogok emlékezetembõl kitörölni: KOLOSVAR. Azokkal a jellegzetesen cifrázott betûkkel, amelyeket Aga tanító vésett a községi iskola egyetlen táblájára.
A csillagok utolsót villantak, mielõtt kihunytak volna. Összerezzentem: hol vagyok? Nem, nem villanás, hanem vonatfütty volt, figyelmeztetés, eljárt az idõ, indulnom kell. Sietve megnyújtottam lépteimet, a hang irányába fordulva, egy szemetes, lejtõs úton szaporáztam. Magas dudva kétoldalt, a dudva között szétdobált hûtõládák, cinklemez leffegett szürke nyelvként belsejükbõl, mellettük alumíniumhordók széthasadt testtel, félig a földbe süllyedve, apróra tört üvegpalackok. Olybá tûnt, a közelben vendéglõ mûködhetett, az terpeszkedett ekként. Aztán elmaradt a dudva, végletesen kietlenné sivárult a táj. Két oldalt szürke halmok, majd azok is ellapultak, lapályos vidéken haladt át az ösvény, sehol semmi biztató nem akadt, mi több, maga az ösvény is hullámzón süppedékessé vált, mintha csupán vékony, törékeny kérgén szelne át egy éhesen fortyogó mocsarat. A két fejetlen lótetem sejtette, hogy valamely vágóhíd virágzó telepén vágok át; úgy lestem a legkisebb fûszálat, mint tengeren hánykódó az olajággal megjelenõ galambot; késõbb, bár a terep kopár maradt, az ösvény kavicsosan megszilárdult. Bõrdarabok, eldobott cipõk, majd egy épület, hatalmas, sötét ablakokkal, némiképpen a mi torony nélküli templomainkhoz hasonlított, homlokzatán mintha ott sötétlettek volna az apróbb harangok számára kialakított bemélyedések is, oldalában megfelelõ kiszögelléssel a keresztelõmedence számára... Visszaérkeztem a patakmederhez, vasrácsos pallón keltem át, majd kék porcelántörmeléken csikorogtam keresztül; épnek tûnõ kávéscsészék, de közelrõl csorbák azok is, egy mohó, falánk porcelánevõ állat harapásnyomaival. Földbõl felágaskodó rozsdás csõ végén nikkelezett vízcsap csõre csillogott kevélyen a táj fölött, de fejérõl hiányzott a forgatója, és csöpögött, mintha a patak után sóvárgó fájdalom préselné ki könnyeit. Nem volt eldönthetõ, mi erõsebb, a növényzet, amely a maga módján buja, durva és ocsmányul erõszakos volt, a legriasztóbb színekben és a legfojtogatóbb szagokkal jelent meg, szõrös és gubacsos, ragacsos, csípõs és mérgezõ levelekkel és virágokkal, vagy az emberi világ maradandóságát gõgösen és szánalmasan hirdetõ szemét.
Az ösvény kanyarogni kezdett, és egyszer csak újra fák között lépdeltem, s bár sejtettem, rossz irányba haladok, nem tudtam, mit tegyek. Jó volt a fák között ismét, az állatkert és a szeméttelep mozgalmassága után megnyugtatott a fák állhatatos helyhez kötöttsége. Az igazsághoz tartozik, hogy cseppet sem zavart volna, ha visszaérek a hegyszoroson túli remetékhez. Úgy gondoltam, hamarosan kiérek a tetõre, onnan mindenképpen szétnézhetek a fák fölött, s majd útbaigazítanak a város fényei. De tévedtem, nem láttam semmit. Leheveredtem egy tölgy kiálló gyökerére, kifújtam magam. Batyumból néhány almát kotortam elõ, egymás után elrágcsáltam hármat. Apró, foltos vadalmák voltak. A legyek elültek, nem csípték nyakamat a bögölyök. Az ég még szürkén derengett, kirajzolódtak a fák lombjai. Láttam egy vadászni induló bagolyt, késõbb épp arra az ágra tért vissza, amely alatt megpihentem. Aztán teljes sötétség borult rám, a közelemben ágak reccsentek, egyszer pedig egészen jól kivehettem egy állat mélyrõl felszakadó szusszanásait. Movila fejedelem jutott eszembe, aki reménytelenül bolyongott ezekben a hegyekben, ûzve tatártól és saját bojárjaitól, egyedül, a legkeservesebb magányban; átvergõdött a hegyeken, hogy könyörögve kérjen segítséget, fõképp pénzt, amellyel kiválthatja gyönyörûséges feleségét a tatár fogságából. De sohasem érkezett meg. Mert aki a hegyeken átalmenvén János királyhoz bekopogott, már nem õ volt. Vajon mi történhetett? Movila fõpapi köntösében, fehér gallérral, piros karmantyúval menekül; eleinte lovon, késõbb a lovat kötõféken vezeti, végül magára hagyja. Elõredõlve kapaszkodik a keskeny ösvényen, süvegét kezébe emelve törölgeti homlokát. Mindenbõl azt olvassa ki, hogy vége mindennek, oda hatalom, vagyon, szerelem. Vagyonának töredéke gazdaggá tehetne bárkit. Pedig soha nem fukarkodott, két esztendõ alatt harminchárom templomot és hat kolostort emeltetett. Adományai ma is megvannak klastromunkban: ébenfa és elefántcsont keresztbõl tucatnyi, tálcák, szelencék, arany diszkoszok a hímzett terítõkkel, láncszemes és vert ezüstlemez kötésbe foglalt drágakövek. A szépíró miniatûrfestõ, Anasztáz testvér két esztendõt csakis neki dolgozik, így õrá hárul a feladat, hogy egy görög lambda kupolájába szerkesztve a képet, megfesse a fejedelem magányát, amint a csillagok fényében, villogó szemû vadállatoktól fenyegetve ül az erdõ mélyében. Movila mindig vereséget szenvedett, ha a fejedelmi süveget viselte, de gyõzött, ha a papi süveget. Simon testvére viszont akkor veszített, ha a fõpapi volt rajta, és gyõzött a fejedelmi süvegben. A két testvér soha nem nyugodott az oktalan vetélkedésben, a másé kellett nekik. Movilát végül Simon asszonya mérgezi meg, amikor Simon már halott, és ismét Movila uralkodik. Ezután Simon legidõsebb fia ül a fejedelmi székbe, és öccse kapja a fõpapi süveget, de kérészéltû a boldogság, mert soha nem az viseli a megfelelõ süveget, akire szerencsét hozna. Az idõsebbik a Dnyeszterbe fullad, a másik a tatár fogságában pusztul el, ugyanolyan elhagyatottan, mint Movila felesége, a szép Csomortány Erzsébet. A fejedelemasszony hajnalban leheli ki lelkét a kán távoli palotájában, épp amikor a nap izzó korongja kiemelkedett a sivatag homoktengerébõl. Néhány pillanatig csupa parázs minden, még a gyönyörû hajfonatok is. Mikor a váltságdíj megérkezik, a kán már csak egy gyönyörûséges hajtincset küld vissza, vörösen izzó rézhajat. A fonatot csillárunk lecsavarható dobozában õrizzük, szent ereklyénket, és ha Azarie atya engedelmével elõszedjük, lángoló fények csapnak elõ, és hajnali ragyogással töltik be a templomot. Igyekeztem valahonnan elõcsalni, legalább emlékezetemben felidézni ezt a természetfölötti ragyogást, de az éjszaka hidege és rémülete mindent elnyomott. A jelenbe belekövülve vacogtam a fa tövén.
Vizelnem kellett, nagy nehezen föltápászkodtam. A sötét égbolton felragyogtak a csillagok, tömött csillagfény pamacsolta foltokban az eget. Ámulva tekergettem a nyakamat, miközben fröccsenve spriccelt elõ forró vizeletem, lefröcskölve kezemet, lábszáramat, mintha ezzel figyelmeztetne földi tökéletlenségemre. Körbepillantottam, és újra összerezzentem. Nem tudtam szabadulni a kullancsként belém kapaszkodó képtõl.... Nem, nem félelmem sóhajainak magvából kelt életre, miként a pincetó kalapácsfejû kígyója. Hogy honnan ismertem? Doroftej atya mutatta meg nekem, megdöbbentõ közvetlenséggel, hiszen tõle semmi ilyesmit nem várhattam. Doroftej atya a könyvtár felügyelõje volt, a bibliotékáé, jóllehet semmit nem csinált, csupán üldögélt, néha föltápászkodott, odatotyogott egy könyvhöz, leemelte a polcról, vagy kivette a szekrénybõl, belelapozott, majd szótlanul visszatette. Ha valaki megkérdezte, mit csinál, olyan hangon, mintha bûnöst korholna, azt válaszolta, hogy felejteni akarja az összes könyvet, amelyet valaha olvasott, szeretné elásni, nem, inkább szeretné tûzre vetni emlékezete könyvtárából, s amikor értetlenkedve néztünk rá, hiszen mi épp az ellenkezõkért vagyunk itt, meglóbálta mutatóujját, és fenyegetõen visszakérdezett: vajon kik ragadják magukhoz az eget, ha a tudatlanok is felkerekednek velünk együtt?
- Semmi kétség a gyõztest illetõen. Mi pedig, tudásunk vassulyomjaitól elnehezülve nem követjük õket, szégyenünkben, hogy megelõztek. De nem ugyanolyan szégyen vajon, ha egyáltalán nem kerekedünk fel? Feleljetek!
Doroftej atya nem tudta két kezét úgy összetenni, hogy az ujjak az ujjakat fedjék, mert jobbjának mutatóujja hosszabb volt, mint baljáé, a folytonos ujjlengetés és mutogatás miatt. A felejteni akarással hatalmas könyvtárt raktározott el agyában, és mivel mindenáron mindent feledni akart, minden egyszerre, friss tudásként volt jelen emlékezetében.
- Jönnie kell egy új és valódi Schliemannak, aki nem kiássa, hanem betemeti a várakat, mert hányszor akarjátok megismételni Priamosz szomorú népének históriáját!
Hihetetlenül hosszú ujja úgy lengedezett, mint egy ormány, mindazonáltal ilyenkor nevetni nagyobb bûn volt, mint az Eucharisztia alatt koccanó foggal érinteni a kelyhet. Ezzel a hosszú ujjával mutatta meg egyik könyvében a Tamáriont, és ahogy odabökött, nyomban vetni kezdte magára a keresztet.
- Athanasziosz, a görögök Nekuláj sztárece hagyta ránk képmását (hogy verné meg az Isten), õ kényszerítette, hogy néhány pillanatig megálljon, és így lerajzolhatta (bár sokak szerint épp fordítva történt, a Tamárion kényszerítette az atyát, hogy lefesse õt). Tamárion, a hidegtûz kísértete. Ne ismerd meg, ne tudj róla, ne emlegesd!
Láttál már Tamáriont?, kérdeztem dajkámtól. Vaszilika mindenféle tûztõl pánikosan rettegett. Még a cserépkályhákhoz sem mert közeledni, kínszenvedés volt neki minden tûzrakás, és mivel feladata volt az is, telente kész rettegés volt az élete. Nem lehetett szóra bírni.
Doroftej atyának, ha elmeséltük legrosszabb álmainkat, vagy bármit, amitõl szerettünk volna szabadulni, akkor õ a felejtés folyamába beleszórta azt is, és így többé attól nem kellett tartanunk. Ezért meséltem el neki ijesztõ álmaimat: egy angyal jelenik meg, és arra buzdít, hagyjam itt a klastrom népét... Meg sem várta a végét, leemelte a polcról Athanasziosz könyvét, és megmutatta a Tamáriont, a hidegtûz démonát. Athanasziosz atya, mesélte Doroftej, elhagyta a rábízott templomot, és férfiakkal meg nõkkel közösen új kolostort alapított. Mindazonáltal az önmegtartóztatás szent fegyelmében éltek továbbra is, és úgy hitték, keményebb az õ fegyelmük bárkinél, tehát Istenszeretetük is a legforróbb mindannyi közül, mígnem egy nap a Tamárion újra megjelent az atya álmában, és ezúttal arra vette rá, hogy nemzzenek gyerekeket, aminek semmiféle szentséges folytatása nem lett, mert sárba süllyedt az egész kolónia. Így porladt el az istenhit megannyi oszlopa, holott az egész emberi világnak kellett volna rájuk épülnie.
- Ezért fiam, figyelmeztetlek, csak annak az álomnak higgy, amelyben a kereszt is feltûnik, mert a kereszttõl a démonok menekülnek, mint disznók az égõ pajtából.
Az állatkertben megpillantott apró, angyalszerû lény képzeletemben kiteljesedett, elérte valódi méretét: akkora lett, mint egy felnõtt férfi, kicsit annál is nagyobb. Többször visszaléptem a ketrechez, mert eszembe jutott a kép, amit Doroftej atya mutatott. Bárcsak sohase láttam volna. Mert amilyen õrjítõ a faggyal lángoló tûz, annyira lehangoló a reményteljes pokol. Hajlongtam jobbra-balra, de a ketrec üres volt, az állat valahová elillant. Féltem, hogy engem kísért el, és egyszer csak kidugja fejét a fák közül. Miközben nem akartam találkozni vele, folyton tekintetébe ütköztem. Szeme apró szemek tucatjaiból állt össze, sok-sok tûhegynyi ragyogás pontozta, szõtte fénylõ tekintetét, amely delejezõen kijózanító volt. Mintha az egész állatkert ezt a tekintetet akarta volna megmutatni, mintha minden ezt példázta volna, hogy a látogató végre szembenézzen ezzel a tekintettel, és bûvkörébe taszítódjon.
A Tamárion, a Tamárion, kiáltozta Doroftej atya, aki a liturgiákon sem vett részt, mert félt, hogy emlékezete kihullat egy fontos részletet, mire a liturgia arany boltíve összedõl. Kint üldögélt egy székben a könyvtár elõtt. Miközben egyik alkalommal kitódultunk a templomból, a mögöttünk érkezõ Azarie atya odaszólt Mihály testvéremnek, hogy majd segítsen Athanasziosz atyának, és mivel az értetlenkedett, hozzátette gyorsan, hát Doroftej atyának. Ekkor tudtam meg, hogy Athanasziosz maga Doroftej atya, és negyven esztendeje vezekel és felejt klastromunkban.
Theodórosz abu Qurra, a keresztény egyház arabus pátriárkája hagyta ránk a Tamárion legendáját, mesélte Doroftej atya, miközben mutatóujjával az ég felé mutogatott. Tudnotok kell, az arabusok az írást olyannyira tisztelik, hogy egy-egy betû elõtt leborulnak, mint mi az ikonok elõtt, így hát, amit õk leírnak, az csakis a legszentebb igazság lehet. Mit mond tehát abu Qurra atya? Mária érezte, hogy leselkedik utána a Sátán. Ezért elrejtõzött, amikor Jézust megszülte. Egy kõ mögé kuporodott, azt hitte, ott nem láthatja. De a kõ maga volt a Sátán, és amikor Mária megszülte gyermekét, visszaváltozott, és máris ott füstölgött, de az Atya is a földön termett, birokra keltek. Közben Mária elmenekülhetett, hogy megszoptassa a csecsemõt. A Sátán maradt újból alul, mindazonáltal megint mit fundált ki: ha már a Szent Szûz méhének gyümölcse fölött nem szerezhetett hatalmat, a méhlepény egy darabját kaparintotta meg, majd addig-addig mesterkedett, mígnem sárral kiegészítve egy magaforma lényt nem gyúrt belõle. Fagyos leheletével életre keltette. Isten tüze forró, a Sátáné dermesztõ, Isten tüze tisztít, a Sátáné beszennyez, Isten alaktalan tûzgömb, a Sátán a gömb földre vetült sötét árnyéka, Isten láthatatlan, a Sátán látható.
Hát ezért gyilkos a Tamárion tekintete: mert rávesz, hogy a pokol mélységes fenekére kívánkozzunk, ne a mennyországba; mert azt ülteti el bennünk, hogy a pokol nekünk való hely, a mennyország pedig sivár és unalmas, visszataszítóan reménytelen; a pokolbeli gyötrelem kívánatos szenvedély, a bûnökbe való megmerítkezés vágyva vágyott téboly, az elkárhozás felszabadult kacagás; az élet színe a bûnök bíbora, nem az éden áttetszõ fehére.
A megmerítkezések a hangok világába, az alászállás a mundus subterranusba (bár merõ pontatlanság így nevezni, hiszen nem elhelyezhetõ helyen van) lassan-lassan megszabadított a Tamáriontól: Anna kádja valóságos keresztelõmedencém lett, ír a belém csimpaszkodó rémálmokra, a gyógyulás útja. A gyógyulás útja elõre és hátra, hiszen ott, az erdõs hegyek között is lefejtette rólam a sátáni tekintet csápjait.
Arra ébredtem, hogy süt a nap, és egy káprázatos fennsík terül elém, vadvirágok ezrével.