KOVÁCS
ANDRÁS FERENC
A költészet határa
Kavafisz-átirat Bogdán
Lászlónak
Nagy költô volt Methodiosz, nagyon
nagy!
Nagy és kemény – nem könnyed,
lágy melodosz,
Nem mézédes, mint Szent Efrém
a hitben,
Mert önsanyargató, bölcs
szerzetesbôl
Lôn késôbb zordon, sôt
rettenthetetlen
Fôpap Rhodoszban, majd Büzantiónban
Bíráskodó rátarti
pátriárka...
Nagy költô volt Methodiosz,
nagyon nagy!
Eltölt az Úr dicsôségével
ô is:
Betölt malaszttal és magasztalással!
Szeráfok zengték szent kánonjait:
Kívülrôl fújták
titkárok, segédek,
Tányérnyalók, fullajtárok
s magányos
Magasságában sürgô
angyalok...
Nagy költô volt Methodiosz,
nagyon nagy!
Hatalmas! Mert Romanosz mondta róla,
Hogy sorsával s ezernyi himnuszával
Tört menny felé, a tág
korláttalanba,
Hisz lírájával, mely
már égi szentség,
És szertefénylôbb,
mint szférák zenéje,
Elérte tán a költészet
határát,
S fenségesebb határtalanba
tért meg!
Így vélem én is. Tiszta
színvaló, tény:
Nagy költô volt Methodiosz,
nagyon nagy,
S elérte már a lelkes égi
líra,
A költészet végsô
határait...
Túllépett rajtuk, át
határtalanba!
Más végtelennek lett uralkodója:
Megtért a földi hatalomba.
Ámen.
Észrevételeit, megjegyzéseit
kérjük küldje el a következõ címre:
lettre@c3.hu
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/