Puñal

Mintha a kéz,
amely varjú vérét facsarja
              a fehér égre
              egy ôrült röhögô arca mellé, valódi lenne.

Útra kelni, feltört lábbal a láp mentén,
              és elveszteni az irányt.

Hideg nap vánszorog
              hideg éjbe.

A vér megalvad, feketén
              az elégedett ujjakon.
 
 
 

Istár dala

Emse a Hold
és torkomban röfög
Nagy ragyogása átragyog
mélyem sara fénylik
és ezüst buborékot ont

Emse ô
én disznó és dalnok

Ha fehér ajkait kitárja
hogy befaljon, én visszaharapok
és nevetés rázza a Holdat

A vágy feketéjében
rázkódunk, röfögünk, röfögünk és
ragyogunk
 
 
 

A házasság fájása

A házasság fájása:
comb és nyelv, szerelmem,
súlyosodik érte
a fogban dobol

Szövetséget keresünk,
és csalódunk, szerelmem,
mind, mind

A Leviathán ez és
a hasán fekszünk
az örömért, mely örömöt
nem ismerni kívüle
kettesével visz a bárka
fájva érte
 
 
 

Egy nô

Izgató, s nem csak izgalmában, mástól:
„szép & boldogtalan”, kevés:
ez a nô teljesen elmerül
örömében, gondjában vagy csak innen
oda menten: kifeszül büszkén, mint
aki ugrik vagy dalol szúrásra-simításra.
Észak felé: zöld szeme íme
arra néz, ha ott egy ajtó
nyílna a falban, ahol
nincs ajtó, hacsak maga nem vág:
jégfalat kell a kéznek beütnie. Észak felé
igen, és igen:
zöld szemébôl íme
kitör a tengermély & ragyog
távolsága; ott sincs már, ki ily furcsán idôz.
És mi – mi összenézünk:
„Honnan ez a zene?”

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu