Amazonikrek

1.

Azt akartad, hogy összemérjük magunk,
                      s hát ott
voltunk, szem a szemhez, az alsó
szemhéj
megrándult,
tágra nyílt

bár gyenge volt a fény. Azelôtt egyszer
elnéztél, és azt mondtad
                      a szem élôlény,
                      egy állat, és a fejünkben lakik
de nemcsak a fej ilyen
kagylóhéjszerû. Sósvízi
szemek, sósvízi
szagok. Minden, ami él
(nyelv, csikló, ajak, és ajak)
nedves héjba duzzad. Emlékszem, a fény

átnyalábolta a testünk, végleg
ránk kérgesült izzadságbarázdáival.

2.

A verandás kávézóban enni
adtál a tányérodból, figyelve
kétélû,
vérédes éhségeimre
abban a ragyogásban, a napéban
és a mi
iker hevünkében. Igen, ott
voltunk, mellek mindkét oldalon, amazonok
huszonkilencéves-kamaszon,
akiket megillet
minden duzzanat és hogy érezzék az éleket
nedvesedni, lélegzethasítva,
mindkét oldalon. Azon a nyilvános helyen

azon a nyilvános helyen.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu