Öt kiló anya-anyag
(részlet)

Petri jött szembe velem az utcán kicsit dülöngélve. Fogalma sem volt, ki vagyok, mindenesetre kezet csókolt. A szemem villanásából nyilván arra következtetett, hogy ismerjük egymást. Aztán zavarba jött, mert nem tudta eldönteni, fiú vagyok-e vagy lány, úgyhogy biztonsági okokból felmérte kebleimet és megnyugodott. Nem mutatkoztam be neki, hadd kutasson emlékezetében, de láttam rajta, hogy nem ugrik be neki semmi. Ez nem különösebben zavarta, elvolt a tömegemmel, élvezettel tanulmányozta, ettôl viszont elfelejthette, milyen irányba tartott, mert tájékozódási üresjáratát leplezendô újra kezet csókolt. Ennek nem örültem. Eszem ágában se volt leszívni róla bármit is, de a kézcsóktól mintha rámragadt volna valamilyen zavaros anyag, valami német nyelvû filozófiai anyag fordítási párlata kúszott föl a jobb kezemen egészen a könyökömig. Megráztam a karomat, de az áramlat ettôl még feljebb szökött a hónaljamig.
 

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

Tartalomjegyzék | Lettre

http://www.c3.hu/scripta