MOSZKVA -„Kikészíteni!” – huszonöt évvel ezelôtt hallottam elôször ezt a szót. Fiatal voltam, bohó, a szibériai K. városában, a J. folyó mentén éltem, s mint a Lettre olvasói tudják, rengeteg haverom meg ivócimborám volt. Egyikük, Misa L., a helyi festô, felhívott egy este, és síri hangon rebegte, hogy beszélni akar velem. Naivul megjegyeztem, hogy akár máris kezdheti, mire ô a jól ismert szovjet feleletet adta: „Ez nem telefontéma!”
Pár perc múlva már lenn is voltam az utcán, Misa üveget bontott, meghúzta, s óvatosan körbepillantva, rákezdett:
– Lehallgatnak, követnek, kérdezôsködnek utánam a házmesternél, titokban lefényképeznek, megjelölik a postámat!
– Hogyhogy megjelölik? – kérdeztem egykedvûen, mert amúgy, mint passzív írót és aktív szamizdatolvasót, nem különösebben lepett meg, amit Misa itt összehordott: a rózsa az rózsa, a szovjet az szovjet, a Kágébé meg Kágébé.
– Hát idefigyelj – s már elô is húzott a táskájából egy aznapi Pravdát –, minden nap egy külön jelet raknak az újságomra. Csak nézd meg jól.
Nézem, nézem, de nem látok semmit. Ott virít Lenin apánk kopasz feje, ott vannak a szokásos cikkek a hamarosan beköszöntô kommunizmusról, de külön jelet – azt nem látok sehol.
– Pedig tényleg nem hazudok, rádióaktivitást sugárzó, speciális, láthatatlan jeleket tesznek a Pravdámra. Mert – folytatta visszafojtott hangon – mert sejtik, hogy olvastam még a Gulágot is. Csakhogy tudd, nem semmi az, ami majd most történik velem. Bosszút állnak rajtam. Már látom is magam elôtt, amint villog éjszakánként zöldesen foszforeszkáló ragadozó tekintetük.
Mit tagadjam, ez a „zöldesen foszforeszkáló” dolog teljesen zavarba ejtett. Meg is osztottam gyorsan rossz érzésemet egy másik haverommal, Edik P.-vel, aki ma már ugyancsak hivatásos író, akkoriban pedig pszichiáter volt.
– Egyszerûen kikészültek az idegei – közölte máris a diagnózist.
– Na jó, jó – próbáltam ellentmondani –, EZEK elvileg tényleg mindenre képesek: lehallgatni, kiszagolni…
– Persze, hogy mindenre képesek – folytatta Edik –, de gondolj csak bele, milyen alapon gyanítanák, hogy ez az anyámasszonykatonája Misa épp a Gulágot olvasná, mikor mindenki tudja róla, az égadta világon semmit, de semmit nem olvas. Kicsit meghibbant, és most téged is ki akar készíteni. És – ezt kérlek, ne vedd sértésnek, hanem csak egy orvosi ténymegállapításnak –, ki is készültél szépen. Csak a lelkibetegek képesek arra, hogy ilyen hihetetlen energiával kövessenek el ostobaságokat és gyôzködjenek másokat. Egy bizonyos határig látszólag értelmesen viselkednek, de aztán egyik pillanatról a másikra bekattan náluk valami, s mindenféléket összehordanak ezekrôl a „zöld szemekrôl”, „rádióaktív jelekrôl”, és még rosszabb is következhet.
Edik mintha jövôbe látott volna. Néhány nappal késôbb Misa fényes nappal minden ok nélkül betört egy troliablakot, véresre vagdalta magát, belekötött az utasokba, miután persze rövid úton a bolondok házában találta magát, ahonnan pár hónap múlva szabadult csapzottan, magába roskadva, teli gyanakvással. A skizofrénia hihetetlen energiája óriási pusztítást végzett benne.
A normális számít abnormálisnak
Ugyanezt a hihetetlen, ôrült energiát látom mûködni most is, e zavaros század- és ezredvég mindennapjaiban: a világ különös, baljós mozgásba lendült, különös, lázas energia vibrál benne. Minden összekavarodott. A NATO bombázza Jugoszláviát, de Milosevics tovább „tisztogat”, a hurrá-patrióták hármas szövetségrôl álmodoznak, s hívó szavukra pravoszlávok és muzulmánok mennek önként katonának, isten tudja hova, milyen háborúba. Gyereksírás, vér, menekültek kiáltása – ostoba diszkózene se tudja túlharsogni… Idehaza is naponta robbantanak, gyilkolnak, egymást követik a zajosnál zajosabb botrányok, most épp a fôügyész szexügye miatt áll a bál. Elnök makog, miniszterelnök sejtelmesen vigyorog, Berezovszkij a kórházi ágyat nyomja. Szóvivôk hazudnak, mint a vízfolyás, kommunisták másznak elô minden egérlyukból,  antikommunisták búslakodnak, hogy elszalasztották a nagy lehetôséget, fasiszták fenyegetôznek, hogy majd ôk móresre tanítanak mindenkit. Cégéres gazemberek papolnak morálról, banditák bûnhôdésrôl. Ôrület mindenütt, s már nincs benne rendszer. Megbomlott kormányok, megbomlott országok, megbomlott hadfiak. Sötét emberi ösztön lebeg a tudat felszínén, mint a trágya. Hiperindusztrializált századunk embere szikrányit se különb, mint a civilizáció hajnalának barbár törzsei: gondolkodás nélkül lemészárolnak bárkit, hogy jószágát – asszonyt, kincset, húst – megszerezzék. Mit se változtat e tényen, hogy most, a haladás eszméjének nagyobb dicsôségére, tévé, komputer, ûrhajó teremt kapcsolatot a világfalu e barbárjai  közt.
Egy dolog bizonyos: úgy érjük meg a század és az ezred végét, hogy a normális ember számít abnormálisnak, s hogy ez a  fenenagy progresszió csak annyit jelent, hogy bámuljuk a debil kompjuterjátékokat, miközben a virtuális világ lövöldözései, robbantásai, üldözései, verekedései a valóságosnál valóságosabbá válnak… Átkozottul elegem van ebbôl az egészbôl!
Olvasom például valamelyik lapban, hogy a Vologda megyei katonai parancsnok, ki sem várva a harmadik világháborút, általános mozgósítást rendelt el a körzetében. S bár, miként az én Misámat, rövid úton diliházba csukták, nagyon sokan maradtak idekinn is, akik gondolkodás nélkül verik a készülôt, súrolják a csajkát, pucolják a puskát, s köszörülik a torkukat a harci indulóhoz. Csak jutna eszükbe legalább egy pillanatra az ócska szovjet vicc:
– Lesz-e harmadik világháború? – kérdi Iván Szását.
– Ugyan már, miért lenne? De az biztos, hogy olyan harc lesz itt a békés egymás mellett élésért, hogy kô kövön nem marad!
De nem: már a viccet is elfelejtették. Polgártársak, barátaim az irodalomban, térjetek észre! Ne hagyjátok, hogy végleg kikészítsenek! Vessetek inkább krumplit, ôszre legalább lesz mit enni a kölykeiteknek! Vedeljétek inkább a vodkát, az legalább olcsó, és lassabban öl, mint a fegyver! Dugjátok meg a feleségetek, vagy a csajotokat  – az legalább mindenkinek jó! Polgártársak, barátaim az irodalomban! Tekintsétek mindezt az én külön, privát május elsejei, internacionalista jelszavaimnak a munka ünnepén!

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

Tartalomjegyzék | Lettre

http://www.c3.hu/scripta