A Jugoslavija-könyv
A JUGOSLAVIJA-könyv
(jugoslavenstvo danas
a zágrábi
kiadás 82-ben a belgrádi 84-ben)
szerzôjével
matvejeviçtyel
és egy belgrádi
kritikusnôvel
akinek a férje
a vezetô horvát kritikus volt éppen
valamint egy gyermekirodalmat
fordító kedves szlovén nôvel
még mielôtt
trgu jiu-ba utaztam volna
meglátogattuk a
calea victoriei-n
haulicáék
szerkesztôségét:
a XX. századot
(Secolul 20)
haulica nagyformátumú
brancusi-monográfiáját
még a 60-as években
megvásároltam kolozsvárott
többek között
azért is lett a symposion fejléce
homokóraforma
amely mármint a
homokóra
popa šejka-versében
különös mód
vérrel szalad tele
elhatároztam folyóiratszámot
is szentelek neki
késôbb is
többször hozzáfogtam
haulica-számot
szerkeszteni
aztán matvejeviç
párizsba került
mint különben
haulica is
majd a MEDITERANSKI BREVIJAR
nagy sikere után
átköltözött rómába.
Most a danilo kiš-könyvesház
megnyitásán szabad-
kán
mesélte mirjana
miocinoviç hogy halil tikveša
illusztrálja a
MEDITERANSKI BREVIJAR új
olasz kiadását
valójában
mind a ketten mostariak
matvejeviç mostarban
született
halil kissé közelebb
a tengerhez
de még mindig inkább
a neretva és a dohány
mint a tenger sávjában
én valójában
a JUGOSLAVIJA-könyv
(az alcíme pitanja
kulture) új kiadását várom
arról képzelgek
kik fogják illusztrálni:
mušiç knifer bem
reljiç dzaffa kerekes
metka badadada jelena
trpkoviç siflis bal kezével
mert a jobbot levágta
de afféle vízjelként
ott lebeg minden rajzán
ott az a kéz.
sosem izgalmasabb vállalkozást
megrajzolni ami nincs
de hát rajzolni
mindig is azt kellett
azt ami nincs
ami van azt fényképezni
illetve hát most
már fordítva
fényképezni
kell azt is ami nincs
mert az van
pontosan az van: ami nincs
sosem is megdöbbentôbb
vállalkozást
megrajzolni ami nincs
egy nemlétezô
kézzel
a danilo kiš-könyvesház
megnyitásán szabad-
kán
elmeséltem mirjanának:
utcánkban(allé
valójában) az egyik kukán
hogyan pillantottam meg
egykidobott:
JUGOSLAVIJA-atlaszt.
hogyan kaptam utána
milyen mohón
milyen boldogan csaptam
a hónom alá
hogyan pucoltam vele a
homokon
nehogy visszavegyék
kényszerítsenek
szemétbe dobni
itt már ugyanis
semmi különbség a történelem
képletes és
egy város valós szeméttelepe között
nehogy kényszerítsenek
dugjam csak szépen
vissza
a kukába
valójában
nem is tudtam büntetendô-e
kibányászni
a kukából
nagyJUGO iskolai atlaszát
s közben valami különös
boldogságot érezni
mint ahogyan egy-egy monarchiabeli
szecessziós tárgy
kapcsán is érzünk olykor
nem tudtam mi minden büntetendô
kisJUGO-ban
nagyJUGÓ-t illetôen
(természetesen
beleértve a nagyJUGÓ-nosztalgiát is)
nem érkezem abszolválni
a sok új törvényt
elmeséltem mirjanának
hogyan bújtam el
vele az éppen lecsapolt
vértavunk nádasában,
mint ifjúkori versem
gerillája
(engem nagyJUGÓ
földabroszának
a legszebb földabroszok
egyike ez a világon
szerelmesét ugyanis
elítéltek-letiltottak volt
a nagyJUGÓ-ban
de hát mi köze
nagyJUGO földabroszának
és e mind inkább
körülcsipkézett kicsinek
mindehhez)
jóllehet akkor
még nem hallottam
hogy épp azokban
a napokban szabadult ki
világszép
kis zoónk gorillája
tehát, hogy magától
a gorillától
és üldözôitôl
is veszélyeztetve voltam
öreg pákász
(mert egy vitánk
után amikor is
megboldogult baka barátom
azt mondta ô nem
che guevarát
széchenyit választotta
volt
azóta én
sem mondok gerillát
igaz széchenyit
szegénylegényt
sem ami egy bakához
természetesen közelebb
állt volna
hanem a zen buddhistára
és a zöld filozófusra
zöld aktivistára
utaló: pákászt.)
veszélyeztetve
ott a vértó nádasában
de egyáltalán
nem volt szándékomban
szellemeskedni (hiszen
michaux is
éppen arrafelé
kóválygott mint che
columbiában
nekem csak össze
kellett montázsolnom
nevezetes naplóikat)
valóban jobban
izgat barátom JUGOSLÁVIÁ-ja
mint a MEDITERANSKI BREVIJAR
jóllehet akár
kosztolányi
én is mediterrán
költônek tudom magam
ám én függetlenül
a térkép mint olyan divatos
voltától
ténylegesen elkezdtem
dolgozni
annak a szeméten
talált atlasznak
úgy hívom
kuka-atlasz preparálásán
kifestésén-átrajzolásán
akárha egy tetováló
mûhelybe feküdtem volna be
szent sebestyén
elkezdtünk dolgozni
új kiadásán etcetera
igaz, még az sincs
kizárva a címe is más lesz
hiszen ez immár
csak valaminek
lassan az isten sem tudja
minek
talán éppen
egy leendô
szovjet köztársaság
vagy ahogy
deleuze és guattari
írja ÓRIÁSCSAPDA
amely elôbb csak
állatcsordák késôbb
egész népek
foglyul ejtésére szolgál fedôneve
nagyságát
nekem velence valamint
az olimposzig húzódó
görög tengerpart
inkorporálásával
sikerült mégis
megôriznem
(persze közben úgy
tetszik mintha ugyanarról
a dologról
lenne szó
jóllehet immár
valójában én is MEDITERANSKI
BREVIJAR-ról
beszélek)
hatalmas munka amit most
nem a fenti
reprezentatív
társasággal
fiatal tehetséges festônôkkel
tetováltatok
fájdalmas operáció
minden egyes pórust
újraszúrni
de hát sosem is
gondoltam hogy a költészet
pitizés
már a kezdetektôl
tudtam
méltó feladat
lesz ezzel a valamivel birkózni
itt az adria partján
mint birkóztam
volt vadszamárként üvöltve
mint jünger (ô
írt legszebben dalmáciáról)
még látott
fenn
a monte viperán
vadszamarakat
mivel a só kegyetlenül
marta felsértett pöcsömet
mint birkóztam
volt azzal a kreol lánnyal
abban az elhagyott koperi
sópárolóban
ahol késôbb
karpo açimoviç-godina
a pupilije ferkever gratinírozott
agya címû filmjét
készítette.
azért említem
ezt az adatot, mert ôrzöm néhány
(71-ben írtam másik
kisfilmjérôl, érdemes lenne
elolvasni a Symposionban,
mit is)
mint drága kincset
(bizonyítékaim mind
hasonlók
noha semmit sem akarok
bizonyítani) ôrzöm
néhány felvételét
akárha mindig is
sejtettem volna,
egykor imaginárius
(bôrömre tetovált)
atlaszom szerves részévé
tûnnek
hintáznak szépen
meztelen az elhagyott
sópárolóból
jóllehet meglehetôsen
tisztázatlan felségvízi
viszonyok közepette
az adrián:
át.
akkor bukarestbe utazva
a vonat folyosóján
mesélte matvejeviç,
hogy írt titónak
(errôl rajtam kívûl
frissiben
talán még
csak krleza tudott): mondjon le.
ha lemond, ô lesz
az elsô kommunista
uralkodó aki idôben
szépen maga adja át
a hatalmat
aztán otthon boldogan
vártam
lemondását
mert mondanom sem kell
biztos voltam benne
megfogadja predrag jóindulatú
tanácsát
nem mondott le
akkor sem amikor a kitûnô
szlovén orvosok
már lefûrészelték
egyik lábát
pedig én talán
még akkor is azt hittem:
predrag levele ott lapul
az immár csuromvéres ágy
párnája
alatt.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta