Szereplôk: a Férfi és a Nô (mindketten ötvenes éveik közepén-végén)
(A Nônek nem szabad aszottnak, öregaszszonyosnak lennie, ellenkezôleg.)
A szereplôk Görlitz térségének pergô r-betûivel beszélnek

(A lakásukban, a tisztaszobában.)
FÉRFI: Egyszerre az Úristennek mán minden meg vót teremtve. De pont még egy darab gránitja maradt neki. Azt akkor fogta, belehajíntotta a tengerbe, csakúgy dübbent. Ebbôl lett egy sziget. De mán nem vót az Úristennek semmije, amit a tetejire rakhatott vóna. Nosza, fogta és az összes kontinensnek a javából szedett egy maroknyit, aztán odarakta a gránitra. Na, ezt híjják most Szardéniának, ahová elmehetnénk, ha rendesen beütött vóna a dolog a tombolával.
NÔ: Ne rágjad magad, hát ez csak egy agyalmány a TUI-magazinból. Csak agyalmány.
FÉRFI: Ez egy monda. Én legalább fölkészülök rá, mielött bekocsikázok a világhírbe, te pedig majd ott állsz hülyén ha megérkezünk, a Hotelnak a halljába.
NÔ: Az tégedet nem érdekel, hogy a Ratschkes Hans nyerte meg a tombolát? Az nem érdekeli a te mondádat?
FÉRFI: De csak egy számmal vótunk mellette. Egyetlen számmal.
NÔ: Egy szám az egy szám.
FÉRFI: Majd mindjárt megcsapom a segged. Semmi családi érzés nincs ebbe a házba.
NÔ: Csak ne olyan hangosan a randa szájaddal!
FÉRFI: A Ratschkes Hans egy seggfej. Az még a tombolát is megmanipulálta.
NÔ: Emlékezzél csak vissza, hogy a lottón már négyszer vót melletténk. Mindig ott vótunk eggyel mellette.
FÉRFI: Az más. A lottó az más. (választékosan) Valószínûségszámítás. Színtiszta valószínûségszámítás, és semmiféle Ratschkes Hans.
NÔ: De mégis jól fölidegelted rajta magad.
FÉRFI: Asszony!!!
NÔ: (kis szünet után) Mindenesetre: én föl vónák készülve az egy millióra.
FÉRFI: Csak Szardéniáról nem vóna semmi tájékozottságod.
NÔ: Szardénia ide vagy oda.
FÉRFI: Vennél magadnak pár új rongyot, azzal kész is vóna az elôkészület. Elbámészkodnál az új rongyokba, aztán este megen gyünne a rizsáshurka.
NÔ: Majd meg fognál te lepôdni!
FÉRFI: Na ja. Sôt, egyenesen be fognák szarni.
NÔ: Ne olyan hangosan.
FÉRFI: Aztán mit fognál csinálni, a te millióddal?
NÔ: (kacéran) Egy igazi nô az ilyesmit titokban tartsa...
FÉRFI: Nincs ottan semmi titok. Ha te nem tudsz valamit, akkor mindjárt arra fogod rá, hogy titok.
NÔ: Mindenesetre esténként nem vóna rizsáshurka. És akkor lenne ebbe a házba egy új tévé. Csak azér, hogy az ember mégse tisztára hülyén haljon meg. Egy tévé meg egy videjórekkord. Akkor aztán lenne itt élet.
FÉRFI: „Videó”. Úgy híjják, te kelekótya: Vi-de-ó.
NÔ: Egy videórekord a legjobbikból, meg longpléh.
FÉRFI: Longpléh? Csak ne még a végin néztél is mán illyet?!. Ha megen elspórolsz a konyhapénzbôl, kapsz egyet a pofádra.
NÔ: Ne olyan hangosan! A Rischnikék még azt hiszik, hogy itt valami családi ramazuri van.
FÉRFI: Na, a Rischnik az még többet vágja pofán az asszonyt.
NÔ: (választékosan) Számunkra a Rischnikék nem egy nívó.
FÉRFI: Viszontag a Rischnikéknek van videójuk. Hû, hát most gyüvök rá, te dög, hát teneked a Rischniktôl van az ötlet.
NÔ: A Rischniknek nincsen longpléhje.
FÉRFI: Na, most szépen elárultad magadat. Megmutatta neked a pornót a disznó.
NÔ: Nem is.
FÉRFI: Mi az, hogy nem is?
NÔ: A Rischnik egyáltalába nem is vót ott. Az Elzája mutatta meg a készüléket.
FÉRFI: A pornót is, mi?
NÔ: (vihog)
FÉRFI: Kérdeztelek.
NÔ: Csak kedvcsinálónak, na.
FÉRFI: De az én füzetjeim azok be lettek dobval a kályhába, mi? Megmondom én, hogy mi vagy, tudod? Egy Farizea vagy!
NÔ: Ne olyan hangosan!
FÉRFI: Ezenkívûl még mi van?
NÔ: (félreértve) Ezenkívûl csak sör van, kettô sör, azt osszad be estére.
FÉRFI: (hátulról a Nôhöz lép, megfogja a mellét) Szóval neked csak a Rischnik pornója csinál kedvet.
NÔ: Dehogyis...
FÉRFI: (kiábrándulva otthagyja) Se sör sincsen, se kedv sincsen.
NÔ: De két sör az van. Csak be köll osztani...
FÉRFI: A magad szarával törôdjél. Be tudom osztani magamtól is.
NÔ: Mondhatnál valami szerelmeset. Attól talán megjönne a kedvem. Egy nôi teremtés szívét mindig újra meg köll ostromolni.
FÉRFI: (nevet és rásóz a Nô hátuljára) Megostromolni, úgy csinálsz, mintha egy erôd vónál, akit meg köll ostromolni.
NÔ: (sértetten) Én nem vagyok egy erôd.
FÉRFI: Vagy egy hízó. Úgyis úgy nézöl ki, hogy holnap mán le is lehetne vágni.
NÔ: (belefújja az orrát a zsebkendôjébe) Ha velem ilyen pocskondián bánol, én ügyvédet fogadok. Akkor aztán fizethetsz, amíg belefeketedsz. Ha ugyanis nem vagyok szakképzett, el foghatol engem tartani, amíg belefeketedsz. Éppenséggel 800 márkát megtarthatsz, a többit nekem köll leperkáznod. Ez mostan a törvény. És az ügyvédek a mi oldalunkon állnak, asszonyokén.
FÉRFI: Majd az is kap egyet a fejire, a te ügyvéded.
NÔ: Az rád nézve nem vóna jó... Csak a lelki szegénységedet mutatná ki.
FÉRFI: Ezt megen a Riscniknétôl hallottad, ugye?
NÔ: Na és ha tôle? Mostan összeszedjük a paragrafusokat. És aztán egy-két szóból érvényesítsük. Mán az összes eshetôség végig van gondolva. Példának okáért: kap a Rischnikné a pofájára, és elmén a rendôrségre, és levetkezik ottan, és végig lehet számolni a flekkeket rajta, és promt a Rischnik kap is két és fél évet. Az tényfix. Csak az a hülyeség, hogy a Rischnik törülközôbe bugyolálja a kezit, és akkor a Rischniknén semmi valamirevaló nyom nem marad. De te még annyi fáradtságot se veszöl, hogy kiszedjél a szekrénybôl egy türülközôt. Te csak ütsz, ahogyan gyün.
FÉRFI: Fenyegetsz, te dög?
NÔ: Nem, csak megvédem az érdekemet. És azonkívül szeretnék egy kis egyenjogúságot kiharcolni. Sose nem lehet tudni. Lehet, hogy belépek a feministákhoz, egyáltalán nem áll tôlem messzi.
FÉRFI: Mondom én, mint egy erôd.
NÔ: (fölordít, kimegy a helyiségbôl. A Férfi leül és kinyit egy sört)
FÉRFI: Na, na!
NÔ: (kintrôl) És az, hogy a gyerek kitanult mûszaki rajzoló, az semmi? Éveken át pakolásztam utána a ceruzáit. (felüvölt) És akkor? Hálátlanság a világ fizetsége.
FÉRFI: (halkan) A mûszaki rajzolóság az tôlem van. Az eszit azt tôlem örökölte. (hangosan) Na, jól van, mama, nem vagy egy erôd.
NÔ: Agyondolgozom magamat, és ez a hála.
FÉRFI: Lüke jószág, megmondtam, hogy nem vagy egy erôd. Na, levessem magamat eléd a földre, úgy könyörögjek?
NÔ: Inkább jobb vóna, hogy mutassál egy kis figyelmességet.
FÉRFI: Ihatol egy likôrt.
NÔ: Én már ittam egyet az üvegbôl, anélkül, hogy megkérdeztelek vóna.
FÉRFI: Igyál még egyet, hogy fölálljon a csecsed bimbója.
NÔ: (hangosan) Látod, mén ez máshogy is. Hát ugye, hogy a hangnem csinálja a muzsikát.
FÉRFI: Azután mi vót a Rischnikéknek a pornóján?
NÔ: A disznóság. A disznóság vót mindösszesen rajta.
FÉRFI: Nyugodtan mesélhetnél róla egy kicsit.
NÔ: (megundorodva) Okádék!
FÉRFI: Azt én is megnézném a Rischniknével.
NÔ: A Riscnnikné az köpne terád. Van annak baja elég.
FÉRFI: A Rischnik egy vén tahó fasz. A csajnak csak egy kis gyöngédség kéne, aztán máris széjjelrakná az embernek a konyhaasztalon, semmi paragrafus.
NÔ: (felüvölt. Kimegy a konyhába)
FÉRFI: Csak nem a végin még féltékeny vagy, mama?
NÔ: (csípôsen) Én?
FÉRFI: A Rischnikné, az nekem még a gatyámat se köthetné meg.
NÔ: (könnyek között felnevetve) A Rischnikné az egy kiaszott luvnya.
FÉRFI: Szóra se érdemes.
NÔ: Csak nem köll engemet folyton zrikálni.
FÉRFI: Ti nôk sose veszitek észre, ha viccöl veletek valaki.
NÔ: Mert mindig a nôiség érzékeny pontjára van tapintva.
FÉRFI: Azt én is szívesen megtapogatnám, az érzékeny pontodat.
NÔ: (kacéran) Úgy beszélsz, mintha én valami snájderfáni volnák. Amikor meg akarsz izélni, akkor tudod mondani, hogy „érzékenység” meg „rejtek”. Hogy a nô világa maga az érzékenység, azt mindegyik bumburnyák lássa, ha megnézi neki a fehérnemûjét: azt a lelki finomság szabályozza, hogy mit húz föl az ember a meztelen bôrire. Tenálad abból lehet tudni, micsoda gorombapokróc a lelked, hogy meg köll nézni a te hosszú izéidet. A magunkfajtánál ezzel szemben: mindig egy hímzett virágocska mindig egy kicsi (választékosan, álmodozva) „titoktelt sikamlósság... egy mese bársonyban és selyemben... egy kelme, amibôl a legmerészebb álmaink vannak. Merészség. Erotikus luxus.” Merészség, ezt köllene a te zoknijaidnak mondani.
FÉRFI: (csücsörít) Na, gyere ide, te öreg Luxus, te mindenesetre nem vagy olyan aszaltszilva, mint a Rischnikné.
NÔ: Akkor most igyak még egy likôrt?
FÉRFI: Szlopáljad be nyugodtan az egész üveggel. Hogy egy kicsikét föloldódjál.
NÔ: Meg fogsz lepôdni, ahogyan én föloldódok. Akkor rögtön az egész Szardéniádat eldobod a fenébe.
FÉRFI: (barátságosan) Te öreg koca, te.
NÔ: Ne olyan hangosan.

 (Reggelinél)
FÉRFI: Hány óra?
NÔ: Még van idô.
FÉRFI: Azér a Szardénia meg a millió csak nem akar kimenni a fejembôl. Én meg huszonöt éve kínlódok a vállalatnál.
NÔ: Mindig gyüssz ezzel a te reggeli áriáddal. Csak azér, mer nem találsz örömöt a rendes munkába.
FÉRFI: (A fenekére üt) Mer az ember a reggelinél még friss. Tervezgetôs. Ki korán kel, aranyat lel.
NÔ: Ilyen korán én nem bírok a te terveiddel mit csinálni. Azonkívül én még egyáltalába nem is mosakodtam.
FÉRFI: Nyald ki a seggem. (elrévedve) Huszonöt év...
NÔ: (ugyanúgy) A gyerek is már huszonöt éves.
FÉRFI: És az ilyennek szép öregkora lesz.
NÔ: Szép pénzt visz haza.
FÉRFI: Na ja, ha valaki tud, akkor jó munkáért jó pénzt bír keresni.
NÔ: Mer rá volt feküdve neki, az egész taníttatására. Ami már maga egy öröm.
FÉRFI: Az ember közben megismerkedik ugyebár ezzel-azzal. Összeköttetés. Az összeköttetés mindenekelôtt az omega és az alfa. Ha nincs összeköttetésed, a végin összekevernek az összes Gretschkével. Hiszen nem tudhassák, hová tartozol. Megkérdik esetleg: az a Gretschke? És neked muszáj azt mondani: nem, dehogyis. Mindenképpen kínos. De ha neked megvan az összeköttetésed, akkor mind tudják, hogy te nem az a Gretschke vagy, hanem...
NÔ: De mink akkor is Gretschkék vagyunk.
FÉRFI: De nem az a Gretschke. Aki egy adószakértô, bandita Pfuj és pfuj.
NÔ: Én még soha nem vótam vele összekeverve.
FÉRFI: Mer nekem vannak összeköttetéseim. Akiknek van tudomásuk rólam és a nejem ônagyságáról. És a mi családunkat szépen el tudják választani a Gretschke-féle banditától meg ügyeskedôtôl.
NÔ: Milyen kedves hogy engem megen a nejednek hívol. (megpróbálja a Férfit megcsókolni, aki elhárítja)
FÉRFI: (reakció nélkül) Akinek tanultsága van, az jó helyen van a startnál. Az jól elöl áll. Tanultság vagy finesz. Magától érthetôdik, hogy naná. Tehetség.
NÔ: Na, az mind megvan. A képzettség és a tehetség. El fognak képedni, ha kiderül, hogy mi minden van egy ilyen koponyába.
FÉRFI: Nagyon is úgy van. Meg fogják látni. Még máma utána kérdezek, hogy mi az ábra a fizetésemeléssel. Egyenesen belekérdezem neki az arcába, a kis pöhölyszakállas fônököcskének. Akkorát tiltakozok neki, hogy belereccsen a tyúkszeme.
NÔ: (csodálkozva) Te? Te arra nem vagy képes.
FÉRFI: (megdöbbenve) Hát nem az elébb mondtad, hogy el fognak képedni a sok mimindentôl a koponyámban?
NÔ: De... de... én azt gondoltam... hát én végig a gyerekrôl beszéltem...
FÉRFI: Szóval a gyerekrôl. Szóval engemet nem tartasz képesnek.
NÔ: (az arca elé kapja a kezét) Dehogynem, dehogynem, csak tisztára összezavarodtam, dehát ez egy emberi dolog...
FÉRFI: (majdnem gyengéden) Nyugi, megnyugodhatsz. (A Nô elveszi a kezét az arca elôl; a Férfi megüti. Keményen:). Nesze neked ilyen dologban tévedni. Egy ilyen emberi dologban. Bizony, ha az embernek nem vesz be valamit a gyomra, akkor verekedôs.
NÔ: (feljajdul) Nem én mondtam, hogy szalonnástojást akarok, nem én mondtam!!! Mondtam, hogy megfekszi a gyomrodat.
FÉRFI: Én a lelkemrôl beszélek, te baromállat!
NÔ: (bömbölve, kilökve a szavakat) Neeem, te a kakádról beszélsz!
FÉRFI: Tartsd a pofád!... Mindenesetre: az elsô millió a legnehezebb. Viszont: arra sosincsen késô.
NÔ: (megkönnyebbülve) A Szardéniára már 800-ért be lehet fizetni. Csak a lasztminuttával köll utazni. Az ember ott ül a bôröndjén, amig nem mehet. Ha akar valaki, annak persze lehet enni is, végig, amig csak el nem indulhat. Vagy inni valamit. Snapszot is, ha az köll valakinek, amig el nem repülhet.
FÉRFI: Szardinia ide vagy oda. Nem a morzsa köll, hanem az egész kalács, ez a jelszó. Máma én berontok az irodába, odaverek az öklömmel az asztalra: „Mi az, hogy tizenötharminc óránként?! — harmincat akarok” ezt fogom neki mondani. „Harmincat, vagy térden toszlak.” Úgy, ahogy mondom (nevet) „Térden toszlak.”
NÔ: (fellelkesülve) Akár a gyerek! Térden toszlak! Hogy mindég van egy vicc neki a szájába.
FÉRFI:: „Térden toszlak”, mondom neki, egyenesen bele az arcába.
NÔ: (aggódva) Csak az a baj, hogy a gyereket te pofon vágtad, ha ilyeneket beszélt. És akkor te ilyent mondanál a fônöknek...
FÉRFI: A gyerek az az én húsom és vérem, és az én saját húsommal és véremmel a szülôi házba azt csinálok, amit... (elakad, megriad) És ha valaki már huszonöt körül van, annak már meg köll a tiszta beszédet is érteni.
NÔ: (kis nyugtalan szünet) Húha húha, hát hiszen már negyed van. Még el fogol késni...
FÉRFI: (idegesen felöltözködik) Megen’ dühös vagy, ha a neveletlen kölyködrôl esik szó, és nekem nem csöppen el azonnal a nyálam.
NÔ: Te is ugyanúgy szereted.
FÉRFI: Mennydörgôs ménküt.
NÔ: Pusziljál még meg!
FÉRFI: (elereszti a füle mellett) Én bizony odacsapok a fônökdögnek a pulpitusára a fizetésemelésért.
NÔ: Tessék mégegyszer megpuszilni!
FÉRFI: Csak várjál! Sampánnyal gyüvök haza.
NÔ: Búcsúpuszit!
FÉRFI: Egy millió. Az elsô a legnehezebb.
NÔ: Persze, egy millió (odatartja a száját, a Férfi szórakozottan megcsókolja)
FÉRFI: Ezt te nem érted!
NÔ: Tessék nekem még egy puszkót adni, oszt jól van...
FÉRFI: Elkések.
NÔ: Nem késöl el, mer egy kicsit svindliztem az idôvel. Öt perccel kevesebb van.
FÉRFI: Szóval átsvindliztél.
NÔ: Egy igazi csókot akarok.
FÉRFI: Ügyes egy asszony, mondhatom, ügyes. (megcsókolja)
 

(Délután.
A Nô dolgozik a háztartásban, a Férfi követi a sörösdobozával mint egy árnyék. Az útjába áll, a kitérési manôver gyakran szerencsétlenül sikerül)
FÉRFI: ...és a vérnyomásom 80/120! Ezt csinálja utánam a sok taknyos közül egyik is, az én vérnyomásomat.
NÔ: Egész jól tartod magad, azt el köll ismerni.
FÉRFI: A vizelet az szintén stimmöl.
NÔ: Hm. De mér vagy te itthol mán délután?
FÉRFI: És remek az ékágé. Ezzel szembe, amikor a Kraizschek lett oda berakva, akkor egy olyan hangot adott a készülék, hogy hûûûûûûûûht. Az csinálta a készülék a Kraizscheknél, hogy hûûûûûûûht. (bizonytalanul nevet)
NÔ: De a Kraizscheknál tök mindegy, ha egy hûûhht csinál a gép, mer akkor is ô a te fônököd.
FÉRFI: Vót. Csak vót.
NÔ: Most egy másik van?
FÉRFI: Nem.
NÔ: És mégis minden rendbe.
FÉRFI: Abba te biztos lehetsz mama, mostantól minden meg fog javulni.
NÔ: (gyanakvóan) Csak nehogy mán a végin még elôléptettek?!
FÉRFI: És ha igen? Nem tételezed föl? Te magad mondtad, hogy még jól tartom magam.
NÔ: Jól tartod hát.
FÉRFI: Na látod. Kukkants csak be a táskámba.
NÔ: (keresi a Férfi aktatáskáját, belenéz)
FÉRFI: Na?
NÔ: Pezsgô.
FÉRFI: Sampány!
NÔ: A sampány az más, az finomabb.
FÉRFI: Tökmindegy. Ne gyere mán nekem ezzel a keresztrejtvény-tudásoddal kilencezredször. Tûz!
(A kezébe veszi az üveget, kinyitja és kilövi a dugót, a pezsgô a Nô ruhájára spriccel. A Férfi nevet.)
NÔ: Juuuuuj. Te disznó!
FÉRFI: Hozzá fog kölleni szoknod. Mint a fônök felesége sampányban fogol fürdeni.
NÔ: Pfuj és pfuj.
FÉRFI: Meg osztriga. Osztrigát fog kölleni hogy szürcsölésszél. Ahogy a ranghoz illik.
NÔ: „Osztriga”
FÉRFI: (élvezettel) Lesz itt élet.
NÔ: (undorodva) Be vagy rúgva fényes nappal. Ki csinálna tebelôled fônököt, a te porckorongoddal, mi?
FÉRFI: Huncut, aki fônök. Semmi se a hátgerincen múlik, hanem hogy itt fönt (a fejére mutat), itten stimmöljön a dolog.
NÔ: Csak nem részlegvezetô lettél?
FÉRFI: Magasabb.
NÔ: (tanácstalanul) Hm...
FÉRFI: A legmagasabb rangú lettem: vállalkozó.
NÔ: (leül, elkezd sírni, magának) Láttam hogy ez lesz. A te szar italozásod.... ide vezetett.
FÉRFI: Meg vagy te lökvel. Te nem ismered az idôk szavát. Ha az embernek megvan a rátermettsége az üzleti fejszámoláshoz, ki köll használnia a lehetôséget.
NÔ: (megdöbbenve) Fejszámolás? Csak nem a végin te magad akarsz a fônök lenni?
FÉRFI: (büszkén) Magad uram, ha szolgád nincs. (választékosan) Egy a kérdés: a piackutatás.
NÔ: (csak bámul a szó hallatán)
FÉRFI: Kereslet és kínálat. És mi az, amire a pógárnak momentánd a legnagyobb érdeklôdése van? Há?
NÔ: Hát, nekem egy új mosógép kéne.
FÉRFI: (felnyög) Te olyan hülye vagy, mint egy tyúk, épp, hogy az udvart nem szarod teli. Hát mosógép az egyszer vagy kétszer köll egynek egy életbe, hát hogy lenne arra érdeklôdés? Eröltesd már meg magadat egy kicsit! Mit köll a polgárnak állandóan?
NÔ: Enni.
FÉRFI: Ez már jobb. De evés nélkül ki lehet bírni két hétig. Vagyis? Na várjál, adok neked pár fogódzót, hogy megismerkedj a korszerûséggel. Vegyünk egy átlagembert. Tégedet, példának okáért. Nem tanultál, és amúgyis, születéstôl fogva egy kicsit butuska vagyol. (A Nô komolyan belegondol) Nincs munkád, és csak a kövér valagad van mögötted; a családba se közel se távol egyetlen amerikai nagybácsi sincs, hogy örökölhessél; – Bírsz követni? (A Nô bólint) A végeredmény: le vagy pusztítval, mint a külszíni fejtés Klettwitznél. Na, akkor mit csináász?
NÔ: Iszok.
FÉRFI: Pontosan.
NÔ: Na és?
FÉRFI: Na és, na és? Mi mostantól tulajdonosai vagyunk egy Ital-Shopnak.
NÔ: Aztán hun van az a Sopp?
FÉRFI: Eleinte a mi garázsunkban. De késôbb majd expanzióba lendülünk.
NÔ: (bámul a kifejezés hallatán)
FÉRFI: „Gretschkéék ital-butikja” Italok, hideg üdítôk gyerekeknek, és specialitások nagyivóknak. Na, mit szólsz hozzá?
NÔ: (rosszat sejt, feláll és gyorsan átkutatja az egyik fiókot. Leül, pezsgôt iszik.)
FÉRFI: (legyezget a takarékkönyvvel) Kezdôtôkének köll lenni.
NÔ: (sietve) És mennyivel akarsz te kezdeni?
FÉRFI:: Mindent vagy semmit, ez a jelszó. Aki mer az nyer.
NÔ: (sír és iszik az üvegbôl) Szóval kirúgtak.
FÉRFI: (elôhúz egy papírt. Buzgón.) Idefigyelj! Ide van írva. Mindenki ki lett akolbólintva. Az egész részleg, feketén-fehéren...
 

(A garázs házilag festett cégérrel: „Gretschke Coctail-Center”. A Nô egyedül áll a hímzett terítôvel letakart pult mögött. Barátságos szavakat gyakorol az elsô kuncsaft számára)
NÔ: (választékosan, olykor visszaesve a tájszólásba) Kívánok egy jó napot. A Gretschke Coctail-Center üdvözli Önt, különös tekintettel arra, hogy Ön elsô vendége lett a mi oly ifjú, mint amilyen kecsegtetô vállalkozásunknak. Az Ön kívánságai minekünk szívügyünk. Tessék szíveskedni gazdag ajánlatunkból választani, mellyel az Ön szolgálatára fogunk lenni.
FÉRFI: (kintrôl) Szolgálatára leszünk. Ez ölég fog lenni.
NÔ: (ránéz a cédulára. Helyesbít) „Szolgálatára leszünk”. (nevet) A végin még egy igazi sómantot csinálsz belôlem.
FÉRFI: Két üveg piámba került, hogy a fiatal Hermann ezt leírta nekünk.
NÔ: Valamit valamiér.
FÉRFI: Már vérszemet is kaptál, mint kisvállalkozóné, mi?
NÔ: (buzgón) Tessék szíveskedni gazdag ajánlatunkból választani, mellyel az Ön szolgálatára leszünk. A mi ifjú és kecsegtetô vállalkozásunk megnyitása alkalmából engedtessék meg nekünk az Ön által választott italt ellentételezés nélkül rendelkezésére bocsátani... „Ellentételezés nélkül” Mit akar a fiatalabbik Hermann ezzel mondani? Mi az, hogy ellen? Ki ellen? Úgy hangzik, mintha meg akarnánk pumpolni a kuncsaftot.
FÉRFI: Fogalmad nincs, hogy milyen egy rendes, szabatos beszéd. Ellentételezés nélkül, az azt jelenti, hogy ingyér.
NÔ: De akkor azon semmi hasznunk nincsen. Az egész duma csak egy pusztába kiáltott szó. Ami nem kerül semmibe, az nem is ér semmit.
FÉRFI: Nézz oda, a végin majd még egész stratéga leszöl.
NÔ: Stratéga...
FÉRFI: (bejön egy kis táblával: „Szomjazni rosszabb, mint hazamenni”. Kiteszi.) Elôször töltünk egyet a kuncsaftnak ingyér. Erre az kiszámítja, hogy ô most akkor mennyit megspórolt. Vagyis hogy akkor egyáltalába nem is piázott semmit. És hát ha nincsen benne semmi pia, gondolja a kuncsaft, akkor megengedhet egyet magának. Azután nézi az erszényét: na né, hát ez még csak az elsô vót. Tehát: bedobni még egyet.. És ez az ô suskája szempontjából még csak a második. Itt már kicsit meg van lökve a kuncsaft – és mit csinál? Fogja és rendel egy újat. És így tovább. Amig el nem múlik neki az ingerküszöbe.
NÔ: Ingerküszöb. Egészen összezavarsz ezzel a te gasztrológiáddal.
FÉRFI: Pszichológia. Észre köll venni a kuncsaftnak a pszichológiáját. Tehát mije van?
NÔ: Pszichológiája, azaz én mindig megkérdezem, hogy „Na, még egy sört?”
FÉRFI: Söröcskét. Söröcskét vagy falatocskát. -Cska, -cske. Ezzel köll a kuncsaftnál operálni. Akkor azt hiszi, hogy ô éppencsak egy kortyocskát iszik, és ülve marad a seggin és dôl a korpa. „Nos, még egy söröcskét” Ezt köll kérdezni.
NÔ: De ez nem morális erkölcsileg.
FÉRFI: A morál az maradjon meg a sportriportereknek meg a némettanároknak.
NÔ: Én ezt máshogyan tudom.
FÉRFI: Na ja: Egy némettanártól. Épp jókor gyüssz a te moráloddal. Ne felejtsd el, az a jelszó, hogy megdumálni, és folyton sakkban tartani a közönséget. Egy szabályos sakkjátszmát akarok látni.
NÔ: (visszaszájal) Majd pont sakkjátszmát?!
FÉRFI: Pofázol? Azt akarod, hogy még meséljek ezt-azt az üzleti filozófijáról?
NÔ: Nem.
FÉRFI: Elôször is: ostromolni és higénikus benyomást kelteni.
NÔ: (durcásan) Tudom, különben benyomsz egyet.
FÉRFI: Másodszor...
NÔ: ...nemzetközinek lenni és megostromolni a világot meg a Meridiánt
FÉRFI: (meglepôdve) Meridiánt?
NÔ: Ühüm...
FÉRFI: Na jólvan. Az a lényeg, hogy te ostromolsz, én meg gondoskodok az utánpótlásról.
(A Nô bólint, a Férfi elmegy. A Nô egy egyszerû dallamra elkezdi énekelni a jelenet nyitómondatait.)
SÖTÉT
 

(Este)
NÔ: (Sétálgat egy a Férfi által tartott tükör elôtt, olyan elôírásosan, mint egy modell)
FÉRFI: (énekel, választékosan) Az akarok maradni, aki vagyok, da-da-da, az maradni, aki vagyok da-da-da, az maradni aki vagyok MA-RAD-HATSZ. Nánáná. A reklám az fôleg a tudat alatt hat. Teneked alig köll arra koncenrálni. Föl köll hogy hozzon egy pozitív visszacsatolást a mélybôl.
NÔ: Én csak ácsorgok a pult mögött, nem kell nekem úgy kinézni mint a Schiffer Klaudijának
FÉRFI: „Schiffer Klaudija” „Ácsorgás” ha ezt valaki hallja! Mama! Hát az egész menedzsment a te beszélôkédre alapszik, és annak úgy köll menni, mint a karikacsapás Nekünk mint vállalkozóknak felelôsségünk van. A reklám az bizonyos értelembe olyan, mint az oldalas a lencsébe. Ezzel bírjuk hazavágni a konkurrenciát. Azonkivül nekünk mint polgároknak egy színvonalat is fönn köll tartani és ezt tudomásul köll venni, az ilyen viselkedést.
NÔ: Oldalassal? És azon meg hogy lencse, mit értöl?
FÉRFI: Ebbe a házba nem lehet egy hasonlatot mondani. (ad a Nônek egy csattanós pofont majd tovább magyaráz) Na mégegyszer! (A Nô erre behúzza a nyakát.) Manapság a burkolt reklám a menô. Product-placement, érted? (A Nô bámul. A Férfi idegesen:) Tegyük föl, hogy te egy csinos, dögös bestia vagy és sétálsz a fôtéren. Mindenki néz. Kapisgálod? (A Nô bizonytalanul bólint) Sétálsz és sétálsz, amig az utolsó faszi is tégedet nem bámul. Na most akkor! Te megállsz, lehajolsz hogy jól lássák a seggedet, de véletlennek köll látszani, mintha a cipôpertlidet akarnád megkötni.
NÔ: Akinek olyan segge van, hogy mindenki nézi, annak nincs cipôpertlije.
FÉRFI: De az elv, ember, az elv. Na, menjünk tovább. Tehát lehajolsz és mindenki bámul. Aztán fölegyenesedsz, még mindig véletlenül, világos? (A Nô bólint) Szóval fölegyenesedsz és kihúzol a táskádból egy gyöngyözô üveg Kümmerlingert. A szádhoz veszed és egy slukkra bedöntöd. Mindenki bámul. Elôször a seggedet, utána a címkét. Ez az Aha-efektus. Hû, ez a szép, dögös bige Kümmerlingert iszik. És máris rajta vannak a témán. Én pedig? Én pedig ott ólálkodok a sarok mögött, mintha csak véletlenségbôl, egy targonca Kümmerlinger sörrel. És készen is van a Product-Placement.
(kis szünet, melyben a Nô töpreng)
NÔ: Mindenesetre én nem vagyok egy ribanc.
FÉRFI: De azért egy kis strichelésre ki vagy éhezve.
NÔ: (megbántva) Hamarosan egy másik hülyét fog kelleni keresned, azt hiszem...
FÉRFI: Ó, hát a milliót egyedül is el bírom verni.
NÔ: 146,50, amit bevettünk.
FÉRFI: Minden milliomos kicsibe kezdte. A tányérmosástól a milliomosságig.
NÔ: Te még életedbe nem mostál el egy tányért se.
FÉRFI: Hasonlat.
NÔ: Hasonlat ide vagy oda, kinn a konyhában ott állnak a koszos tányérok, és énnekem meg itt köll vakarni a seggemet.
FÉRFI: Te most a te megjelenéseden dolgozol, kérlek szépen. Ha összejön, egészen új fizimiskád lesz. Mindenki utánad fog futni. Legalábbbis a korodbéliek.
NÔ: Az nekem elég, amennyit én köll futkozzak. Tökig elég. (dühösen kimegy a konyhába, zörög az edényekkel)
FÉRFI: (vigyorog és elôhúz egy nagy dobozt valami rejtekhelyrôl. Diadalmasan dudorászik) Ha te újból elgyössz hozzám, nem úgy lesz mán ahogy vót...
NÔ: (a konyhából) Te, ha nekem rájársz a konyakra, fogsz kapni egyet a fejedre. Az az anyáknapi ajándékom a gyerektôl. Az enyimé.
FÉRFI: Szarok én te pancsodra. Jobbat adok én magamnak.
NÔ: (a konyhából) A rekamé marad becsukva. Megjött a bajom.
FÉRFI: (halkan) Pfuj és pfuj.
NÔ: (Eltörik egy edény. Hangosan) Mit mondtál? Pfuj pfuj?
FÉRFI: Semmit, semmit.
NÔ: A házasságba az emberek nem undorodnak egymástól. Ezt tudomásul köll venni. Különben a házasság szarrá megy. Az undor meg a házasság nem férnek össze. (patetikusan) Az elsô pillanattól, hogy az ember igent mondott, kellhet magán egy kicsikét uralkodni.
FÉRFI: Micsoda füled van. Azt a szentségit!
NÔ: Nem hallottam semmit, hanem egyszerûen kikövetkeztettem, mert ismerlek, azér (a földhöz vág egy tányért. Fölordít.) Az egész egymilliót legomboltatom rólad az ügyvédemmel. Az egész milliót a nyolcszáz márkáig.
FÉRFI: (érzéketlenül) Nekünk most itt van a házba a jövônk. Mán be is van dugval a konnektorba. (egy készülékre, egy Computerre mutat)
NÔ: „Jövônk a konnektorba.” Ez most mán sok. A fejem fölött veszöl egy tévét meg egy ilyen videódisznóságot. Én egy tisztességes asszony vagyok, akinek teli van a hócipôje. Pornó!. És igenis egy egészséges asszony.
FÉRFI: Buta koca te, hát ez nem pornókészülék, hanem üzleti.
NÔ: Ilyen kicsike tévé az üzletbe?
FÉRFI: Úgy ám, feketén-fehéren.
NÔ: Na még az is!
FÉRFI: A számvitelhöz, ember! Az, hogy feketén-fehéren, az egy szólásmondás. Ez egy számítógép. Computer. A gyerek be fogja nekünk állítani. Azt mondta, a mi speciális igényeinkhöz. De megvan a lehetôsége például a kutatásnak is.
NÔ: (hirtelen kíváncsian) A gyerek? Hogy van a gyerek? Elhozza a Kevint is? (ismét szkeptikusan) Fölfedezés a mi családunkban? Hát nem tudom. Azt jobb’ szeretem, amit nem köll fölfedezni. A múltkor vótam az étterembe a vécén. Amikor a kezemet meg az arcomat megmostam, hát nincs türülközô. Keresem mindenhun, akkor egyszercsak elkezd nekem automatikusan szárítani oldalról. Úgy fútt rám, mintha tudná, hogy ott vagyok. (nevet) Megismert. (nevet, aztán komolyan) Na, akkor odatartom a kezemet, szárazra is csinálja. Na de az arcom! Jézusom, mit köllött ott nekem hajolnom meg tornásznom, mire megszárítottam. Ebböl’ is látszik, hogy hiába van minden fölfedezve, az én arcom mégis egy fehér folt. Én a részemrôl jobb’ szeretem, ami készen van.
FÉRFI: (olvassa a kísérôfüzeteket) Persze, persze.
NÔ: A gyerektôl... (szeretettel megsimogatja a készüléket)
FÉRFI: Veszed el onnan a mancsodat. Hát ez hiperérzékeny, te! (gondosan megfújogatja a képernyôt)
NÔ: (megbántva) Én a kezemmel (mutatja) porcelánt türülgettem.
FÉRFI: Mer neked mindig csak a zabáláson jár az eszed. Ez (a készülékre mutat) mindent magától megold, amit csak az ember akar.
NÔ: Hát akkor akarjál.
FÉRFI: Mit gondolsz, nem azér’ hoztam? Nevezzél meg egy problémát és meg is van oldva.
NÔ: Milyen problémát?
FÉRFI: Problémának lenni köll, megmondta a gyerek, különben nem indul el.
NÔ: (töpreng) Egy problémát...
FÉRFI: Na, valami peciálisat. Valamit.
NÔ: (töpreng)
FÉRFI: (dühösen) Állandójan a fülemet rágni meg bömbölni a konyharuhába, azt igen, de most, amikor meg vagy kérdezve, hogy mi a probléma...
NÔ: Hát a kajálás. Naná. (töpreng) Úgy bizony. Csak 112,30 van nekünk a kasszába.
FÉRFI: Hogyhogy csak 112,30? Amikor pont százötven vót a bevétel.
NÔ: Úgy, hogy zokni, mert csak nem lehet levágni a lábujjaidat. Meg nekem is köllötött venni valami bugyit.
FÉRFI: Ne már az én lábujjam miatt.
NÔ: (a fejéhez kap)
FÉRFI: Mindenesetre többet ésszel mint erôvel, és most be fogom nekije adni a mi 112,30-unkat. Ha valakinek csak 112,30 van a kaszszájában, az egy probléma. Bugyival vagy bugyi nélkül.
NÔ: Nehogy azt is mondjad neki, hogy bugyival!. Ahhoz semmi köze nincsen.
FÉRFI: (gyorsan leül és megnyomja a gombot) Na.
NÔ:: Mi van?
FÉRFI:: Csinálja.
NÔ: 112,30 Na és? Mostan benne van a tévébe a mi kicsike pénzünk. És nincs tovább.
FÉRFI: Most elôször gondolkozik.
(szünet, mindketten várnak)
NÔ: (suttog) Talán zavarjuk. Én is egészen ideg vagyok, ha valaki bámul engem a konyhába.
FÉRFI: Hát, nem is vagy egy számítógép. (olvas) Aha. A vastag gombot fog megnyomni kölleni. (megnyomja, a következô látszik: „Bad command or file name” magyarosan olvassa) Bad command or file name. Na látod!
NÔ: Mit na látok?
FÉRFI: Bad. Azaz fürdô.
NÔ: És az a többi zagyvaság?
FÉRFI: Egyiket a másik után. Egyiket a másik után, mama. Elôször el köll gondolkodni egy fürdôrôl az üzletben. (a Nô bámul) Elsôre talán egy klozett is elég. De igaza van ennek. Fôleg a Nôi célközönség végett. Azok azér nem isznak, mer sehol se bírnak pisálni.
NÔ: (megrendülve) Micsoda higénikus egy ember ez a te Haladásod. A ménkübe! Kapcsold ki, ki tudja hány példát köll neki holnapig megoldani.
FÉRFI: Igazad van. Nem fogunk azonnal ajtóstól gyünni neki a mi problémánkkal. Ennyi elég kezdetnek. (megnyom egy gombot)
NÔ: Error.
FÉRFI: Ez biztos egy olyan üdvözlés-féle. A végire.
NÔ: (integet a törlôronggyal a készüléknek, barátságosan visszaüdvözli.) Error részemrôl is.
FÉRFI: (az asztal alá bújik, kihúzza a dugót)
NÔ: De nem talán inkább így híjják?
FÉRFI: (térdelve, kényelmetlenül meggörnyedve) Errornak?
NÔ: Mér, a te unokád meg Kevin.
FÉRFI: Nekem az, hogy Error az jól hangzik.
NÔ: Nekem is. Most akkor van egy Errorunk, papa. Egy saját.
(A Férfi föláll. Mindketten meghatottan állnak a készülék elôtt, végül egymásba karolnak. A Nô a Férfi vállára hajtja a fejét, a Férfi hagyja.)

SÖTÉT

(Az „üzlet”-ben. Az élénksárga garázst megható, házilag készített táblácskák éktelenítik. Például: „Erre menj ki, hogy ne bent menj ki!” (lombfûrésszel kivágott toalett-nyíl) „Jó vendégünk tejel nékünk, legyél te is jó vendégünk” „Gretschkééknél jól benyalni és a sírba belehalni” „Igyál, az meglátszik rajtad” „Utcánáti árusítás itt, két hosszút, egy rövidet csöngetni” (lombfûrésszel kivágott nyíl), és így tovább. Ebben a díszlettervezônek szabad kezet lehet hagyni.)
(A Nô és a Férfi estélyi ruhában a pult mögött. Fölöttük egy diszkó-lámpa villog. Mindketten meredten és reménykedve bámulják a parkettot, beszélnek, anélkül, hogy észrevennék magukat)
A Nônek krém van az arcán.)
FÉRFI: (makacsul, egyfolytában vigyorog. A fogai közül) Ha nem tünteted el a krémedet, egyetlen disznó se fog ide begyünni.
NÔ: (ugyanúgy) Ki küldött be engemet háromszor egymásután a szoláriumba, na ki? Nem is akarok hallani a fitneszrôl, az egész testem egy merô seb.
FÉRFI: Egy valamirevaló üzlet mögött egy karcsú barna nônek köll állni. Nem pedig egy bekrémezett uborkának. Ez az elsô két lépés a sakktáblán, az elsô kettô. És mi most már a hatodiknál tartunk.
NÔ: (letörli a krémet) Na és így?
FÉRFI: (röviden ránéz) Tegyed inkább vissza. Kigyöttek a ragyáid.
NÔ: Ilyent az ember nem mond, fôleg a saját üzlettársának. Ennyi méltányosság nekem is jár.
FÉRFI: A ragya az ragya. És még egy üzletembernek is van gyomra. Adj egy unikumot!
NÔ: (tölt neki egy pohárba) Kettôötven.
FÉRFI: (elôkotorássza a pénzt a zsebébôl, fizet és iszik)
(kis szünet)
NÔ: Néha azt gondolom, hogy ez nem megy nekünk, ez a jövô-dolog. Ez egyszerûen nem akar kifizetôdni. Mindig csak bele és bele és bele köll tenni. És ha még nem bûzlene ez az egész, én akkor is ki vagyok szipolyozódva, belsôleg. – Na persze egyetlen snapsz nélkül a jövôbe vezetô út nem vóna lehetséges. Tehát szlopálom a snapszot, és gyerünk; és az elsô három méteren mindjár’ háromszor bele is kortyolok a sajátomba. És ez a sajátom annyira izlik, mintha még soha snapszot nem ittam vóna. Tehát iszok mégegyet, hát hiszen a sajátomat naná, hogy kiihatom. Vedelek és megyek tovább ugyanúgy.. És akkór kétszer három lépés után körülnézek, és sehun sincsen a jövô. Mintha nem is csináltam vóna semmit. Értöl egy kicsikét?
FÉRFI: Tölts még egy unikumot.
NÔ: Kettôötven.
FÉRFI: (fizet, ahogy korábban, iszik) A jövôvel az úgy van, mint a székeléssel. Egyeseknél gyün szabályosan és rendszeresen, viszont mindig ugyanúgy és ugyanannyi, másoknál meg elôször nem gyün semmi, aztán meg nyakra fôre. És az ilyenek azután majdnem annyit összeszarnak, amennyi a seggükig fölér. Igy van ez... (töpreng) Adj még egy unikumot!
NÔ: Kettônyolcvan.
FÉRFI: Hogyhogy kettônyolcvan?
NÔ: Kettôötven.
FÉRFI: Akik a lukig teleszarták magukat, azok többet hátra se néznek a kagylóba, azok fölemelhetik a tekintetüket, szárnyalhat nekik egyenesen, szabadon. Na mindegy... Mink mindenesetre azokhoz tartozunk, akiknél a jövô elôszörre egyáltalán nem gyün, de aztán csôstôl.
NÔ: Most én is iszok egy unikumot.
FÉRFI: Mér ne, hát mégiscsak egy vállalkozóné vagy.
NÔ: Proszit.
FÉRFI: (újból leül) Tttyja. (tanácstalanul töpreng)
NÔ: Az ördög mindig a legnagyobb rakásra szarik.
FÉRFI: Úgy van.
NÔ: Iszok még egyet. (az üvegbôl iszik, megigazítja a krémet a száján.) Mivel én már elvirágoztam, én most bevallok neked valamit.
FÉRFI: Nem köll, tudom én azt.
NÔ: Az összes délkörök...
FÉRFI: Összezavarodtál. Azt hiszem, lehúzhatjuk a rolót.
NÔ: Nekem vót saját dugipénzem is. Minden esetre.
FÉRFI: Tudom, egy nájlonacskóba’ a kenyeresfakk mögött.
NÔ: Mind elment.
FÉRFI: Azér nem köll rinyálni. Ott kell lenni a haszonnak a kasszába.
NÔ: Amikor a reklámról prédikáltál, olyan voltál mint egy igazi... egyenesen szép.
FÉRFI: Tehát hazudtál nekem.
NÔ: Nem szándékosan. Szándékosan nem.
FÉRFI: (fogja az üveget, hosszan iszik)
NÔ: (hozzásimul)
FÉRFI: (egyszercsak leteszi az üveget, berakja a rekeszbe, tántorog a pult elôtt) Hopp, fiatalasszony!
NÔ: Hermann?!
FÉRFI: Hopp, kívánok egy szép jó hoppot.
NÔ: (könnyek között, a Férfi ritmusra bólogat a nô monológja alatt) Kívánok egy jó napot. A Gretschke Coctail-Center üdvözli Önt, különös tekintettel arra, hogy Ön elsô vendége lett a mi oly ifjú mint amilyen kecsegtetô vállalkozásunknak. Az Ön kívánságai az minekünk szívügyünk. Tessék szíveskedni gazdag ajánlatunkból választani, mellyel az Ön szolgálatára fogunk lenni.
FÉRFI: Unikumot, bébi, unikumot.
NÔ: Én nem hazudtam neked. Mindenesetre nem...
FÉRFI: (meggyújt egy cigarettát) Nem hallom!!!
NÔ: (félve) Tessék szíveskedni gazdag ajánlatunkból választani, mellyel az Ön szolgálatára leszünk. A mi ifjú és kecsegtetô vállalkozásunk megnyitása alkalmából engedtessék meg nekünk a Ön által választott italt ellenételezés nélkül rendelkezésére bocsátani...
FÉRFI: Sampányt!. Az a jó vendég, aki azt rendel. Szabad? (a Nô elé tartja a már meggyújtott cigarettát.)
NÔ: (bólint, segítség nélkül próbál kinyitni egy üveg pezsgôt)
FÉRFI: Momang Momand Wúmen (kiveszi az üveget a Nô kezébôl, kinyitja, odaadja)
NÔ: Nagyon köszönöm (pukedlizik)
FÉRFI: Hogyan?
NÔ: Merci, akarom mondani. Merci. (pukedlizik)
FÉRFI: (egy vendéget játszik a tengerentúlról) LÄ Amint tudja: átutazóban. Minden világos az okéddal, wúmen?
NÔ: („hanyagul”) Los Angeles kivétel nélkül ismerôs a környéken. Happy Birthday és hasonlók. A London helyett a magunkfajta csak Landn-t mond. Jó kis megállóhely. Tányérsapkák rakásszámra és alig vannak négerek. És mi viminek...
FÉRFI: (halkan kiigazítja) Vúmennek köll mondani.
NÔ: Mi vúmenok nekünk a legjobb a testünk. Nemdidi? A Graetschke Italcenter reméli, hogy viszontlátja önt.
FÉRFI: (megfogja a Nô mellét) Micsoda hús. Egyenesen kurvajó.
NÔ: (felemeli a szoknyáját) Áj vant, jú vant, bat onli fór tú handerd dollár, Sugárboj.
FÉRFI: (ismét normális, elfordul, motyog) Tudtad, mégis hazudtál nekem.
NÔ: Ha neked bajod van, megen én kapok a hasamba.
FÉRFI: (motyog) Semmi okom konyhakéssel a keresztre menni. Egy igazi férfi az belenéz az áldozata szemébe. Elôbb. És azután van egy szabad keze a kegyeletre, és lezárja még a szemeit, mielôtt hagyná magát fényképezni a gyôzelmével és az áldozatával.
NÔ: Hát én nem vagyok egy igazi férfi.
FÉRFI: Pontosan. Az én hibám. Köllött volna tudnom, mielôtt elvettelek feleségül.
NÔ: Inkább aludd ki a részegségedet. Holnap is nap lesz.
FÉRFI: (berúgva) Nem akarom. Egyáltalán nem akarom, hogy holnap is nap legyen, egyáltalán nem.
NÔ: Ilyent az ember nem mond.
FÉRFI: Mér nem?
NÔ: Mer (töpreng), mer az ember nem mond ilyet.
FÉRFI: Mér nem?
NÔ: (elvonszolja) Mér, mér, mer bôr az egér, azér.
FÉRFI: (boldogan nevet) Azér mer valaki bevisz az ôserdôbe, és ô...
NÔ: Engedd mán el magadat!
FÉRFI: Csupa izom (nevet) Csupa izom.

SÖTÉT

 (A Nô ringatja Kevint, a Férfi áll egy üveg borral a kezében, nagyon közel kettejükhöz)
FÉRFI: (támolyog) Mámeg mér ráncolja a homlokát?!
NÔ: (gyengéden ringatja a gyereket) A te pofázmányodra hajaz.
FÉRFI: Hun?
NÔ: Te lüke, te! Hát a szájánál, természetesen, ott hasonlít a pofázmányodra, a szájánál. (Kevinhez) A papa egy butuska, Kevin, hogy ez eszibe se jutott a papának.
FÉRFI: (természetesen) Az én pofázmányom (meghúzza az üveget) Azér egy Kevin az mégis valami. A Rischnikéknak csak egy Jürgenje van. Össze se lehet hasonlítani...
NÔ: Legalább van valamink öregségünkre.
FÉRFI: Ezér van ez a Kevin-gyerek, hogy legyen minékünk az öregségünkre.
NÔ: Egy boldogság ez a Kevin. Legalább tudja az ember, hogy mér élt.
(A gyerek bömbölni kezd)
NÔ: No, hát mi történt? Hát mi van, na, na, na? (ringatni kezdi)
FÉRFI: Mer folyton nyalod-falod a lefci szájaddal: aztán fölgyün a Kevin gyerekbôl az egészséges férfi-izlés. Add csak ide! (elvenné a gyereket, a nô habozik odaadni) Add mán!
NÔ: Egy ilyen unoka az érzékeny dolog ám! Vigyázzál!
FÉRFI: Mit okoskodol már megen? Én vótam a finommûszerész a családba.
NÔ: Csakhogy egy gyerek az ám nem csavarozni való. Azonkívül elmúlt az már, a te finommûszerészséged. Elittad te azokat a fürge kezeidet.
FÉRFI: Hát még mit nem tanálsz te mondani, a Kevinke elôtt, hát még mit nem? (a bôgô gyerekhez) A te ópapád finommûszerész, és az is marad. Az üzletbe’ abba csak átmenetileg...
NÔ: Az! Az aztán egy alapos átmenet az üzlettel. Tisztára át vagyunk bemenve a csôbe.
FÉRFI: (a gyerekhez) Ha a kedves ómamád mégegyször ilyet mond, kap egyet a szeme közé. Bizony, még egy ilyen ómamát is újra meg újra meg köll fenyíteni, hogy rágyüjjön, hogyan kell rendes hangon beszélni az urával. Ezt jól jegyezd meg a késôbbiekre nézve.
NÔ: (elveszi a gyereket, megszagolja a nadrágját) Semmi. Hogyhogy!?
FÉRFI: Vigyázzál csak, majd lesz rögtön. (az üveget a gyereknek akarja adni; a Nô menekül elôle)
NÔ: (nyílt gyûlölettel) Ezt tudod! Ezt tudod, mi?! Mindent, amit csak a közeledbe kapsz, tönkretenni, mindent.
FÉRFI: Befogod a pofád! (oda akar menni a Nôhöz, aki kettejük közé tartja a gyereket; a Férfi tétovázik, megint iszik, és a Nô monológja alatt elkezdi szétverni a berendezést.)
NÔ: Nem vagy te jó semmire! Csak a nagy zabálásra. „Finommûszerész”! Haha! Az utolsó szarjancsi vótál a vállalatnál. A hülye, akit mindég csak sörért küldtek. Ez vótál te! „Vállalkozó”! Mennydörgôs ménkü! Sörösládákat rakosgatni azt igen, azt tudtál. Egész életedbe nem csináltál semmi mást. (a gyerekhez) Pofa be! (rögtön megriadva) Jaj, nem, nem neked pofa be, dehogyis, (öleli, csókolja, aztán megint a Férfihoz) Nézd meg, nézd csak meg, mit csináltál belôlem! Egy kövér, öreg varjú lettem tealattad. Hát tégedet el kéne gázosítani, te disznók disznója, te... Vagy nem is! (visítva nevet) Vagy nem is! Egy olyannal mint te, megy az máma már teljesen magától. Teljesen magától. A legnagyobb csendben és rendben. Csak egy lökés kell. Megy az gyorsan az ilyenekkel... mint mi. (ismét kedvesen, a síró gyerekhez) Amikor te nagy leszel, Kevin, minden szép és jó fog lenni, nem lesz Ópapa meg Ómama, és megint minden szép és jó lesz. (újra a Férfihez) Amikor te nagy leszöl, Kevin, semmilyen szaros vén disznó nem fog az üvegje nyakával megcélozni. Ha te nagy leszöl, mi már csak egy rémfilm leszünk a te videódon, és neked meg köll igérned, hogy azt te nagyon alaposan megnézed, a videót mirólunk, hogy jól megjegyezd, hogy az emberi fajzatnak milyen mihaszna csôcseléke pöffeszkedik itten. Ha nagy leszöl, föl fogsz találni egy mérget, és azt betöltöd a sörbe. Egy gyorsanölô mérget, Kevin, egy egészen gyorsan ölôt. A legjobb, ha olyan gyors, hogy minden ilyen Ópapának és Ómamának mint mink, azonnal a fejibe megy, aki csak az iszik az üvegbôl. Azonnal, Kevin, nem apránkint, ahogy most van. Egy nagyon híres doktor leszel te a te találmányoddal, egy higéniafölügyelô. Egy jó, gyors mérget csinálsz, ugye, Kevin? Jó gyorsat sörösüvegben, és azon szép tarka címke fog lenni. Csak jó olcsó legyen. Mer az fontos a magunkfajtának. (beteszi a gyereket a bölcsôbe) És most tessék aludni! Aludjál (a gyerek tovább bôg) Aludj! Aludj! Aludj! (felüvölt, ledobja magát a szófára, befogja a fülét egy hímzett kispárnával)
FÉRFI: (letöri egy új üveg nyakát) Te! Hát én a picsádat széjjelvágom, ha te énvelem így... (hirtelen rátámad a Nôre)
NÔ: („feltámad” magához tér) Hát gyere! Hát akkor gyere! (a férfi kezével együtt odakényszeríti az üveget a nyakához) Hát akkor legyen vége!
FÉRFI: (elrántja az üveget, iszik felsérti a száját. A vér lecsorog az állán. Észreveszi.) Bassza meg!
NÔ: (elfordulva, nyújt a férfinek egy zsebkendôt) Nesze.
FÉRFI: (megtörli vele a száját, majd undorodva eldobja magától) Teli van bôgve. (leül, iszik)
(Szünet A Férfi a fotelban ül, a Nô a Szofán. A bölcsô ott áll közöttük. A Férfi meglöki a lábával. A Nô viszonozza, a lendületbe jövô bölcsôt visszalöki a kezével. És így tovább.)
FÉRFI: Eztet (körbemutat az üveggel a szobában) eztet egy-kettôre meg lehet reparálni. Enyvem az bôven van nekem. A pincében, csak hogy tudjad. Príma enyv. Még színes is. Szép színek vannak nekünk. A pincébe. Szereztem, amig vót rá alkalmam.
NÔ: (megtörli az orrát) Hú de okos!
(Ülnek némán, isznak a letört nyakú üvegbôl, ringatják a bölcsôt. A gyerek bôg mialatt a szín elsötétül, a hang csak késôbb marad abba, hirtelen, mintha elvágnák.)

SÖTÉT GYEREKBÔGÉSSEL
 

 (A Férfi egy üveg multivitaminlével egy videójáték elôtt.
A Nô áll egy széken, a függönyt lógatja föl)
FÉRFI: Most mán át vagyok állítódva a haladóra, hallod-e!? Fejlôdök. Experte. (vadul dolgozik a billentyûkön, „lövöldözik”) Úgy van, le a fejükkel. A disznók. Le a fejükkel. (ünnepli magát)
NÔ: (leszáll, a Férfi mögé áll, halkan) Most mi fog lenni? A multivitaménoddal...
FÉRFI: Bumm! Na, most mán a harmadik Lewelbe vagyok. (iszik a Nô egészségére) Minden benne van.
NÔ: Tán mégis az kéne, hogy jelentkezni. A munkaközvetítôbe. Elmajszolsz a Rischnikék imbiszébe egy adag kalbászt, bekapol egy söröcskét és aszondod: „Na, ha már ilyen közel vagyok...”
FÉRFI: Nem vagyok olyan közel. Negyedik Lewel.
NÔ: (megsimogatja a Férfit a ki durván ellenáll) Vagy esetleg odamész...
FÉRFI: (rácsap a készülékre) Hagyod végre abba!? (megüti a Nôt, a Nô szenvtelenül visszaüt)
NÔ: (rutinosan rendbeszedi magát) A gyerek üzemébe is elmehetnél gondnoknak. Egy ilyen kész ezermester, aki az egész szekrénysort saját maga megcsinálta. És a finommûszerészségbe is kereshetne valamit egy ilyen, aki, az összes polcot meg bírja egyedül reparálni.
FÉRFI: (keményen) Lottóztál?
NÔ: Két szelvénnyel. Többre nem futotta. Azt hiszem, mi az egy az ötbillióhoz sanszúak csoportjába tartozunk. Mink túl átlagosak vagyunk lottónyertesnek. Kilátással a tengerre meg a hajókra meg...
FÉRFI: Add ide! (a Nô tartja a cédulát) Ahun a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség. (a Nô megvetôen fúj egyet és kimegy a konyhába. A Férfi leül a tévé elé, bekapcsolja) „A munkaközvetítôbe”! Abból nem eszöl, de nem ám! Hallod? Háromszor kicselezem én azokat két méteren, mielôtt nyilvántartásba vennének, mint munkanélkülit. És a méltóságos fiacskám lakája se leszek. Amilyen álszentül bírja kérdezni: „Na faterkám, hogy megy az üzlet? Bele köllene hogy vágjak egyet a hülye vigyorába.
NÔ: (kintrôl) Akkor is csak jót akar nekünk.
FÉRFI: Ezek a legrosszabbak. Az ilyenek. Mindenhun. A politikába is. Mindenhun odalopódzkodnak az emberhöz a csakjótakarok-jukkal. Akárcsak ezek a dögök. Ezek a Spiccer-kutyák. Ha ránézöl, vigyorog, ha meg hátatfordítasz, akkor mindjárt beleharap a valagadba.
NÔ: A gyerek nem, az elôre bejelenti magát, meg hoz nekem virágot. Krizantint.
FÉRFI: Errôl beszélek. Egy örökséghajhász. A krizantin az a halottak virágja.
NÔ: De mink nem bírunk örökséget hagyni.
FÉRFI: Csak várd ki a végit!
NÔ: Te, a te reménykedéseddel!
FÉRFI: Az embernek úgy köll a reménység, mint a szántóföldnek a trágya. Mit fôzöl?
NÔ: Jó szaga van, mi?
FÉRFI: Csak a végén nem kacsa?
NÔ: A mélyhûtôbôl; ha úgyis le köllötött olvasztanom.
FÉRFI: Igy van ez ebbe az agyontechnikázott világba. Az ember még a kacsáját is akkor kapja meg, ha le köll a mélyhûtôt engedni.
NÔ: De viszont a mélyhûtôbe minden maradék eláll.
FÉRFI: Na ja, az ember elôbb rohad el, mint a kajája. Meg fogod látni mama, hogy a régészek két-háromezer év múlván a lapátjuk alatt egy árva morzsát se találnak a te príma seggedbôl, ellenben a bélszínrolóidból abból biztos tanálnak egy pár darabot. Csettintenek, oszt kiteszik a falra. Aztán odaáll egy professzor a mutatópálcájával és azt mondja: hölgyeim és uraim: ehun e, így néztek ki kétezer évvel ezelôtt. A sok diák meg bólogat, az antennák imbolyognak a nagy fejükön, hogy úgy köll ôket széjjelbogozni. Szemtôl szembe a bélszínrolókkal. De a te príma seggedbôl egy darab se. A történelemtanításba minket nem vesznek föl, mer csak egy mellékkörülmény vagyunk. A történelem annyiba néz minket, mint valami nyúlfarknyi szavatossági idôt egy sörösdóznin.
NÔ: (nevet) Te és egy történelmi sörösdoboz! Mi van, elhagyott a reménység? (pongyolában hozza be az ételt) Most aztán majd megpapikáztat a mama, ne féljél.
FÉRFI: Hû, csak nem le akarsz feküdni, mama? A szentségit! Pedig nincs is szombat.
NÔ: Mindent a maga idejében. Elôször gyün a kacsa.
(leül a Férfihoz a tévé elé, szótlanul enni kezdenek)
(nagyobb szünet)
FÉRFI: (tele szájjal) Most meg jó kedved van; az ember egyáltalába nem bír elmenni rajtad...
NÔ: Tán eltanultam egy kicsit tôled a reménykedést. Hogy legalább a végén vegye a reményt a kezébe az ember. Én is csak egy ember vagyok, nem igaz?
FÉRFI: De a munkaközvetítôbe nem megyek, meg a fiam ôméltósága lakájának sem megyek. Majd szépen megreparálja sajátmaga a kávéfôzôjét.
NÔ: Mondtad neki?
FÉRFI: Nem. Azt mondtam, hogy kimagaslóan megy az üzlet.
NÔ: (nevet) Hû, de okos.
FÉRFI: (nevet) Ki van cselezve.
(tartósan és gyengéden megcsókolják egymást)
NÔ: Most kimész és megmosod a kezed!?
FÉRFI: Minek?
NÔ: Menjél már; amíg nem kezdôdik a húzás.
FÉRFI: (kacsint) Aha, értem! (Kimegy a helyiségbôl. A nô leveszi a pongyoláját, alatta izgató fekete fehérnemût visel. Lefekszik a rekamiéra.)
FÉRFI: (visszajön, meglepôdik)
NÔ: Mindjár kiesnek a szemeid. A feleséged halad a divattal. Ami neked az összeköttetés az nekem a cicoma. (nyújtózkodik) Na, tedd le mán a csontjaidat!
FÉRFI: (odaül a nô mellé, elôvigyázatosan cirógatja a fehérnemûjét)
NÔ: Nyugodtan megfoghatod erôsebben.
FÉRFI: (meghatottan átöleli) Kicsit föl akarsz engemet vidítani, ugye?
NÔ: Össze vagyunk házasodva, jóban és rosszban – föltétlenül házasok vagyunk. Megvan az összes fénykép. Arról ahogyan te igent mondol, meg minden, és az aláírásokról és megvannak az anyakönyvi kivonatok, minden.
FÉRFI: (meghatottan) De aztán valami mégse gyütt össze (halkan sírni kezd a nô vállán) Direkte nem gyütt össze.
NÔ: (megsimogatja) No, no. Most majd fog. Most aztán tényleg ki fogjuk aludni magunkat. Szépen, hosszan.
FÉRFI: Te, én olyan álmos lettem ripsz-ropsz, hogy belepusztulok. Egyáltalába nem bírok most semmit se csinálni.
NÔ: (ásítozik) Nem baj az. Én is álmos vagyok. Takarózzunk be, aztán aludjunk el itt. Mint egy éjszakai mûszak után vagy mintha most kerültünk vóna össze.
FÉRFI: Még a húzást, aztat szeretném megnézni.
NÔ: Én se bírok most neked semmit se csinálni. Medve!
FÉRFI: Megen medvének hívol? (meghatottan megcsókolja) Dehát meg kell néznünk. Az embernek nem lehet egyszerre lemondani mindenrôl. Nézzük csak meg. Ahun a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség.
NÔ: Ahogy gondolod. De aztán alszunk. Meglátod, rólad fogok álmodni.
FÉRFI: Én is. Én is rólad fogok álmodni, amíg csak rosszul nem leszek. Esküszök neked.
NÔ: Én is szeretlek.
FÉRFI: Persze. (Fogja a lottószelvényt, majdnem leragadnak a szemei. Nagy nehezen követi a lottószámok húzását) Három. — Az van nekünk.
NÔ: (lecsukott szemekkel) Hármunk az mindig van. Három és tizenkilenc. Egyszer tizenkilenc egyszer három.
FÉRFI: Tizenkilenc.
NÔ: Nézzenek oda!
FÉRFI: (ásít) Hét. Ezünk is van. De mi ez a büdösség?
NÔ: Semmi, medve, feküdjél csak nyugodtan. Nem büdös itt semmi. Feküdj csak, medve a te medvénéd mellett.
FÉRFI: De bizony, hogy büdös... Tizennégy. Ez is van. Már négyesünk van, mama.
NÔ: Négyes? (kissé megijed, erôvel próbálja a szemeit kinyitni) Te, a tûzhely! Én azt...
FÉRFI: Fogjad be! Kilenc. — Van kilencünk.
NÔ: A gáz...
FÉRFI: Fogd be...
NÔ: Én azt nem sejthettem... Neked kell... (rosszul lesz, megpördül a rekamié karfája fölött)
FÉRFI: Harminchárom. – Az is van nekünk. (boldog mosollyal álomba merül) Gazdagok vagyunk, mama, gazdagok, látod, mégiscsak lesz egy boldog végünk. Ahun a legnagyobb a szükség, ott... (elájul a lottószelvényével a mellén)
NÔ: (megpróbál kimászni a konyhába, félúton fekve marad)

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta