BOZSIK PÉTER - KARÁCSONYI PETRA - CSANTAVÉRI ORLANDÓ
Karácsonyi Petra (neve természetesen álnév, a szülôk kérésének tettem eleget ezzel) 1966-ban-ban született Szabadkán. Általános iskoláit Csantavéren, középiskoláit Szabadkán végezte. Az Újvidéki Bölcsészettudományi Karon diplomált 1991-ben, majd az ELTE-n hallgatott néprajzot. 1999 tavaszán autószerencsétlenség áldozata lett. Diplomamunkáját (Csantavéri népi emlékezet) és a két, fekete fedeles füzetet az édesapja küldte el e sorok írójának. A füzetek érdekessége, hogy a történetek többsége eredetileg is a versbeszéd technikáját követi. A címet, Csantavéri Orlandó, magam adtam. (A közreadó)
Apám mesélte
amikor auschwitzban járt
akkor hitte el igazán a holocaustot
a szakszervezet vitte el üdülni
így járta be fél európát
németország svájc
a kutyaszaros párizst nem szerette
ez még a hetvenes évek elsô felében történt
késôbb ahogy fogyott tito
húszmilliárdja
jött az olcsóbb keleti tömb
csehszlovákia lengyelország
a legvégén szerbia banjái
arandjelovac soko banja
gyógyfürdôi
a lengyel út egyik állomása volt
auschwitz
szerettem ezeket az utakat
mert mindig különös ajándékokkal tért haza
mikor megláttam a gyerekcipôket
precíz németséggel sorba állítva
már elkezdett kavarogni a gyomrom
a filmvetítés legelején kimentem
mondta
azokat a cipôket utólag
nem lehet úgy odatenni
ilyenkor mindig megcsóválta a fejét
ezen a lengyel úton kefélte meg
egy ottani fejes feleségét is
valami testvérvállalat üzemmérnökének nejét
egonnak hívták
amire csak azért emlékszem
mert én írtam meg neki a csantavéri templomot ábrázoló
képeslapot
dobro sam stigo dom
stevan
félrelépését csak késôbb mesélte el nekem
kamaszkoromban
mintegy mellékszálaként
szexuális nevelésemnek.
*
Hát azt a kis lökött srácot
sosem felejtem el
jó ha megvolt tizennyolc
ha bepöröl még börtönbe kerülök
hogy megerôszakoltam
de ilyen mohón nem
kapaszkodott belém senki
mindenáron azt akarta
hogy én legyek fölül
olyan nevetségesen ügyetlenkedett
azt hittem
menten elnevetem magam
utána úgy éreztem magam
mintha farkaskutya marcangolt volna szét
egy rózsabokorban
jóval késôbb
csak jóval késôbb
már otthon
saját gyerekkori ágyamban
lágyultam édes dallammá
mintha csak fehér angyalujjak
pengetnék testemen egy hárfa húrjait
*
A csantavéri zsidó temetô
a lôwy-ház udvarában található
sosem volt bátorságom bekopogni
hogy megnézzem
pedig volt idõ mikor rendszeresen
jártam a temetôket
újvidéken a temetôn keresztül vitt haza utunk
a trafikszobába
ahol reggelre úgy fagyott be a víz a lavórba
hogy nem lehetett kiütni belôle
csantavéren is sokszor jártam temetôbe
gyönyörködtem és szörnyülködtem
a mauzóleumok pompáján
ritkábban egyszerûségén
mértéktelenségén és szellemi sivárságán
(a csantavériek nem tudják
nem akarják tudomásul venni hogy isten
nem szereti a giccset)
nem véletlen hogy egyik szemináriumi dolgozatom
témáját innen választottam
a csantavéri kistemetô sírfeliratainak helyesírási problémái
(gazsi pap is ide temetkezett
a szegények mára bezárt temetôjébe
talán hogy jobban mutasson óriási mauzóleuma
a nagytemetô a tehetôsebbeké volt)
bár nem én írtam meg
hanem margit istván alias pityóka
(mellesleg református)
a bácsfeketehegyi sörfolt könyvkiadó
(idézet az impresszumból:
megjelent egy példányszámban az ára
egy konyak vagy valami más)
fôszerkesztôje
nem mertem bemenni a zsidó temetôbe
bekopogni ismeretlenül egy házhoz
amelynek udvarában temetô van
a lôwyek is elköltöztek csantavérrôl
jólmenô pékséghálózatuk van szegeden és környékén
(unokahúgom is ott dolgozik)
így folytatják a csantavéri zsidó hagyományt
ha van ilyen
hiszen az elsô malmokat zsidók építették ott
a múlt század szabadka környéki két antiszemita
botránya közül csantavérhez fûzôdik az egyik
dankó takács jános megvádolta
fürst sámuel gabonakereskedôt
hogy legyilkoltatta kiskorú öccsét
és vérét rituális célokra fölhasználta
a szabadkai hatóságok pártatlanságának köszönhetôen
az ügyre hamarosan fény derült
az elveszett gyereket sértetlenül megtalálták
zenta környékén
ahogyan azt klein rudolftól megtudhatjuk
a múlt és jövôbôl
a közelmúltban mikor ismét otthon jártam
a panoráma nevû kocsmában
amelyet a csantavériek nemes egyszerûséggel
csak pinarámának neveznek
asztalomhoz tántorgott kalmár
aki a foglalkozására nézve molnár
a fidelinkában dolgozik
így hívják a malmot
és azt mondta eladtátok az országot a zsidóknak
az elnökötök is zsidó
melyik akartam kérdezni
de átölelt
százötven kiló antiszemitizmus
nem semmi ahogy pesten mondanák
megtartottam
ám nem jutottam szóhoz
hatalmas zsíros mellkasa az arcomra tapadt
nagy nehezen kibontakoztam az ölelésébôl
kiszédelegtem a kocsmából
kicsit részeg voltam magam is
a töméntelen töménytôl
(pelinkovác)
anyám minibiciklijére pattantam
és egészen hazáig a sajtó és a médiák
hatalmáról morfondíroztam
mondhatom nem jutottam semmire
otthon a csantavéri újságban még elolvastam
hogy a nobel-díjra elôterjesztett
zsidó származású biológus
dr. yoel margalith
aki baktériumokkal irtja a szúnyogokat
és akit a nagy utcáról hurcoltak el auschwitzba
jövô nyáron eljönne üdülni hét napra
szülôfalujába egy ismerôs családhoz
miután a ben-gurion egyetemen kidolgozzák
hogy a biológiai szúnyogirtás
fegyvere bevethetô-e
bácskában.
*
Gazsi, a pap
rendes nevén gáspár menyhért
prédikációit jó lenne beszerezni
ha lejegyezte azokat egyáltalán
a nôk nem kedvelték
mert asszonyállatoknak nevezte ôket
a legfôbb rossz hordozóinak
és mindig arról beszélt hogy bûnbe viszik az embert
ami alatt természetesen a férfiakat értette
hatvanháromban még élt
ô keresztelt meg
keresztanyám szerint visítottam mint a vágási malac
gáspár atya
(csak a háta mögött nevezték gazsinak)
negyvenegyben a magyarok bevonulásakor
megmentette néhány szerb család életét
akik nála kerestek menedéket
mondván hogy ezeknek az embereknek
nincs más bûnük csak az hogy szerbek
a magyar csendôrök engedtek a felsôbb hatalom
földi helytartójának
gáspár atya hû volt szent antal hagyományához
szinte remeteként élt a paroklyán
ahogyan a keresztény szerzetesség megalapítója
a hiúság halála után legyintette meg
a mára már használaton kívüli kistemetôben nyugszik
kicsinek épp nem mondható mauzóleumában.
*
Így emlékszem
arra a nôre, akinek haja Kóbor Jánoséra,
az Omega együttes énekesére emlékeztetett.
(Akkoriban ez volt a kedvenc zenekarom.)
Egy kisvárosi ifjúsági házban jöttem össze vele,
bár ha pontosabban fogalmaznék,
akkor a határozatlan névelô helyett
nyugodtan használhatnék határozottat is,
hiszen mégiscsak a szülôvárosomról van szó,
amely tulajdonképpen nem is város, hanem falu,
csak a lakosságának számából lehetne kisvárosra asszociálni.
De hát nem lehet. Nevezzük a falut Cc.-nek.
Szóval ifjúsági ház, Kóboros, ondolált szôke haj,
bôrnadrág, levegôáramlás, ahogy csaptam neki a szelet.
Végül legényszobámba csaltam,
illetve hát jött a barátnôje is a barátommal.
Akkor még udvarias fiú voltam, az övéké lett az ágy,
a miénk meg egy lukas úszópárna a szoba másik sarkában.
Nem kellett sokat vacillálni, és ez nekem nagyon tetszett,
kezdô voltam akkoriban még ebben a sportágban.
Hogy is hívják, kefélés.
Igaz, késôbb sem tanultam meg nôknek udvarolni.
(Bár ebben minden alkalommal mindenki kezdô,
mondja nôcsábász barátom.)
A rossz tapintású mûbórnadrágot is viszonylag
gyorsan lecibáltam róla, a többit már elôbb,
de ez volt a legnehezebb, erre határozottan emlékszem,
meg arra is, valahogyan túl közel kerültünk a falhoz,
és a ritmikus mozgásnál a homlokom állandóan beleütôdött.
Puha tenyerével igyekezett tompítani a becsapódást.
Kevés eredménnyel, mert roppant hevesen
és erôteljesen mûködtem, ahogyan az egy tizenhét
éves kamaszhoz illik.
Mikor elélveztem,
a barátom és a másik csaj már nem voltak az ágyon.
Mondtam neki, menjünk akkor mi föl.
Azt szerettem volna mindenáron elérni,
hogy rám üljön. Egyre azt suttogta,
hogy nem tudod, nem tudod,
de aztán csak összejött valahogyan a dolog.
Hazáig kísértem. Útközben derült ki,
hogy huszonhat éves, Németországban él,
és gyerekekre vigyáz, abból él. Barátom,
aki bevallotta, hogy neki még egy nyomorult petting sem jött össze,
nôügyekben jártasabb lévén, megkérdezte,
hogy milyen volt. Válaszomra, hogy mit gondolsz,
milyen lehet egy huszonhat éves csajjal kefélni,
eltátotta a száját.
(Nagyon büszke voltam magamra.)
Koton nélkül basztatok, mi?, kérdezte. Igen, mondtam.
És mi van, ha fölcsináltad? Semmi, mondtam,
a bíróságon majd azt mondom, hogy megerôszakolt.
Még kiskorú vagyok.
Így emlékezem.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta
http://lettre.c3.hu