Gillian Clarke

Szülés

A nyár legforróbb, legnyomottabb napján

Borjú született egy legelõn

Pant-y-Centris mellett. Két keringõ

Ölyv mérte ki az ég térfogatát;

A hegyeken szinte túlcsordult a beköszöntõ

Este. A magas fûben láttuk a tehenet,

Ahogy lüktetett a teste, és nyugtalanságot

Sugárzott a tökéletes csendben,

Ahogy megtörte nyöszögésével.

A fény elfolyt, tiszta eget és csillagokat hagyott

Maga után. A kicsi forrón és nyálkásan

Világra jött, a tehén felállt, két hûvös

Horpasza két fehér virág a sötétben.

Vártunk, míg a borjú remegõ lábaira

Áll, meghatódva, mintha elõször

Látnánk ilyet. Szinte éreztem az újszülött

Erõtlen szopását, a böködõ gyönyörûséget

A átalakulás fájdalmában, éreztem, hogy

Indul a tej, és az örömöt,

Ami tiszta, fehér lepedõként vett körül.

Birkanyírás

Könnyen rájuk lelünk. Bégetésüket

a galagonyával és gyermekláncfûvel

szegélyezett út mentén sodorja a szél.

Mint havat hányó ásó, a penge

áttöri a piszkos gyapjút

a marcipán-fehér bõrig,

és kifordítja a gyapjú ezüstjét, szétterül

a piszkos ólban, egyben, szélesen,

akár egy kétszemélyes paplan.

A gyümölcsösben gyászol a nyáj.

Meleg szél tereli õket össze,

gyógyítgatja meztelenségüket.

Egy juhászkutya ezüst szemmel

hallgatja a bégetést és a csendet

a csüngõ villanydrótok alatt.

Uzsonnára megpihenünk. A gyapjú illata olyan,

mint az iskolából hazatartó ázott kabátoké,

akik megálltak az erdõben pecázni.

Szünet két tevékenység között, amelyben

elvész valami és amelyben hallod, hogy

idegen léptek követnek egész úton haza.

És ártatlanul, hogy Nannának segítsek,

teát töltök a vékony, sötét férfi csészéjébe,

aki kék overállban ül, és tovább megyek,

elõveszem a fényképezõt, hogy lekapjam

a birkanyírást, Hywelt, Nannát,

és a segítõket a szomszéd farmokról.

Még a gépemben volt a mosolytalan arc

másnap, mikor a férfi otthon felkötötte magát,

holdszemû kutyáját Hywelre hagyta.

A szél felerõsödött és hûvösebb lett,

pedig a gyapjú még az utakon sodródott,

összeláncolta a farmokat.

Birkakoponyák

A papírvékony koponyacsont

Árnyékot zár magába.

Az álmok elpárologtak a meleg folyóparton,

Ahol csordákat hajtanak

Capel Cynonba.

Úgy kerestük a koponyákat, mint a gombát,

(Messzirõl bizonytalan fehér foltok,

Birkák, nyulak, madarak koponyái,

Gyönyörûek, mint egy száraz levél

Erezete, vagy egy üres kagyló.)

Ott, ahol a birkák kõházban alszanak,

Tisztára legelik a padlót, és kibámulnak

Az ablak helyén. Szabad ég alatt

Hullanak el, hollók és ölyvek tisztítják meg

Testüket, mint gyászoló asszonyok.

A koponya rései titokzatosak.

A repedezett csont néha áttetszõ,

Mint a pergamen, néha csipkéssé

Töredezett, nem harangozza a szív

Lüktetését a méhben növekvõ báránynak.

Selymes pókháló vonja

Fény-szövet burokba.

Egy rozsdaszín fatálon

Hever, tükörképe dísz a vázán,

Amelyben búzaszárak állnak.

Vasárnap

Vasárnap reggel korán felkelek,

de õket aludni hagyom, nyugtot akarok,

az ebéd illata erõs, az ablakot kinyitom

és beárad a cyncoedi rigódal.

Az árokból csillogó seregélyek jönnek

a magokért. Beengedem a macskákat,

bundájuk fénylik és meleg a márciustól.

Behozom a tejet, az újságot, leülök az ablak elé,

hogy lássam az anyáknapi misére menõket.

Egy fiú a vállán viszi a kórusi karinget.

A macskák a párkányra ugranak és

megfeszülnek a madarak láttán. Mint iszapos víz,

a napfény lassan betölti a hosszú, barna szobát.

Kinyitom az újságot és egy kiéhezett arc

néz a szemembe. Egy háborús kiáltás

megnevezhetetlen üzenetet hoz.

Macskabagoly

A bagoly egyszerû éneke

holdfény a vadászat

keresztforma árnyai között.

Megint énekel,

most közelebb

a platánok között,

repte csendesebb,

mint a viharos tenger

mélyén a sodrás,

hiánya sötétebb

a lomb szentélyének

magányánál.

Kompletórium. Vigilia.

A sötét kálváriája.

Olajon lebegõ tûz

ég borostyánsárga szemében.

Vállnélküli árny

õrzi az éjjelt.

Kyrie. Kyrie.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta

http://lettre.c3.hu