A Biblia elsõ könyve

Mikor még énekelt a kõ, szárnyai voltak a kígyóknak,
és Éva öltözéke zöld fagyalfa levele vala,
a szél akkor részegebb volt és vadabb,
s a csillagfényben ezüstös a tenger habja.

Mikor az almafáról Éva levette a Holdat,
a Mennyben fellázadtak dússörény-oroszlánok.
Ádám fiai szétszéledtek a földön,
és városokat, palotákat emeltek Évának.

Ének az anyag halhatatlanságáról

Mélyen kóborolok a bozótban, szél a köpenyem,
az ég fölöttem a tetõ, énekek borítanak,
páfrány-virág alatt én, bölcs öreg róka, meghúzódok,
fázok, megfagyok, fehér sziklává kövesedek.

Növény-folyók áradata bõvül, terjed,
nem szûnik órák, üstökösök, falevél zúgása.
Majd eltakar az az ár, a fehér izzó nap rám szakad,
és szénné válik testem, és hamuvá az ének.

Izzó lávaként folynak ezernyi évszakok,
ott, ahol egykor laktunk, névtelen pálmák nõnek,
a testünk szeme feléled fekete virágban,
s a bánya alján csengve fúródik szívembe a csákány.

Utószó

Ki követeli szavadat?
Aki a sót és a kenyeret méri,
vagy, aki kamatokat számol,
vagy, aki álmatlan éjszakákon
lázító röplapokat sajtol,
vagy az, akit perzsel a láz,
és akit megdermeszt az éhség,
ki sötét börtönt meggyaláz,
vagy, akinek a börtön szentség?

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta

http://lettre.c3.hu