Magyarország népe mindig is híres volt arról
a leleményérõl, hogy jóval több partizánt,
ellenállót vagy másképpengondolkodót
tudott kiállítani, mint amennyi a valóságban
mûködött. Ebbéli tevékenységében
jószerivel olyan tárgyi emlékek sem képesek
meggátolni, mint például a szamizdatkiadványok.
Pedig a kollektív népi múltidézésnek
a névvel-névtelenül publikáló szerzõk
gondolatain kívül bizony meghatározó része
a stikában munkahelyükön gépelõ, sokszorosító,
fénymásoló kisasszonyok, egyetemista futárok,
terjesztõk emlékanyaga, amelyre persze ma már senki
sem kíváncsi. Az õ ,,cikis" történeteik
vagy elõkerülnek társasági beszélgetések
során vagy nem.
A Szféra - és utóélete - ennek a folyamatnak
a mintapéldája. A nyugodtan ,,õsszamizdatnak" nevezhetõ
egyetlen tízes szériát kiállító
lap elsõ száma pontosan egy évvel a Beszélõ
startja elõtt jelent meg, s noha önmagát irodalmi kiadványként
definiálta, jócskán merített az addig asztalfiókban
lapuló társadalompolitikai írásokból
is. Lapalapító barátom akkor még egyetemista
volt, úgyhogy a kiadás-szerkesztés az én nevemen
futott, ami az elsõ idõkben meglepõen veszélytelennek
bizonyult. Legyünk õszinték: fel sem merült bennem,
hogy ennek milyen következményei lehetnek. Legyünk még
õszintébbek: a kiadvány ,,közéleti funkcióját"
akkor még jócskán überolta az a tudat, hogy saját
meggyõzõdésbõl, saját erõforrásokat
felhasználva elõállítottunk valamit, ami még
nem volt. És akkor még nem említettem azt a motívumot,
ami a mostani fiatalokat hajtja egy-egy kalandtúrára, vadvízi
evezésre vagy gumiköteles ugrásra a mélységbe.
A mi túlélõ túránk annyiban különbözött
ezektõl, hogy a hideglelés elnyújtottabb ,,élményként"
jelentkezett, és nem került ilyen sokba.
Ha pedig egészen õszinték akarunk lenni, a kétszeri
rendõri figyelmeztetés majdhogynem apropót adott arra,
hogy egy antológiával elbúcsúzzunk a Szférától,
amelyet bizony akkor már kezdtek elhagyni a szerzõk a ,,profibb"
módon szerkesztett és elõállított Beszélõ
kedvéért. Nem tudom, hogy mások milyen szájízzel
gondolnak vissza a Szférára, ha egyáltalán
emlékeznek rá. Innen, húsz év távlatából
azokat az olvasókat köszöntöm, akik vették
a fáradságot, hogy kéthavonta belelapozzanak az egyébként
nehezen lapozható másolatpapír-kötegbe.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta
http://lettre.c3.hu