de    ki ez a sok idegen, kérdem
és    tényleg, a pult felé menet
de    ismerve a szerencsém, Vörös Fülsajgás, mindkét kezében
        ital, bejelenti, Madame Sosostrisnak csúnya náthája
        van ma este, nevetünk
és    azt mondom, az elég ki rá jó
de    senki sem fogja, fizetek magamnak
és    Fülsajgás, egyre gyûlõ tömeg, a mûvészet oktasson,
        mondja nekünk, saját tükrözõdését méregetve
        de ne úgy, hogy a szivárványt feketére festi, nevetünk,
és    nekem is van egy csészém, Labattnak köszönhetem
de    aki az aranyat szereti, máshol szeret
és    a végtelent hirdetõ ösvényen halad, aligha nehéz
        kitalálni; hurrá hurrá, mondja reggel a nõ, a megfelelõ
        közegben
de    a férfi odanyújt neki egy poharat, megnézi; hát akkor rád
        fenékig
és    a Szûz Királynõ; õ sem volt éppen Shakespeare
de    mindegyiket megvetettem, a nõ azt írta
és    joggal: a citram citrom, haha; nos, hadd
        hulljanak a fejek
de    a zene, mondja, anyaérc; a karjával
        hadonászik; egy sorozat dichotómiát komponál
        csellóra
és    gordonkára, a hülye csalója
de    kilöttyenti az italt
és    a hajtókámmal letörlöm a cipõm; hallom ahogy a görény
        szagolgatja a tyúkot, vér-hangos vér a kanálisban,, a bölcs
        magában fuldoklik; bocs mama
de    felfedezi, abban a pillanatban, hogyan különül el a test
és    a szellem; Descartes ezzel a halottaskocsi elé kerül, nevetünk
de    amint felemelem a tõrt a jelzõcsengõ megszólal, ott
        maradok a gondolattal kezemben
és    megmarkolja a nõ könyökét; az újságnak, mondja
        egyenesen a hátunknak, meg kell tanulnia megöregedni,
        megújulni; vakarózunk
de    besorolunk követni-vezetni az elsõ jegyszedõig
és    elindulok haza, térdenkoccanok egy tucat idegennel
de    sohasem megyek

KOVÁCS KINGA FORDÍTÁSA

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu