Miközben ír, a bolgár író így morfondírozik: “Miért is írjam
tovább? Sem így, sem úgy nem fognak megérteni!” Miközben olvas, a bolgár
olvasó folyton csak arra gondol: “Miért olvassam tovább? Így is, úgy is
minden világos!”
(Alekszandar Kjoszev)
Az ország történelmi fejlődésének helyébe a dolgok átkeresztelésének
és átértelmezésének a sorozata lépett. Népünk furfangos elnyomói átkeresztelték
Bulgáriát egy ugyanilyen nevű országra.
(Arni Kiszilenko)
Minden képzelet ellenére. Valamikor, tizenvalahány éve, egy hónapon
keresztül utazgattam Bulgáriában. Létezik ilyesmi. Volt, tényleg, Bulgária.
Árusítanak mindenhol egy Népnápolyi nevű édességet. Fölkelek, felhúzom
a cipőmet, este pedig, éjfél felé, megszabadulok. Reggeli, aztán gyaloglás
egész nap, olykor leülök és jólesőn nyomkodom a talpamat. Mindenki bolgárul
beszél, határtalanul kedvesek, mindent lehet érteni. A szocialista országokkal
való együttműködés eredményeképpen terebélyesedtek ki. Főképp a tengerparton,
ahol pompás szállodák tömege bizonyítja a szabadságát elnyert bolgár nép
alkotóerejét. Egyszer Bacskovóban ránk esteledett, bekopogtunk egy házhoz,
és ott aludtunk. Adtak pálinkát. Kenyeret és mézet. Zörögsz az ablakon,
aztán vársz kicsit, este van mégis. Csak úgy kopogtattam, a begörbített
mutatóujjammal. Első koppanás, még egy, még. Már félig alszol, amikor bejönnek
megkérdezni, nem kívánsz-e valamit. Az ikonokat nem nagyon tudom megjegyezni.
Arhangel Mihail vzima dusata na bogatija, 1702, Etropole, a nagydarab Mihály
elviszi a gazdagok lelkét. A gazdag ember kicsi, és belekapaszkodik a Mihály
rövidnadrágjába, Mihály pedig fogja a gazdag fejét, de nem néz oda. Az
Alekszandar Nevszki ikonmúzeuma például nem változik, és mégpedig a felejtés
ellen nem. Elképzelem, ami.
*
Ha hideg uborkalevest (tarator) és báránysültet (agniesko) eszel, jól
jársz. Egyébként minden van, és, ha lehetséges, akkor még jobban van minden,
mert adnak rá, hogy legyen, tehát nagyon virulnak a dolgok. A háttér miatt
virít. Farmer és svájci csoki, árak lejjebb, mint bárhol, de csak kicsivel.
Nem annyira lent, nem a száz dollár körüli fizetésekhez igazítva. A negyven
dollár körüli nyugdíjhoz pedig semmi sem igazodik. Ekkora fekete béemvék
bucskáznak a hihetetlen felfagyásokon: új béemvék, vadonatúj, szovjet típusú,
viszont nem annyira régi felfagyások. Csak a szovjet-divatcikk napszemüveg
a régi, hordják esőben és alagútban.
*
Az esemény most az, hogy a VISZ-2 magántestőr-cég három emberét egy
bérgyilkos kinyírta. A bérgyilkos tartozik valakinek, a testőrök megbízásból
behajtanák, de a bérgyilkos kifigyeli és lelövöldözi őket, ez van kedden.
Szerdán pedig lelövik a VISZ-2 főnökét, bizonyos Vaszil Ilijev birkózót,
de nem a bérgyilkos volt, hanem nem lehet tudni, hogy kicsoda, mert a bérgyilkost
a rendőrség már letartóztatta. Épp a rilai kolostor felé menet autózunk
egy szakaszon a temetési konvojban, fekete limuzinok, lógnak le két oldalt
a koszorúk, mindenki ott van, aki számít, Balakov és Trifon Ivanov, este
mutatják őket a tévében. Társaság. Elegánsak. Virító. A bérgyilkost másnap
óvadék fejében kiengedték. A rilai kolostor szép volt.
*
Nem csak Ikarusz buszok vannak, mert állítólag a főpolgármestert, nem
tudom elképzelni, megvesztegették volna, és ezért vett mercédesz buszokat
is. De az nem vált be, mivel a légkondicionáló elromlik, viszont az ablakokat
nem lehet kinyitni. Viszont nem lopják le a buszról a jelvényt, de a buszmegállókat
ellopják, táblát, oszloppal. Mindenki tudja, hogy körülbelül hol vannak
a megállók, és azok tényleg ott is vannak. Létezik még Csavdar márkájú
busz is Botevgrádból.
*
Luciano egy bolgár láncolat, cukrászdalánc L. Pavarottiról elnevezve.
Finom sütik, színes tortafantáziák bolgár alapanyagból. A dizájn is az,
nyugat-bolgár, formák, fémek, bolgár műanyag. Pestre betörne a Luciano,
az jó volna, és ott szépen terjedne.
*
levelet küldött Hriszto Javasevnek
aki egykor szintén bolgár képzőművészként kezdte, melyben felajánlották
neki, hogy csomagolja be Bulgáriát. A levelet a Narodni Kultura című lapban
és azóta mindnyájan Christóra várunk. Keret és tükör.
nem fog jönni
Ennek több oka van. Egyrészt Bulgária nem az a hely, ahova az ember
szívesen megy, másrészt (Ivan Krasztev)
*
Ha sétálsz, beszélgettek, közben figyelsz a lábod elé a repedések miatt,
ők meg téged figyelnek, hogy nem sértődsz-e meg a repedések miatt. Ingatják
a fejüket, mintegy rajtam keresztül figyelik a repedéseiket. Én meg nyilván
rajtuk keresztül figyelem, ahogy rajtam keresztül figyelnek, marhára ismerős,
pont mint amikor a kutyaszart kerülgetem Pesten egy úgynevezett nyugatival.
Lehet, hogy nincs is ilyesmi. Leghelyesebb, ha többször is a futballra
térek át a kelleténél, de ne csak sztojcskovozzak, mert az lapos, hanem
például: Szirakov elegáns. Ezt, mivel le van írva a könyvemben, nyugodtan
mondom, sőt meg is mutatom nekik. Kiderül, kiderítik, hogy Szirakovval
egy napon születtem, és hogy a Sztojcskov tulajdonképpen kifejezi a bolgár
lelket, mely nyers.
Nyers, mondja, és a szemedbe néz egy finom, hihetetlenül finom
bolgár lány. Nyers. Ők nyersek, mondja, és, alig hiszed el, szomorúan mosolyog
hozzá. Egy bolgár durva.
Ugyanis ez itt valószínűleg az egyetlen hely a világon, ahonnan
fölfele néznek, fölfelé és szeretettel “a magyarokra”. Úgy, ahogy
vagyunk, abban a szerencsétlen állapotunkban. Szófia képzelet. Legjobb,
ha bolgárokkal a futballról beszélsz, mert abban jobbak. Egyszer véletlenül
ráléptem egy csatornafedélre, és majdnem belebillentem, de aztán mégse.
*
Vendéglátás, unalmas. A bolgárok barnák. Elég alacsony egy bulgár,
jó szándékú, kerek a feje, kerek-barna arcok. Téged a te vendéglátód untat.
Úgy folyik a fény, mint a kávé. Megkapod az ágyneműdet, be lesz mutatva
a kulcshasználat meg a boyler a fürdőszobában. Vendég vagy, bemutatkozol
a boylernek. Magad is elcsodálkozol rajta, csöppet sem egyszerű berendezés,
egész bonyolult, csavargatod, állítgatod a csapot, beállítod optimálisra.
Vendégségben lenni nagyon, nagyon unalmas. De váltakozik a nyomás, folyton
utána kell állítani. A háziak veled figyelmesek. Ha vendégül látnak, és
mindent megtesznek érted, az kényelmes, és nagyon, nagyon, nagyon, nagyon,
nagyon unalmas. Ugyanis nem szarnak rád, hanem lesnek, lesik, mit akarsz,
és ha kitalálták a gondolatodat, akkor teljesítik. Lassan, de alaposan.
Mindig kitalálják a gondolatodat, pedig igyekszel nem gondolni semmire.
Felállsz, otthagyod őket. Hol?
Bibliográfia
KUKORELLY Endre
A Memória-part
Magvető, 1990
Egy gyógynövénykert
Magvető, 1993
Napos terület
Pesti Szalon, 1994
Mintha már túl sokáig állna
Jelenkor, 1995
Kedvenxc
Jelenkor, 1996
H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.
Jelenkor, 1998
Rom. A Szovjetónió története
Jelenkor, 2000
“A Közért. Megjegyzések az irodalomról”
Magyar Lettre Internationale, 20
“Édes Kelet. Berlin szívközép”
Magyar Lettre Internationale, 22
“Irónia és melankólia”
Magyar Lettre Internationale, 24
“Rom. A szovjetónió története”
Magyar Lettre Internationale, 37
(FARKAS Zsolttal, GARACZI Lászlóval, MARNO Jánossal, NÉMETH Gáborral)
“Beszélgetés a posztmodernről”
Magyar Lettre Internationale, 29
(GARACZI Lászlóval, NÉMETH Gáborral)
“A 84-es kijárat”
Magyar Lettre Internationale, 32
(Lucas CEJPEKkel és Margret KREIDLlel)
“Egy másik Alte Schmiede beszélgetés”
Magyar Lettre Internationale, 34
KRASZTEV Péter (szerk)
A mutáns egzotikuma
Bolgár posztmodern esszék
2000 - Orpheus, 1993
|