Hiába akarom, nem jön a szó a számra,
Elismerem, beszédem suta,
Én vagyok a gyerek, aki lenyelte a nyelvét.
Krisztusom, feszíti koponyám
Ez a hang, amit nem tudok kimondani,
Addig nő, míg másra gondolni
Már nem is tudok. Egy árva szó,
Ezt a csapdát csak a csend kerülheti.
Mikor a többiek olvasnak
Én kínlódom,
Hallgatom vérem folyását,
Azt a halk pulzálást a szemem fölött.
De amikor üvöltök,
A gyülölt osztálytársak lélegzete
Eláll. A srácok sápadt arca,
Mint a kavicsok a számban.
Gerevich András fordítása
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu