Marie Redonnet
FOREVER VALLEY
 
1
A templom tetõszerkezete végül beomlott. Az atya nem szólt semmit. A templom már régóta nem érdekli, hisz be van zárva. Én már csak zárva láttam a templomot. Mindenesetre az atyának nincs is mibõl kijavíttatnia a templom tetõszerkezetét. Meg amúgy is minek, ha egyszer a templom zárva? A templom üres. Az egyház javait mind egy szálig árverésre bocsátották lenn, a völgyben. Jó áron keltek el. Az atyának így lett egy kis félretett pénze. Megélni még csak meg tud belõle, de a templomot már nincs mibõl karban tartania. Alig áll az egész épület, olyan régi. Forever Valley már nem is plébánia, nem is falu, csak amolyan tanyaság. A csûrök magukra hagyottan állnak, omladoznak azok is, akár a templom. A tetõszerkezettel kezdõdik, aztán szép sorban minden tönkremegy. Forever Valley lakóit lassanként beszippantotta odalentrõl a völgy. Mára Forever Valley minden szempontból a völgytõl függ, a plébánia, a községháza, az iskola és a temetõk odalenn vannak.
 Engem az atya nevelt fel. Az atya már túlságosan öreg ahhoz, hogy új plébániát kapjon. Nagyon örült neki, hogy megmaradhatott a plébánián. Átvitette oda a harmóniumot is. A templomból ez maradt meg neki. A harmóniumot nem adták el, mert régi gyártmány, és nem valami szép a hangja. Az atya nagyon ragaszkodik a harmóniumhoz. Ez a plébánia minden bútorzata. Az atya szerette volna, ha megtanulok játszani rajta. Tudok is néhány dallamot. Az atya biztosan azért nevelt fel engem, hogy legyen, aki foglalkozik vele öreg napjaira. Nem akarja menhelyen végezni. A menhely a rémálma. Megbénult a lába, úgyhogy ha én nem volnék, ott kéne hagynia a plébániát, bevinnék a menhelyre. Egyre nehezebben, a falnak támaszkodva jár. A kertjébe már nem is tud kimenni. Massi vett neki egy tolókocsit az árverésen, lenn, a völgyben. Az atya már létezni sem tud a kocsi nélkül. Egy nagy kudarc érte: engem sehogysem tudott megtanítani olvasni. Magában nyilván azt gondolja, hogy nincsenek meg hozzá a képességeim. Nekem viszont egyáltalán nem hiányzik az olvasás. Az atya mindig ugyanazt az egy könyvet olvassa. Mire lenne jó, ha tudnék is olvasni? Így is nagyon jól el tudom látni az atyát és a plébániát. Semmi kedvem elmenni Forever Valley-ból. Lent, a völgyben túl nagy a forgalom a vámhivatal miatt. A határ pont ott van, ahol a völgy végetér. Ahol Forever Valley végetér, nincs semmi, csak a hegyek. Forever Valley a tanyaság háta mögött ér véget. A tanyaság majdnem a hegyek lábánál terül el. Az egyik lejtõn van egy nagyon meredek ösvény, egész a hágóig kanyarog. Azt hiszem, a hágón túl is ott a határ. Sosem mentem fel megnézni. Nem is nagyon csábít a gondolat. Jobb nekem itt a plébánián. A lenti völgybõl köves út vezet Forever Valley-ba. A sehova se vezetõ köves utak nemigen vonzzák a forgalmat. Forgalom csak a lenti völgyben van. Nem szeretem a forgalmas helyeket.
 Az atya azt mondta, hogy miután betöltöttem a tizenhatodik évemet, most Massin a sor, õ nevel engem tovább. Massi mindig is a plébániával szemben lakott. Olyan, mint az atya, õ sem akarja itthagyni Forever Valley-t. Amikor a férje meghalt, az atya mégis azt hitte, hogy majd elmegy. A férje fontos ember volt. Fiatalkorában, amikor még nem vitték el a községházát és az iskolát, õ volt Forever Valley-ben a polgármester meg a tanító is. De már nincs iskola, mert nem születtek gyerekek. A községháza azért nyitva állt még a polgármester haláláig. A polgármesteri állás inkább csak címet jelentett. Nem nagyon voltak adminisztrációs teendõk, hiszen a csûröket bezárták. Massi fiatalon megözvegyült. A ház homlokzatán még mindig az áll: iskola és községháza. A földszinten volt az iskola, az emeleten a községháza. Massi rendszeresen újrafesteti ezt a két szót: iskola és községháza. Elég vicces most így, hogy már semmit sem jelent. Massi büszke rá, hogy ebben a házban lakik. Hatalmas ház, a tanyasághoz képest aránytalanul nagy is. A plébánia egész eltörpül mellette. Az atya helyesli, hogy Massi újrafesteti a feliratokat. Azt mondja, ez legalább emlékeztet, hogy Forever Valley-ban volt valamikor iskola és községháza. Megpróbált megtanítani, hogy legalább annyit el tudjak olvasni: iskola és községháza, de én keverem a két szót. Minden szót összekeverek. Massi férje a lenti völgyben, az ottani temetõben fekszik, a Forever Valley halottainak fenntartott parcellában. A férje halála utáni évben mindig elkísértem Massit a temetõbe. Azt akarta, hogy Forever Valley polgármesterének sírján mindig nyíljon virág. Akkoriban büszke volt rá, hogy õ a polgármester felesége. Polgármesterné asszonynak hívatta magát. Ma már senki sem használja ezt a régi megszólítást. Férje halála után Massinak semmi megélhetése nem maradt. Azelõtt sose kellett dolgoznia. Az atya azt hitte, hogy majd õ is elmegy. Mihez is kezdhetne Forever Valley-ban egy nõ az õ korában? Massiban feléledt a vállalkozás szelleme. Nem akarta otthagyni a házat, az egykori községháza és az egykori iskola épületét. Ekkor támadt az az ötlete, hogy mulatót nyisson. A ház túl nagy volt neki. A lenti völgyben egyetlen mulatónak sem volt túl nagy hírneve. Massi teljesen átalakíttatta a házat. A földszinten, a régi tantermek helyén most táncparkett van. Massi lebontatta a közfalakat, hogy a helyiség minél tágasabb legyen. Kialakíttatott egy kisebb szobát is, öltözõnek, meg egy fõbejáratot, oda került a pénztár. Nagy táblát állíttatott a ház elé. Csupa hatalmas nagybetûvel ráíratta, hogy MULATÓ. Ezt az egyetlen szót tudom elolvasni. Mulató: ez könnyû szó. Massi némi hírnévnek örvendett a lenti völgyben, még abból az idõbõl, amikor Forever Valley polgármesterének felesége volt. Mióta megnyílt a mulató, ez a hírnév csak nõttön-nõtt. Massinak nem kellett bánkódnia, amiért fiatalon megözvegyült. A háza valósággal virágzott. A mulató szombat esténként idevonzza a lenti völgybõl a pásztorokat, és a vámhivatalból a vámosokat. Massi maga kezeli a kasszát, és árulja a jegyeket. Egyetlen este annyit keres, hogy egész héten megél belõle. Tetszik neki, hogy mulatót vezethet. Cseppet sem öregszik, pedig már régóta özvegy. Bár a mulató itt van a plébániával szemben, az atya sosem megy át, ez nem férne össze a posztjával. De szombat esténként szélesre tárja a plébánia ablakait, és hallgatja a mulatóból jövõ zenét. Ez az egyetlen este, amikor a harmónium fedele csukva marad. Massi a legszebb gramofont vette meg, egész halom lemeze van. Szombat este a mulatóban élénk, jó a hangulat. Szombat este mindig együtt hallgatom az atyával a gramofonzenét. Egész másféle, mint a harmónium.
 Az atya kérésére meglátogattam Massit, hogy majd õ folytassa a nevelésemet. Az atyának még egy szót se szóltam a titkos tervemrõl. Ha megtettem volna, még azt mondaná, hogy még nem vagyok elég nagy hozzá, és nem egyezne bele. Mindig Massiról beszél mostanában. Mióta a mulató megnyílt, Massi nem jár már a temetõbe. Még sosem voltam Massinál szombat este. Nem voltam elég nagy, és nem is tudok táncolni. Massi szigorúan ragaszkodik az elõírásokhoz. Tizenhat év alatt a mulatóba tilos a belépés. Talán az atya is azért akarja, hogy Massi megneveljen, mert nemrég múltam tizenhat, és így majd szombat esténként járhatok a mulatóba. Massi helyeselte az atya döntését. Nagyon örül, hogy az atya hozzá küldött, mert éppen szüksége volna valakire szombat esténként. Itt vannak persze a lenti völgybõl, a tejgazdaságból jött lányok, õk is dolgoznak a mulatóban, de Massi azt mondja, nem számíthat rájuk mindenben. Azt is mondta, hogy majd bemutat a vámosoknak. A vámosok a legkedvesebb kuncsaftjai. Azt mondja, nekem a legjobb kuncsaftok járnak, hisz az atya a legjobb nevelésben részesített. Massi elõször vitt fel a emeletre. Sok szoba van ott. Jóval nagyobb, mint a plébánia. Massi bevitt a saját szobájába is. Az ajtón felirat volt. Megkérdeztem, mit írtak oda. Azt, hogy: magánlakás. Úgy tûnik, Massit nem zavarja, hogy nem tudok olvasni. A szobájában van egy nagy szekrény. Massi rögtön észrevette, hogy a szekrényét nézem, és szélesre nyitotta elõttem. A szekrény tele van ruhákkal. Massi kiválasztott egyet, és odaadta, hogy próbáljam fel. Muszlin-fodros ruha. Sosem hordtam hasonlót. A plébánián mindig kötényt veszek, hogy össze ne piszkoljam magam. Nem tudom, mit csináljak evvel a rengeteg fodorral. Massi azt mondja, a fodrok csinosan festenek, ha táncol az ember. Mozdulni sem merek fodros ruhámban. A dekoltázs nem áll jól nekem, valósággal ásít. Massinak ez rögtön feltûnt. Sose hordtam kivágott ruhát. Massi úgy véli, szinte semmi mellem nincs, pedig ilyen idõsen már ki kellett volna gömbölyödnöm. Õ is felvette vasárnap esti ruháját. Nem olyan muszlin-fodros, mint az enyém. Massi azt mondja, az õ korában már nem illik muszlin-fodrosat hordani. Az övé egyenes szabású, szövete fényes, kétoldalt felsliccelve. A muszlin egész más hatást kelt, mint a fényes szövet, sokkal könnyebb, és szinte átlátszó. A muszlin tetszik nekem. A fodrokhoz viszont nem vagyok hozzászokva. Pedig Massi úgy véli, elõnyös nekem, a fodros ruhában gömbölyûbbnek látszom. Hét közben, mikor a mulató zárva tart, Massi ruhákat varr. Csak kétfajta szabást ismer. Az egyenes vonalú, felsliccelt fényes a mulatóban dolgozó tejeslányoknak való. A muszlinfodrosakat, azt állítja, direkt nekem csinálta. Kettõ is van belõle, Massi azt mondja, kell egy váltásruha is. Az atya sosem szólt róla, hogy Massi ruhákat varrna. A plébánia és a mulató egymással szemben állnak, mégis inkább hátat fordítanak egymásnak. A plébánia összes ablaka a kertre vagy a templomra néz. Nem tudom, Massi hány éves lehet. A ruhához illõ magassarkú lakkcipõt is adott. Elõször van magassarkú a lábamon. Magasabb leszek tõle. A fodros ruhát magassarkúval kell hordani. Massi így magyarázta. Igaza van, magassarkúban érvényesül igazán a fodrok hatása. Azt mondta, késõbb majd kifizetem, addig hitelez nekem. Ezek szerint pénzt fogok keresni. Massi azt mondta, nem fogom megbánni, hogy a mulatóba jöttem dolgozni. Úgy néz ki, ért az üzlethez. Szép szobája van. Mindent, amit keres, be kell fektetnie, hogy még szebben bebútorozza és feldíszítse a mulatót. Kívülrõl ez nem is látszik. Hiába látja az ember a nagy táblára kiírva, hogy mulató, kívülrõl nem lehet elképzelni, milyen is belül. Az atya, aki sosem járt még itt, ugyancsak meglepõdne. Massi megmutatta a szobámat. Látta, hogy csodálkozom, mert nem gondoltam, hogy saját szobám lesz a mulatóban. Azt mondta, csak szombat esténként lesz rá szükségem. A plébániabeli szobám nagyon is kezdetlegesen mutat a mulatóbeli szobámhoz képest. Az atya biztosan úgy gondolta, most már elég idõs vagyok, hogy magam keressem meg a kenyerem. Forever Valley-ban nincs más, mint a mulató. Lent, a völgyben ott van ugyan a tejgazdaság, de ha a tejgazdaságban dolgoznék, nem jutna idõm az atyára. Különben is, a tejgazdaság az út mellett van, én pedig nem szeretem a forgalmas helyeket. Massi bekapcsolta a gramofont. Azt mondta, nagyon szeret táncolni, és engem is megtanít. Megismételte, hogy ha kész leszek, bemutat majd a vámosoknak. Nagyon sokra tartja a vámosokat. Azt mondta, a vámosok nem szeretik a tejeslányokat. A tejeslányok a pásztorokkal táncolnak. Massi azt mondta, õ már nincs abban a korban, hogy az összes vámossal egyedül foglalkozzék. Ezért hát nagyon örül, hogy az atya ide, a mulatóba küldött dolgozni. Úgy véli, az atya nagyon jól nevelt engem, mintha egyenesen a vámosoknak lennék teremtve. A jövõ héten minden nap el kell jönnöm. Szeretné kiegészíteni a nevelésemet. Korábban nem ismertem eléggé Massit. Határozottabb karakter, mint gondoltam. Azt mondta, hogy Forever Valley jövõje a mulató, meg hogy a mulatónak köszönhetõ, ha Forever Valley-ban van még egyáltalán némi élet.
 Az atya mindent helyeselt, amit Massi mondott. Azt mondta, tegyek meg mindent, amit kér tõlem, õ tudja a legjobban, mi válik javamra. Azt akarta, hogy masszírozzam a lábát. Látszik, hogy szenved. Massihoz képest öregnek néz ki. Azt akarta, hogy játsszak neki a harmóniumon. Aztán azt akarta, hogy tologassam a kertben. A kertjére büszke. Forever Valley-ban minden csupa kõ, kivéve a plébánia kertjét. A csûröket régen otthagyták már, a nyájnak sem volt mit ennie. Az atya azt mondja, búvópatak fut a plébániakert alatt, ezért nõ olyan magasra a fû, és él meg mindenféle növény, amelyek amúgy sehol máshol. Az atya nem is olyan régen még egész nap a kertjét gondozta. Az egész plébániából a legnagyobb öröm ez a kert, közepén a templommal. Mindig templomot mondok, hogy ne ingereljem az atyát, pedig igazából kápolnát kellene mondani. Túl kicsi ahhoz, hogy templomnak nevezzük. Massi háza roppant tekintélyes, de kertje, az nincs. Massi biztos ezért fektet akkora hangsúlyt a berendezésre. A plébániakertet nagy falak veszik körül. Mindentõl el vagyunk vágva. Nem könnyû az atya tolószékét tologatni a kertben. Massi, mielõtt megvette, igazán megnézhette volna, milyen állapotban vannak a kerekek. Az atya is csak úgy zötykölõdik a székben. A lábába állandóan belenyilall a fájdalom. De nem panaszkodik. Azt mondja, ha idõnként fáj, az azt jelenti, hogy még nem bénult meg egészen. A rázkódás ellenére is azt akarja, hogy tologassam.
 Sokáig haboztam, elárulhatom-e titkos tervemet az atyának. Ha viszont nem árulom el neki, úgy sosem tudom megvalósítani. Szükségem van a beleegyezésére. És ha már elég nagy vagyok, hogy szombat esténként eljárjak a mulatóba, akkor ahhoz is elég nagy vagyok, hogy megvalósítsam a titkos tervemet. Végülis úgy döntöttem, elárulom az atyának. Elmondtam neki, hogy meg akarom keresni a halottakat. Már régóta ez jár az eszemben, egészen pontosan azóta, hogy Massit elkísértem a lenti völgyben fekvõ temetõbe, Forever Valley egykori polgármesterének sírjához. Úgy gondolom, Forever Valley-ben is kell, hogy legyenek halottak. Miért ne lennének, ha egyszer a lenti völgyben vannak? Forever Valley-ban volt plébánia, községháza és iskola, miért ne lett volna régebben temetõ is? Úgy hiszem, a plébániakertben kell keresni a halottakat. Ott kell, hogy legyenek. A lenti völgyben is a templom mögött van a temetõ. Muszáj volt megszereznem az atya beleegyezését, különben nem tudtam volna végrehajtani tervemet. A kert az õ tulajdona. Az atya nagyjából kedvezõen reagált. Csak arra kért, hogy Massinak ne szóljak semmit. Azt mondta, ha az asszony megtudná, hogy halottak után kotorászom, soha nem adna munkát a mulatóban. Márpedig az atya nagyon szeretné, ha a mulatóban dolgoznék. Úgy tûnt, a tervem igencsak elgondolkodtatja. Azt mondta, ha jól emlékszik, a völgybéli levéltárban nincs rá adat, hogy Forever Valley-ban valaha is lett volna temetõ. De lehet, hogy az adatok nem elég régiek. A templom nagyon régi. Könnyen lehet, hogy valamikor temetõ volt a templom körül. Az atya még egyszer elismételte, hogy Massinak egy szót se. Õ biztos nem helyeselné a tervemet. Dehát miért is mondanám el neki? Mi köze a halottaknak a mulatóhoz? Az atya mintha egy kicsit más szemmel nézne rám, mióta megosztottam vele a tervemet. Biztosan nem feltételezte rólam, hogy nekem is lehet saját tervem. Csalódhatott bennem, amiért nem tanultam meg írni. De a halottakat nyugodtan megkereshetem, még ha nem is tudok írni. Lehet, hogy az atya irigyel, amiért megkeresem a halottakat. Õ már semmit se tud csinálni a béna lába miatt. Nem akart hosszabban beszélni a dologról. Azt mondta, ideje lefeküdni. A plébánián mindig korán fekszünk. Itt nincs áramfejlesztõ, mint Massinál. Massinál minden árammal megy. Õ úgy véli, az áram a legnagyszerûbb találmány az idõk kezdete óta. Büszke az áramfejlesztõjére. Lent, a völgyben nincs villany, és nincs áramfejlesztõ sem. Massi azt akarja, hogy szombat esténként látni lehessen lentrõl a mulatót. Ezért a nagy kivilágítás. Massi háza minden este bevilágítja a tanyaságot. A plébánia elmerül a sötétben.

2
Egész héten Massinál voltam. Szombat este munkába állok. Mindjárt itt van az a nap. Massi láthatólag már alig várja, hogy elkezdhessem. Egy hét nem sok idõ, hogy mindent megtanuljon az ember. Amint belépek, Massi már kapcsolja is be a gramofont, hogy megtanítson táncolni. Szerintem jól táncol. Õ irányít engem is. Magamtól azt sem tudnám, hogy csináljam. Azt mondja, hagyjam, hogy vezessen. Mindig a lábára lépek. Megmutatja, mit kell tennem, ha tetszeni akarok a vámosoknak. Csak a vámosokkal fogok táncolni. Úgy látszik, ehhez ragaszkodik. Még meg kell szoknom a gramofon hangját. Talán mert mindig csak a harmóniumot hallottam. Onnan jött az ötlet, hogy megkeressem a halottakat. A harmóniumról mindig a halottak jutnak az eszembe. Nem tudom, ha csak gramofont hallgattam volna, akkor is eszembe jut-e megkeresni a halottakat. Massi azt akarja, hogy a tánchoz vegyek magassarkú cipõt. Nem könnyû táncolni, ha az ember nincs hozzászokva. Ha tûsarkú van rajtam, mindig elvesztem az egyensúlyomat. Massinál a parketta jól be van kenve viasszal. Csúszik, ha az ember táncol rajta. Massi azt mondja, egy mulatóba viasszal kent parketta való. Az õ mulatója elsõ osztályú. Úgy látja, túl mereven táncolok. Pedig úgy csinálom, ahogy mutatja. Kicsit bevette a ruhám dekoltázsát, hogy ne ásítson. Most már jól mutatok benne. Meg akartam mutatni az atyának. Jól meglepõdött volna, lehet, hogy meg sem ismer. Massi nem akarta. Azt mondja, az atyát nem érdeklik a ruhák, nem tudná értékelni, ne zavarjam ilyen semmiségekkel. A ruha-ügyek Massira tartoznak, és nem az atyára. Nem akarok ellentmondani. Biztos igaza van. Mikor a mulatóból hazamegyek, az atyát egy dolog érdekli, mégpedig az, hogy Massi elégedett-e velem, képesnek tart-e, hogy szombat esténként a mulatóban dolgozzam. Az atya másra nem kíváncsi. Soha nem is volt kíváncsi. Ki sem teszi a lábát a plébániáról. Massi azt mondja, még egy kis idõ, s már nem leszek ennyire merev. Megkérdeztem, eszébe jutott-e már a férje életében is, hogy mulatót nyisson. Azt mondta nem, mint Forever Valley polgármesterének és tanítójának felesége, nem nyithatott volna mulatót. Most mondhatni kettõs életet él. Mikor megérkezem, mindig éppen varr vagy a mulató parkettjét fényezi. Sose hittem volna, hogy a parkettet ennyit kell dörzsölni, hogy ilyen szép legyen. Hihetetlenül fényes. Az embernek szinte kedve támad, hogy megnézze benne magát. Massi mindannyiszor elismétli, mennyire örül, hogy már betöltöttem a tizenhatot, mert szüksége van rám, kell valaki, aki besegít a mulatóban. Az atya mintha csak azért nevelt volna fel, mert tudta, hogy a mulatóban kell majd dolgoznom. És táncolnom, amit most mindennap csinálok, edzek szombat estére, már fáj a lábam tõle. Massi azt mondja, ez hozzátartozik a fejlõdéshez. Többféle lemezt is feltesz. Többféle táncra is megtanít. A gramofon sokkal változatosabb, mint a harmónium. Hiába választunk másik dalt, a harmóniumon mindig ugyanaz lesz belõle.

 Massi azt is elmagyarázta, hogy mit kell tennem, ha egy vámossal felmegyek a szobámba. Ezért van itt saját szobám. Massi azt mondta, nekem csak hagyni kell, a vámosok tudják, mit kell csinálni. Megnézett, hogy lássa, jó felépítésû vagyok-e. Úgy találta, normális a felépítésem, csak még nem vagyok eléggé fejlett. Az atya sosem beszélt a fejlettségemrõl, sem a felépítésemrõl. Massi azt mondta, ez nem is az õ dolga. Massi szerint végülis amúgy sem baj, ha még nem vagyok fejlett. A vámosok sem kifogásolják majd, mert így nem kell védekezniük. Massi mindent elmagyaráz, a felépítésemet, a fejlettségemet is. Elmagyarázta, hogy jó, ha a vámosoknak nem kell védekezni, mert akkor többet fizetnek, és én is több pénzt keresek. Megmutatta a kasszafiókjában õrzött összes jegyet. Van ott mindenféle színû, van külön pásztoroknak és külön vámosoknak való. Rózsaszín jegyet azok a pásztorok kapnak, akik csak táncolnak a tejgazdaságból jött lányokkal. Kék jegyet azok, akik csak a szobába mennek fel. Zöld jegyet azok, akik elõször táncolni akarnak, aztán fölmennek a szobába valamelyik tejeslánnyal. A sárga jegyek és a fehér jegyek a legdrágábbak, ezek a vámosoknak vannak fenntartva. Mindkettõ a táncparkettre és a szobára is szól. A sárga jeggyel a vámosoknak védekezniük kell. A fehér jegy a legdrágább, azzal sosem kell védekezni, a vámosoknak ez a legjobb. Massi elõször azt hitte, hozzám sárga jegy kell majd. Nagyon örül, hogy mégis fehér. A vámosok hozzá is fehér jeggyel jönnek, mert õ már túl van azon a koron, amikor még védekezni kell. Nekem így magyarázta. Végülis örül, hogy nem vagyok fejlett. Nála mindennek megvan a helye. Az összes jegyet szépen elrendezte a fiókban, egyik oldalt vannak a pásztoroknak, másikon a vámosoknak valók. Így össze sem keverheti. Szeret mulatni, de az üzletet is szereti. Azt mondta, a vámosok mindig táncolni akarnak, mielõtt felmennének. Ezért kell megtanulnom táncolni. A szoba pedig mindig akkor következik, amikor már táncoltam a vámosokkal. Minden, amit Massi mondott, össze-vissza kavarog a fejemben. Teljesen új az egész, a mulató, a fejlettségem, meg amit a vámosokkal kell csinálnom a szobámban. Mostanáig nem is tudtam, hogy nem vagyok elég fejlett. Az atya sosem mutatta, hogy nem tart normálisnak, kivéve azt az egyet, hogy nem tudok olvasni. Massinak biztos éppolyan fontos, hogy valaki fejlett legyen, mint hogy tudjon olvasni. Massi nem akarja, hogy errõl beszéljek az atyának. Félve várom a szombat estét. Massival minden megy egyszerûen, de a vámosokat még nem ismerem. Massi azt akarta, hogy nézzem meg a szobámban lévõ nagy tükörben, milyen a felépítésem, mert csak úgy érthetem meg, amit magyaráz. Sosem néztem még meg magamat. A plébánián csak egy apró tükör volt, szemmagasságban. A mulatóbeli szobámban van egy összkomfortos mosdókabin is. Massi azt mondta, fontos, hogy használni tudjam a mosdókabint. Megmutatta, hogyan csináljam. Azt mondta, amint végeztem egy vámossal, rögtön meg kell mosdanom. Sosem mosakodtam ilyen gondosan. Massi azt mondta, az én koromban már gondosan kell mosdani. Õ mindig gondosan ügyelt magára, azért néz ki kevesebbnek, mint amennyi. Azt mondja, a tejeslányok nem elég gondosak, a vámosok ezért nem akarnak soha felmenni velük a szobába. Zúg a fejem, ha csak rágondolok, mi mindent mondott Massi. Az atya teljes tudatlanságban nevelt engem.

 Massi minden nap rövid látogatást tesz az atyánál. Most elõször szabad jelen lennem, amikor itt van. Mindeddig az atya azt mondta, maradjak a szobámban. Ez most annak a jele, hogy már nagy vagyok. Massi süteményt hozott az atyának. Õ maga csinálta, tudja, mennyire szereti az atya a nyalánkságokat. Az rögtön meg is ette az egészet. Most már értem, miért nem eszik soha desszertet ebéd után. Kivárja vele Massi látogatását. Tudja, hogy az asszony sose feledkezik meg errõl. Ezért van hát, hogy az atya esténként felébreszt, csináljak neki gyógyteát, mert háborog a gyomra. Mióta a lába megbénult, az egész szervezete gyengül. Túl nagy erõfeszítést kíván, ha járni akar, márpedig a plébánia épületén belül mindig megpróbálja. S ez bizony rámegy a gyomrára. Nem szabadna többé járnia. És nem szabadna többé megennie a Massi-féle nyalánkságokat, azok is csak ártanak neki. Massi túlságosan elkényeztette az atyát. Rossz szokásokra kapatja rá. Most aztán már hiányozna neki, ha Massi nem hozná a süteményét. Massi és az atya megtárgyalták a mulató legutóbbi bevételét. Ez meglepett. Az atya azt mondta Massinak, hogy a pénze fialni fog nála, és hogy a legfontosabb a jó befektetés. Massi most, hogy már feldíszítette és bebútorozta a mulatót, odaadja a pénzét, hogy az atya befektesse. Massi nem ért a befektetéshez, így hát rábízza magát az atyára. Az atya azt mondja Massinak, hogy õ ért hozzá. Sose gondoltam volna, hogy ért a pénzbefektetéshez. Lehet, hogy jobb lesz, ha majd én is rábízom a pénzt, amit a mulatóban keresek, s õ majd azt is megfialtatja. Nem tudom, Massi miért töri magát a varrással egész héten. Megélhetne a mulatóból is. Massi és az atya csak a befektetésrõl tárgyaltak. Nem sokat értettem belõle. Azelõtt még azt se tudtam, hogy lehetséges fialtatni a pénzt.

 Az én személyes tervem nem a pénzzel kapcsolatos. Szerencsém van, hogy az atya cseppet sem ellenzi. A tervem nélkül élni se tudnék. Ezen a héten még csak idõm se volt, hogy a halottakra gondoljak. Túlságosan leköt a készülés szombatra. Meg kell tanulnom mindent, amit Massi tanít. Bízik bennem, és számít rám. Az atya kihasználja a helyzetet, és helyettem is gondol a halottakra. Látszik a tekintetén, egyáltalán nem olyan, mint máskor. Még mondta is, hogy majd irányít, hol keressem a halottakat. Nem szeretném, ha irányítana. Ez az én tervem, nem az övé. Még egy gonosz gondolat is megfordult a fejemben. Majdnem arra gondoltam, hogy jobb is, ha az atya lába megbénul. Így legalább nyugodt lehetek, mert biztosan nem tud velem együtt kutatni. Ha az ember halottak után akar kutatni, jól kell állnia a lábán. Õ pedig alig tesz három lépést, máris le kell ülnie a székbe. Massinak nem szabadna akkora darab nyalánkságot hoznia. Sietteti a bénulást. Az atyának sokkal jobb, ha a halottakra gondol és nem Massi pénzére. Nekem mindenekelõtt az számít, hogy megkeressem a halottakat.
 
 Esténként, ha Massitól hazajöttem, kimegyek az atyával sétálni a kertbe. A kert már nem olyan rendezett, mint régen. Az ott növekvõ növények meg az esti harmat miatt erõs szagok terjengenek. Forever Valley-ban egyedül a plébániakertben van esti harmat. Mindenhol máshol túl száraz a föld. Az atya azt mondja, hogy a búvópatak eltûnik a mélyben, ahelyett, hogy szépen beletorkollna a vízmosásba. Nyáron a vízmosás medrében sosincs víz. Megpróbáltam megszerelni a tolószék kerekét. Massi rossz tolószéket vett. A templomot senki sem tartja karban, mióta beomlott a teteje. Kövek potyognak a falakról. A templom nemsokára olyan lesz, mint a csûrök. A falak már alig tartanak. Massi igazán adakozhatna a templom javára ahelyett, hogy befekteti a pénzét. A templom is hozzátartozik a tanyasághoz. Az atya sem túl jó tanácsadó. Ahelyett, hogy adományt kérne Massitól a templom javára, befektetésekrõl tárgyal vele. A romos templom nagyon rosszul fest, elcsúfítja a kert összképét. Az atya ezt észre se veszi. A templom, a plébánia, a kert együtt egy egész. Nem értem, az atyát miért hagyja hidegen, hogy omlik a templom. Forever Valley-ban csak a mulatót tartják karban rendszeresen. Lenn, a völgyben a templom mindig felújítás alatt áll, nem úgy, mint az itteni. Pont az út mentén van, szemben a tejgazdasággal. Egyszer bementem. A nagy forgalom miatt zajos, és tejgazdaság-szaga van. Nem szeretem ezt a szagot. Megértem az atyát, amiért jobban szeret a kertjében, mint lenn a völgyben. Én is jobban szeretem a plébániakertet. A halottak lekötik az atya gondolatait, így legalább elfelejti, hogy a lába fokozatosan megbénul. Se Massiról, se a mulatóról nem beszélget már velem. Reméli, hogy megtaláljuk a halottakat, s ez a remény talán a bénulást is lassítja egy kicsit.

LACKFI JÁNOS FORDÍTÁSA

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

C3 Alapítványc3.hu/scripta/