A legjobb publikum

Mint téli állatok pofája elõtt a gõz, áll. Vagy:
Évek kezdetén növények csúcsaiba eljut:
Végigjárandó mérték-túl. Beszélünk róla.
Példás napokon leíró szavakkal élünk:
Esõszitálás, köhögõgörcs, levéltetû. Hol vagyunk? Ki-ki
tetûköhögések hallgatója? Igen. Nap
mint nap révünkön a legjobb publikum.

Léptek, kimenés sikerül nekünk ingázó lábon. De hova?
Jók vagyunk anarchikus esõ-nyelveknek? Jó nyal-
nyelvek vagyunk mi, igen. A második évezredben az európai
nyalnyelv köztudottan inges-gatyás. Ó, mi ismert
öltözetünk! Ha sokan hordanak felsõ inget s
alsógatyát: a nadrágbensõk - az
publikum? Igen. Napra
nap, mi a legjobb publikumot adjuk.

Amikor a nyelvek mérték-túl köz-szájban lafatyolnak vagy
rázkódnak: mi beszélünk. Példás napokon szavaink sikerülnek, íme:
Esõszitálás, köhögõgörcs, levéltetû. Szeretünk társalgást és
választ. Szó szerint mi is a válasz?
Mértéke-túl s anarchikus esõ. A téma gyakran hangzik
így: Mi ez, ahol vagyunk? Ki hall minket?
Hall minket a levéltetû, az esõ? Nem.
Ha a nadrágbensõ
a legjobb publikumban bévül áll, mondhatjuk:
Kívül rekedtünk? Igen, szeretjük az ellentét körbe-
körbe szökkengetõ alakját. Sikerül a lassú
bevonulás a külsõ épületébe. Ki állt ott?
A legjobb anarchista publikum.

A dolgok válasza

Mondja a kalap: kalap? Nem, nem, ily alak
mondása nincs. Szabad (ha bennünk egy Konrad, egy Florian névrõl
névre) a magunk részérõl s adott esetben szólni: Én
egy nagy semmit hordok a fejemen? Igen, mert
szívesen fontoljuk a dolgok válaszát. Kérem,
képzeljen szekrényként egy életet. Megváltás
lenne annak a szó, hogy: szekrény. Miért? Jobb nevén õ:
krakk, reccs. Ilyesmit mond õ, ha kinti
nagy esõkre nagy hõség jön. Az esõ különben
visszafogott. Érinti a világot, de ami elázott,
nem sokat hall. Tehát kérik az elázottak: Kérünk
tiszta beszédet vagy választ. Eleget mondtuk: Én. Ti
cseppek egy cseppet csak hasonlíthattok hozzánk. Ellen-
érv (nem bármi mérv ellenérve): Napfényben a cseppek
feltámadást ünnepelhetnek. Akkor keresztényien az égbe szállnak. Mi
(nevek mellõzését kérjük) alant maradunk. Például
a méhek válasza így szól: Én nem
vagyok méh. Tévrepülés után a dolgok a földre kényszerülnek. Ott járnak-kelnek, emberekként. Van
még kérdés a méhekhez? Vagy kérdés a körtékhez? Vigyázat
õsszel: Akkor õk lehullnak az égbõl
a mi semminkben. Vagy kalap köszönvést emelõdik. Ez esetben
a pokolbamenetel üti koponyánkat. Ó, ti -
dolgok! Ha szól a világ: Világos vagyok (nappal)
és nyílt, de mi mik vagyunk? A világ nem
mond semmit. Lásd kalap. Fejünkön hordjuk a világot?
Nem, semmit. Ezzel megfontolandó:
kalap, méh, körte, ezek gyakori útja az ember
közelén (nekünk, például: Most kérjük a neveket: Magdaléna
mint név - kalapos, Konrad mint név - körtézik, Florian
mint név - méhet ver agyon). A nevek hangzásával
a dolgokkal szemközt: Így éltünk szívesen s kelletlen. Kint?
Nem. Hol? Florianban, Konradban, Magdalenában. Is. Most
azt gondoljuk: Nem vontuk ki magunkat. Nem vagyunk válasz (csak egy kalap,
csaknem egy szekrény vagyunk, csaknem a földön egy körte)
- mely kérdésre?

TANDORI DEZSÕ FORDÍTÁSAI

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu