Oszama bin Laden építész, régi építész családból származik. Az apja építette újjá a mecseteket Mekkában és Medinában. Õ építette a legnagyobb felhõkarcolót a Közel-Keleten. Oszama maga építette ki a csapásokat és alagutakat, amelyek lehetõvé tették a mudzsahedek számára, hogy kiszorítsák a szovjeteket Afganisztánból 1979-es inváziójuk után. Ez a mérnök már megint építkezik.
Minoru Yamasaki, a World Trade Center fõépítésze kijelentette: „Én úgy érzem, hogy a világkereskedelem világbékét jelent, következésképpen a New York-i World Trade Center nem csak arra szolgált, hogy helyet adjon a bérlõknek... A World Trade Center a világbéke iránti elkötelezettség élõ szimbóluma.”
A New York-i kettõs torony saját közlekedési technológiánk felhasználásával végbevitt kasztrálásával, az amerikai hatalom washingtoni pentagonjába való behatolással Oszama Bin Laden egy új teret próbál kialakítani, egy olyasfajta csatamezõt, amilyet nem láthattunk, mióta a vallásháborúk szaggatták szét Európát, Mohamed hódító seregeinek dzsihádja látványosan kiterjesztette az  ummát, és a keresztesek megindultak Palesztina felé.
 Ennek a két létesítménynek a lerombolása egy átpolitizált szent iszlám közösség rekonstruálására és kiterjesztésére tett kísérlet. Ezek a harcosok erõszakos áldozatokkal mutatják meg, mit értenek õk az iszlám és a nyugati kapitalista kultúra összeegyeztethetetlenségén. Az utóbbi legszentebb helyeinek megszentségtelenítésével háborút remélnek kirobbanthatni, és ezzel áthághatatlan határt vonni az iszlám szent tér és a többi közé. Fontos emlékeztetni arra, hogy Bin Laden az Egyesült Államokkal szemben erõszakkampányát azután indította, hogy az amerikai csapatoknak, hitetlen katonáknak engedte meg egykori hazája, Szaúd-Arábia, hogy az irakiak ellen harcoljanak arról a földrõl, ahol egykor a Próféta élt, kinyilatkoztatta a nagy könyvet, és harcolt a befolyása alatt álló területek kiterjesztéséért. Bin Laden bombatámadására a kenyai és a tanzániai amerikai követség ellen 1998 augusztus hetedikén került sor, annak a napnak a nyolcadik évfordulóján, amikor az amerikai csapatok betették a lábukat Szaúd-Arábiába.
Az õ nézõpontjából az amerikai túlsúlyú globális tõke és katonai erõ megszentségtelenítette és továbbra is megszentségteleníti az õ szent földjét; most õ szentségtelenítette meg a miénket. „Az Arab-félszigetet - mióta Isten ilyen lapossá tette, megteremtette a sivatagát, és tengerekkel vette körül - még soha nem ostromolták akkora hadak, mint a keresztes seregek, amelyek úgy lepték el, mint a sáskák, felfalva minden gazdagságát, elpusztítva ültetvényeit.” Így szól a fatwa, amelyet 1998 februárjában adott ki Bin Laden a Világ Iszlám Frontjának más, Egyiptomból, Pakisztánból és Bangladesbõl való iszlám harcosaival együtt. „A keresztes-cionista szövetség az iraki népnek okozott nagy pusztítás ellenére, és a meggyilkoltak nagy száma ellenére, ami az egymilliót is meghaladja... mindezek ellenére az amerikaiak újra megpróbálják megismételni a szörnyû mészárlást, mert nincsenek megelégedve az elhúzódó blokáddal, amelyet bevezettek a véres háború és rombolás után. Úgyhogy jönnek, hogy elpusztítsák, ami megmaradt ebbõl a népbõl, és hogy megalázzák muzulmán szomszédait.” Bin Laden úgy értelmezi az Irak elleni amerikai támadást, mint amit az amerikai tõke érdekei irányítanak egyfelõl és Amerika Izraellel kötött stratégiai szövetsége másfelõl. Irak gyengítésével, az arab világnak „papír-államocskákká” forgácsolásával az Egyesült Államok megengedi Izraelnek, hogy továbbra is elfoglalva tartsa Jeruzsálemet, al-Quds-t, a Szentélyt (a Sziklamecsetet), ahonnan a Próféta végrehajtotta éjszakai mennybemenetelét.
„Az amerikaiak és szövetségeseik - civilek és fegyveresek - megölésének parancsa minden egyes muzulmán személyes kötelessége, bárhol, ahol megteheti, hogy felszabadítsa az al-Aqsa mecsetet  és a mekkai Szent Mecsetet a megszállás alól, és hogy azok seregei kivonuljanak az iszlám minden országából, vereséget szenvedve, hogy ne jelentsenek többé fenyegetést egy muzulmánra nézve sem. Ez egybecseng a Mindenható Isten szavaival, „harcoljatok minden pogányok ellen, ahogy õk is harcolnak mindannyiotok ellen”, és „harcoljatok ellenük mindaddig, amíg nem lesz többé zûrzavar vagy elnyomás, és az igazság és az istenhit uralkodik”.
Oszama Bin Laden katonákat pénzelt, szervezett és vetett be számos iszlám országból, erõsen támaszkodik különbözõ nemzetiségû iszlám üzletemberek privát adományaira. New Yorkban  és  Washingtonban egyik transznacionalizmus erõit vetette be a másikkal szemben, Allah erejét az amerikai pénzzel és katonai erõvel szemben. A  World Trade tornyok, amelyek biztonságiaknak adtak helyet és állami kötvények forgalmazóinak, egyszerre székhelyei és szimbólumai az amerikai pénz globális hatalmának. „Mi - Isten segítségével - felhívunk minden muzulmánt, aki hisz Istenben, és azt szeretné, ha jutalmat nyerne”, mondja a fatwa, „hogy teljesítse Isten parancsát, ölje meg az amerikaiakat és vegye el a pénzüket, ahol és amikor tudja.”
Bin Laden harcosai nem úgy rabolták el az amerikai pénzt, mint a kalózok, megpróbálták élettelenné tenni, megállítani a körforgását, szétporlasztani. A pénz  értékmérõ képessége annak a nemzetállamnak a tekintélyétõl függ, amelyik kibocsátja. Ez a viszony integráns, nem esetleges, a pénz és  államhatalom közötti kapcsolatot fémjelezték az öngyilkos repülõgépek is a múlt héten New Yorkban és Washingtonban. Istent kezdik egyre jobban belevonni a territoriális állam ügyeibe, bevetni az amerikai pénz kulturális és materiális erõi ellen.
Nem árt arra emlékeztetni, hogy Oszama Bin Laden amerikai támogatással mozgósított harcosokat mindenhonnan az egész iszlám világból, és ezzel segített felállítani az iszlamista nacionalista rezsimet Afganisztánban. Ezek közül a harcosok közül sokan átmentek Szudánba, ahol ugyanezt próbálták elérni. Ahogy egykor az Egyesült Államok támogatott militáns iszlámista szervezeteket Afganisztánban és Egyiptomban a Szovjetunió támogatását élvezõ szocialista rendszerek elleni fellépésben. Izrael is hasonlóan járt el Arafat palesztin nacionalizmusa ellenében. A radikális iszlám nemcsak nacionalista mozgalmakban mûködik, a nemzetállamot isteni gépezetté alakította át. A dolog iróniája az, hogy Bin Laden ellenében olyan vallásos nacionalista államokra kell majd támaszkodnunk, mint Pakisztán, Irán és India. Valójában Bush elnök megválasztása szintén a keresztény jobboldal szavazóinak támogatásán múlt. Két nappal a „bombázások” után Rey Jerry Falwell azt állította, hogy azok a szekularisták, akik kiszorították Istent a közéletbõl, és akik legalizálták az abortuszt ebben az országban, azok tehetnek arról, hogy Isten elvonta Amerika fölül mennyei „védõfüggönyét”, ez engedte meg, hogy bekövetkezzék a terror. A keresztény fundamentalisták az Egyesült Államokban hasonlóképpen a kontrollálatlan globális pénzt jelölik meg a morális rossz forrásának, amit meg kell fékezni és ellenõrzés alá kell helyezni.

Ahol a pénz nem isten
A pénz olyan globális médiummá vált és minden társadalmi értékelés hordozójává, ami fölött a nemzetállam mindinkább elveszíti a kontrollt a pénzügyek multinacionálissá válásának és a pénzpiacok szabályozhatatlanná válásának, deregulációjának következtében. Miközben a kereskedelem, a közvetlen befektetés és a kiegyensúlyozott piacok nagymértékben regionálisak maradnak, a valuták és államkötvények globális piaca határozottan megnõtt. Egy olyan pillanatban, amikor a domináns kollektív reprezentációt nem fékezhetik meg és nem is tarthatják ellenõrzésük alatt a nemzetállam területi hatalmai, meglepõ, hogy a másik totemisztikus princípium, isten, ilyen hatalmas tömegvonzerõvel bír. A proletariátus mint kollektív szubjektum nyilvánvaló összeomlásával és a démosz még mindig tétova járása mellett mi más vehetné fel a versenyt a pénz erejével, tér- és idõbeli kiterjedésével? Mint reprezentatív pénz, szemben az áruformájával, és ezzel függetlenül minden „dolog”-tól, a pénz értéke nyíltan a hiten alapul, a hitben való hiten.
A pénz, mint egy transzcendens isten, ígéretek láthatatlan numerikus hálójává vált, merõ absztrakcióvá. A pénz társadalmi természetû erõvé vált, amelynek hatalmával nem lehet bírni, amelynek identitása nem nemzeti. A vallásos nacionalisták kapitalizmus-bírálatukat a megszentségtelenítés diskurzusában fejtik ki. Isten és a pénz mint szimbolikus rend különbsége teszi ezt lehetõvé. Ha a tõke ideges és állhatatlan, egy bizonytalan vendég, Isten állandó, mindig elérhetõ, hozzáférhetõ. Ez a kassza sosem zár be, ez a valuta sosem értéktelenedik el. Isten gondoskodik arról a változatlanságról, amit a nemzetek a természetben kerestek, beleértve saját természetüket is mint a faj által meghatározott kollektivitást. Míg a pénz relativizál, Isten abszolutizál, alapot kínálva egy olyan szférának, amelyet nem érint a relatív érték. A vallásos nacionalisták hajlandósága a terrorra, ahogy ezt a múlt héten az amerikai globális tõke, és különösen annak biztonsága és kötvénykereskedõi fallikus helyszínei ellen tanúsították, ezt a felbecsülhetetlenséget, az érték abszolút voltát fejezi ki, jelöli tulajdonképpen. (Bin Laden bebizonyította a nyugati pénz tehetetlenségét azzal a ténnyel, hogy  5 milliárd dolláros jutalmat tûztek ki a nyomravezetõjének, ám amerikai kémelhárítás még mindig nem volt képes megvesztegetni hívõk ezreibõl álló hálózatát.)
Míg a pénz absztrakt érték, minden szubsztantív racionalitástól mentes közös mérce, Isten éppen a benne megjelenõ különlegesen szubsztantív értékekrõl ismerszik meg. Míg a pénz szükségképpen az egyedi individualitás közege, a hívõk körében Isten lehetõség szerint az egyenlõség és a szolidaritás közege, egységesítõ elképzelés. Míg a pénz olyan tárgy, amely uralkodni látszik az olyan szubjektumok fölött, akik olyan fáradhatatlanul hajszolják, Isten olyan szubjektum, aki szavatolja azoknak a szubjektivitását, akik alárendelik magukat neki.
Oszama bin Laden  azon van, hogy megmutassa nemcsak azt, hogy az iszlám világnak meg kell védenie magát a nyugati kapitalista kultúrától, hanem azt is, hogy Allah hatalmasabb, mint az amerikai pénz és fegyverek. Iszlám harcosok bizonyították ennek igazságát Iránban, Jemenben, Libanonban, Egyiptomban, Afganisztánban és Szudánban.
BinLadennek van egy harcosok és ügynökök ezreibõl álló hálózata az iszlám világ tucatnyi országában. Ha be tudja kapcsolni az amerikai hitetlenek erõit magába az ummába  egy erõszakos  betörésekbõl álló hosszú távú kampány során,  ezzel sikerülhet bebizonyítani, hogy a militáns iszlám képes bárhol kikezdeni az amerikai hatalmat.
Bin Laden részérõl ez egy arra szolgáló támadás volt, hogy háborúba vonjon minket a saját csataterén, voltaképpen hogy megkonstruálja ezt a csatateret. Vigyáznunk kell, hogy ne váljunk építõtársakká ebben az õ manicheus építészeti tervében, hogy ne építsük éppen azt, aminek a megépítését remélte ezzel a rombolással . Ahhoz, hogy gyõzni tudjon, az Egyesült Államoknak morális küzdelmet is kell vívnia. Ezt nem lehet megnyerni ügyes bombákkal és lehallgatásokkal. E terrorhálózat diffúz jellegébõl kiindulva az Egyesült Államok kormányának iszlamista államok tucatjainak támogatását kell megszereznie, vagy olyan államokét, amelyeknek jelentõs iszlamista lakossága van, amelyekben erõsek az  iszlamista politikai mozgalmak. Ezeknek az államoknak teljességgel együtt kell mûködniük, mivel ehhez hajszálpontos szárazföldi mûveletekre lesz szükség, belsõ emberek toborzására, a helyi titkosszolgálatok bevonására, arra, hogy barátok és szomszédok legyenek hajlandók felvilágosítással szolgálni.
Míg milliószámra vannak olyan muzulmánok, akiket elborzaszt, amit  Bin Laden harcosai mûveltek Manhattanben és  Washingtonban, sokan osztják a felfogását Amerika szerepérõl a világban. Tudják, hogy az Egyesült Államok volt az egyetlen, amelyik nem volt hajlandó a társadalmi igazságosság szempontjait érvényesíteni a Világkereskedelmi Szervezet tanácskozásain és határozataiban. Tudják, hogy a Bush-adminisztráció John Negropontét választotta ENSZ-nagykövetévé, aki annak idején Reagan elnök hondurasi nagykövete volt, egy olyan embert, aki - Amerikának a sandinisták megdöntésére irányuló nicaraguai erõfeszítései részeként - fedezte a hondurasi halálosztagokat, akik megkínozták és meggyilkolták politikai ellenfeleiket. Tudják, hogy az amerikai kormány szó nélkül hagyta, hogy Izrael radikálisan kiterjesztette a településeket a megszállt Nyugati Parton, miközben békemegállapodásról tárgyalt a palesztinokkal. Hosszú távon ennek a háborúnak a megnyeréséhez nem elég a fegyver és a pénz. Fontolóra kell vennünk, hogy mit jelent az, hogy mi vagyunk a jófiúk.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu