elõláb
Teslár Ákos  Élõláb címû regényének fõszövegét – bár nagy munka van benne, és nem is sikerült rosszul – a szerzõ szerénységbõl nem közli.

Fõláb

0  Elhatároztam, hogy írok egy olyan könyvet, amelyben egyetlen felesleges mondat sem lesz.
De már itt elrontottam.

1  Ezt a szöveget 2001. december 21-én kezdtem el írni, egy pénteki napon, délután, még Kelemen Orsó bulija elõtt, ahova este mentünk. Nem járunk ám olyan sûrûn buliba, az utóbbi években. Ritkán járunk. Szóval itt megint látszik, hogy a történészek számára késõbb forrásként szolgáló szövegek eredetileg nem a dolgok normális, megszokott menetét, hanem a különös eseteket akarták rögzíteni. E megszorítás híján késõbbi korok kutatói bizonyára azt vonnák le, hogy mi itt állandóan táncolgattunk, hogy puszta idõtöltésként egyfolytában egymásnál lógtunk, hangos zene közben a konyhában zokniztunk, ilyesmik. Persze ilyen emberek is voltunk, de nem konkrétan mi és nem az utóbbi években, drága történészeim. Persze büszkén berúgtunk ritkán, egzotikus helyeken, ha idõnk engedte, mennyire bebasztam, idesüssetek. Például amíg nem volt túl drága az a dzsessz-klub, addig, ott. De aztán már nem szerettük, mert másnap egész nap fájt a fejünk. Használhatatlanok voltunk. Persze néhányan mások közülünk szerettük. Néhányan keményen nyomtuk, néhányan rá is mentünk, de nem konkrétan mi, azt kell mondjam: hálistennek. És akkor most anyagokról nem is írok semmit, mintha nem is lennének. Én például ebben a konkrét esetben, Orsó bulija elõtt nagyon dühös voltam, hogy menni kell oda, pedig tudtam, hogy jó emberek lesznek, csak – ahogy említettem – éppen belefogtam ebbe, és nem akartam félbehagyni, szóval én például így voltam ezzel, meg adott esetben, egy jó film, az is, itthon a jó melegben, vicintben (ti. ágyon fekve). A pia hatása: hát a pia minket lelassított és kicsit elszomorított pluszban, másoknál persze másképp, de nálunk így, úgyhogy összességében mikor megjátszottuk a vidámat, lebuktunk a lassúság miatt, kapcsoltam, csak lassan, fél perc pityergés után már senki se hiszi el, hogy szarok rá, hogy vicces, hogy zsigerbõl jön. Te részegebb vagy, mint hiszed. Vagy te részegebb vagy, mint amilyen. Most megint furcsa, hogy ilyen sokat írok az alkohol hatásáról, mert hát egyáltalán nem játszik központi szerepet nálunk, csak ritkán, biztosan érzek valami kényszert, kényszert az érdekességre; azt hogy mi hogy van általában, azt általában és szinkronban mindenki tudja és – ráadásul – unja, azt nem írja le, aki szórakoztatni akar, ennyibõl hülyék a realisták. Az alkohol hatása ránk. Az alkohol barátnõnket kis mennyiségben kacérrá teszi és feltüzeli, szinte ránk veti magát az ágyunkon, mikor egyszer ott iszunk drága otthoni közös vacsorázás után, szinte letépi rólunk a gatyát. Az alkohol barátnõnkre nagy mennyiségben nincs hatással, mert annyit barátnõnk nem iszik, és ha igen, akkor okosabban teszünk és dobva lesz, lévén anyagilag és lelkileg terhes (ha mégis írok az anyagokról). Az alkohol minket megszégyenít, nem segít egy csöppet se, pedig nem utasítanánk vissza, ha elmúlt az elsõ lobogás már, és ott állunk lerángatott gatyával, semmi látnivaló, sõt, ha van a látnivalónak ellenkezõje, akkor az. Az alkohol minket lelassít, barátnõnk elkedvetlenül, rövid vigaszt nyújt, öltözik és megy, és még mindig nem jön össze egy pici merevedés se. De csak lassúak vagyunk, nem zombik, mire tehát barátnõnk hazafelé a buszon, nekünk megérkezik a merevedésünk, óránkra néz, késõre jár, bejelenti, hogy itt alszik, az alkohol minket megszégyenít, mosogatóba tesszük a borospoharakat, ez már így lesz mindig. Persze ez a kínlódás az ágyon csak kettesben játszik, ritkán, Kelemen Orsó buliján az alkohol ilyen hatásai nem kerülnek elõtérbe, barátnõnk és mi külön szobában, míg õ beszélget bent, mi kint jobbnak látjuk, ahol mind a cigizés, mind az ivás könnyebb, jobb illetve lehetséges. Tizenegyharminckor a buli be-, mi elindulunk, hogy elérjük az utolsó buszt. Egyeseinknek sikerül, másainknak nem, elszámolták magunkat, mi a szerencsések között vagyunk, robog velünk a busz, hálistennek. Kelemen Orsónkat az alkohol hatása sértõdötté teszi, ha kombinálódik azzal, hogy mi lelépünk, hazafelé vesszük az irányt, nem nevet, ha mondom, hogy lövik a pizsit, nyugtatom, vannak vagy harmincan a nagyszobában, érje be velük, bárcsak kedvesen éreztetné, hogy fájlalja majd a hiányunkat, de nem kedves: sértõdött. Igaza van, nem szép tõlem, hogy csak enni mentem, boldog szülinapot azért, a fejezetet sem tudom folytatni könnyen itthon, aludni kell rá, nem is egyszer. Barátnõnk idecsörög, épségben hazaért. Fasza. Ritkán járunk el. Azok közülünk, akik sûrûn járunk el, mert szeretjük, azok éjszakai járattal kényszerülünk visszatérni a fõhadiszállásra. Lányi Idill is ilyen vagyunk, katonás húzással megoldja a problémát, amely abból fakad, hogy az éjszakai busz másfelé jár, mint a nappali: vesz egy lakást az éjszakai busz vonala mentén, de tényleg, kézenfekvõ, nekem is eszembe juthatott volna. Lányi Idill és mi a nappali busz vonala mentén rendezõdtünk el régebben, ez felbomlóban van. Nekem is eszembe juthatott volna. Hiába, lassulok. Különben is, én az a hülye maradós voltam mindig, és maradtam is, pedig költözni és bomlasztani könnyebb és jobb illetve lehetséges. Kedves történészek kapizsgálják, hogy tehát ha Lányi Idill könyvet ír, az nem a bulizásról szól, hanem az (otthon)maradásról, hacsak nem realista, de reménykedjünk, hogy nem, s szórakozzunk. Kedves történészek! Ritkán járunk el. Ritkán szeretünk, ritkán halunk meg, konkrétan mi, ritkán vannak merevedési zavaraink. Ritkán keressük az igazságot, ritkán van a zsebünkben is csak szándék. Ilyenkor érdemes minket megnézni. Az alkohol nem játszik központi szerepet a mi életünkben. Hogy hétköznap mit csinálunk, nem mondom meg.
Így történik ez, bizony, ezen a kurva földön.

2  Csuromvizesen ugrottál ki a kádból, mikor hívtalak. Azt hiszem, találóan jellemezni lehetne téged ezzel az egyetlen, véletlenül kiragadott helyzettel: titkolózva mondtad, hogy mindjárt visszahívsz. Habár mindketten tudjuk, hogy a telefon jelenlegi állapotában nem közvetít képeket, hogy tehát ilyenkor csak hangunk van a másik számára, többi részünk elvész a közegben, lenyirbálja a drót, nyilvánvalóbban mint a hanghullámok fejét és lábaszárát, fizikatanárok a megmondhatói, hogy milyen frekvenciákról van szó, túl magasakról és alacsonyakról vegyest, szóval annak ellenére, hogy a telefon ennyit tud, megbízható forrásból tudjuk, még kulcslyukat se enged a másik testi valójára, te mégis szégyelltél pucéran társalogni velem, pucéran, hangsúlyozom, ahogy a jóisten megteremtett. Letettél, szárazra törülted magad, melegítõbe bújtál, szépen szalonképesen elhelyezkedtél, és csak ezután láttál neki, hogy visszahívj. Elképzelni is buja: semmiségekrõl csevegünk, baráti kapcsolatunk kis, gondosan mérlegelt cseréirõl, egy hosszabb monológom közben elkalandozó tekinteted letéved, és saját combjaid közét, párásan gyöngyözõ, lilásfehér bõrödet kell látnod, dideregve száradsz – míg én gyanútlanul mesélek. Bizonyára okosan tetted, hogy ezt a hirtelen támadt eshetõséget szigorúan és idejében kizártad. Persze abban is maradt még a fájdalomból, a felgyorsult szívverésbõl valami, ahogyan visszahíváskor, mindketten illõ öltözetben, elmesélted nekem, hogy az elõbb a kádból ugrasztottalak ki, azért nem akartál, te úgy mondod, nem tudtál beszélni. Kedves helyzeteim egyikét élem át ezáltal: régebbi perceim utólag telnek meg izgató, dühítõ értelemmel, és onnantól aztán megõrzik visszamenõlegességüket. Ilyen vagy és persze ilyenek vagyunk, külön-különünkrõl és együttesünkrõl már minden nyilvánvaló. Következetes vagy, mint az élettelen természet: taníthatnád saját fizikádat. Tartozom egy vallomással, de szerencsére ezt lespórolom, nem adom be társalgásunk közösébe. Különbözõek vagyunk, más-más lelki alkat, én képes vagyok akár lábkörömvágás közben, vagy takaró alatt egy szál gatyában is telefonálni.

3   A kiemelés tõlem ered.
(Utóbbi kiemelés is tõlem).
(Kiem. ismét tõlem). v. (Kiem. ismét tõlem)
Stb.

Hasonló helyzetben szabadon válogassunk a következõkbõl: a kiemelés az én leleményem; a kiemelés az én érdemem; a kiemelés az én munkám terméke; a kiemelés az én hatásköröm; kiemelés: sk.; ezt személyesen emeltem ki; a kiemelés fáradozásom gyümölcse; a kiemelés nekem köszönhetõ; a kiemelés általam van; a kiemelést én létesítettem, dacolva ezer veszéllyel; a kiemelés az én nevemhez fûzõdik; ura és parancsolója vagyok ennek a kiemelésnek; ha én nem volnék, nem volna ez a kiemelés sem; elég komoly ellenállást kellett legyûrnöm, hogy ez a kiemelés bekerüljön; siker koronázta azt a vállalkozásomat, hogy ezen a helyen kiemelést helyezzek el; helyes érzékkel kiemeltem ezt; jónak láttam ezt kiemelni; szorgalmaztam ezt a kiemelést; ez a kiemelés a pályám csúcsa; keresztülvittem ezt a kiemelést; a kiemelés megálmodója: én; eme fifikás kiemelést magam agyaltam ki; tapasztalt íróként tudom, hogy hova kell kiemelés, és hova nem, ide pedig nagyon kellett; kiemeltem ezt én, teljes joggal; ez a kiemelés az enyém, ahol én fekszem, ennek a kiemelésnek ott az ágya; ezzel a kiemeléssel nagyban hozzájárultam a dolgozat jobb megértéséhez én; e kiemelkedõ kiemelés tõlem van; a dõlt betûs szedést egy idézetben mi szakemberek kiemelésnek nevezzük, ebben a konkrét esetben én magam bátorkodtam mellette dönteni; ajándék, ingyen kiemelés tõlem; sokat töprengtem, mit emeljek ki, s végül emellett döntöttem; gondos mérlegelés után, becses tudományos szempontokat szem elõtt tartva kiemeltem ezt; kiemelés általam, csak a legnemesebb alapanyagokból; senki más nem volt hajlandó ezt kiemelni, ezért kénytelen voltam én elvégezni a piszkos munkát; aki azt hiszi, a kiemelés az idézett szerzõtõl van, bizony tévedésben van, a kiemelést utólag én csináltam; itt és a továbbiakban, most és mindörökké, egészségben és betegségben stb.

4 Ezt hallgassátok meg: egész életemben kis pöcsként viselkedtem.
Mást se csináltam, egyfolytában.
Az elõzõ és a következõ szövegek a tanúim és a bizonyítékaim rá. Már egy ideje tudom, hogy régebben mindig kis pöcsként viselkedtem, de ez sajnos nem mentett fel az alól, hogy a továbbiakban is folyton ordas hibákat kövessek el, számtalan bakot lõjek, kínos helyzetekbe hozzam magamat, beszélgetõ- és alvótársaimat, röviden: kis pöcsként viselkedjek. Úgy tûnik, a probléma puszta felismerése nem oldotta meg magát a problémát.
Általános iskolában óra után gyakran mentem a tanári asztalhoz, hogy kérdéseket vessek fel, vagy egyszerûen csak elcsevegjek a tanárral. Borsódzik a hátam, ha rágondolok. Szegény tanároknak semmire sem volt kevésbé szükségük, mint egy oktondi hájpacnira, hogy az elrabolja a drága szünetüket!
Beszédet mondtam az érettségi banketten, finom humorral, pedig senki sem erõszakoskodott. Magamtól csináltam, jószántamból. Poharat vettem a kezembe, kocogtattam erõsen, senkit nem különösebben zavart, sokukkal évek óta nem beszéltem. Pár mondatot mondtam, illúziótlanul, követhetõ iróniával. Társaim arcán értetlenség: ki ez és mit akar, mikor hozzák a vacsorát? Bár ne álltam volna fel! Bár hagytam volna mást felállni helyettem, s nézhettem volna rá értetlenül: ki ez és mit akar… Ha még egyszer születnék, nem mondanék beszédet. Vagy legalább bemutatkoznék az elején. Persze mások is mondtak beszédet, de nekik valahogy jól állt. Ez is baj: folyton azt hiszem, hogy nekem is jól áll, ami másoknak jól áll.
Az erotikus helyzet valamilyen téves értelmezésének köszönhetõen sajnos kamaszkoromban nem egyszer elõfordult, hogy a hozzám ellátogató kislányokkal teljesen felöltözve fetrengtem az ágyon órákig, csókolózva. Mondanom sem kell: ahelyett, hogy nekivetkõztünk volna, és szerelmeskedtünk volna. Hát igen, értelmezési nehézségeim voltak. Olyan kifinomult és perverz voltam, hogy az gáz. Olyan is elõfordult, igaz csak egyszer, hogy a vázolt erotikus, ruhabemutató torna közben egy jó barátom ült és zenét hallgatott harmadikként ott, a szobámban. Még jó, hogy zavarban volt a kislány. Még jó, hogy krákogott a barátom. Nem mertem teljesen levetkõzni, mert egy ideje szégyelltem a testem. Aztán késõbb, mikor ez elmúlt, részt vettem egy meztelen Duna-átúszó-versenyen, pedig akkor már megint kövérebb voltam, mint középiskolában (akkor egész tûrhetõen néztem ki, mert naponta csak egyszer ettem), aztán úgy elkenõdtem az utolsó helyezéstõl, hogy pucéran szálltam fel a hévre. Szó szerint: kis pöcs!
Mindig túl sokat dumálok. Sokszor érzem úgy, hogy ha csak a jobbik felét mondanám el annak, amit gondolok, sokkal okosabbnak tûnnék: aki pedig okosnak tud tûnni, szerintem már elég okos. Tudom én, hogy mit akarnak hallani az emberek, de mindig úgy képzelem, hogy ráadásként mellé tudom tenni, amit én akarok mondani, még ha az ellentétes is azzal, amit a kedvükért mondok. Kis pöcs!
Aztán elkövetem az elsõ generációs értelmiségi összes jellegzetes hibáját, különös tekintettel azokra, amelyeket abbéli igyekezetemben követek el, hogy más jellegzetes hibákat nehogy elkövessek. Gyanakvó vagyok és sértõdékeny. Szerintem minden vélemény merõ személyeskedés, és szerintem igazam van. És túl sokat dumálok.
Egy idõben buddhista voltam, meg minden: dalokat írtam a lélekvándorlásról. Ki a franc az a Buddha? – nem tudtam és nem is érdekelt, csak tetszett a lélekvándorlás. Ráadásul terjesztettem magamról, hogy nagy király vagyok a buddhizmusban, tessék kérdezni. Egy szépmellû kislány az osztályból néha odajött beszélgetni a lélekvándorlásról. Keményen lealáztam, pedig nem tudom, igaza volt-e. Amikor valamit nem hitt el nekem, egyszerûen letorkoltam, mondván: én eléggé benne vagyok a témában, utánaolvastam, meg minden. Utánaolvastam! Füzetek, amiket adományokért cserébe adnak az aluljáróban. Nagy filoszi teljesítmény.
Félek is emlékezni, mert elég nagy esély van rá, hogy kínosan érezzem magam attól, ami eszembe jut. Most is, az érettségi emlegetésérõl eszembe jutott még egy: pezsgõzni mentünk sokan egy kocsmába, vittem az akkori csajomat, koccintgattunk, éjfél után nekiálltam a nyelvét szopogatni, cserébe õ az enyémet. Nem lehetett valami szép látvány. Nem csoda, hogy a barátaim krákogtak. Visszaemlékezve: az én barátaim folyton krákogtak. Vennem kellett volna a jelzéseiket. A pezsgõzés vége felé némi noszogatás után a csaj bugyijába is megpróbáltam benyúlni. Csak megpróbáltam, nem sikerült, ültünk, összeszorított ujjakkal felülrõl benyúltam a szoknya, a harisnya és a bugyi alá, de a harisnya olyan szûk volt, hogy leszorította a kezem, és nem jutottam messzire. Az erõs, drótkefére emlékeztetõ szõrszálacskák kunkorodására emlékszem, aztán arra, hogy egy perc múlva kihúztam csõdöt mondott kezem, és alibibõl a pohár után nyúltam vele. Kézfejemen a harisnya gumijának múlékony lenyomata. Sohasem jutottam beljebb. Mennyire szerelmes voltam.
Sorolhatnám, de ennyi privát részlet talán elég egy könyvbe. Még csak annyit: megfigyelték, hogy milyen árnyaltan fogalmazok: kis pöcsként viselkedni… Mintha aki folyton kis pöcsként viselkedik, nem volna maga a szóban forgó kis pöcs. Mintha leglényegem zord külsõ körülmények összejátszása folytán sosem mutatkozhatna meg. Pedig dehogyis van errõl szó.

*8 Jó nap ez a mai a szögelésre! – lehetett volna Bartáék jelmondata

9 Bizonyos értelemben minden emelet: zsákutca.
Ha nem számítjuk – és hát ne ! – az ablakokat.

11 Az õ elvesztése volt talán a legfájdalmasabb. Lehunyta a szemét egy percre, majd a cipõje orrát nézte meredten, csak hogy ne kelljen. Belsõ késztetéseivel szemben bizonyult mindig a legvédtelenebbnek. Aztán erõtlenül hagyta magát árral szemben csorogni felfelé. Mert mi történhet. Legfeljebb a forrásba fúl, s nem a torkolatba. Kifordított pulóver a világ, valaki hanyagul vetette le. Bizony elõfordul, hogy a jutalom, nos, semmi különös, egyáltalán nem tud vonzani, de a büntetés gyönyörû, nem lehet ellenállni neki.

12 Tisztelt szerkesztõ úr! Megszívlelve intelmét, hogy mûveim általában túl hosszúak, sokhelyütt húzásra szorulnak, újra ön elé tárom a 11. lábjegyzetet, ezúttal költségtakarékos, helyspóroló formában, így sok más értékes gondolatnak csinálva készítve helyet öröklétre pályázó mûvemben:
Lehunyta egy percre, majd a cipõje nézte, kelljen. Belsõ szemben bizonyult mindig legvédtelenebbnek. Aztán erõtlenül hagyta magát árral szemben. nem a torkolatba. pulóver a világ, valaki. Bizony a jutalom semmi különös, de a büntetés ellenállni neki.
Elképzelhetõnek tartom továbbá a következõ megoldást is:
Lehunyta a szemét egy percre, majd a cipõje orrát nézte meredten, csak hogy ne kelljen. Belsõ késztetéseivel szemben bizonyult mindig a legvédtelenebbnek. Aztán erõtlenül hagyta magát árral szemben csorogni felfelé. Mert mi történhet. Legfeljebb a forrásba fúl, s nem a torkolatba. Kifordított pulóver a világ, valaki hanyagul vetette le. Bizony elõfordul, hogy a jutalom, nos, semmi különös, egyáltalán nem tud vonzani, de a büntetés gyönyörû, nem lehet ellenállni neki.

13 Felébredtem. A Simlis és Billy ült az ágyamnál. Talán a nyugtatók miatt voltam olyan nemtörõdöm. Kiabálhattam volna, kitilthattam volna õket valamilyen indokkal, de nem tettem. Ájtatos voltam, mint egy szent. Vagy egy manó. Billy szólalt meg elõször:
– Sajnálom.
– Nem tesz semmit – oldoztam fel.
A Simlis odajött közel az arcomhoz, és megpuszilt:
– Az a fõ, hogy élsz, bazmeg. Most már meg fogsz gyógyulni.
Bölcs fölénnyel válaszoltam:
– Talán bizony újra kinõhet az ember lába? Nem, Simlis…
– Tudod, van egy filozófia, ami másképpen mutathatja a dolgokat neked. – Simlis nekifogott, hogy ismertesse. – A tévében mondták. Például tegyük fel, hogy fáj a lábad, meg azt is, hogy nem fáj a lábad. Namost, mi a kettõnek a viszonya? Te azt mondod, hogy mikor nem fáj a lábad, az a pozitív érzés… De tévedsz: az a negatív.
– Kérsz csokit? – kérdezte megilletõdötten Billy, és felém tartotta a dobozt, amely – nyilván a fiúk hosszú, kényszerû várakozása miatt – már félig kiürült. Vagy még félig volt csokival? – Neked hoztuk.
– Mért szólsz közbe, bazmeg? – mordult a Simlis Billyre. – Ne szóljál közbe, bazmeg.
– Ne haragudj, Simlis, azt hittem befejezted…
– Nem fejeztem be, Billy bazmeg. A közepén voltam. Ha figyeltél volna, kurvára nyilvánvaló, hogy az érvelésnek a legközepén tartottam.
– Sajnálom – mondta Billy, de látszott, hogy nem érzi teljesen hibásnak magát. – Folytasd, kérlek.
Simlis rám nézett, együttérzést várón, de össze is kacsintva. – Ez egy fasz – mondta Billyrõl, mintha nem is élõlény lenne, hanem egy vak tárgy.
– Gyerekek! Gyerekek… - szóltam békítõleg. Két ép karomat áldásosztásra tártam. Simlis folytatta, ahol abbahagyta.
– Na. A boldogság csak a fájdalom hiánya. A fájdalom, az a pozitív. Érted? Pont ellenkezõleg, mint ahogy gondolja az ember magától. A fájdalom, az a valami, a boldogság meg a semmi, a nem-fájdalom. Szóval… Most hogy le kellett vágni a lábad – Simlis itt megzavarodott, akadozva folytatta –, az tulajdonképpen… nem-láb… negatív… a láb puszta hiánya… érted… az semmi… az a boldogság…
Ekkorra kezdtem végképp sejteni, hogy ez a filozófia egy pángalaktikus baromság, úgyhogy felfüggesztettem az ájtatosságot egy bazmeg erejéig. Billy felvidult, hogy újra a régi kezdek lenni.
A módszeres cáfolatot, a meglévõ, ám nem fájó lábról csak késõbb dolgoztam ki.

17 (margóra) Hülye vagy! Ekkora kreténséget talán még nem is láttam leírva, noha munkám jellegébõl eredõen sokat olvasok, kevésbé színvonalas dolgokat is. Hülye, hülye, hülye! Legszívesebben százszor leírnám, ha lenne elég hely, kihímezném vele a margót. Bár maradtál volna mezõgazdasági munkás, hogy tollat sose vettél volna az otromba kezedbe, te! Most ezt, amit itt írsz, vajon kijavítsam, vagy húzzam át? Hmm, talán legjobb lenne besatírozni, hogy más ne is láthassa, hogy még véletlenül se árthass általa, koszfej! Ki az, aki megengedte, hogy ez megjelenjen? Kitõl kaptál pénzt nyomdára? Csak úgy lehetett, hogy kéziratodat senki sem bírta elolvasni, el sem jutottak erre az oldalra, itt amúgy is szívrohamot kaptak volna, s a könnyebbik utat választották: kiadtak. Azt hiszem, most megyek, utánanézek a lexikonokban, hogy életben vagy-e még, vagy sem. De ha élsz, én nyáron, ha lesz egy kis szabadidõm, megkereslek, és megetetem veled a könyved összes fellelhetõ példányát. Laponként. Te pöcs.

18  Ilyenkor az ember két dolgot tehet, illetve pontosabban a kettõ közül csak mindig egyet, vagy az egyiket, vagy a másikat, kedve és körülményei szerint, de – helyesbítek, szögezzük le – csak egyet, a mondás is tanúsítja, amíg az embernek egy segge van, nincs szükség több lóra, szinkrón persze, mert ha a metszet diakrón találna lenni, abból lótenyészet kerekedhet, lásd még: váltott lovak. (nagylevegõ, majd) Ilyenkor az ember egy dolgot tehet tehát a következõ kettõ közül, egy, nekiáll javítgatni, kettõ, kidobja. Így adódik, hogy ha nem javít, mert unja vagy unott, mert túlvan vagy erõtelen, bosszulnivalóját ily módon letudja, ferdék a hajlamai, ha meghaladja a képességeit, vagy épp hogy nem tudja vagy akarja meghaladni a képességeit, ha bátortalan, a lehetõségek számosak, hát kidob; ha viszont kidobni sajnál, nem tud, a dolog a kezéhez van nõve, újra nincs esély vagy keret, vagy kevés, ha a kevés is több, mint a semmi, és a valami jobb, vagy valaminél még ez is jobb, az esõerdõ márpedig meg lesz mentve, ha bátortalan, a lehetõségek számtalanok, ilyenkor javítgat. Igen, csak gat sajnos, többször egymás után, folytonosan és tartósan és gyakorta, a látószög ennyire pesszimista, gat nélkül a javít huszáros, de ámítás és csalás. Pelikán esete a tortával. Sokadik olvasás után nagyjából tiszta, mint szeme (és ártatlan most), ahogy rám mereszti: És akkor mi van, ha „vagy ha bátor?”. Vártam a kérdést, ha tételezzük, várok és bólint, rendben, tételezzük, akkor ha bátor, mély hangon mondom, büszke vagyok a poénra, akkor talál harmadik dolgot.

19 Egy bizalmas beszélgetésben megvallotta nekem, miért állt be a vámpírok közé, s vállalta inkább a sok kényelmetlen körülményt, a bújócskát, a koporsót, az éjszakai mûszakot. „Bármit megért nekem, hogy soha többé ne kelljen félnem a sötétben, megszabadulhassak a szorongástól. Most denevér ül a vállamon, a farkasok a tenyerembõl esznek; csak kacagok a vérbajon és az AIDS-en. Persze, azóta a fénytõl kell tartanom, de hát a fény, ezt el kell ismernie, mégiscsak sokkal barátságosabb valami.”

20 Az osztálybuli mindig kiûz a terembõl, ritka ötpercekre lehet csak elvegyülni, mintha víz alá buknék le, az önkéntes fuldoklások szüneteiben hosszú levegõzés a folyosón, változó kíséretemmel közösen kifundált szarkasztikus megjegyzések. Olyan messze kell menni, hogy ne halljad a basszus dübörgését, a gigák kólabûzû ugrálását, a zsákbanfutás vidám puffanásait a rozoga parkettán. Majd hamar lelépni, mielõtt a végén helyretolatják veled a padokat. Az ugráltató zene bírhatatlan: az egyik felének repetitív techno kell, a másiknak a halál metál ijesztgetése, az arany középút nincsen meg lemezen, ez van. Ismételgetem magamnak, hogy vízhatlan vagyok, a levegõ-utánpótlás valahol elakadt. Az osztályfõnök vécézni indul, varázsütésre vodka kerül a narancsos Fantába: exkluzív üveg. A légszomj kihajít a folyosóra, fedezzük fel az épületet. Magányos kirándulás az üresen szellõzködõ lányöltözõbe, leoltott lámpánál nézegetem a csapokat, fogasokat, próbálom ideképzelni a sok meztelen lányt, izzadt tornadresszeket húznak a vicces csupaszságukra. Semmi izgalom, klórszag lopakszik ki a vakolatlan zuhanyzóból. Próbálok egy-két popsi-figurát megidézni legalább a frigid háttérhez. Különös, hogy a helyre semmi nem ragadt a benne évtizedek óta megforduló lánycsapatok fiatal bájaiból. Öregek a csempék és ormótlanok, talán csak elfásultak az állandó csupaszságban, de talán nincs is bája az egésznek, amit átvehettek volna. Talán nem hagytam ki semmit. Osztálytárs tûnik fel az ajtóban. Mit csinálok itt, semmit, hát õ is. Kirándulunk a fentebbi emeletekre, kidolgozatlan eszmefuttatások az élet mikéntjérõl, utánaolvastam a buddhizmusnak. Nála van egy kétdekás vodkásüveg. Félóra múlva merész váltással felajánlja, hogy szexeljünk. Elpirulok, nem a gondolattól, a szótól. A szóban profi testek vannak, üzleties szemlélet, olyan, mint a lízingelés. A szóban testrészek és végtagok használata van feltételezve, szervi torna, meg szabad, illúziótlan szellemek, akik igyekeznek jól sáfárkodni azzal, amijük van. A test mint eszköz. Nem ismerek magamra a leírásban, a szó egy párhuzamos világból hullott át. Meg is sértõdöm. Rövid csend után lassan, megfontoltan felpofozom. Meglepetten áll, tetszik ez a pillanat, mielõtt tehetetlen haragjában sípcsonton rúgna. Könnyedén, elégedetten térdre hullok, könyökkel a tarkómra csap, anyáz. Rosszul viseled az elutasítást, állapítom meg félhangosan. Közben szeretném, ha dühében nem hagyna ott egyedül a folyosó kövén, de tudom, hogy erre kicsi az esély. Így is van, a távoli lépcsõfordulóba szalad, hivalkodóan rázatja magát a zokogástól. Nem mozdulok a földrõl, pár perc múlva visszatér. Csendes, felhagy a szipogással. Jó volna megcsókolni az arcát, mielõtt a könnyei felszáradnak. Megint mulasztok valamit. Üresen ül le mellém, úgy viselkedik, mint egy tárgy. Én is úgy viselkedem. Megleljük az alkalmi összhangot. Sokára szólalok meg, felelõsségtudatból, ha nem tenném, talán örökre néma maradna valamiért. Csak a szóval volt bajom, a szóválasztással, adom a tudtára. Megkönnyebbültünk. Felkelek, a tarkómon jobbkezemmel, balkezemet nyújtom felé. Lépjünk le, mielõtt helyretolatják velünk a padokat odalent. A kapunál elválunk, nem egyfelé lakunk.

21 Eddig bizonyára nem sokan tudták, hogy Fiszterdisz – bár nem szerzett diplomát – évekig járt egyetemre, és a maga partizán módszereivel sikertelenül kísérletezett az összehasonlító irodalomtudomány megújításával. Ez a szaktudomány általában különbözõ nyelveken, nagyjából egy idõben keletkezett mûveket hasonlít össze meghatározott, változó sajátosságaik alapján. Fiszterdisz tervekkel tele érkezett az egyetem düledékei közé. Elsõ dolgozatában Dosztojevszkij Bûn és bûnhõdését vetette egybe a Duna-korzón álló egyik öreg tölgyfával, ezáltal az irodalom és az írott szöveg sajátságait körvonalazta a maga számára. A következõ írásában Balzac egy novelláját hasonlította össze egy általa elképzelt, távoli bolygóval, amelyen kizárólag hangyaszerû lények éltek. Tanárai figyelmeztetéseire fittyeket hányva további dolgozatokat készített, Jókai Aranyember címû nagyregényét összehasonlította saját gondolataival, vélekedéseivel, ily módon érzékletesen definiálva az olvasás kifejezést, majd egy zsebórával is, hogy heurisztikus módon a zsebórától való különbségében önmagát „nem pontosként” és „nagyméretûként” határozza meg. Utolsó munkája, mielõtt eltanácsolták volna a szakról és végképp elvesztette volna az érdeklõdését az irodalom dolgai iránt, egyedi kísérlet volt, amelyben ugyanannak a könyvnek, Sántha Ferenc Az ötödik pecsét címû regényének két – ugyanolyan kiadású – példányát vetette egybe mondatról mondatra, mint írja: „a különbségek mellett a hasonlóságokra is hangsúlyt fektetve”. A korán jött ember szomorú kenyerében osztozott.

22 A te elvesztése volt talán a legfájdalmasabb. Másik nélküli liffegésen kaptam magam. Önmagam ilyenképp beállt meghatározhatatlanságát látványos határozottsággal próbáltam függönyözni. Szánalmasan felszegett fejjel parádéztam, ha szembe talált jönni a folyosón. Közben meg csak ténfergés volt az egész. Amikor elõször lett utánam másé, volt egypár öngyilkossági kísérletem. Hivalkodtam, enyém az életem. Most már világos, csak nehezen barátkoztam meg a helyzettel, le voltam lassulva, szerencsém, öregem, hogy az evolúció már nem mûködik, legalábbis nem olyan keményen. Folyton az okokon töprengtem, nehéz volt elfogadni, hogy egyetlen okozathoz okok egész univerzuma csatlakoztatható, hogy ezek az univerzumok transzcendensek, másképpen: hogy az okok a holdban laknak. Nehéz volt elfogadni, hogy nem én voltam a hibás. És mindennap szembejött, átkozott szûkösség. Vállon veregettek, mondván, okozat az élet. Sokára lett, míg magammal összebékültem.

23 Nehezen lehetne vitatni, hogy vannak bûnösök, és vannak ártatlanok. (Lehetne vitatni.) De ha nem vitatjuk is ennek az ellentétpárnak a tagjait külön-külön, maga az ellentétpár, így, ahogy most van, messze jár a valóságtól. Persze, vannak bûnösök és vannak ártatlanok, de ez a két csoport nem komplementer halmaza egymásnak. (Mmm, errõl a szóról, barátom, mindig a naplemente jut eszembe – nem jelentésbeli, csak alaki hasonlósága mián. Ilyen a nyelv, jegyezze, alakos, s ráadásul folyton -kodik/-ködik. Tessék, itt meg a köd!) Bûnösök szemben az ártatlanokkal! Ellenkezõleg: közelebb járunk a valósághoz, ha azt tételezzük fel, hogy e két halmaz fedésben van. Aforizmásan mondhatnók: e két halmaz tágas metszete az emberiség! Persze ez nem volna helytálló, de hangzatos volna. Annyi biztos, az emberek egyben-másban ártatlanok, megint egyben-másban pedig bûnösek… Különösen ha nem rögzítünk egy idõpillanatot, hanem hosszú utakat, folyamatokat veszünk. Annyi kapcsolat van, annyiféle kihagyhatatlan bûn, csak jut valami bûn mindenkinek! Az ártatlanság puhább dió, általánosságban azt mondhatom, az ember ártatlan bármiben, amibõl ki tudott maradni. Kivéve persze, ha ez a kimaradás már eleve bûn: vétkes kimaradás, hanyagság, részvétlen elfordulás. Meg aztán… Az sem mindegy, mekkora kárt okoz a bûn, így vannak nagy, soha nem évülõ bûnök, és vannak egészen kicsikék, amiket talán nem is feltétlenül kell bûnnek nevezni. A kicsi bûn talán már közelebb áll az ártatlansághoz, mint a legnagyobb bûnhöz. S vajon vannak-e az ártatlanságnak fokozatai? Á! Tudom is én. Hagyjuk inkább, törölje onnét, hogy „nehezen lehetne vitatni”. És felejtse el, amit hallott.
 

25 Szétlét. Hajtogatnak, akár egy madarat, máskor mint hangzatos jelszót (pufókságig telített reménnyel). Csatornacsövek a vizet. Lehet, hogy nem is engem. Repcsit is mondhatnék, vagy kishajót. Váltott lovak vagyok. De: lekvár is (ebben az összevetésben hajthatatlan). Elágazom, mint a kígyó nyelve. Elbitangolt részeim széttartó csatája: ki lesz a csendkirály. Értelmemet úgy kell összekapirgálni. Nem vagyok megbízható.

33 Az én elvesztése volt talán a legfájdalmasabb. Sovány vigasz, hogy az ént többször is elveszítheti az ember, néha fel sem tûnik, mint ahogy az sem, amikor újra meg újra megtalálódik, akár mostanság nátháim: olyan lassan múlnak el, hogy észre se venni, elmúltuk csak újbóli jelentkezésükkor tudatosul. Sovány vigasz, ne vegyék el tõlem a kríziseimet, épp elég baj, hogy ott találom magam végtagok és szervek önzõ halmozataként, egy magamra tett homályos utalás vagyok csupán, hosszasabb értelmezést igényelnék, megérnék egy misét, ám terjedelmi okok miatt elhalasztódik bizonyos összefüggéseknek a kimondása, bizonyos kísérleteknek a dokumentálása. Rosszabb volna talán, ha még ez sem lenne, jobb talán viszketni. Nem tudom, jobb-e, ha mindez észrevétlen, tükör nélküli lakásba költözöm, csak kicsomagolás után, elhasználtan szusszanok: egyszerûbb lett volna a régi lakásból kidobni a tükröket. Az az érzése van az embernek, hogy eltakart szemmel szalad végig az életen, hasonlóan a napközis táborok éjszakai mulatságához, a parázsonfutáshoz, a megsemmisülés kétséges megkönnyebbülése mágnesez. Összegzés helyett végtelen szünet. Könnyelmûsködve miutánra hagyni a megfogalmazást, mintha egy tagolatlanul elhangzó beszédet csak az elmondása után tagolna a szónok, otthona magányában. Önámítás, artikulálni kell már beszéd közben, anélkül csak meddõ hangpréselés, levegõs. Az én sorozatos elvesztésére még telik, de a kérdések etetgetése már meghaladja erõnk. A résztõl haladunk az egész elõl, lábjegyzettel gazdagítjuk a probléma irodalmát, provokatív, tautologikus cáfolattal, vitaindítón: Aki elveszti egészét, elveszti egészét. Aki megleli részeit, megleli részeit. Nincs világos összefüggés.

*34 Esterházyt minden szerelvényre!

38 Bizonyára a vágya szárba szökkent, mert a hapsi itt mûsoron kívül tett egy kihagyhatatlan ajánlatot, mondván, még öt-tíz percig üres a kéró, mit szólnék egy nagyon gyors menethez, anyukája és apukája nemrég ment le a közértbe, ilyenkor ott mindig nagy sor van, tulajdonképpen nincs kockázat. Minimális. Biztosan nagyon elvörösödtem, amíg ismételgette, minimális, minimális, a falat néztem, csak hogy ne kelljen, aztán mégis válaszoltam. Mondtam, majd talán máskor, próbáltam gúnyt is meg hidegséget is tenni bele, de hiába, sose tudok elég keményen fogalmazni, otthon aztán már egy csomó jobbat kitaláltam, amit mondhattam volna, hogy például nekem legalább tizenöt perc kell, hogy jó legyen, vagy még durvábban, hogy inkább várja meg anyukáját és apukáját, és csinálja velük. A lift hálistennek megállt és kiszálltam, de aztán délután végig szomorú voltam, mert én is kívánom már nagyon a szexet, csak ne lenne ilyen hülye otromba az összes pasi. Nem tudom, lehet, hogy ha legközelebb megint megkér, elmegyek vele, nincs nagyobb gáz, mint szûzen halni meg, vagy mint szûzen menni fõiskolára. Mert ha a pasik mind ilyenek, akkor úgyis mindegy, melyikkel lesz meg. Ne nevess ki, kedves naplóm, de azóta néha azt gondolom: majd nagybevásárláskor.

39 Van valami megunhatatlanul mulatságos ebben a mindannyiunknak ismerõs párbeszédben; valami, ami mindent, de legalábbis sok mindent elmond az emberi nyelvekrõl, amely – mit szégyelljük magunk elõtt – korlátos, alul-felül; másfelõl viszont két szavában szabatos jellemrajzot kapunk annak a kapcsolatnak a természetérõl, ami az egy ágyban alvó emberek között, a maga esendõségeivel, rászorultságaival, színvonalbeli egyenetlenségével fennáll, a hétköznapok alulértékelt, prolongált gyõzelmeként. Már az is, ahogy az ágyban felkönyököl, legfeljebb egy percig bírja a tarkójára nehezedõ csendet, aztán megtörve a csend által, maga töri meg a csendet és kérdezi: „Alszol?”, ez is hosszas elemzést érdemelne, hiszen kérdéseket feltenni eleve csak ébren levõ embereknek érdemes és szokás, a kérdés jóformán kioltja önmagát, ugyanakkor választ sürget, valódi szükség fejezõdik ki benne, érezhetõ igény egy afféle szuperhõsre, akinek jócselekedete pusztán ébrenlétében áll, azzal egybõl elûzi a gonosz és visszataszító külsejû Mr. Magányt vagy épp csak Csönd herceget; de ebben a helyzetben, erre a kérdésre, ha elhangzik az ominózus, abszurd válasz: „Igen.”, akár elnyújtva, nyögve, panaszkodón, akár szenvtelen tárgyilagossággal vagy elutasító kurtasággal, én teljesen kész vagyok, mert az mindenképp több egyszerû hamisságnál, komikuma mindig mûködik: az együttalvás és a társas lét ünnepe. Végül pedig, és ezt ne feledjük: fegyvertény, a retorika döntõ gyõzelme a grammatika felett, illetve a dolgok diadala a szavakon.

40    LELET!                        BUDDHA VÁZLATFÜZETE
 

NEM SZEXELEK.

jobb nem szexelni ? miért ?
                                ?

jobb nem … mint bármennyit … (!)
jobb nem szexelni mint bármennyit szexelni ? miért ?

jobb nem enni mint bármennyit étterembe járni
 

jobb nem viszketni mint bármennyit vakarózni ?    EZ LESZ AZ
jobb nem ismerni az embereket mint bármennyit prédikálni nekik

jobb nem töprengeni mint    mint

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu