*(Öreg házunk mellett a nyárfák...)

Öreg házunk mellett a nyárfák 
"drága, drága, ó hol van az már"
ösvény: a járdát
belepő lombban lucskos kis út.

Zuhog, zuhog és ez hallatszik egyre
"drága, drága, ó hol van az már"
s hogy újrakezdje,
a szél is folyton elcsitul.

A ház üreg - sötéttel teljes
"drága, drága, ó hol van az már"
figyelni: feljebb
a pusmogó a padláson lakik.

Ott él görnyedten, munkába temetve
"drága, drága, ó hol van az már"
csak néz semerre
és nem lát békét és nyugalmat itt.
 
 

*(Az egymásba olvadt és újra szétvált...)

Ott, egymásba olvadt és újra szétvált
vizesfellegek vízfüggönyén át
a lombban vágva szét ezer darabra
a csonkahold - amely hanyatt utazva
süllyedt az őszben s elérve a fákat
bennük rekedt mert megfogták az ágak.

      KEMÉNY ISTVÁN FORDÍTÁSAI