Nekem múlt idejû nevem van, magyarul ezért nem szeretek önéletrajzot írni. Olyan, mintha egy belsõ hang folyton azt kérdezné: mit akarsz még, hát nem lángzsoltál eleget? Ez egy lefordíthatatlan magyar bánat.
Amikor idegen nyelven kell cévémet megfogalmaznom, akkor meg egyéb zavar.
Szatmárnémetiben születtem, és máris bajban vagyok. Szülõvárosomat ugyanis Satu Mare-ként lehet megtalálni a trianoni békekötés után készült világtérképen. Én viszont Szatmárnémetibe születtem bele, egy olyan városba, amelytõl elvették ugyan régi nevét, ám a folyóparti fák, a csendes alföldi utcák, a kertek fölötti végtelen horizont, a járda meleg aszfaltjába beletaposott faeper szemek, a húsleves illatú vasárnap délutánok, a régi monarchia fénykorában épült házak csillámpalás falai a mai napig emlékeztetnek arra a névre.
1958 is zavarba hoz. Jóllehet abban az évben születtem, nem érzem magam 44 évesnek. Ezen a vidéken lassabban nõnek fel az emberek, mint máshol. Ráadásul én késõn érõ típus vagyok, 16 évesen volt elõször magömlésem, 26 éves koromban jelent meg elsõ elbeszélésem, és 30 éves koromban született elsõ gyerekem. Ha valaki megkérdezi, hány éves vagyok, és én igazán belegondolva felelek neki, akkor azt mondom, 19. Dehogy! Mínusz 19!
Egy nagy tojásnak képzelem magam, pontosabban annak, ami bent van a tojásban. (A tojás fogalmát elég pontatlanul használtam itt.) Nem szeretném, ha valaki feltörne. Vagy mondjuk, ha átlátszó volna a tojáshéj. Egy üvegtojást látok magam elõtt, amint az állatkerti keltetõlámpa alatt hever, és a köréje sereglett látogatók óráról-órára, elszörnyedve követik a félkész csirke rémületes alakváltozásait.
De a legnagyobb zavar könyveim felsorolásakor támad bennem. Bevallom, nyomaszt a gondolat, hogy elolvassák õket, pláne, ha idegen nyelven. Elõször egy fordítás szembesített azzal, milyen rosszul írok. Mert a fordító komolynak vette azt, ami játék volt, és közben semmit nem érzett meg a játék komolyságából, abból a halálosan komoly harcból, amit a világ ellen vívok.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu