Szeretem a nőket. Szeretek velük beszélgetni, szívesen nézegetem őket. Szeretek velük sörözni. Kriglivel a kézben a női látásmód megváltozik. Szeretem a magas és esetlen nőket, a kicsiket és puhákat, a göndör hajúakat és a rövid hajúakat. Szeretem a női szemeket, a szempillákat minden színben és hosszúságban. Szeretem a hosszú ujjú nőket, és szívesen érintem meg az ujjaikat. Szeretem megérinteni a nők vállát, szeretem simogatni az arcukat, szívesen beszélgetek velük női problémákról. Szívesen tetszelgek a bizalmasuk, a gyengéd és megértő férfi szerepében. Szívesen fizetem az italukat, viszem őket vacsorázni, folyóparti sétára és csokoládétortára. Szeretem a fülüket fülbevalóval és eltakarva és elrejtve, szeretem megcsókolni a fülcimpájukat. Szeretem a nők nyakát, mely annyira érzékeny, orromat végigcsúsztatom rajta, gyengéden csókolgatom és harapdálom. Szeretem a térdüket, ahogy kibukkan a szoknya alól, a hancúros gyerekkorból származó hegekkel, a térdüket a csontos lábfej és a puha combok között. Csókolgatom a nőket a homlokukon, a lapockájukon, szívesen körözök a nyelvemmel a köldökük körül és játszom a mellükkel. Szeretem a női mellet. A nagyot, a kicsit, a hegyest, hosszú vagy egészen parányi mellbimbóval, a lógó vagy kemény, az aszimmetrikus vagy szimmetrikus melleket. Szeretem lényegében oly unalmas, valójában viszont nélkülözhetetlen seggüket, annyira vonzóvá teszi a nőket, csúszdaformát adva a testüknek, melyen újra meg újra lecsúszkálnék. Szeretem a lábfejüket, a körmüket, az ajkukat, az orrukat. És imádom a muffjukat. Annak minden illatát, ízét és formáját. A világ a női muffok étterme, és én hivatásos kóstoló vagyok. A menüben találni nagy és piciny csiklót, nagy vagy kicsiny szeméremajkat, mélyet vagy sekélyt, bozontost és simára borotváltat, szemérmest és izgatót. Mindent melegen és forrón. Szeretem mindet, bármely asztalnál, bármely bornál, akármelyik évszakban.
Szeretem a nőket. Amíg nem ismerem őket.
Akkor az idegeimre megy a birtoklásvágyuk, a rituális visítozásuk minden apró és szőrös dolog láttán, utálom a szövegüket a menstruációs görcseikről és az állandó fejfájásukról, ahogy megbámulnak minden érdekes vidéket a városba vezető úton, utálom a bőr- és hajápolóikat meg az illatos szappanjaikat és a betétjeiket, nem bírom elviselni a csípőnadrágjukat, a hajfestékeiket, a velük született emancipációs törekvéseket, gyűlölöm a barátnőiket és a kolleganőiket és az ismerőseiket, gyűlölöm a jóga- és önvédelem-, öntudat- és önbecsülés-tréningjeiket, dührohamot kapok a kirakatokra vetett szerelmes pillantásaiktól, amikor ruhákat vásárolnak, gyűlölöm a pletykalapjaikat és a körömlakkjaikat, zsigerből utálom, ahogy a diszkókban táncolnak, utálom a martinikat és red bull vodkákat és a bundáikat és a színes fedlapos mobiltelefonjaikat, látni sem bírom a buta frufruikat és azt, ahogy a frizurájukat igazgatják, gyűlölöm a horoszkópokba és az asztrológiába vetett bizalmukat és a teljességről való álmodozásukat, gyűlölöm a kúrásaikat, a kúrásokat kosarasokkal, focistákkal, feketékkel, művészekkel, üzletemberekkel, déli gyüttmentekkel, repperekkel, utálom, ahogy sohasem mondják meg egyenesen, mit gondolnak, hogy ok nélkül sírnak, hogy egyszer gyerekeket szeretnének, máskor meg csak szórakoznának, nem bírom a testékszereket a  nyelvükön és a köldökükben és a csiklójukon, és az idegeimre megy a ringatózó járásuk, a közönséges járásuk, mely csak látszólag szexi, gyűlölöm a mély pillantásaikat és a megértő szavaikat, gyűlölöm a Szex és New York-filozófiájukat, gyűlölöm a nőket, akik szeretik az iráni filmeket, gyűlölöm a nőket, akik szeretik a koktélokat, akik szeretik az r’n’b’ koktélt, akik szeretik a kávé mellett, lepusztult presszókban folytatott bonyolult filozófiai fejtegetéseket, gyűlölöm a nőket, akik félbeszakítanak, akik a szájukat nyalogatják és kistükröt tartanak a retiküljükben. Utálom, hogy nem tudják, bűnösnek kell-e érezniük magukat, amiért a világon vannak, hogy kussoljanak-e vagy csináljanak forradalmat. Utálom a nőket, akik azt hiszik magukról, hogy tudnak énekelni.

*
Nika és a szobatársam már vagy öt perce csókolózott, én meg csak feküdtem és nem csináltam semmit. Nem egész egy óra, és lelépek. Először elmegyek Duléhoz.
Elindultam az előszobába, és kezdtem felhúzni a cipőmet.
- Hova mész? – kérdezte a szobatársam. Nika még mindig a nyakán lógott. Engem nézett.
- Boltba – feleltem. Dzsekit húztam, és a szürke sálamat tekertem a nyakam köré. 
- Hozz tejet, légy szíves – mondta Nika.
- Adj pénzt – feleltem. 
- Ne légy szemét, majd megadom aztán – mondta a szobatársam.
- Nincs pénzem tejre is – válaszoltam arrogánsan. A szobatársam felhördült, kivette a zsebéből a pénztárcáját, és a markomba nyomott egy kétszázast.
- Tartsd meg az aprót – mondta és rámkacsintott.
- Baszódj meg – feleltem, és kimentem a lakásból.
A bolt közel van, vagy öt percre, közben rágyújtottam, fújtam a füstöt és nem gondoltam semmire. Az utóbbi időkben tudatosan ürítettem ki magam. Ezt a tudást az egyetemen tökéletesítettem, az előadásokon, ahol az oktatók a legkevésbé használható dolgokat magyarázták lelkesen, én tudtam, hogy ártalmamra válik, ha hallgatom őket, és megpróbálok valamit hasznosítani a hallottakból.
Büdös volt a kipufogógázoktól, és köd gomolygott a sarkok körül.
A boltban megvettem a legolcsóbb bort és a liter tejet.
- Tartsa meg az aprót – mondtam az eladónak. 

*
Egyszer megkérdeztem egy lányt, eljönne-e velem egy italra, ha gazdag és szép volnék. Azt felelte, hogy nem, hogy semmi szín alatt nem jönne el velem egy italra. De az már többé úgysem volnék én, mondtam neki. Nem vagyok se gazdag, se szép. Soha nem is leszek. Akkor kivel mennél el egy italra?
Elbaszott filozófia ez, kicsim, mondtam a lánynak.
Felállt és kiment a WC-re.

*
Visszaértem a lakásba. Nika és a szobatársam bezárkóztak a srác szobájába, az ajtó mögül viháncolás hallatszott.
- Itt a tej – mondtam és bekopogtam az ajtón.
Rövid csend után Nika kiszólt: - Köszönöm!
Letusoltam és megborotválkoztam. Nem akartam, de rákényszerítettem magam. A tusolás, akár a gyónás, a bűnök jelképes lemosása, hiszen mindig jobban érzi magát az ember, ha megmosdva illatozik. Akkor nemcsak a fizikai mocskot mossa le magáról, hanem a tettei mocskát is, hiszen minden cselekedet nyomot hagy a testen. Megmosod a piától fájó fejed, lemosod magadról a fű meg a cigi szagát. Hagyod, hogy a víz végigfolyjon az arcodon és lecsorogjon rólad, a lefolyó mindent elnyel. A tudatnak sokkal inkább fizikai formája van, mint gondolnánk. A forrása ugyan belül van, de megnyilvánul a test által. És a tusolás mosógépe a tudatnak, gyónás minden valláson túl. A tusolás menedék.

        GÁLLOS ORSOLYA FORDÍTÁSA