Toon van Mierlo
Ifjú apák boldogsága

Pieter Duivestand bemutatja Lutgardis Hindelachot, élete szerelmét
Van, aki nyúlszájjal születik, van, aki vízfejjel születik, van, aki nyitott gerinccel születik. Van, aki holtan születik, van, aki életben marad. Lám, mindig lehet rosszabb.
 Nevem Pieter Duivestand, 1977. március elsején születtem, ma leszek huszonöt éves. Pontosan egy évvel ezelőtt, a huszonnegyedik születésnapomon a látszólag ártalmatlan összetevők kombinációja végzetes robbanáshoz vezetett. Az eset főként az önbizalmamra nézve volt végzetes, ami a detonáció előtt sem volt sokkal nagyobb, mint a fütyim hideg vízben. Íme életem legmegalázóbb élménye.
Három héttel a huszonnegyedik születésnapom előtt kedvesem, Hannah lecserélt egy újságíróra, egyúttal kitartó pletykálással szinte a teljes baráti körünket a maga oldalára állította. Ezért elhatároztam, hogy senkivel sem osztozom születésnapom ünneplésében. Azok után, amiket Hannah terjesztett rólam, amúgy is elég valószínűtlennek tűnt, hogy bárki is spontán felhívna áradozó jókívánságaival, ennek ellenére kihúztam a telefont. Már hetek óta nem kaptam levelet, de elhatároztam, hogy aznap bele sem nézek a postaládámba. Az ajtócsengőt, amit három nappal korábban még magam ellenőriztem egy magnetofon segítségével, mivel nem voltam biztos benne, működik-e egyáltalán, egyszerűen hagyom csöngeni, döntöttem el. Visszagondolva elég mulatságos, milyen elkeseredetten igyekeztem megőrizni a büszkeségemet, milyen lelkesen győzködtem magam, hogy csupa jól átgondolt döntést hoztam, miközben valójában semmiféle alternatívám nem volt. 
Az egész nap menetét kidolgoztam a legapróbb részletig:

2001. március 1.
8 óra 30 perc  Ha aludtam, ha nem, megszólal a vekker; lenyomom
8 óra 39 perc  vekker; lenyomom
8 óra 48 perc  vekker; lenyomom
8 óra 57 perc  vekker
9 óra 00 perc  zuhanyozás, fogmosás, hajszárítás, borotválkozás
9 óra 30 perc  újság- és pornómagazin-vásárlás
9 óra 40 perc  reggelikészítés (receptet ld. a függelékben)
10 óra 00 perc reggeli és újságolvasás
10 óra 30 perc háromállomásos séta:
   1. kocsma (’t Boomke): egy pohár trappistasör
   2. lemezbolt (Bilbo)
   3. kocsma (De Vagant): pálinka
12 óra 30 perc az új lemez meghallgatása, ebéd előkészítése (receptet ld. a függelékben)
14 óra 45 perc ebéd
15 óra 15 perc szunyóka
16 óra 30 perc vásárlás a vacsorához
17 óra 00 perc vuduszertartás: az exkedves kiűzése (pornómagazin átlapozása)
18 óra 00 perc vacsora előkészítése (receptet ld. a függelékben)
19 óra 15 perc vacsora, egy üveg bor megivása, emésztés
21 óra 00 perc úszás (Wezenberg Olimpiai Uszoda)
22 óra 00 perc mozi
0 óra 00 perc  kocsma (pontos hely később meghatározandó)
 

Függelék: receptek
Reggeli: parmezános tejszínes omlett
Verjünk fel és fűszerezzünk meg (só, bors, szerecsendió, tárkony, fokhagyma, kevés curry) három tojást. Süssük meg. Amikor az omlett már kemény, de a teteje még egy kicsit folyós, öntsünk rá egy jó adag tejszínt és szórjuk meg egy maréknyi reszelt parmezán sajttal. Rövid ideig várjunk, utána fordítsuk meg az omlettet, és egy pillanatra süssük még magas hőfokon. A tejtermékes oldalával felfelé tálaljuk. Szórjuk meg petrezselyemmel, majd kenyérrel fogyasszuk.

Ebéd: hagymaleves
A karikára vágott hagymát jó másfél órán át melegítsük sok vajban, míg puha és barna nem lesz (elszívó!). Tegyünk hozzá csirkehúsleves-kockát, egy nagy kanál mustárt és babérlevelet. Hagyjuk felforrni. Krutonnal tálaljuk.

Vacsora: rakott mexikói 
Darált húst, hagymát, fokhagymát, paradicsomot, paprikát és kukoricát összesütünk egy nagy lábasban csípős fűszerekkel. Ezután betesszük a sütőbe egy réteg paprikás csipsszel, a tetejére sajtot morzsolunk. Tejföllel tálaljuk.

Majdnem a teljes programot sikerült végigcsinálnom, csak a film és az utolsó kocsma nem jött össze. Az evés kétségkívül fontos szerepet játszott későbbi vesztemben, de más okai is voltak. Amit semmiképpen sem szabad alábecsülnünk, az az, hogy a szerelmem egy rossz újságíróért hagyott el. A szakítás derült égből villámcsapásként ért, őszintén szólva egyáltalán nem számítottam rá. A hatalmas pofont három hét alatt, vagyis a születésnapomig, még korántsem tudtam megemészteni. Végtére is több mint három évig voltunk együtt, és már olyan jól hozzászoktam az egymás mellett kimondott neveink ritmusához (Pieter és Hannah, Hannah és Pieter), hogy borzasztó rossz érzés volt megint egyszerűen csak Pieternek lenni. Szimplán Pieter, az olyan lúzer.
Ami esetleg ugyancsak közrejátszhatott az én magántragédiámban, az egy véletlen felfedezés volt, amelyet nem egészen egy hónappal a születésnapom előtt tettem. Éppen mexikói kaját főztem, és a hozzávalók között szerepelt három szem fűszerpaprika. Megpucoltam őket, aztán hanyagul megvakartam a hátsómat. Ismerik azt az érzést, amikor a mentolos cukorka elszopogatása után vesz az ember egy mély levegőt? Nos, éppen azt éreztem, csak egészen le, a valagamig. Juhúú! Elsőre egy kicsit ijesztő, de semmiképpen sem mondható kellemetlennek: friss és élénk érzés, néhány percig finoman bizsereg, anélkül hogy irritálna. Azóta mindig tartok otthon néhány fűszerpaprikát arra az esetre, ha szükségem van egy kis felfrissülésre.
A születésnapomon kettőt használtam fel: az elsőt reggel, miután felkeltem, hogy frissen és olajozottan induljon a nagy nap, a másodikat pedig a vuduszertartáshoz. A részleteket az olvasó fantáziájára bízom. Szakértővel ugyan nem konzultáltam a kérdésről, úgyhogy nem tudom biztosan, vajon a fűszerpaprika hatással lehetett-e az eseményekre, de azért valószínűnek tartom, hogy ilyen vagy olyan mértékben hozzájárult a hanyatlásomhoz.
 

      WEKERLE SZABOLCS FORDÍTÁSA


Magyar Lettre Internationale, 64. szám



Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu