Majdán János
Vasútállomások – új terek A hazai vasútépítések alapvetően átalakították a szárazföldi közlekedést. Az időjárástól nagyjából független új közlekedési eszköz az élet sok területén változást okozott. Az új vállalatokban új befektetetők forgatták be kisebb – nagyobb tőkéjüket, vettek részt az igazgatótanácsok munkájában. A korábban döntően mezőgazdaságban dolgozók új szakmákat tanultak és beléptek a szolgáltatók körébe. A vasút segítségével a közlekedés és szállítás időben lerövidült, kényelmesebbé és olcsóbbá vált Új helyszín: az állomás Amikor egy település bekapcsolódott a vasúti forgalomba, akkor a „műtanrendőri bejárás” alkalmával felavatták a kisebb – nagyobb helyi állomást is. Az első időszakban a magántársaságok saját terveik alapján építették meg az épületeket, majd a Magyar Államvasutak 1880-as évtizedtől történt térnyerése után típustervek készültek. Az első osztályú vasutak nagy pályaudvarai és állomásai csillogó ékszerdobozként álltak a fővárosban, meghatározó épületként funkcionáltak a nagyvárosokban
A Nyugati Pályaudvar Budapesten
(Forrás: Közlekedési Múzeum Budapest)
A Párizsban, az Eiffel irodában tervezett pályaudvar öntöttvas és üveg
kombinációjával készült. A csarnok mellett a pénztárterem és a vasúti kocsik
osztályaihoz kapcsolódó várótermek világos helyiségei lenyűgöző belmagassággal
készültek. A „gőzgépek korának katedrálisa”, amelyben az étkezési lehetőségek
is a jegyek osztályaihoz voltak kötve.
2. ábra Nagyállomás Debrecen (Korabeli képeslap) Az 1870-as évtizedben megindult új módszerrel az első világháborúig
12 760 kilométer hosszúságú helyiérdekű vasút épült Magyarországon, s ezáltal
Európa egyik legsűrűbb hálózata alakult ki. A vicinális vasutak tervezését
és kivitelezését nagyon segítette, hogy a Magyar Államvasutak mérnökei
az állomásokra típusterveket dolgoztak ki. A település nagyságához és a
tervezett forgalomhoz igazodó állomások bár társaságok tulajdonában voltak,
de közfunkciót láttak el.
3. ábra Máv típustervek (Közli_ Kubinszky Mihály: Régi magyar vasútállomások Budapest, 1983.)
Egyes vicinálisokon helyi tervezők állomásait építették meg, de ezek
is alkalmazkodtak a várható forgalomhoz.
Az új színtérhez kapcsolódó életmódbeli változások A vasúti állomások - nagyságuktól függetlenül - átadásuk pillanatától
kezdve új közösségi találkozási pontokká váltak. A vasútépítések első időszakában
a nagyvárosi pályaudvarokra is rendszeresen kilátogatott a nézelődő közönség.
A sürgés-forgás, az állandó mozgás folyamatosa látnivalót biztosított az
utasnak és a nézelődőnek egyaránt. A század második felére az egyre többet
utazó városi polgárság, illetve a vasúton is általában elkülönülő arisztokrácia
számára lassan természetessé vált a pályaudvar forgatag, s eltűntek a nézelődők.
A családokban, az egyének esetében továbbra is felfokozott élmény volt
és nagy készülődésekkel járt egy vasúti utazás. A pályaudvaron megfordulók
nagy része utazott, ugyanakkor megmaradt az érkezőkre várakozók tömege.
Bármilyen okból tartózkodtak is a csarnokban, a várótermekben a társadalmi
ranglétrán meglévő elkülönülés fennmaradt. A nagy pályaudvarokon a négy
vasúti osztálynak megfelelően kialakított várótermek egyik oldalról elkülönülést
eredményeztek, másik oldalról demokratizálódást hoztak. A várótermekbe
a megváltott menetjegy alapján lehetett belépni, s a vagyoni, vagy presztízs
helyzetből eredően az ott tartózkodó valódi társadalmi helyzete már közvetlenül
nem volt ellenőrizhető! A jól öltözött, drága jegyet vásárló utasok között
sok gazdasági növekedés során meggazdagodott, esetenként „az uborkafára
felkapaszkodott” vállalkozó, ügynök, konjunktúra lovag is az első osztályon
utazott és várakozott. Az új személyek komoly fejtörést okoztak a még a
nagyvárosban is egymást ismerő arisztokratáknak, nemeseknek, s elkülönültségüket
oldotta a vasút.
4. ábra Korabeli plakát
A várakozó utas típustervek alapján készült vaskályhákat látott, melyekről
addig tudomást sem szerezhetett. Várótermi típus bútorokon ülve megismerte
a vaspadokat, látta a mennyezetről lógó petróleum lámpát, a falon ketyegő
ingaórát. Mindezek ekkortól jelentettek mintát, s a századfordulótól kezdve
megjelentek a módosabb családok háztartásában is. Az állomáson központilag
szabályozottan virágokat, fákat ültetett a személyzet. Így terjedt el a
Kárpát – medencében az időjárási viszontagságokat jól tűrő muskátli, melyet
a Magyar és az Osztrák Államvasút belső szerződése folytán még típusában
is megosztott a két fél. Az ég felé törő típust a magyar oldalon, a lekonyuló,
futó muskátlit az osztrák oldalon rendelték el kötelezően az állomásokon.
A vadgesztenye és a hárs országos elterjedése szintén a vasútállomásokhoz
köthető. Az új növények megjelenése mellett az épületek körüli parkosítás
is nagy hatással volt a kisvárosi – falusi közterületek átalakulására.
Így vált új társasági, találkozási helyszínné a vasútállomás, közvetítette az új polgári életmód mintáit. A vasutak a közlekedés átalakítása mellett az egyének és családok életét is átformálták, s ebben a folyamatban a különböző nagyságú állomási épületegyüttesek fontos színteret jelentettek. Prof. Majdán János
Lettre, 76. szám Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|