Nappalok, Éjszakák

Néha az ember megkérdezi önmagától,
miért folytatja ezt tovább,
hiszen nincsen nap,
melyet ne szakítanának félbe
más napok dolgai.
Legalább lenne egy hazugsága a születésérõl,
vagy legalább egy álmatlan éjszakája.
És egyszer csak meglepõdik,
kiderül, hogy õbenne van a tenger,
és értetlenség és hála fogja el.

A másik meg olyan, hogy ha hirtelen
meglátja a holdat vagy a csillagokat,
vagy mennydörgést hall vagy egyebet,
muszáj valamit hozzáfûznie,
még akkor is, ha reménytelenül szomorú, és a többieknél
hangosabban ejti ki a legszebb szavakat,
olyanokat, mint éjszaka, mint szemek.

Koponyájuk egyre vastagabb lesz a bõrük alatt,
és fülük és ajkuk egyre haloványabb,
és fejüket és combjukat véresre vakarják,
és szidják azt, aki felgyorsít.

Az utak szélén mennek, hegyre fel, hegyrõl le,
nem a füvön, az utak szélén,
mert lakható földet keresnek,
mert minden daluk véget ért már,
mert olyan földet keresnek, amely egyszer lakott lesz,
melyet vak óriások népesítenek majd be, akik
visszafelé számláló ráolvasásokat mondogatnak, éneklõ hangon.
 

Szálloda

Ez egy kényelmes szálloda.
Neked is van éjjeli lámpád, nekem is van éjjeli lámpám.
Látni akarok egy unokát, aki kitervel valami csínyt,
ünnepséget akarok, ünnepi beszédekkel.

Látni akarok egy unokát, aki házasságot köt
egy romlatlan teremtéssel, ünnepi ruhában.
Te fekszel a te ágyadban, én fekszem az én ágyamban, melletted.
Ez egy kényelmes szálloda.

Sose bántam, ha elvertek, amikor követelõdztem.
Belebetegedtem, ha nem kaptam meg valamit.
Nyíló liftajtót akarok látni
és unokát akarok látni a lift puha szõnyegén.

Beszélgetni szeretnél velem,
vagy inkább újságot olvasgatnál és elmélkednél,
vagy azt kívánod, hogy kezemmel megérintsem az arcodat,
vagy azt, hogy ennivalót hozassak magunknak.

Óriási föld, ahol nem terem semmi,
nézheted, míg bele nem fáradnak szemeid, és azután sincs semmi,
a liftakna alja cella a napnak.
Miért ne lehetne ide szállodát építeni?

Vendégség

Megduplázom és megduplázom
amim van
anélkül hogy
bárkit megkárosítanék

A hajóm fedélzetére
vendégeket hívok
hogy egyenek igyanak
és táncoljanak

Túl sok vendéget hívok
és a sekély vízben
hagyom elsüllyedni a hajómat
így csinálok egy szigetet

A szigeten részegen
kóválygok a vendégeim között
akik alig akarják elhinni
hogy nekem ez is sikerült

Egy sátor alatt fuvolán és hárfán
játszanak a nõk akiknek az élete
nem miattam siklott félre és isszák a bort
amit csordultig töltött pohárból kínálnak nekik

Metódus

Kihalt állatokat fest színes tintával
és marékszámra eszi a borsót.
Dobókockával vet ki számokat.
Csak fejében léteznek az ikrek, akiket összehasonlít.
A tengerparton sétálva támad egy ötlete,
melyrõl azonnal tudja, hogy helytelen.
Fényképekre szemüvegeket és bajuszokat rajzol
és vaginákat a tar koponyákra
és azt írja alájuk: "két hét múlva".
Az egereket és a nyulakat kesztyûtlen kézzel eteti
és reményeirõl suttog nekik.

Nap

És a nap kezdete, és a munka kezdete,
és a nap vége, és a munka vége,
akár az elmúlás.

Van egy vaságyam a szoba sarkában,
és van lyukak nélküli matracom és fehér lepedõm,
és vak és mély álmom.

A saját munkámat, amennyire csak lehet, elhúzom
állandóan. Olyan indokokat találok ki,
amelyek megengedik ezt.

És a nap kezdete, és a munka kezdete,
és a nap vége, és a munka vége,
akár az elmúlás.

Aranynõk

Arannyal feldíszített menyasszony vagyok
Az arcom kövér a fogaim fehérek
Nõk vesznek körül akik rám hasonlítanak
A könnyek úgy ölelnek körül mint tengervíz a testet

Az arcom sovány minden fogam arany
Nõk vesznek körül akik rám hasonlítanak
Arany az arcom és szám könnyekkel van tele
Csak hiánya mérhetõ a vágyakozásomhoz

Én szerelemre születtem
A szememet arany borítja hogy csillapítsa fájdalmamat
Szám teletömve a hajtincsekkel
Amiktõl megváltam

Expedíció Cathay-be

A királynõ, aki egy gazemberhez ment feleségül,
a két leányát is gazemberekkel,
házasította össze, három hajót adott nekik hozományul,
és egy földi paradicsom királyához címzett levelet,
amelyre választ várt általuk.

Ágakat és faleveleket emelgetnek a hullámok,
zöld színük jelzi, hogy közel a szárazföld,
erre utal a madarak száma, és az irány, amerre szállnak,
és ezt mutatja a víz hõmérséklete is. A hideg vízbõl
szõrmeállatok másznak ki, a meleg vízhez oroszlánok vonulnak.

A magas fák annyira közel vannak egymáshoz, hogy némelyik
sziget földjét sehol nem éri napfény és a káprázatos
pompájú madarak elhullajtott tollai szétrobbantott
szivárvány szilánkjaihoz hasonlítanak. Egy meztelen király
felajánlja, hogy csatlakozik hozzájuk, elhajózik velük,
és magával viszi a leányait, odaadása bizonyságaként.

Az óceán olyan, mint egy nyugodt tó, csak étkezések
és imádkozások szakítják meg a felhõtlen napokat.
Egy csapat nõ is el tudná kormányozni a hajót,
félálomban is, édes bort kortyolgatva, nehéz szoknyáikba gyûjtve
a szél maradékát, ahogy mint egy parkon,
átsétálnak a fedélzeten.

A matrózok a hajófenéken heverésznek, meztelen testek
gyûrûjében. Amikor megy lefelé a nap, az admirális
a saját utolsó árnyékának alakjából és állási szögébõl
megállapítja, hogy a hajó jófelé halad, amint egy óriási kéz
által mozgatva Jeruzsálem szélességi fokán tolódik tovább.

Az elhagyott hajó a part felé sodródik. A kemény szél
és az erõs hullámok, amelyek hirtelen támadtak,
átveszik a hajó irányítását és megadják neki a sebességet.
A kõkirály és a kõkirálynõ félig vízben;
nem a hátukon fekszenek és nem térdepelnek.

A király a királynõ széke mögött áll. A király palástja
és a királynõ szoknyája összefonódik a lábzsámolyon,
de a ruharáncok nem érintik egymást. A királynõ jobbkeze
a székkarfán pihen. Lehet, hogy éjjel szolgáik ordítozására
ébredtek, és hagyták, hogy a szolgák
a csapkodó víz partjára tegyék õket.

Hosszú, világos este

Ne magadat nézd, jobban mondva,
ne nézd magadat tíz percnél tovább.
De ezalatt a tíz perc alatt készíthetsz egy önfotót,
és utána elteheted a fényképezõgépet
és saját magaddal alhatsz, a saját portréddal,
amely valamikor még teljesen te voltál,
és tíz perc a legtöbb,
amíg úgy nézheted magadat, mintha fizetnél érte.

A világos este egy válogatóberendezés,
vibráló dobokkal, futószalagokkal, lapátkerekekkel,
tapadókorongokkal, a vággyal, hogy minél messzibbre
lehessen elutazni, és ami itt marad, annak
ugyanakkora legyen a mérete, mint az olvadáspontja.

Egyszer talán fontos lesz számodra minden, amit csinálsz,
és odafigyelsz majd kezed sebességére,
mint egy zongorista vagy egy bokszoló
vagy az edzõd vagy az inasod.

Mozdulatlannak akarsz látszani, amíg integetsz valamivel,
mielõtt egy hosszú lépést tennél.
Adj nekem ennivalót, én összegyúrom és kifaragom,
például vízilóvá.
Követ szeretnék megmunkálni, de senki nem ad követ.

Túl fáradt vagy a könnyû dolgokhoz
és túl fáradt a nehezekhez,
és túl fáradt vagy a könnyû dolgokhoz. Elrévedsz.
Kezeim töröttek, szám fölszakadva, de nem ez az igazi.
Adj valami nehezet. Persze, ne legyen túl nehéz.

BARI KáROLY fordításai