A halál ott nyivákol a takarók
alatt - lehet hogy macska?
Babákkal játszadozik, de
unja õket.
Belebámul az ablak fényébe,
de nem lát semmit.
Babaruhát visel és engedelmes.
Beszélni tanul, mások szájáról
olvas.
Magára nevet, magára ordít,
magára hallgat.
Belebambul az emberek arcába.
Fura holdnak nézi a bõrüket
és a gyepre bámul
Szakasztott úgy ahogy tegnap.
És az ujjaira bámulva hallgatja,
hogy: "Látod ezt
a gyereket?"
A halál cseregyerek, akit pazar
láncokkal és
vasárnapi harangszóval gyötörtek.
Úgy ráncigálják
ide-oda, mint egy törött babát,
Mikor kislányok papás-mamást
és temetésdit játszanak.
A halál csak élni akar. De
az sehogyse sikerül neki.
Sír-rí az életért,
Mint egy anyáért, akire nem
is emlékszik.
Halál és Halál és
Halál, lehunyt szemmel
Suttogva szeretné átélni
az életet,
Akár az ujjongást az örömben
Vagy a villámlást a mennykõben
Amely felnyársalja a magányos
tölgyet.
És ez a
Halál van az Ír Jávorszarvas
agancsában. Ez a halál
A barlangi asszony csonttûjében.
De még ez sem az
a halál -
Vagy a cápa fogában, amely
siralmának
Emlékmûve
Az élet hegycsúcsán.