Jézus Krisztus Evangéliuma

Ködös reggel. A halász fölkel a gyékényrõl, a ház ablakrésén keresztül kinéz a fehérségbe, és azt mondja az asszonynak, Ma nem megyek a tengerre, ebben a ködben még a halak is eltévednek a víz alatt. Így szólt, és azonos vagy hasonló szavakkal ugyanezt mondta az összes többi halász is, mind az egyik, mind a másik parton, miközben tanácstalanul szemlélték ezt a rendkívüli eseményt, az évszakhoz egyáltalán nem illõ ködöt. Csak egyvalaki, aki mestersége szerint nem is halász, bár halászokkal él, és velük dolgozik, csak õ jelenik meg úgy háza ajtajában, mint aki meg akar gyõzõdni róla, hogy ma van az õ napja, s a sötét eget kémlelve azt mondja magában, Megyek a tengerre. Magdalai Mária a háta mögül kérdezi, Menned kell, és Jézus azt válaszolta, Már ideje volt, Nem eszel, A szemek böjtölnek, amikor kinyílnak reggel. Megölelte Máriát, s így szólt, Végre megtudom, ki vagyok, s mi hasznosat tehetek, aztán, noha a ködben még a saját lábát sem láthatta, hihetetlen biztonsággal leereszkedett a vízhez vezetõ lejtõn, beszállt az oda kikötött csónakok egyikébe, s evezni kezdett a láthatatlan, vagyis a tenger közepe felé. A vizet súroló s a csónak szélének ütközõ evezõk meg a velük felcsapódó, majd szétfröccsenõ víz az egész felületen visszhangot vert, és szemük kimeresztésére késztette a halászokat, akikhez így szóltak a jólelkû asszonyok, Ha már úgysem mehetsz halászni, élj az alkalommal, és aludj. A falubéliek felbolydult, nyugtalan lélekkel bámultak az áthatolhatatlan ködbe, arrafelé, amerre a tengernek lennie kell, s bár maguk sem tudták, arra vártak, hogy az evezõk és a víz zaja hirtelen megszûnjék, s õk visszatérhessenek a házba, kulcsra, reteszre, láncra zárva minden ajtót, pedig tudták, hogy egyetlen fuvallat is porba dönt mindent, hogyha az a valaki amott messze valóban az, akinek õk képzelik, s egyszer csak úgy dönt, átjön emide fújni egy kicsit. A köd szétnyílik, hogy átengedje Jézust, akinek tekintete azonban csak az evezõk végéig és a csónak faráig meg a padként szolgáló egyszerû, keresztbe tett deszkáig hatol el. Minden egyéb fal, elõször fénytelen és szürke, de aztán, ahogy a csónak közeledik a célhoz, szórt világosság kezdi fehérré s csillogóvá változtatni a ködöt, s az úgy vibrál tõle, mintha a csöndben hangot keresne, sikertelenül. Egy nagyobb fénykörben a csónak egyszerre csak megáll, ez a tenger közepe. A csónak farában, a padon Isten ül.

Most nem felhõ, nem füstoszlop, mint elõször, hiszen azok ebben a mai idõben belevesznének a ködbe, összekeverednének vele. Most termetes öregember õ, akinek folyamszerû szakálla szétterül a mellén, feje fedetlen, haja kibontva, arca széles, erõs, és vastag szája úgy fog szólni, hogy ajkai rezdülni sem látszanak majd. Öltözéke mint gazdag zsidóé, hosszú, kárminpiros tunika, kék, ujjas, aranyszövésû kelmével szegélyezett palást, de a lábán otromba, rusztikus szandál, az ilyenre mondják, hogy járásra való, ami arra vall, hogy viselõje aligha lehet egy helyben ülõ ember. Amikor már elment, majd felteszszük magunknak a kérdést, Milyen volt a haja, és nem fogunk rá emlékezni, õsz-e, fekete vagy barna, kora szerint õsznek kell lennie, de van, aki késõn õszül, talán ez is ilyen eset. Jézus behúzta az evezõket a csónakba, mint aki hosszú beszélgetésre számít, s egyszerûen azt mondta, Itt vagyok. Isten sietség nélkül, módszeresen eligazgatta a palást szárnyait a térdén, és õ is azt mondta, Itt vagyunk. A hangszín alapján azt mondanánk, hogy elmosolyodott, de a száj nem mozdult, csak a bajusz és az áll hosszú szõrszálai rezdültek meg, mint zengõ harang. Azt mondta Jézus, Jöttem megtudni, ki vagyok, és mit kell tennem mostantól fogva, hogy teljesítsem veled szemben a szerzõdés rám vonatkozó részét. Isten így felelt, Ez két kérdés, tehát egyenként kell megvizsgálni õket, melyikkel akarod kezdeni, Az elsõvel, ki vagyok, kérdezte Jézus, Hát nem tudod, kérdezte most meg Isten, Azt hittem, tudom, azt hittem, apám fia vagyok, Miféle apára utalsz, Apámra, József ácsra, Héli fiára, vagy Jákobéra, magam se tudom, Amelyik keresztre feszítve halt meg, Nem gondoltam, hogy másik is van, A rómaiak tragikus tévedése volt, az az apa ártatlanul, bûntelenül halt meg, Az az apa, mondtad, ez azt jelenti, hogy másik is van, Csodállak, eszes, okos fiú vagy, Ez esetben nem az eszem segített, hanem az Ördög szájából hallottam, Az Ördöggel jársz, Nem járok én az Ördöggel, õ keresett engem, És mit hallottál az Ördög szájából, Hogy a te fiad vagyok. Isten kimérten bólintott, s azt mondta, Igen, az én fiam vagy, Hogy lehet ember Isten fia, Ha Isten fia vagy, nem vagy ember, Ember vagyok, élek, eszem, alszom, emberként szeretek, tehát ember vagyok, s emberként fogok meghalni is, A helyedben nem lennék olyan biztos benne, Mit akarsz mondani ezzel, Ez már a második kérdés, de ráérünk, halljuk, mit válaszoltál az Ördögnek, aki azt mondta, hogy az én fiam vagy, Erre semmit, onnantól fogva vártam a napot, amikor veled találkozhatom, az Ördögöt pedig kiûztem az ördöngösbõl, akit kínzott, sereg volt a nevük, mert sokan voltak, Hol vannak most, Nem tudom, Azt mondtad, kiûzted õket, Bizonyára jobban tudod nálam, hogy ha egy testbõl kiûzetnek az ördögök, senki sem tudja, hová mennek, S ugyan miért kell nekem ismernem az Ördög dolgait, Mivel Isten vagy, mindent tudnod kell, Bizonyos pontig, csak bizonyos pontig, Milyen pontig, Addig a pontig, ahol már az kezd érdekes lenni, hogy úgy teszek, mintha nem tudnám, Azt azért csak tudod, hogyan és miért vagyok a fiad, és mi célból, Megállapítom, hogy szellemileg sokkal fürgébb vagy, sõt, a helyzetet tekintve kissé pimasz is, mint amikor elõször láttalak, Ijedt kisfiú voltam, most pedig férfi vagyok, Nem félsz, Nem, Majd fogsz, nyugodj meg, a félelem mindig megjön, még egy isteni fiat sem kerül el, Van neked több is, Több micsoda, Több fiad, Csak egyre volt szükségem, És én, én hogy lettem a te fiad, Anyád nem mondta el, Hát anyám tudja, Angyalt küldtem hozzá, hogy elmagyarázza neki, miként történtek a dolgok, azt hittem, elmesélte neked, És mikor találkozott anyámmal az az angyal, Lássuk csak, ha jól számolom, azután, hogy másodszor is elhagytad otthonodat, és azelõtt, hogy Kánaánban azt a boros csodát tetted volna, Akkor hát anyám tudta, s nem szólt nekem róla, elmeséltem neki, hogy láttalak a sivatagban, s õ nem hitte el, de miután megjelent neki az angyal, el kellett hinnie, mégse akarta beismerni elõttem, Neked tudnod kell, milyenek a nõk, nõvel élsz magad is, ha jól tudom, olyan megérzéseik, olyan aggályaik vannak, amilyenek csak nekik lehetnek, Milyen megérzések, milyen aggályok, Nézd, magomat apád magjába kevertem, mielõtt megfogantál volna, ez volt a legegyszerûbb, a legkevésbé feltûnõ, És ha összekeverted a magokat, hogyan lehetsz biztos benne, hogy a te fiad vagyok, Igaz, ilyen ügyben nem bölcs dolog bizonyosságot mutatni, s még kevésbé teljes bizonyosságot, én azonban megtehetem, valami elõnyöm mégiscsak van abból, hogy Isten vagyok, És miért akartál egy fiút, Mivel az égben nem volt egy sem, a földön kellett megszereznem, nem eredeti ötlet, még olyan vallásokban is, ahol az istenek és istennõk egymással fiakat tudtak nemzeni, még ott is elõfordult, hogy valamelyik leszállt a földre, gondolom, a változatosság kedvéért, menet közben hõsök és egyéb jelenségek életre hívásával tökéletesítvén az emberi nemet, És ezt a fiút, aki én vagyok, minek akartad, Nem a változatosság kedvéért, fölösleges is mondanom, Akkor hát miért, Mert szükségem volt valakire, aki segítsen nekem itt a földön, Mivel Isten vagy, aligha szorulsz segítségre, Ez a második kérdés.

A fentieket követõ csendben egyszerre csak valahonnan a köd belsejébõl, de nem valamely pontos, meghatározható irányból csobogás hallatszott, mégpedig olyan, mintha valaki úszva közeledne, s zihálásából ítélve az illetõ vagy nem tartozott az úszás mesterei közé, vagy már nagyon fogytán volt az ereje. Jézusnak úgy tûnt, hogy Isten mosolyog, s szándékosan nyújtja a szünetet, így adván idõt az úszónak, hogy a ködmentes körben, amelynek közepe a csónak volt, megjelenjék. Jobb oldalon bukkant föl, váratlanul, amikor az ember éppen a másik oldalról számítana rá, egy sötét, bizonytalanul körülhatárolt folt, amelybe az elsõ pillanatban Jézus képzelete disznót látott bele, vízbõl kikandikáló fülekkel, de amely néhány karcsapás után mégiscsak embernek vagy valami emberhez nagyon hasonló lénynek látszott. Isten az úszó felé fordította a fejét, nem csak kíváncsian, hanem mint akit nagyon is érdekel, mintha buzdítani szeretné õt erre az utolsó erõfeszítésre, s ez a mozdulat, talán mert attól jött, akitõl, azonnal eredménnyel is járt, az utolsó karcsapások gyorsak és harmonikusak voltak, meg se látszott az érkezõn, hogy olyan messzirõl, vagyis a partról jött. A kezek megragadták a csónak peremét, míg a fej még félig a vízbe merült, s a kezek szélesek, erõsek, kemény körmûek voltak, olyan testhez tartozó kezek, amely, akárcsak Istené, bizonyára magas, termetes és öreg. A csónak megingott a rántás erejétõl, a fej kiemelkedett a vízbõl, majd utána a törzs, melyrõl valóságos vízesés zuhant alá, aztán a lábak, maga a legmélyebb mélységekbõl elõbukkanó Leviathán, mint kiderült, a pásztor volt az, ennyi sok év után, s így szólt, Itt vagyok én is, és közben elhelyezkedett a csónak padján, pontosan félúton Jézus és Isten között, ám a csónak, páratlan eset, ezúttal nem billent meg, mintha Pásztor úgy döntött volna, hogy megszabadul a saját súlyától, vagy mintha lebegne, noha ülni látszik. Itt vagyok, ismételte, remélem, még idejében érkeztem ahhoz, hogy részt vegyek a beszélgetésen, Már jócskán belemerültünk, de a lényeghez még nem jutottunk el, mondta Isten, majd Jézushoz fordulva, Ez itt az Ördög, akirõl az imént beszéltünk. Jézus egyikrõl a másikra nézett, s azt látta, hogy Isten szakállától eltekintve olyanok, mint az ikrek, igaz, az Ördög fiatalabbnak látszott, kevésbé ráncosnak, de alighanem a szem csalódik, vagy õ maga idézte elõ ezt a káprázatot. Jézus válaszolt, Ismerem, négy évet éltem a társaságában, amikor még Pásztornak hívták, mire Isten, Valakivel élned kellett, velem nem élhettél, a családoddal nem akartál, csak az Ördög maradt, [[Otilde]] jött el értem, vagy te küldtél engem hozzá, Igazság szerint sem egyik, sem másik, mondjuk úgy inkább, hogy egyetértettünk, a te esetedben ez a legjobb megoldás, Ezért jól tudta, mit beszél, amikor az ördöngös gerazénus száján keresztül a te fiadnak nevezett engem, Pontosan, Vagyis mindketten becsaptatok, Ahogy az történni szokott az emberekkel, Azt mondtad, én nem vagyok ember, És meg is erõsítem, mondhatjuk úgy, melyik is erre a jó szó, mondhatjuk úgy, hogy testet öltöttél, És most, mit akartok tõlem, Én akarok, nem pedig õ, Mindketten itt vagytok, jól láttam, hogy az õ felbukkanása nem volt meglepetés a számodra, vagyis vártad, Nem éppen, bár elvileg mindig számolni kell az Ördöggel, De ha a kérdés, amelyet meg kell beszélnünk, neked és nekem, csak kettõnket érint, akkor miért jött ide õ is, miért nem küldöd el, El lehet bocsátani az Ördögöt szolgáló csõcseléket, ha tettekkel vagy szavakkal kellemetlenkedni kezd, de magát az Ördögöt nem, Azért jött tehát, mert ehhez a beszélgetéshez neki is köze van, Fiam, jól vésd az eszedbe, amit most mondok neked, minden, ami Istent érdekli, érdekli az Ördögöt is. Pásztor, akit olykor ezzel a névvel fogunk illetni, hogy ne említsük lépten-nyomon az Ellenség nevét, a figyelem legcsekélyebb jele nélkül hallgatta a párbeszédet, mintha nem is róla lenne szó, látszólag így cáfolva rá Isten utolsó és alapvetõ kijelentésére. Tüstént kiderült azonban, hogy közönye csupán színlelés, több se kellett, mint Jézus válasza, Akkor most beszéljünk a második kérdésrõl, s máris hegyezte a fülét. A száját azonban egyetlen hang sem hagyta el.

Isten mély lélegzetet vett, körbetekintett, mindenütt köd, s mint aki váratlan, különös felfedezést tesz, úgy suttogta, Nem gondoltam volna, olyan ez itt, mint a sivatag. Jézusra nézett, hosszú szünetet tartott, majd, mint aki belenyugszik az elkerülhetetlenbe, nekilátott, Az elégedetlenséget, fiam, az az Isten helyezte az emberek szívébe, aki teremtette õket, világos, magamról beszélek, ám ezt az elégedetlenséget, miként minden egyebet, ami õket hozzám hasonlatossá teszi, ott kerestem, ahol az lakott, vagyis tulajdon szívemben, s az azóta eltelt idõ mit sem ártott neki, sõt ellenkezõleg, akár úgy is fogalmazhatnék, hogy az idõ csak erõsebbé, sürgetõbbé, követelõdzõbbé tette. Isten itt röviden elhallgatott, mint aki ízlelgeti a bevezetés hatását, majd folytatta, Négyezer éve vagyok a zsidók istene, akik természettõl konfliktusos, bonyolult emberek, de akikkel, megvonva kapcsolatunk mérlegét, egész jól megvagyok, hiszen komolyan vesznek, s ez így lesz a jövõben is, ameddig csak ellátok, Tehát meg vagy elégedve, vetette közbe Jézus, Igen is, meg nem is, jobban mondva, meg lennék, ha ez az én nyugtalan szívem nem mondaná minden-nap, hogy Úgy bizony, szép kis sorsot rendeztél magadnak négyezer év munkája és idegeskedése után, mert bármilyen dúsak és változatosak is az oltárnál bemutatott áldozatok, fizetségnek nem elegendõk, mindezek után továbbra is csak egy kicsiny nép istene vagy hát, amely nép az általad teremtett világnak s a rajta lévõ dolgoknak csak parányi részét birtokolja, hát most mondd meg nekem, fiam, élhetek én elégedetten ezzel a, hogy is mondjam, bosszantó bizonyossággal mindennap az orrom elõtt, Nem teremtettem világot, nem tudom megítélni, mondta Jézus, Hát persze, nem tudod megítélni, de segíteni tudsz, Segíteni, ugyan mit, Növelni befolyásomat, hogy sokkal több ember istene legyek, Nem értem, Ha jól játszod a szerepedet, vagyis azt a szerepet, amelyet tervemben neked tartogatok, egészen bizonyos vagyok benne, hogy alig több, mint hat évszázad múlva, bár elõbb még sok kellemetlenséget kell legyõznünk, nekem és neked, a héberek istenébõl át fogok alakulni a görögösen katolikusoknak nevezettek istenévé, És milyen szerepet szántál nekem a tervedben, A mártírét, fiam, az áldozatét, mert nincs annál jobb, ha hitet akarsz terjeszteni s feltüzelni a hívõ lelkeket. A két szó, mártír, áldozat, úgy hagyta el Isten száját, mintha a nyelve tejbõl s mézbõl lenne, Jézus tagjait azonban hirtelen jég ülte meg, mintha a köd magába zárta volna, miközben az Ördög titokzatos arckifejezéssel szemlélte õt, amelyben keveredett a tudományos érdeklõdés és az önkéntelen szánalom. Azt mondtad, hatalmat s dicsõséget adsz nekem, dadogta Jézus még mindig vacogva, És adok is, adok, ám emlékezz egyezségünkre, megkapod, de csak halálod után, S mire lesz jó nekem a hatalom és a dicsõség, ha már halott leszek, Nos, a szó abszolút értelmében nem leszel egészen halott, hiszen lévén az én fiam, velem leszel, vagy bennem, errõl még nem döntöttem véglegesen, Ebben az értelemben mit jelent, hogy nem leszek halott, Például azt, hogy örökkön-örökké láthatod, miként imádnak templomokban s oltárokon, olyannyira, már most elárulhatom, hogy az emberek a jövõben kissé meg is feledkeznek majd az eredeti Istenrõl, aki én vagyok, de ennek nincs jelentõsége, a sokat meg lehet osztani, a keveset nem szabad. Jézus Pásztorra nézett, látta, hogy mosolyog, és megértette, Most már tudom, miért van itt az Ördög, hogyha befolyásod több népre s országra terjed ki, az õ hatalma is megnõ az emberek fölött, hiszen a te korlátaid az õ korlátai, egy lépéssel sem több, egy lépéssel sem kevesebb, Teljesen igazad van, fiam, örülök neki, hogy ilyen éles látású vagy, s igazad bizonyítéka abban a tényben található, amelyre sosem szoktak fölfigyelni, hogy egyik vallás ördögei semmire sem mennek egy másik vallásban, akárcsak egy isten, aki, képzeljük csak el, közvetlen összeütközésbe kerülvén egy másik istennel, azt le nem gyõzheti, s õt sem gyõzheti le amaz, És én hogyan fogok meghalni, Egy mártírnak legjobban a fájdalmas, s ha lehet, gyalázatos halál felel meg, hogy a hívõk könnyebben átérezzék kínjait, és szenvedélyes hittel lángoljanak, Ne kerülgesd a forró kását, mondd meg, milyen halálom lesz, Fájdalmas, gyalázatos kereszthalál, Mint apámé, Apád én vagyok, ne felejtsd, Ha még választhatok apát, õt választom, még ha élete egy bizonyos órájában gyalázatosan viselkedett is, Magad vagy a kiválasztott, te nem választhatsz, Felbontom a szerzõdést, megválok tõled, úgy akarok élni, mint a többi ember, Haszontalan szavak, fiam, még nem fogtad föl, hogy hatalmamban vagy, és hogy mindazok a lepecsételt iratok, amelyeket egyezménynek, paktumnak, megállapodásnak, szerzõdésnek, szövetségnek hívunk, s amelyekben én vagyok az egyik fél, csak egyetlen záradékot tartalmazhatnak, így tintából és papírból is kevesebb fogy, s ez kertelés nélkül így szól, Minden, mit Isten törvénye ír elõ, kötelezõ, még a kivételek is, mivel pedig te, fiam, tulajdonképpen, s nem is akárhogyan, kivétel vagy, magad is olyan kötelezõ leszel, mint a törvény, és annak alkotója, jómagam, De azzal a hatalommal, amellyel csak te bírsz, nem volna sokkal könnyebb és erkölcsileg is tisztább, ha magad indulnál azoknak az országoknak s népeknek a meghódítására, Nem lehet, tiltja az istenek közötti paktum, mely bizony megdönthetetlen, s mely szerint sosem szabad közvetlenül beavatkozni a konfliktusokba, el tudsz képzelni engem egy köztéren, hitetlenektõl, pogányoktól körülvéve, amint igyekszem meggyõzni õket arról, hogy istenük hamis, az igazi isten én vagyok, ezt egyetlen isten sem teheti a másikkal, különben is, egy isten sem szereti, ha azt mûvelik az õ háza táján, amit õ helytelennek tartana más háza táján mûvelni, Akkor tehát az embereket használod föl, úgy van, fiam, az ember olyan fából van faragva, hogy születésétõl haláláig mindig hajlandó engedelmeskedni, odaküldik, s õ odamegy, azt mondják neki, álljon meg, s õ megáll, megparancsolják, hogy forduljon vissza, s õ már hátrál is, az ember mind békében, mind háborúban, hogy általánosságban beszéljünk, a lehetõ legjobb, ami az istenekkel történhetett, És én, lévén ember, milyen fából készültem, mire lesz jó, hogy a te fiad vagyok, Belõled faragom azt a kanalat, amelyet megmerítek az emberiségben, s az megtelik az új istenben hívõ emberekkel, ez az isten pedig én leszek, Telimered emberekkel, hogy felfald õket, Nem szükséges nekem felfalnom azt, aki felfalja önmagát.

Jézus a vízbe mártotta az evezõket, és azt mondta, Isten veletek, hazamegyek, ti pedig majd visszamentek azon az úton, amelyen jöttetek, te úszva, te meg, aki csak úgy se szó, se beszéd itt termettél, se szó, se beszéd tûnj is el. Sem Isten, sem az Ördög nem mozdult a helyérõl, Jézus pedig ironikusan hozzátette, Ah, inkább csónakkal mennétek, jobb is így, igen, elviszem az urakat a partig, hadd lássa végre mindenki Istent és az Ördögöt a maga valójában, s hogy milyen jól megértik egymást, s mennyire hasonlítanak. Jézus megfordult a csónakkal, és megcélozta a partot, ahonnan jött, majd erõs, széles evezõcsapásokkal behatolt a ködbe, amely olyan sûrû volt, hogy Jézus azon nyomban szem elõl veszítette Istent, az Ördögnek pedig még az alakját sem lehetett sejteni. Élvezte, hogy él, boldog volt, s rendkívüli életerõt érzett magában, s mivel háttal ült a csónak orrának, nem is láthatta, de érezte, hogy az minden evezõcsapásnál fölágaskodik, mint a versenyló feje, amikor az állat szinte pillanatonként elválni látszik a súlyos testtõl, de bele kell törõdnie, hogy mindvégig rabja marad. Jézus csak evezett, evezett, a partnak már közel kell lennie, vajon mit szólnak a népek, töpreng, ha majd így szól hozzájuk, A szakállas az Isten, a másik meg az Ördög. Jézus hátrapillantott a part felé, s valami világosságfélét vélt fölfedezni, Megjöttünk, jelentette be, s evezett tovább. Alig várta már, hogy a csónak feneke lágyan ráfusson a tömör parti fövenyre, vidáman csikorogjanak alatta az apró kavicsszemek, ám a csónak orra, amelyet nem látott, a tenger közepe felé mutatott, s az imént tapasztalt világosság nem volt más, mint a bûvös kör ragyogása, a fénylõ csapda, amelybõl, úgy képzelte, sikerült megszöknie. Kimerülten lehajtotta a fejét, karjait keresztbe fektette a térdén, egyik öklét a másikra helyezve, mint aki arra vár, hogy valaki majd összekötözi õket, és meg se fordult a fejében, hogy behúzza az evezõket, oly parancsolónak és kérlelhetetlennek tûnt a tudat, hogy úgyis haszontalan volna bármely mozdulat. Nem fog elsõnek megszólalni, nem ismeri be fennhangon a vereségét, nem kér bocsánatot, amiért nem tartotta tiszteletben Isten akaratát és rendelkezéseit, s így közvetve az Ördög érdekeit is keresztezte, hiszen az természetes kedvezményezettje a mellékhatásoknak, amelyek azonban nem mellékesek, az isteni akarat használatának és az Úr tervei tényleges megvalósulásának. A meghiúsult kísérlet utáni csönd rövid volt, majd Isten, az ítélethirdetésre készülõ bíró hamis ünnepélyességével igazítván meg tunikája szélét és palástja gallérját, így szólt, Kezdjük újra, kezdjük újra onnan, hogy azt mondtam, hatalmamban vagy, mert minden, amit nem fogadsz el alázattal és békével ebbõl az igazságból, olyan idõ, amelyet nem volna szabad elvesztegetned, sem pedig engem kényszerítened, hogy elvesztegessem, Kezdjük hát újra, mondta Jézus, de már most jegyezd meg, nem vagyok hajlandó végbevinni a nekem kínálkozó csodákat, márpedig csodák nélkül a terved mit sem ér, égbõl hulló zápor, mely nem oltott valódi szomjat, Igazad lenne, ha rajtad múlna, hogy teszel-e csodákat vagy sem, És nem így van, Micsoda ötlet, a csodákat, a kicsiket és nagyokat egyaránt, mindig én csinálom, persze a te jelenlétedben, hogy begyûjthesd az engem illetõ jutalmat, alapjában véve babonás vagy, azt hiszed, a csodatevõnek ott kell lennie a beteg ágyánál, hogy a csoda végbemenjen, pedig ha én akarom, akkor az az ember, aki halálán van, és egy lélek sincs mellette, egyedül van a legnagyobb magányban, sem orvos, sem nõvér, sem szeretett rokon karnyújtásnyira, de még hallótávolságra sem, ha tehát, ismétlem, én úgy akarom, akkor ez az ember megmenekül, és él tovább, mintha mi sem történt volna, Akkor miért nem így teszel, Mert akkor azt hinné, személyes érdemeinek köszönheti a gyógyulást, fûnek-fának mondogatná, hogy Egy magamfajta nem halhatott meg, nomármost, úgyis túl sok önteltség van már az általam teremtett világban, csak nem fogom hát megengedni, hogy idáig fajuljanak a téves vélemények, Tiéd tehát az összes csoda, Amit csak tettél, és amit tenni fogsz, s ha elõfordulhat is, de persze csak puszta feltételezésrõl van szó, amely csupán a minket itt egyesítõ kérdés tisztázása céljából hasznos, feltéve tehát, hogy továbbra is konokul szembeszegülsz akaratommal, s például telekürtölöd a világot azzal, hogy nem is vagy a fiam, hát én annyi és oly páratlan csodát viszek végbe a nyomodban, hogy nem marad számodra más kiút, mint megadni magad az értük hálálkodóknak, s következésképp nekem, Vagyis nincs más választásom, Nincs bizony, s ne tegyél úgy, mint a nyugtalan bárány, amely nem akar áldozat lenni, rúgkapál és hörög, hogy az ember szíve vérzik, de a sorsa meg van írva, az áldozó várja már a késsel, Én vagyok ez a bárány, Te, fiam, Isten báránya vagy, melyet maga Isten visz az oltárára, s most éppen ezt készítjük elõ.

Jézus Pásztorra nézett, mintha tõle várna, ha segítséget nem is, de, lévén a világról alkotott felfogása merõben más, hiszen nem ember, nem is volt soha, isten se volt, de nem is lesz, talán egy pillantást, a szemöldök apró jelzését, amely legalább egy ügyes, késleltetõ választ sugallhatna neki, s akár csak átmenetileg is, de megszabadítaná a sarokba szorított állat helyzetébõl, amelybe került. De Jézus azokat a szavakat olvassa ki Pásztor szemébõl, amelyekkel az annak idején elküldte õt a nyájtól, Semmit sem tanultál, eridj, Jézus most megérti, hogy Istentõl nem elég egyszer megtagadni az engedelmességet, aki nem áldozta föl neki a bárányt, annak a juhot sem szabad föláldoznia, mert Istennek nem lehet Igent mondani, hogy aztán Nemet mondjon az ember, mintha az Igen meg a Nem bal és jobb kéz volnának, s csak az a munka volna jó, amit a kettõ együtt végez. Isten, hiába is mutogatja mindig az erejét, hogy õ a világegyetem és a csillagok, õ a villám és a mennydörgés, õ a hangok és a tûz a hegy magasán, mégse volt hatalma, hogy arra kényszerítsen, öld meg a juhot, te becsvágyból mégis megölted, kiömlött vérét nem itta be mind a sivatag földje, nézd, egész idáig elért, ott, az a vörös csík a vízen, amely, ha majd innen távozunk, a nyomunkba szegõdik, neked, Istennek és nekem. Jézus így szólt Istenhez, Hirdetni fogom az embereknek, hogy a te fiad vagyok, Isten egyetlen fia, de nem hiszem, hogy ez akár itt, a te földeden is elegendõ lenne birodalmad növeléséhez, miként kívánod, Elismerlek, fiam, hisz végre félretetted fárasztó szeszélyedet, ezt az ellenkezést, amellyel már-már sikerült felbosszantanod, s a magad lábán lépsz a modus faciendi-be, no mármost, mindazon dolgok között, amelyeket az embereknek mondhatsz, legyen szó fajról, bõrszínrõl, hitrõl vagy filozófiáról, csupán egy olyan van, amely mindenkire vonatkozik, egyetlenegy, mégpedig abban az értelemben, hogy senki sem, akár bölcs, akár ostoba, akár ifjú, akár vén, akár hatalmas, akár nyomorult, egy sem merne rá így felelni, Ehhez, amit mondasz, nekem semmi közöm, Mirõl van szó, kérdezte Jézus, ezúttal nem leplezve kíváncsiságát, Minden ember, válaszolta Isten, olyan hangon, mint aki leckét ad, akárki legyen is, éljen bárhol, s csináljon bármit, bûnös, a bûn, úgymond, olyan elválaszthatatlan az embertõl, amilyen elválaszthatatlanná az ember vált a bûntõl, az ember érem, fordítsd meg, s már látod is rajta a bûnt, Nem válaszoltál a kérdésemre, Válaszolok máris, mégpedig így, az egyetlen mondat, amelyet ember nem háríthat el mint õt nem illetõ dolgot, így hangzik, Bánd meg bûneidet, mert minden ember bûnbe esett, még ha csak egyszer is, gonosz gondolata volt, szokás ellen vétett, elkövetett kisebb-nagyobb bûnt, lenézte azt, akinek õrá szüksége volt, kötelességét mulasztotta, megsértette a vallást és annak papjait, megtagadta Istent, ezeknek az embereknek nem kell többet mondanod, csak hogy Bánjátok meg Bánjátok meg Bánjátok meg bûneiteket, Ilyen kevésért nem kellene feláldoznod annak az életét, akinek állítólag apja vagy, elég egy prófétát színre léptetned, Elmúlt már annak az ideje, hogy meghallgassák õket, most már csak erõsebb szerrel megyünk valamire, olyasmivel, ami felkavarja az érzékenységet és elragadtatott érzelmekre késztet, Isten fia a kereszten, Például, És mi egyebet mondjak még az embereknek, azon kívül, hogy kétes értékû megbánásra kötelezem õket, ha üzenetedtõl megcsömörlötten hátat fordítanak nekem, Hát igen, megbánást parancsolni nekik nem hiszem, hogy elegendõ lenne, kénytelen leszel a képzeletedhez folyamodni, ne mondd, hogy nincs, még ma is csodálom, ahogyan sikerült nem föláldoznod nekem azt a bárányt, Könnyû volt, annak az állatnak nem volt mit megbánnia, Szellemes válasz, ám értelmetlen, de még ez is jó, nyugtalanná, kétkedõvé kell tenni az embereket, rá kell vezetni õket, hogy ha valamit nem értenek, az csak az õ hibájuk lehet, Akkor hát történeteket kell mesélnem nekik, Igen, történeteket, parabolákat, erkölcsi példázatokat, még akkor is, ha kissé ki kell tekerned a törvényt, ne zavartasd magad, az ilyen merészséget az ingatag emberek másokban mindig értékelik, én magam is, persze nem ingatagságból, díjaztam, ahogy megszabadítottad a halálból a házasságtörõ asszonyt, s úgy vedd, hogy ez nagy dicséret tõlem, mert ezt az igazságot én szabtam a számotokra elõírt szabályban, Megengeded, hogy felforgassák törvényedet, ez rossz jel, Megengedem, amikor a javamat szolgálja, és egyenest kívánom, ha nekem hasznos, emlékezz, mit magyaráztam neked törvényrõl és kivételekrõl, amit az én akaratom kíván, ugyanabban a pillanatban kötelezõvé lesz, A kereszten fogok meghalni, mondtad, Ez az én akaratom. Jézus a pásztorra pillantott, de annak olyan volt az arca, mintha ott se lenne, mintha a jövõ egy pillanatát szemlélné éppen, s nehezére esne elhinni, amit a szeme lát. Jézus leejtette a karjait, s azt mondta, Legyen meg hát bennem a te akaratod.

Isten már épp gratulálni akart magának, fölemelkedvén a padról, hogy megölelje szeretett fiát, ám Jézus egy kézmozdulata visszatartotta, Egy feltétellel, Jól tudod, hogy nem szabhatsz feltételeket, felelte Isten ellenségesen, Ne hívjuk feltételnek, legyen csak kérés, egy halálraítélt egyszerû kérése, Mondd hát, Te Isten vagy, Isten pedig csakis igazat válaszolhat bármely neki föltett kérdésre, és, Isten lévén, ismer minden elmúlt idõt, a mai életet, amely középen van, és a jövõ idõket is mind, Úgy van, én vagyok az idõ, az igazság és az élet, Akkor hát mondd meg nekem, mindannak nevében, ami állításod szerint vagy, milyen lesz halálom után a jövõ, mi lesz benne, ami nem lenne, ha nem lettem volna hajlandó föláldozni magam elégedetlenségednek, vágyadnak, hogy több nép és több ország fölött uralkodj. Isten bosszús mozdulatot tett, mint aki rádöbben, hogy saját szavainak hálójába esett, s igyekezett kitérni, noha meggyõzõdés nélkül, Ugyan, fiam, a jövõ hatalmas, a jövõt elmesélni rettentõ sokáig tart, Mióta vagyunk itt a tenger közepén, ködbe burkolózva, kérdezte Jézus, egy napja, egy hónapja, egy éve, tegyünk hozzá még egy évet, még egy hónapot, még egy napot, menjen az Ördög el, ha kedve tartja, az õ része már úgyis biztosítva van, ha pedig a haszon arányos, miként az igazságosnak tûnik, akkor minél nagyobbra nõ Isten, annál nagyobb lesz az Ördög is, Maradok, mondta Pásztor, ez volt az elsõ szava, amióta megjelent, Maradok, ismételte, majd, Magam is képes vagyok a jövõ némely dolgait látni, de azt már nem mindig tudom megítélni, hogy igazság vagy hazugság, amit látni vélek, jobban mondva, saját hazugságaimat olyannak látom, amilyenek,
vagyis igazságaimnak, azt azonban sosem tudom, mások igazságai mely pontig hazugságai is ugyanazoknak. Ahhoz, hogy a tekervényes tirádának megfelelõ befejezése legyen, Pásztornak el kellett volna mondania, a jövõ mely dolgait látja, õ azonban oly hirtelenséggel zárta össze a száját, mint aki rájön, hogy már így is túl sokat beszélt. Jézus, aki le sem vette a szemét Istenrõl, szomorkás iróniával kérdezte, Mire jó úgy tenned, mintha nem tudnád, amit tudsz, tudtad, hogy ezt fogom kérni tõled, tudod, hogy el fogod nekem mondani, amit tudni akarok, ne húzd hát az idõmet, hadd kezdjek el máris meghalni, Már akkor elkezdtél meghalni, amikor megszülettél, Úgy van, de most gyorsabban fogok haladni. Isten olyan kifejezéssel pillantott Jézusra, amelyet, ha emberrõl volna szó, hirtelen támadt tiszteletnek neveznénk, egész lénye emberivé vált, s noha egyik dolognak látszólag semmi köze nem volt a másikhoz, de mi persze sosem fogjuk megismerni a minden dolgok és cselekedetek közötti mélységes összefüggéseket, a köd ráborult a csónakra, áthatolhatatlan falként vette körül, nehogy onnan kiszökjenek s köztudottá váljanak Isten szavai annak az áldozatnak a hatásáról, eredményérõl és következményeirõl, amelyet ez a Jézus hoz majd, az õ fia, és Máriáé, de akinek igazi apja mégiscsak József lesz, így parancsolja az az íratlan törvény, amely szerint csak a szemmel láthatóban higgyen az ember, bár azt már tudjuk, hogy mi, emberek, ugyanazokat a dolgokat nem mindig látjuk egyformán, ami, mellesleg, kitûnõnek bizonyult a faj fennmaradása és elméjének viszonylagos épsége szempontjából.

Így szólt Isten, Lesz majd egy egyház, melynek jelentése, mint tudod, gyülekezet, általad vagy nevedben alapított vallásos társaság, ami nagyjából persze ugyanaz, ha a lényegnél maradunk, és ez az egyház az egész világot meghódítja, a ma még ismeretlen sarkait is, és katolikusnak fogják hívni, mert egyetemes lesz, de ez sajnos nem fogja megakadályozni, hogy viszály és nézeteltérés legyen mindazok között, akik majd téged tekintenek lelki kiindulópontnak, mégpedig sokkal inkább, mint engem, ahogy ezt már említettem, de ez csak egy darabig, csak néhány ezer évig lesz így, mert én már azelõtt is voltam, hogy te lettél volna, és mindig is leszek, amikor te már nem leszel, se ami vagy, se ami csak ezután leszel, Beszélj világosan, szakította félbe Jézus, Nem lehetséges, válaszolta Isten, az emberi szó olyan, mint az árnyék, és az árnyék sosem lesz képes megmagyarázni a fényt, az árnyék és a fény között, közé áll az átlátszatlan test, amelybõl az árnyék születik, A jövõrõl kérdeztelek, A jövõrõl beszélek, Én azt akarom, hogy mondd el, hogyan fognak élni az emberek, akik énutánam jönnek, A követõidre gondolsz, Igen, boldogabbak lesznek-e, Boldogabbnak, a szó általános értelmében, nem mondanám õket, reményük lesz azonban a boldogságra az égben, ahol én örökké lakom, remélhetik tehát, hogy örökké velem fognak élni, Ennyi, Kevesled, Istennel élni együtt, Kevés, sok vagy minden, ezt úgyis csak az utolsó ítélet után fogjuk megtudni, amikor majd jó és rossz cselekedeteik alapján ítélkezel az emberek fölött, egyelõre magad élsz az égben, Ott vannak angyalaim és arkangyalaim, Hiányoznak neked az emberek, Hát persze, hogy hiányoznak, s hogy hozzám eljussanak, azért leszel te keresztre feszítve, Még többet akarok tudni, mondta Jézus szinte durván, mintha el akarná hessegetni önmaga önmagának megjelent képmását, a kereszten függõ, vérzõ halottat, Tudni akarom, hogyan jutnak odáig az emberek, hogy bennem higgyenek, és kövessenek engem, ne mondd, hogy elég lesz, amit majd én mondok nekik, ne mondd, hogy megteszi, amit nevemben mondanak majd énutánam mindazok, akik már nem hisznek bennem, vegyünk példát is, a pogányok és a rómaiak, akiknek más isteneik vannak, csak nem akarod azt mondani, hogy minden teketória nélkül elcserélik õket értem, Érted nem, hanem értem, Érted vagy értem, te magad mondod, hogy az mindegy, ne játsszunk a szavakkal, válaszolj a kérdésemre, Akinek lesz hite, eljön hozzánk, Csak így, ilyen egyszerûen, ahogy most mondtad, A többi isten persze ellenáll majd, De te bizonyára fölveszed velük a harcot, Micsoda szamárság, minden, ami történik, a földön történik, a menny örök és békés, az emberek sorsát az emberek teljesítik be, ott, ahol vannak, Világosan szólva, még ha árnyék is minden szó, emberek fognak meghalni érted és értem, Az emberek mindig az istenekért haltak, még hamis, hazug istenekért is, Hazudhatnak az istenek, Hazudhatnak, És te vagy mind közül az egyetlen és az igazi, Egyetlen és igazi, igen, És igazi, egyetlen létedre sem tudod elkerülni, hogy az emberek meghaljanak érted, õk, akiknek arra kellett volna születniük, hogy neked éljenek a földön, úgy értem, nem az égben, hiszen ott nincs meg az életnek egyetlen öröme sem, amellyel megajándékozhatnád õket, Hamis örömök ezek is, mert az eredendõ bûnnel együtt születtek, kérdezd csak meg Pásztorodtól, õ majd elmagyarázza, hogy is volt az, Ha vannak közted és az Ördög között meg nem osztott titkok, remélem, amit tõle tanultam, az is közülük való lesz, hiába mondja, hogy semmit sem tanultam. Csönd lett, Isten és az Ördög most néztek egymásra elõször, mindketten úgy tettek, mint aki mindjárt megszólal, de aztán semmi sem történt. Várok, mondta Jézus, Mire, kérdezte Isten, mintha elkalandozott volna a figyelme, Hogy elmondd, hány halálba és mennyi szenvedésbe fog kerülni gyõzelmed más istenek felett, mennyi szenvedéssel és halállal kell fizetni azokért a harcokért, amelyeket a bennünk hívõ emberek nevedben és nevemben egymás ellen vívnak majd, Mindenáron meg akarod tudni, Mindenáron, Hát jó, felépül a gyülekezet, amelyrõl neked szóltam, de hogy szilárdan álljon, alapárkát húsba kell ásni, alapja pedig a lemondás, könnyek, fájdalmak, kínzások s minden ma elképzelhetõ, továbbá majd csak a jövõben ismeretes halálnem cementjébõl fog elkészülni, Végre világosan, egyenesen beszélsz, folytasd, Hogy azzal kezdjem, akit ismersz és szeretsz, Simon halász, kit majd Péternek nevezel, ugyancsak a kereszten végzi, de õ fejjel lefelé, és kereszthalált hal majd András is, X-formájú kereszten, Zebedeus fiát pedig, akit Jakabnak hívnak, lefejezik, És János, és Magdalai Mária, 'k természetes halállal halnak, amikor lejárnak természetes napjaik, de lesznek más barátaid, tanítványok és apostolok, mint a többiek, akik nem ússzák meg a kínszenvedést, ez egy bizonyos Fülöp esete is, akit hozzákötöznek a kereszthez, és addig hajigálják kõvel, míg ki nem huny benne az élet, Bertalané, akit elevenen megnyúznak, Tamásé, akit lándzsával döfködnek majd agyon, Mátéé, aki, most nem is emlékszem, hogyan hal majd meg, egy másik Simoné, akit kettéfûrészelnek, Júdásé, õt buzogánnyal verik agyon, egy másik Jakabé, azt megkövezik, egy bárddal lefejezett Mátyásé, és iskarióti Júdásé is, de õróla még többet fogsz tudni, mint én, a halálból menekülvén önkezével akasztja föl magát egy fügefára, Nekik mind miattad kell majd meghalniuk, kérdezte Jézus, Ha így fogalmazod a kérdést, akkor igen, mindannyian az én ügyemért fognak meghalni, És aztán, Aztán, fiam, már mondtam neked, a vas és a vér, a tûz és a hamu végeérhetetlen története következik, szenvedés és könnyek végtelen tengere, Mesélj, mindent tudni akarok.