Jóllehet már korosodom
visszafejlõdöm minden másban
lassan ment míg gyermekkorom
helyére került bennem ám
most
azt hiszem megtörtént olyan
túlérzékeny lettem
elég
ha kezemre teszi kezét
valaki elsírom magam Tán
egyfajta egészség lakik
bennem s jobban megérteti
a halált velem mint bármi
kór
Minden úgy elérzékenyít
mintha épp e perc ölne meg
S ez nem mindig nagy élvezet.
Bátran kimondják némelyek
eljön az órám Én
csupán egy
percet remélek még magamnak
a magtárban mely nem enyém
Keserûnek, boldogtalannak
aztán végképp ne higgyetek
Hogy meg kell halni énnekem nem
igazságtalan s nem ijeszt
Nem is tetszelegni születtem
önmagamnak hadat üzentem
egy napon s tart e dáridó
egek között járok-kelek
mit földnek hívnak énnekem
nem
más mint ajándék lehetetlen
elvitatni hogy furcsa jó
humorra vall: különös egy
lét
Lássuk be hiábavaló
s élvezzük a homokszemecskét
munkás tenger búzája
ez.
Nem holmi bizalmaskodás
ha így beszélek nem dehogy
Ne higgyétek barátaim
Egyre ritkább hogy a magam
nevében szólok ha ugyan
s véletlen hogy még itt vagyok
Ha rólam lesz szó most megint
csak lustaságból nem pedig
mert a kedvem ebben telik
Kétszáz év múlva
kik leszünk
Tania Georges három gyermekünk
s te ki jobb híján olvasóm
vagy:
visszajárók kísértetek
nem emberek s nem testmeleg
Számít-e hát hogy
te vagy én
vagy a szomszéd tudomisén?
Késõn ismerjük meg kiket
szeretünk S akkor szeretetet már
rég nem vár tõlünk
senki se
Vagy túl korán És
mindenki azt vár
Sosem amikor kellene
LACKFI JÁNOS fordításai