A polgár mivoltára adandó definíciónk több dimenzióban helyezkedik el. Mindenekelõtt: a polgárt a jövedelmének, megélhetésének forrása, vagyis az különbözteti meg más társadalmi csoportoktól, hogy egzisztenciájának, megélhetésének anyagi alapjait, jövedelmét nemcsak munkaerejének felhasználásával, hanem tõke jellegû tulajdonának egyidejû vagy a munkaerejétõl független felhasználásával teremti meg. A tõke jellegû tulajdon szélesen értelmezendõ: a termelõeszközökön kívül jelent, jelenthet ingatlanban, részvényben, bankbetétben stb. fekvõ tulajdont, egy viszonylag hosszú, többéves életszakasz során felhalmozott tudást, ismereteket, információt, társadalmi kapcsolatokat, melyek piacon értékesíthetõk vagy jövedelmet pótolnak. Ezen az alapon a "polgár" meghatározás alá vonhatjuk a földjének mûvelésébõl élõ parasztot, a farmert, a saját eszközeivel dolgozó iparost vagy kereskedõt, a saját tõkéjét befektetõ és kockáztató vállalkozót, a diplomás vagy nem diplomás értelmiségi foglalkozásúakat: a mérnököt, az orvost, a tanárt, a közgazdászt, a jogászt, a menedzsert, természetesen az utóbbiakat akkor is, ha nem önállóként, hanem valamely gazdasági szervezet vagy a közigazgatás hierarchiájába tagoltan vagy annak élén, vezetõként keresik kenyerüket.
A társadalmi jelenségek elhatárolása nem könnyû feladat, mivel általában bizonytalan kontúrokkal, folyamatos átmenetekkel kapcsolódnak a többi jelenséghez. Így van ez a "polgár" kategória alá sorolható csoportokkal is. Még akkor is, ha pusztán az imént felállított egyetlen változó szerint rendezzük sorba õket. Hiszen minden társadalomban sokan vannak, akik jövedelmüket több helyrõl húzzák s különösen így van ez, ha nem egyes egyéneket, hanem családokat nézünk. Tekintetbe veendõ tehát az egyéni vagy a családi jövedelmek szerkezete is. A saját házzal rendelkezõ vagy öröklakásának egy-két helyiségét bérbe adó munkás, a szabadidejében eladásra szõlõtermeléssel, bortermeléssel foglalkozó kishivatalnok, a találmányából is pénzelõ mûvezetõ, vagy azok a családok, melyekben egyes keresõk saját vagy háztáji földön mezõgazdasági árutermeléssel (sertés vagy bikahizlalással, spárga- vagy fokhagymatermesztéssel stb.) foglalkoznak, mások pedig - szabadidejükben otthon is besegítve - munkásként vagy alkalmazottként dolgoznak, nyilvánvalóan a polgári lét átmeneti kategóriáját jelentik.
1
A polgári létnek bizonyos küszöbök alatt vagy fölött ugyancsak meghatározó eleme a felhasználható jövedelem színvonala (ami természetesen nem független a szellemi tõkétõl, különleges tudástól stb.). Lehet valaki munkás vagy alkalmazott, ha jövedelmi színvonala alapján életviteli eszközei (családi ház, gépkocsi, tartós fogyasztási cikkek), fogyasztása, mûveltsége, törekvései egy bizonyos színvonalat meghaladnak, polgárnak tekinthetõ. Idejétmúlt terminológiával: az úgynevezett munkásarisztokrácia, vagyis a munkásság elit rétege mindenképpen ide sorolandó. A "hagyományos" tevékenységek esetében: a porcelánfestõtõl a nyomdászig, a szerszámkészítõtõl a repülõgép-szerelõig, az aranymûvestõl a könyvrestaurátorig sok mindenki tartozik ide. A modern eszközök és technológiák, az elektronika, a robotika és más technikaterületek és a mûködtetésükhöz szükséges szaktudás széles sávban tüntették el a munkás és az értelmiségi polgár közötti világos különbséget. Egy autógyár mûvezetõje bizonyára polgár!
Mindabban, amit eddig elmondtunk, a gazdasági folyamatokhoz és a többi szereplõhöz való különleges kognitív viszony is kifejezõdik. A saját vagy idegen tulajdon hasznosítása a legtöbb esetben mindenekelõtt az átlagos életvitelnél nagyobb kockázat vállalását jelenti. Ehhez pedig a tulajdon naturális és közgazdasági természetérõl, a ráfordítások és a hozamok viszonyáról és a tulajdonhasznosítás gazdasági és jogi környezetérõl, a többi szereplõrõl, igényeikrõl, törekvéseikrõl, szokásaikról különleges tudással s egyben bizonyos kombinatív készséggel is rendelkeznie kell. Minderre természetesen a tulajdon tömegével, a tulajdont mûködtetõ szervezet bonyolultságával, az idegen munkaerõ alkalmazásának színvonalával vagy a fölötte való rendelkezéssel arányosan mindig nagyobb és nagyobb mértékben szükség van. Akárcsak a tulajdon tömegének tekintetében, a mûködtetéséhez szükséges tudás tekintetében is a felsõ határ a csillagos ég. - Mindezzel természetesen nem kívánjuk azt állítani, hogy a munkás életvitelhez, a munkaerõ értékesítéséhez a szakma ismeretén kívül ne volna szükség valamilyen másfajta tudásra is. Nagyon is szükség van. Az elérhetõ munkabér nem kis része függ a munkapiac ismeretétõl, a szakszervezeti, az üzemi munkásintézmények mûködtetésétõl, amit a szocializmus viszonyai között a munkakapacitással való taktikázás, a különleges helyzettel, a szûk keresztmetszettel való zsarolás, a kilépéssel való fenyegetés és sokféle más alkueszköz egészített ki. Minél különlegesebb szaktudásról, minél tõkeszerûbb ismeretekrõl van szó, értékesítésük is annál nagyobb körültekintést igényel. A munkástudás és a polgári tudás tehát ugyancsak átfedi egymást vagy legalábbis érintkezik egymással. A saját anyagi erõk, saját tõke kockáztatása és a tulajdon mûködtetéséhez kapcsolódó ismeretek azonban a polgári tudás számára más, fölfelé szinte korlátlan pályát nyitnak.
Végezetül: igen fontos belsõ csoportképzõ jellegzetessége a polgárlétnek a mûködtetett vagyon naturális természete és tömege. Csak emlékeztetõül villantjuk fel, mondjuk, a kulcsmásoló-üzletes, a farmer, a gyártulajdonos vagy az operaénekes életviszonyai közötti hatalmas különbséget.
2
A polgári lét másik fontos dimenziója az életmód, életvitel. Ez semmiképpen sem választható el a már felvázolt különbségektõl és maga is igen sokféle. Mégis, a történeti példák azt mutatják, hogy a szerves társadalmi fejlõdés viszonylag hosszú szakaszaiban jellegzetes, életmód szerint viszonylag homogén polgárcsoportok alakulnak ki. Ezeket egyenként a fogyasztás színvonala, a kuporiság vagy a fitogtató fogyasztás (díszkerítés, uszodás kert, márvány sírkõ, modern gépkocsi), a fogyasztott, felhasznált javak naturális jellege és minõsége, a mûveltséghez, a feljebbkerüléshez, a kurrens társadalomideológiákhoz való viszonyuk, a csoporton belül kötelezõ gondolkodásmód határozza meg. Régebbi korok polgárairól sokféle képet õrzünk: a mellényzsebében aranyórát viselõ, magas rendû szakmai igényeket támasztó és kielégítõ, keménykalapos, szigorú ipartestületi polgártól az államigazgatás húszfilléres alapon ferblicsatákat vívó, polgárosodó dzsentrijén át a gazdag vállalkozók zongorahangversenyes irodalmi szalonjáig, az õszinte vagy a képmutató társasági életéig. Mind e mögött a sokszínûség mögött azonban a körülmények, a piacok, a befektetési lehetõségek, a beszerzés és az értékesítés, a finanszírozás vagy a stabilitáshoz szükséges társadalmi kapcsolatok szorongó mérlegelésének egynemûsége húzódik meg. S ez a falusi jegyzõre ugyanúgy igaz, mint az iskolaigazgatóra, a gabonakereskedõre vagy a vállalati fõmérnökre. - Van-e külön polgári és külön munkáséletvitel? Itt az érintkezésnek és az elkülönülésnek ugyanazzal az esetével állunk szemben, mint a polgárléthez és a munkásléthez szükséges tudás esetében.
Mégis, úgy gondolom, egy lényeges különbség van. A munkásnak, ha jól elvégezte napi munkáját és tisztességgel meg is él belõle, azaz éppen nem munkanélküli, nem segélybõl él vagy nem fenyegeti a végrehajtó, miután kiszabadult a munkaszervezeti hierarchia fegyelmébõl, másnap reggelig meglehet az a jó érzése, hogy szabad, hogy nem kell a munkájával törõdnie. A napközi alávetettségért cserébe a szabadidõ szabadságát kapja. A polgár a tulajdonának, vállalkozásának gondjaitól sohasem szabad. A vágtató autóban rádiótelefonozó menedzser képe nem véletlenül emblematikus erejû. A polgár bármit tesz, az idõt hozzá más ugyanolyan fontos teendõktõl veszi el. A nap huszonnégy órája is kevés a számára. A részleges vagy teljes függetlenségért az egzisztencia gondjaitól való örökös függéssel kell fizetnie.
3
A polgárlét különleges dimenziója a társadalomhoz, a többiekhez való viszony egy másik vetülete. Ennek egyik fontos iránya a kényszerû versengés, a végzetnek a polgár véknyába vágott sarkantyúja, amely mindig újabb és újabb teljesítményre ösztönzi, de amely elõbb-utóbb szertartássá is válik, sajátos etikai korlátok nõnek köréje (ha nõnek!), éthosz lesz belõle. A többiekhez, a társadalomhoz való viszony másik iránya viszont a versengés ellenkezõje: az önszervezõdés, az összekapaszkodás. A polgári egyletek, olvasókörök, klubok, intézménypártoló társaságok, alkalmi akciószövetségek, túraegyesületek, tudományos társaságok mind a polgári létben begyakorolt önszervezõdésnek a társadalmi-szociális dimenzióban való újraalkalmazásai. Itt jegyezzük meg: a XIX. század valamennyi szövetkezettípusát a fogyasztási szövetkezetektõl a beszerzõ és értékesítõ szövetkezeteken át a hitelszövetkezetekig polgárok hozták létre. Még a francia munkás-termelõszövetkezet is a nagyipar versenye miatt egzisztenciájukat vesztett iparos polgárok találmánya.
A polgárnak a versengés és az önszervezõdés mellett fontos jellegzetessége a demokrácia intézményeinek mûködtetése: a helyi önkormányzatokban, érdekvédelmi szervezetekben, pártokban való mozgás és érdekkifejezés: Mindez a társas érintkezés formáinak, a szélesebb nyilvánossággal való kapcsolatnak, az informálódásnak, a helyi és az országos viszonyok áttekintésének kényszerével jár. S mindebben a rejtett kényszer: a szervezeti életnek az egzisztenciához kapcsoltsága a sajátosan polgári. A polgár ebben a viszonylatban: állampolgár, de nem csak az. Különleges érdekei vannak és különleges státusa van. Mely vagyonától, mûködési területétõl, kapcsolati rendszerétõl, befolyásától függõen különbözõ szintekre helyezi a helyi viszonyoktól az országos szintû mozgásokig.
4
Ahhoz, hogy a polgár az önszervezõdésnek és a közéletnek ebben a helyi szintektõl az országos szintekig terjedõ dimenziójában kellõképpen mozogni tudjon, hogy megtalálja, akikben az összekapaszkodáshoz megbízhat, hogy átlássa és értékelni tudja partnereinek és versenytársainak érdekeit, szándékait és törekvéseit, a többiekével közös kulturális és morális elõfeltevésekbõl kell kiindulnia. Képletesen szólva: valamennyiüknek ugyanabba a gimnáziumba, ugyanarra az egyetemre kell járniuk, ugyanazt a tanmenetet kell végigtanulniuk, a jellem, az érzelmek ugyanolyan iskoláján kell végigmenniük, a közösségrõl, az elõdök problémáiról, konfliktusairól és konfliktusmegoldásairól, a jelenben élõ többiekrõl, a hagyományokról és az újításokról ugyanazokkal a - lehetõ legszínvonalasabb - ismeretekkel kell rendelkezniük; az elfogadható érintkezési formákról, a helyesrõl, a jóról, az etikusról, a fontosról közös értékkincset kell birtokolniuk és magukénak vallaniuk. Egyebek között az iskolarendszer roppant felelõssége, hogy a polgárlétnek ezeket az oly fontos közös kulturális és morális elõfeltevéseit - melyek nemcsak az egy-egy generáción belüli, hanem a generációk közötti közlekedést is biztosítják - a hozzájutás egyenlõ esélyeit mindenkinek megadva újratermelje.
A polgárlét igen fontos dimenziója ez az osztályszervezõ erejû közös kultúra. Ennek a kultúrának természetesen mindig jelentkeznek látványos megújítói vagy éppen rombolói és leminõsítõi. Egy-egy csoport körében többé-kevésbé súlyosan el is torzulhat. Mégis: a magyar polgárság kultúrájában mindmostanáig, alapvetõek azok az értékek, amelyeket a polgári demokráciáért, majd a polgári társadalom mûködtetéséért s a kívülrekedtek emancipálásáért folyó küzdelemben a XIX. századi magyar polgárság nagyjai hoztak létre. (A XX. század új vizein járó Ady egyik kedvenc szerzõje Széchenyi volt. A "föl-földobott kõ" hasonlatát tõle kölcsönözte. "Példás alakban".)
Ez a polgári kultúra és értékvilág általános társadalmi elfogadottsága révén osztályszervezõ kategóriából nálunk is társadalomszervezõ kategóriává vált.
Nem szükségszerû, hogy a polgár az imént felsorolt kritériumok valamennyije alá egyértelmûen besorolható legyen. A peremvidékekrõl, az átmeneti kategóriákról szóltunk. Úgy gondolom, azokat is bízvást megilleti a "polgár" státusa, akik a peremvidékrõl a polgárlét centruma felé törekednek és mozognak. Aki a polgári kultúrát és morált mércéül elfogadja és igyekszik birtokolni, aki a polgári intézmények mûködtetésében részt vesz, akkor is polgár, ha egzisztenciája a munkássághoz kapcsolja. A polgárságba nemcsak az egzisztencia felõl, de az életmód, a politikum és a kultúra felõl is van bejárat.
A XIX. század elsõ felében meginduló gyáripari termelés tömegesen tette tönkre a kisiparosokat, s különbözõ országokban különbözõ idõkben a kisparaszti birtokosok is hasonló sorsra jutottak. A század eleji, század közepi folyamatok az önálló kisegzisztenciák eltûnését, a tõke rohamos koncentrációját, a társadalomnak maroknyi tõkésre és ezeknek a tõkéseknek a munkavállalóira való szétesését jósolták. Ezt a helyzetet vetítette ki Marx mint általános fejlõdési tendenciát, s erre alapozta forradalomelméletét és szocializmusát. A végletekig polarizált rossz vadkapitalizmus maroknyi tõkését elkergeti a "nép" (vagy egy maroknyi forradalmár) és jó vadkapitalizmussá teszi. Minden marad ugyanúgy gyárak, a munkáltatói hierarchia, a tulajdon révén gyakorolt uralom, csak éppen "igazságosan" osztanak el mindent, a munkás megkapja munkabérét.
5
A század második felére
azonban a polarizálódási tendencia és az "abszolút
elnyomorodás" a visszájára fordult. Bernstein a jövedelem-
és tõkemegoszlás statisztikáit elemezve kimutatta,
hogy új (azóta is feltartóztathatatlan) tendencia
lépett fel, a jövedelmeket, a vásárlóerõt
"igazságosabban" a tõkés termékek nagyobb belsõ
piacát biztosító módon való elosztása.
A munkásság és a kis- és középpolgárság
együtt, de legalábbis párhuzamosan vívja emancipációs
harcát. Az egyik oldalon: szakszervezetek, pártok, internacionálék,
három 8-as, munkaintézmények; a másik oldalon
szövetkezetek, egyesületek, kamarák, pártok, erõteljes
civil szervezõdés és polgári gyarapodás.
A századfordulóra Európa
legtöbb országában kialakul és számbelileg
és arányaiban is gyarapszik az a fajta polgárság
- és alsó rétegeiben az az átmeneti munkáspolgár
csoport -, amelyet az elõbbiekben leírtunk. Még a
munkáspártok is a befolyásuk alá kerültek.
Az igazi forradalmárokat ez igazán zavarta. Bernsteint kiátkozták.
Új pártot, késõbb új Internacionálét
alapítottak maguknak, és készültek a ,,jó"
vadkapitalizmus bevezetésére.
A feltartóztathatatlanul terjeszkedõ polgárságban az igazi változást a XX. század második fele hozta. Európa legtöbb országában - de a világ európai típusú országaiban (Japán, Ausztrália, Izrael) máshol is - a "klasszikus" munkás az aktív népesség egyharmadára zsugorodott. A kétharmadot kitevõ polgárság belsõ szerkezete pedig gyökeresen átalakult: az anyagi tõkén belül a termelõeszköz-tulajdon jelentõsége csökkent (egyes ismert "baloldali" ideológusok sztálinista gondolkodása csak ezt bírja felfogni) és az ingatlanvagyon, a gépkocsi és más tartós fogyasztási cikkek, a pénztõke, a részvénytulajdon jelentõsége növekedett. Az összes tõketípuson belül pedig a szellemi és a kapcsolati tõke szerepe, súlya nõtt az anyagi tõkééhez képest. Alkalmi terminológiával: az iparos- és kereskedõpolgárral szemben megnõtt, sõt egyes országokban messze túlnyomóvá vált a tudás- és mûveltségpolgár, a vagyon- és jövedelempolgár, az életmód-, életminõség-polgár súlya.
Mindemellett a "klasszikus" munkás helyzete sem ugyanaz. A magasabb munkajövedelmek, kisebb-nagyobb pénztõke, a tudás és az életmód révén ugyanis folyamatosabb átmenetekkel kapcsolódik a polgársághoz, mint korábban. Ráadásul ott vannak az egyre jobban terjeszkedõ új intézmények: a nyugdíjpénztárak, a munkást a tõketulajdon kockázatába, döntéseibe és nyereségébe bevonó munkástulajdonlási formák - a "megvásárolt gazdasági demokrácia" - s az új vállalati szemlélet, melyben a vállalat jó mûködése a munkásérdekeknek a döntéshozatalba való bevonásán s az ezeket kielégítõ intézményeken (üzemi tanács, munkás delegált az igazgatótanácsba stb.) alapul. A munkaharcos szakszervezet is egyre inkább idejét múlja s átadja helyét az együttmûködõ szakszervezeteknek (lásd az MRP amerikai karrierjét!).
A magyar polgárosodás forrásai
A magyar polgárosodás a XIX.
század második felében vett nagy lendületet.
Elsõ forrása a jobbágyfelszabadítás
után földhöz jutott réteg volt. A század
'60-as, '70-es éveire az önellátó kisgazdaság
mellett megindult a birtokkoncentráció, a lokális
piacok kialakulása s a malomipar, húsipar, szeszipar, gabonakereskedelem
fellendülésével a szélesebb regionális
piacokba
való bekapcsolódás.
A korábbi feudális társadalomépítménynek
késõbb más elemei is polgárosodtak, így
elsõsorban a közigazgatás felsõ csoportjai, különösen
a közigazgatási reformok után, amikorra a közigazgatásban
a szakszerûségi követelmények elkezdtek elõtérbe
nyomulni. A birtokos parasztság a nagyfokú önkizsákmányolással
gyarapított földbirtokát keményen védelmezte
az elaprózódástól vagy az elvesztéstõl.
Ezért egykézett, kasztjellegû elkülönülésben
maradt - különösen a házasságkötések
dolgában - a kisebb birtokosokkal vagy a nincstelenekkel szemben.
Keményen védekezett az uzsorakereskedelem ellen (a Hangya
Szövetkezet létrehozásának ez volt egyik fõ
motívuma). S elemi ellenállást tanúsított
a Tanácsköztársaság termelõszövetkezetet
szervezõ agrárpolitikájával szemben. A háborúban
és a Tanácsköztársaság leverésében
játszott szerepe a két világháború közti
periódusban (fõleg annak elsõ felében) politikai
súlyát is megnövelte. Ezek az osztályok a nemzeti
gondolkodás, a keresztény morál, a munka és
a takarékosság végletekig fokozott tisztelete alapján
álltak.
1
A polgárosodás másik forrása a kiegyezés után föllendülõ ipar, kereskedelem, a megnyíló piacok, a növekvõ vásárlóerõ, ami mind a korábban leírt s az európai országokra jellemzõ "klasszikus" kis- és nagypolgárság, igazgatási és értelmiségi középosztályok stb. gyors kialakulásához vezetett. A két világháború közötti Magyarország erõteljesen polgárosodó ország volt, amelyben a polgárosodás legfõbb akadályát az egészségtelen birtokviszonyok és a háborúvesztés okozta gazdasági szerkezettorzulások jelentették. A polgári osztályok bázisa jelentõsen megerõsödött az 1945-47-es földreform földhöz juttatottaival. Ebben az idõben a magyar társadalomnak már mintegy háromötöde, sõt: kétharmada sorolható a fenti meghatározások szerinti polgárság körébe.
A késedelmes magyar fejlõdés, az ipari és a mezõgazdasági proletariátus nagy aránya, az alacsony életszínvonal a társadalom igen nagy része, mintegy kétötöde-egyharmada számára fenntartotta a XIX. századi vadkapitalizmus viszonyait s velük azt a jogos és erõs elégedetlenséget és forradalmi szellemet, melyet annak idején a marxizmus foglalt elméleti és politikai keretbe. A haladottabb nyugati országokban a polgárosodás és a magasabb életszínvonal a századforduló idejére mintegy kivonta a társadalom nagyobb részét a marxista forradalom klienseinek táborából. Kelet-Európában azonban nem az egzisztencia polgári tartalma, hanem anyagi színvonala: a szegénység határozta meg a helyzetet. Itt a marxizmus által ígért "jó" vadkapitalizmus proletárjának státusa a forradalmi érdekûek számára még nagyobb létbiztonságot és anyagi emelkedést jelentett.
Az alapvetõen a sztálinizmus hatása alatt álló, a XIX. századi rossz vadkapitalizmust jó vadkapitalizmussá (azaz szocializmussá) alakítani akaró magyar kommunista párt erre a földosztás után 15-20 százaléknyi elégedetlen bázisra támaszkodva építette fel a "jó" vadkapitalizmus mintájára elképzelt uralmát. Ebbe a nagytõkések helyét elfoglaló, de ugyanúgy a tulajdon révén uralkodó pártbürokratákból és "néppé" vedlett proletárokból álló kétpólusú társadalomban az egzisztenciájában és gondolkodásában független polgárságnak nem volt helye. Ezért a hatalomra kerülése után az uralkodó pártbürokráciának az volt az elsõ dolga, hogy a berendezkedése alapjául szolgáló kapitalizmus-szocializmus víziónak megfelelõen a társadalmat "átdolgozta" és a polgárságot likvidálta. A felsõ polgárságot és a középosztályokat tulajdonuktól megfosztotta, nagy részüket emigrációba kényszerítette, az itthon maradottakat megbélyegezte és üldözte, szervezeteiket szétverte, õket magukat fizikailag megsemmisítette, bebörtönözte, internálta, kitelepítette, numerus claususszal sújtotta, megfélemlítette. A kisebb tulajdonosokat pedig tulajdonuktól egyszerre vagy fokozatosan elszakította és gyári munkásként vagy szövetkezeti tagként a munkás-munkavállaló szerepébe szorította, "visszaproletárosította". Így a berendezkedõ szocializmus azzal a 12-20 százalékkal szemben, akiknek emelkedést hozott, a társadalom 80-85 százaléka számára egzisztenciális, szociális süllyedést jelentett. Ezzel a magát a történelmi szükségszerûség küldöttjének tekintõ kommunista vezetõ csoport a történelem kerekét megpróbálta visszafelé forgatni s az immár száz éve tartó polgárosodás folyamatát elrekeszteni. De mihelyt a kommunista párt vezetõi a berendezkedés brutalitásáról megrendülõ hatalmuk megszilárdítása érdekében, kényszerûségbõl lemondtak, a polgárosodás folyamata a szocializmus keretei között és formáit felhasználva tovább nyomult elõre. S bár búvópatakját, mely 1956-ban egy rövid pillanatra a felszínre tört, visszakényszerítették a föld alá, a szocializmus folytonosan hátrálni kényszerült elõle, egészen a rendszerváltásig, amikor is a polgári folytonosság vagy annak legalábbis a látszata helyreállt.
2
A Kádár-rendszer politikai bölcsessége annyival múlta felül a Rákosi-rendszerét, hogy a polgárosodás feltartóztathatatlan áramával igyekezett kiegyezni, mozgásformát adott neki és a saját malmát hajtatta vele. Más szavakkal: míg a Rákosi-rendszer a polgárokat is proletársorba süllyesztette, a Kádár-rendszer mindenkinek, a munkásoknak is megengedte a polgárosodást, ha a hozzá szükséges külön erõfeszítésekre hajlandók és képesek voltak. A kiegyezés tartalma a következõ volt. Az iparvállalatok és a különbözõ szövetkezetek munkaszervezeti hierarchiájába tagolt lakosság - saját ilyen irányú törekvéseinek nyilvánvalóvá és elháríthatatlanná válása után - megkapta a jogot, hogy a munkaszervezetben végzett munka után megtakarított munkaerejével, az államosítások és a szövetkezetszervezések körébõl kimaradt vagy onnan visszaszerzett, visszakapott földjével, eszközeivel árutermelõ tevékenységet végezzen és a termékeit magánúton vagy a szocialista felvásárlási és kereskedelmi csatornákon keresztül értékesítse. Ennek a '60-as évek második felében és a '70-es évek elején induló többször visszavont és újra megkötött kompromisszumnak az lett az eredménye, hogy a mezõgazdasági vidékeken lakók a háztájiba kapott vagy megmaradt ház körüli földjükön, épületeikben jelentõs árutömeget, bizonyos években a mezõgazdaság bruttó termelésének körülbelül egyharmadát állították elõ. Az üdülõhelyeken családi házak bérbeadásával megindult a burkolt magánszálloda-ipar; az értelmiség is egyre több különmunkát végzett külön fizetésért. Elterjedt a bedolgozói munkaforma. Az egyre több autó javítását nem gyõzõ állami vállalatok mellett magánüzemek jelentek meg. S az új gazdasági mechanizmus bevezetésével a vállalatvezetõ értelmiség is egyre fontosabb pozícióba került. A korábbi évekkel ellentétben lojális munkásigazgatók alávetett végrehajtó szerepük helyett igazi döntéshozó feladatot kaptak, elõször a mûszakiak, aztán a közgazdászok és a jogászok is. A kompromisszum feltartóztathatatlanul terjedt. A '80-as évek elején kisszövetkezetnek, szakcsoportnak álcázott magánvállalkozó csoportok bukkantak fel, majd a vállalati GMK révén megjelent az ipari "háztáji" is.
3
A helyzet tehát úgy alakult, hogy a társadalom jelentõs része munkaerejének egy - gyakran kisebbik - részével mûködtette a szocialista gazdaság eszközeit, másik részével pedig magántermelést végzett. Késõbb pedig a magántermelés egyes formái a szocialista gazdasági szervezeteken belül is helyet, polgárjogot nyertek. Mindezzel újra megjelent a saját eszközt felhalmozó, hasznosító és kockáztató polgár, aki a bérplafonok alól kibújva teljesítményével, ügyességével arányosan akármekkora jövedelmet is szerezhetett és halmozhatott fel. Szerzett is, halmozott is. Késõbb pedig mind jelentõsebb magántevékenység indult meg a szocializmus gazdasági szervezeteinek keretein kívül is s az is rohamosan nõni kezdett. A hátráló szocializmus "húzd meg, ereszd meg" politikát folytatott. Idõnként megkísérelte a "munkásosztály kárára" kialakuló, "igazságtalan" elosztási helyzetet korrigálni. Csakhogy annak is a társadalom egésze és benne a munkásosztály látta kárát, mert a szocializmus - minden alkalmi szigora ellenére - a növekvõ polgári szférában elõállított javakat és teljesítményt már nem tudta nélkülözni.
A magánmunkák és a magánvállalkozás kiterjedésével párhuzamosan egy másik - rejtett - tulajdonszerzés és polgárosodás is zajlott. A menedzsereké, a vállalati eliteké, az irányítószervek bürokráciájáé. Õk a rájuk bízott gazdasági szervezetekkel és eszközökkel kapcsolatos tudásmonopóliumuk, információmonopóliumuk segítségével és az ideológiailag mind semlegesebbé váló pártapparátussal való egybeolvadásukkal igyekeztek - sikerrel - kiküszöbölhetetlenné, nélkülözhetetlenné tenni magukat az állami tulajdonnal kapcsolatos döntéshozatalban, sorsának meghatározásában, s az újraelosztás különbözõ szintjeinek a maguk, vállalatuk, szektoruk, területük javára történõ befolyásolásában. A helyi társadalmaknak szinte minden erõforrása az õ kezükben összpontosult.
4
A szocializmus keretei között
növekvõ polgárság kibontakozásának
több fontos korlátja volt. A háztájizó,
különmunkákat végzõ ember általában
nem szabadulhatott a hierarchiától, amelyben fél testtel,
fél energiával részt vett, mert a legtöbb esetben
ez volt a feltétele, hogy megkapja a különmunka eszközeit,
használhassa az értékesítési csatornákat,
hitelt kapjon stb.
S ugyanúgy nem szûnt meg az
egyre hatalmasabb vezetõk hierarchikus függése sem.
Ez erõsen korlátozta a vállalkozás lehetséges
nagyságát. Viszont a bármilyen alacsony, de mégiscsak
rendszeres fizetéssel, társadalombiztosítással,
nyugdíjjal mérsékelte a kockázatot és
roppant biztonságérzetet, stabilitásérzetet
adott. Aki nem tett erõfeszítéseket, az is megélt,
aki tett, a gyümöl-
cseit maga élvezhette. Tipikus kétlaki,
félpolgári helyzet volt ez, melyben mindenki egyszerre volt
bérmunkás vagy alkalmazott és - kicsiben - vállalkozó.
Mindezt követte a résztvevõk mentalitása is:
önmagukról elsõsorban mint "dolgozókról",
mint a gondoskodó szocializmus állampolgárairól
és nem mint szabadságot, önállóságot,
a gyarapodás határainak lebontását követelõ
polgárokról gondolkodtak. Félhierarchia - félszabadság,
félbiztonság - fél kockázat, félig munkás,
félig kisvállalkozó, vagy még inkább:
létében már-már polgár, tudatában
biztonságra vágyó,dezorientált szocialista
munkavállaló: ez jellemezte és jellemzi a magyar szocialista
és szocializmus utáni félpolgárságot.
A szocialista politika, ha semmi mást, de ezt a felemásságot
gondosan õrizte. Nem engedte, hogy a társadalom polgári
fele gazdasági rendszerré szervezõdjön, öntudatra
kapjon, léthelyzetéhez illõ eszméket termeljen,
társadalmilag is, politikailag is megszervezze önmagát.
Ezeket az akadályokat a rendszerváltásnak kellett
eltávolítania.
5
Bár a szocializmus elõtti többrétû polgári lét egy-egy létmozzanata s a hozzájuk kapcsolódó szellemiség, mentalitás, kultúra túlélte a szocializmust, s köreinkben világosan jelen van, a szocializmus elõtti polgárság mint anyagi erõ, mint kollektív társadalmi entitás minden további nélkül nem állítható helyre. A szocializmusban létrejött, az igazi polgári lét felé induló félpolgárság jelenléte viszont létezõ valóság, melyet a Kádár-rendszer egyértelmûen pozitív örökségeként kell számon tartanunk. Vele az immár százötven éves polgári folytonosság nem egyszerûen helyreáll - vagy ha igen, helyreállásról csak a mentális dimenziókban beszélhetünk -, hanem a közös forrásokból, a modern kor termelési, szolgáltatási, forgalmi, társadalomszervezési, kulturális és morális igényeibõl (mindezeknek a szocializmus által közvetített s egyre kevésbé torzított változataiból) újraszületik. - Az viszont, amit a nyugati országok polgárságának az utolsó ötven évben bekövetkezett átalakulásáról mondtunk, azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a szocializmusból örökölt magyar félpolgárság nem igazán modern alakulat s miközben a gazdasági-társadalmi továbbhaladás bázisa, egyben szûk keresztmetszete is!
Az 1990-es rendszerváltáshoz vezetõ, majd a rendszerváltásban kiteljesedõ újrapolgárosodási folyamat egyik legfontosabb eleme a '60-as évek elejétõl a különbözõ rétegek, csoportok fokozatos tulajdonhoz kapcsolódása, tulajdonmûködtetõként való fellépése, informális, majd nemritkán formális tulajdonosi pozícióba kerülése volt. A hajdani polgárság, vagy akik a helyébe kerültek, így próbálták visszahódítani a szocializmustól az '50-es években államosítással, kollektivizálással vagy egyéb módon elszerzett tulajdonukat.
Ez a folyamat - mint korábban már jeleztük - alapvetõen két ágon zajlott. Szereplõi az egyik ágon a fõként a mezõgazdasági kisárutermelésre alkalmas tulajdonokat (zártkertek, háztáji földek, szõlõk, gyümölcsösök, régi gazdasági épületek stb.) újra birtokba vevõ és termelésbe vonó, félig munkás, félig tulajdonmûködtetõ és vállalkozó státusú félpolgárok voltak. Azért csak félpolgárok, mert önmagukról mint munkaszervezeti hierarchiában élõ "dolgozókról" gondolkodtak, elvárták a sokoldalú állami gondoskodást, többletteljesítményükkel azonban a polgári-vállalkozói egzisztencia felé terjeszkedtek, s ezen az úton esetenként - lassan-lassan - nem jelentéktelen vagyont és eszköztömeget is felhalmoztak. Közéjük számíthatjuk - a háztáji gazdaságok árutermelõin, az iparosokon, kereskedõkön és egyéb vállalkozókon kívül - az önálló iparengedélyt nem váltó fusizókat, a saját eszközökkel termelõ bedolgozókat, a házukat nyaralónak kiadó üdülõövezeti villatulajdonosokat, a szakértõ munkát végzõ, fordító, tervezõ mérnököket és egyéb értelmiségieket. Egy részük mint vállalkozó, GMK, szakcsoport vagy kisszövetkezet keretei között jogi elismerést is kapott. Ezek a csoportok képezték a szocialista félpolgárság döntõen nagyobb hányadát, mondjuk: kilenctizedét.
1
A tulajdonhoz kapcsolódási folyamat másik ágán a vállalati és intézményi keretek között felhalmozott állami és szövetkezeti eszközöket a szocialista félpolgárság felsõ egytizedét képezõ menedzseri és bürokrata elitek igyekeztek birtokba venni és velük a lehetõségekhez mérten saját tulajdonukként bánni.
Az állami és a szövetkezeti tulajdon sorsa feletti rendelkezés folyamatai ezen az ágon meglehetõsen bonyolultan alakultak. Ugyancsak a '60-as évek folyamán - irányítástechnikai okokból - a középszintek: a vállalatcsoportokat irányító trösztök és egyéb középirányító szervek, megyei, járási és városi pártbizottságok, a tanácsok mezõgazdasági és ipari osztályai, a szövetkezeti szövetségek, a helyi bankfiókok vezetõi hódították el a centrumtól a különbözõ döntési jogosítványokat (alapítások, fúziók, beruházások, fejlesztések, profilválasztások, személyek kinevezése, jövedelemelosztás stb.). A középszinteken és a perifériákon a tényleges döntéshozók köre - 1968 után a vállalati kollektívákat képviselõ elsõ számú vezetõkkel, a vállalaton, szövetkezeten belüli döntéshozatalban pedig a vezetõi elitekkel - mûszakiakkal, közgazdászokkal, jogászokkal - és a különbözõ alkuerejû dolgozói csoportokkal egészült ki. Igazi - bár csupán rejtett politikai kompromisszumon alapuló, s ezért jogilag nem szentesített - osztott tulajdon jött létre, melyet a helyi erõviszonyok szerint folyton változó szokásjog alapján irányítottak, "mûködtettek", s melyben a döntéseket - vagy a tulajdon sorsát - valamilyen mértékben valamennyi informális, kvázi tulajdonosi csoport befolyásolni tudta (munkáscsoportok, mûvezetõk, menedzserek, pártvezetõk, igazgatók és elnökök stb.). Hasonló helyzet alakult ki például a tanácsi lakástulajdon esetében, ahol is a lakók albérlõt tarthattak, a bérleti jogot cserekor egymásnak adták el. Ezekben a helyi tulajdonmûködtetõ, kvázi tulajdonosi csoportokban meghatározó szerepe a pártvezetõkbõl, tanácsi vezetõkbõl, bankvezetõkbõl, vezérigazgatókból és szövetkezeti elnökökbõl… álló, erõteljes személyi, sõt nemritkán korrupciós összefonódást mutató informális helyi hatalmi struktúráknak volt. Õk tartották kezükben a helyi erõforrások legnagyobb részét. Igazi gazdasági - és ezért politikai - erejük nekik volt.
A rendszerváltástól az egyes kvázi tulajdonosi csoportok az erõforrások, a tulajdon tényleges és új arányok szerinti felosztását, az informális tulajdonosi pozíciók tényleges, jog szerinti tulajdonossággá változtatását s a tulajdonhasznosítást nehezítõ korlátok és akadályok lebontását remélték, ami számukra egyben a szocialista félpolgári státusból a tényleges polgári státusba való elõrelépést jelentette volna.
2
A rendszerváltás során azonban nem volt olyan, a változásokban érdekelt, megtörhetetlen hatalmú és megkérdõjelezhetetlen tekintélyû társadalmi erõ, mely - egyebek közt - a tulajdonrendezés kérdését a tulajdonra áhító társadalmi csoportok, elsõsorban az alsó kilenctized megelégedésére és viszonylag békességben meg tudta volna oldani. Maradtak tehát az érdekelt csoportok: a helyi társadalmak, az alsó kilenctized és a helyi hatalmi struktúrák, a felsõ egytized egymás közti versengése, sõt küzdelme. Ám a helyi civil társadalmak az összekapaszkodásra, a szervezeti, együttes fellépésre, az adott jogi keretek között vívandó szívós küzdelemre negyven év ellenkezõ irányú dresszúrája után képtelennek bizonyultak. Gyengeségük nem számbeli, hanem cselekvésbeli volt. Vállalkozó szellemû, egyedül is nyíltan fellépõ tagjaik pedig általában el sem jutottak a tulajdonjog problémájáig. Már az új szakszervezetek szervezésénél, a helyi nyilvánosság birtokbavételénél vagy egy-egy nyilvánvalóan korrupt gazdasági vezetõ eltávolításánál csõdöt mondtak.
Habár az országos felépítményeiket elveszített helyi hatalmi struktúrák tagjai a politikai szereplésrõl átmenetileg lemondtak, s visszavonultak a gazdasági szférába (egy korabeli cikkben - Beszélõ, 1991. február 2. -, ebben az állapotukban megalvadt struktúráknak neveztem õket), szakértelmüket, szervezettségüket, hatalomgyakorlási rutinjukat és fõleg: a pártkontrolltól megszabadult s így a korábbinál is nagyobb munkáltatói hatalmukat, a pénzügyi, a bírósági, a tömegkommunikációs szférák felé kinyúló összeköttetéseiket nagyon is felhasználták az õket ért gyér támadások visszaverésére. A viselt dolgaikat szellõztetõ helyi újságoktól megvonták a hirdetések nyújtotta anyagi támogatást, a határozottan fellépõ szakszervezeti vezetõket korrumpálták vagy elbocsátották, rágalmazási pereket indítottak, az elszakadni kívánó vállalati és szövetkezeti egységekre sebtében felvett bankhitelekkel irracionális, az önállósodást lehetetlenné tevõ anyagi terheket raktak, az ellenük indított eljárásokat elhúzták s a nehéz idõket ily módon "kibekkelték".
Ebben a folyamatban igen fontos tényezõ volt, hogy nemcsak a szervezeti és anyagi erejét, a nyilvánosságra gyakorolt befolyását õrzõ MSZP állt a megalvadt struktúrák oldalára, hanem - részint a helyi konfliktusoktól elfordulva, helyi szervezeteit, csoportjait magukra hagyva, részint a megalvadt struktúrák védelmét nyíltan meghirdetve - a Szabad Demokraták Szövetsége is. Az SZDSZ 1991-re nyilvánvalóvá tette, hogy bizonyos értelemben maga is a régi MSZMP utódpártja, s csak addig támogatja a rendszerváltást, amíg az nem érinti az általa is képviselt volt szocialista elitcsoportok érdekeit és pozícióját. Az MSZP pedig hiába mondta (és esetleg: gondolta) magát az új rend hívének; elemi érdekei a régi hatalmi bázis megõrzéséhez és talpra állításához fûzõdtek.
A tulajdonmozgás szempontjából azonban a rendszerváltásnak nemcsak az volt fontos jellegzetessége, hogy a szocialista félpolgárság alsó csoportjainak gyengesége miatt a helyi társadalmak a rendszerváltásra a legerõsebb kvázi tulajdonosi csoportokkal, a megalvadt struktúrákkal szemben nem tudták megszervezni magukat, hanem az is, hogy a pozícióvédõ megalvadt struktúrákkal szemben nem jött létre a helyi rendszerváltók és az országos politikai erõk együttmûködése sem. A helyi tulajdonszerzõ társadalom passzív volt, gyenge, könnyen megverhetõ. Ennek következtében a tulajdonprobléma megoldása teljességgel az országos politikai szférába tevõdött át; 1991 közepétõl a rendszerváltó helyi társadalom már csak meglapulva, türelmetlenül és csalódottan kibicel az országos politika erõinek a tulajdon újrafelosztása körüli küzdelmekben. Ennek az országos szintre áttevõdött politikai küzdelemnek viszont az volt a jellegzetessége, hogy a másik oldalon a pozícióvédõk, a megalvadt struktúrák és az õket támogató központi erõk (MSZP, SZDSZ) között nagyon is létrejött a tényleges változtatásokat korlátozó, lassító, akadályozó konzervatív politikai együttmûködés, melynek látványos áttörésére az esetenként szakmailag is gyenge, sok hibát elkövetõ és alulról jövõ támogatás nélkül maradt MDF-FKGP-KDNP koalíció nem volt képes.
3
A tulajdonváltás eredményei - nem a megmozdított, privatizált vagy nevesített tulajdon összes tömegét, hanem az ebbõl a volt szocialista félpolgárság alsó rétegeinek kezére jutott hányadot tekintve - messze elmaradtak a társadalmi várakozástól, de elmaradtak e kormányprogramban leírtaktól, sõt a puszta lehetõségektõl is. Az elõprivatizáció kiskereskedelmi egységei, üzletei és üzletcsoportjai, a dolgozói részvények, a dolgozói kollektívák csoportos üzemleválasztásai és vásárlásai, az E-hitel egyéb felhasználásai, az MRP, a szövetkezeti vagyonnevesítés és tényleges vagyonkivitel, a vagyoni kárpótlás (tekintetbe véve a kárpótlási jegyek drasztikus leértékelõdését) az összes privatizált és nevesített vagyontömegnek csak meglehetõsen kis részét képezték. A privatizáció fõutcája a tõkeemeléses és a készpénzes értékesítés mellett az úgynevezett spontán privatizáció és az egyéb formájú vezetõi tulajdonszerzés maradt. Tulajdonhoz tehát - a külföldi befektetõk mellett - elsõsorban a szocialista félpolgárság felsõ egytizede, a korábbi szocialista uralkodó osztály részét képezõ menedzseri és bürokrata elit jutott. Ezen a nagyrészt egyoldalú privatizációs folyamaton jelentõs rést egyedül a kárpótlás és a szövetkezeti földnevesítés révén végrehajtott (bár mindmostanáig még le nem zárt s újabban kemény politikai ellentámadás tárgyát képezõ) földosztás jelentett. Ezért ennek a földosztásnak a szocializmusból örökölt helyi hatalmi viszonyokra gyakorolt hatása felbecsülhetetlen.
4
Azt, ami a tulajdon-újraosztás
körüli idõben a folyamatot végül is meghatározó
nagypolitikában történt, a jelenség szintjén
viszonylag könnyû leírni. A '80-as évek végén,
a '90-es évek elején a politikában alapvetõen
három
erõ
volt jelen. Pártokban kifejezve: a Kádár-rendszer
politikai érdekkifejezõje, az MSZMP, majd utóda, az
MSZP, és a két rendszerváltásra törekvõ
erõ: az MDF és az SZDSZ (a kisebb pártok felsorolásától
ezúttal eltekintek). A fõ front - vagy csak egyszerûen:
a front - 1989-ben az MSZMP és a két rendszerváltó
párt között húzódott. A kerekasztal-tárgyalások
záródokumentumának alá nem írásával
és a "négy igenes" népszavazással azonban új,
mondhatni: "mellékfront" nyílt a két rendszerváltó
párt között. 1990 nyarától pedig a fõ
front mindinkább a kormányra került MDF és az
ellenzéke, elsõsorban az SZDSZ között alakult ki.
Az SZDSZ 1990 õszétõl kezdve az MSZP-t szemelte ki
leendõ szövetségeséül, fokozatosan összefogott
vele az MDF ellen, segített neki kádereit, informális
hatalmi pozícióit megvédeni, hozzájárult
a talpra állításához, majd mindennek logikus
betetõzéseként az 1994-es választások
után
koalícióra lépett
vele.
A folyamat eseménytörténete
az amnesztiának a késõ kádári vezetõi
bûncselekményekre való kiterjesztése, a szövetkezeti
földeladások befagyasztása elleni SZDSZ-es tiltakozás,
a vállalati tanácsok újraválasztásának
akadályozása, a taxisblokád támogatása,
a szocialista elitek pozíciójának védelme,
az igazságtétel és a kárpótlás
folyamatainak akadályozása, a megalvadt struktúrák
felbontása elleni fellépés, a vagyonfelosztást
megtagadó szakszerveze-
tek informális támogatása,
a fasizmushisztéria, a Charta, az MSZP-bõl, az MSZOSZ-bõl,
a Chartából és az SZDSZ-bõl álló
baloldali blokk útjának egyengetése, az SZDSZ-ben
az MSZP-szövetséget ellenzõknek a párt perifériájára
szorítása, kísérlet a Liga és a Fidesz
"balra" húzására és kettészakítására,
a Fidesz leverése és még sok minden más - közismert.
A végsõ eredmény is jól látható.
Az SZDSZ mögött álló és részben az
SZDSZ-ben politizáló értelmiségi csoportok
mára ugyanolyan kedvezõ pozícióba kerültek
az idõközben hatalomra jutott MSZP mellett, mint amilyenben
a '60-as és a '70-es évektõl kezdve a kádárista
MSZMP mellett voltak. Annak idején is õk adták az
észt. A kultúra és a tájékoztatás
jelentõs intézményeit és fõleg: a kultúrpolitika
meghatározó pozícióját õk tartották
a kezükben, beépülve a különbözõ
szakértõi bizottságokba vagy azoktól függetlenül
az õ tanácsaik szabták meg a gazdasági és
a politikai reformok ütemét és tartalmát, õk
ösztönözték és bonyolították
az eladósodást s részben õk szervezték
a rendszer rendszeren belüli és kívüli kritikáját.
A tétet: a tömegerõ, a stabilitás biztosítását,
a végrehajtás munkáját, kockázatát
és ódiumát a kevéssé ragyogó
MSZMP viselte.
5
E politikai mozgás, s benne a Kádár-rendszer uralkodó elitje kedvezõ tulajdonosztásra törekvésének mélyebb értelme csak lassan bontakozik ki. Két vagy három fontos elemét azonban már az eddigiekbõl is megsejthetjük. Mindenekelõtt: az SZDSZ mint a Rákosi-rendszerbeli és Kádár-rendszerbeli uralkodó elit bizonyos csoportjainak érdekképviselete a közgazdaságilag lehetséges határok között elsõsorban a saját klienseit kívánta, kívánja tulajdonhoz juttatni: elsõsorban a saját klienseivel törekszik az új uralkodó osztály pozícióját betölteni. Hiszen ezek a csoportok már a Rákosi-rendszerben és a Kádár-rendszerben is elsõsorban informális tulajdonosi pozíciójuk révén gyakorolták a hatalmat. De legalább ilyen fontosnak láthatjuk az elõbbiek fordítottját is: ahhoz, hogy a nagytulajdon révén uralkodni lehessen - akár szocializmusban, akár piacgazdaságban -, a társadalom többi tagjának munkás- és alkalmazotti státusának kell lennie. Az SZDSZ tehát - amint ideológusaik megnyilatkozásai, pártprogramjai és politikája mutatták - a nagytulajdonosokból és munkavállalókból álló kétpólusú, vadkapitalizmusszerû társadalom kialakításában érdekelt, ilyen társadalmat igyekszik létrehozni, s következésképpen kimondottan ellenérdekelt egy nagy tömegû, a tulajdona révén független egzisztenciájú kis- és középpolgárság létrejöttében. S különösen ellenérdekelt azzal szemben, hogy egy ilyen polgárság az urbanizáció és a marxista szocializmus dezintegráló hatásától kevésbé érintett, a "nyitott társadalom" eszméjére kevéssé fogékony vidéki rétegekbõl jöjjön létre, melyek beállítottságukkal és független egzisztenciájukkal esetleg elsõsorban az MDF hatalmi bázisát erõsítenék. Vagy más változatban az sem lehetetlen, hogy az SZDSZ egy ilyen - kisszámú - középréteg pozícióját egy késõbbi tulajdonosztás vagy jövedelem-újraosztás révén valamely saját klienscsoporttal saját maga szeretné betölteni.
6
Akármi volt is az SZDSZ és más, rokon politikai erõk motívuma a széles kis- és középtulajdonosi polgári rétegek létrejöttének hátráltatásában vagy megakadályozásában, az eredmény és a következmények mélyrehatóak és messzenyúlóak. Mindenekelõtt: a polgári és tulajdonos lét felé törekvõ volt szocialista félpolgárság legnagyobb része - ahelyett, hogy a tulajdonosztás révén egzisztenciájának polgári elemei erõsödtek volna - visszaszorult, visszahanyatlott a "dolgozói" státusba. Mindezt csak fölerõsíti a már meglévõ kistulajdon mûködésképtelenné válása a külsõ és a (recesszió és a restrikció okozta) belsõ piacvesztés következtében. De nagyrészt ugyanez mondható el a volt szocialista félpolgárság tulajdonossá lett felsõ tizedérõl is, akik tulajdonukkal maguk is - a szocializmusbeli önmagukhoz hasonlóan - az alig mûködõ s különbözõ gazdaságon kívüli erõk által újra meg újra megzavart vagy szétrombolt piac és a fogyatkozó állami újraelosztás nehéz terepén manõvereznek, boldogulásukat nem kis mértékben a szociális feszültségek miatt leépíthetetlen újraelosztástól, vagy a feketegazdaságba húzódástól várva.
Mindennek a politikában lecsapódó tudati következményei is döntõek. Mint másutt már megírtam: a szocialista félpolgár folytonos kultúrahiányban és tudatzavarban él, tudata nem felel meg az egzisztenciájának, vagy pontosabban: hol az egyik, hol a másik fél-egzisztenciájának felel meg. Antal-lal, 1990-ben, a tulajdonszerzõ, vállalkozni akaró polgári fél buzdult fel. 1994-ben a ,,dolgozói", illetve a félszocialista menedzseri pozícióba való visszaszorulás egyben a szocialista típusú integrációs keretekhez való tudati regressziót, s vele a dolgokat "rendbetevõ" tekintély, a gondoskodó Horn-apakép rezignált újraelfogadását is jelentette. - A szervesen fejlõdött, egzisztenciájában és tudatában stabil polgárság ma csak meglehetõsen szûk réteget képvisel. Ugyancsak viszonylag szûk a polgári létbe nem az eszköztulajdonuk vagy a vagyonuk révén, hanem a tudásuk, kapcsolati rendszerük stb. alapján tartozók rétege is.
A széles kis- és középtulajdonos polgári rétegek létrejöttének elmaradása egy másik szempontból is súlyos következményekkel terhes. A '40-es évek végén, az '50-es években a polgárság tulajdonának elvétele az államháztartás széles körû kötelezettségvállalásának kiépítésével járt. Most az államháztartási reform racionális - mondhatni: egyedül racionális - megoldása az lett volna, ha az állami újraelosztás leépítése során a korábbi állami feladatokkal (önkéntes nyugdíjbiztosítás, egészségügyi ellátás, oktatás, kultúrafinanszírozás, lakásépítés, a helyi önkormányzatok támogatása stb.) megterhelt középrétegek a rájuk visszahárított feladatok finanszírozásának forrásait is megkapják, illetve: visszakapják! Enélkül az állami redisztribúció leépítése csak a lakosság bérbõl és fizetésbõl élõ többségének aránytalan megterhelésével, érdekük, akaratuk ellenére a társadalmi konfliktusok kiélezésével hajtható végre - ami újra meg újra a megoldás elodázásához vezet -, miközben a nagytulajdon anélkül teljesíti (már amennyire teljesíti!) gazdasági funkcióját, hogy egyszersmind a modern társadalmakban kötelezõ szociális funkcióját is teljesítené.
Annak, hogy a szocializmusban a maga módján újra megindult, széles társadalmi bázisú polgárosodást a rendszerváltás nem tudta megerõsíteni, hanem éppen ellenkezõleg, a magyar társadalmat a gyér középosztályú, vadkapitalizmus-szerû kétpólusú társadalomszerkezet felé feszítette vissza, egyéb, a fentieknél általánosabb következményei is vannak. A jellemzõen nagytulajdonosokra és munkavállalókra osztódó társadalom meglehetõsen instabil, annak minden gazdasági, szociális, életminõségbeli és szociálpszichológiai következményével együtt. A magyar történelemben errõl már szerezhettünk tapasztalatot, amikor is az 1848-49-es jobbágyfelszabadítás csak elégtelen földjuttatással járt, és csak száz esztendõ súlyos konfliktusokkal terhes fejlõdése és kataklizmái voltak képesek a társadalomszerkezeti következményeket leküzdeni. Most, a '90-es évek elején valami hasonló történt, történik az ipari és egyéb tulajdonok újraosztásával. Igaz, a fizikai oszthatóság szempontjából a föld és az ipari eszközök között jelentõs különbség van. Tulajdonként birtokolva azonban ezek is jól oszthatók, és társadalomstabilizáló, középosztályképzõ hatásuk sem lebecsülendõ. A gazdasági mûködés hatékonyságára hivatkozó érvelés erejét pedig elveszi, hogy az osztási, darabolási lehetõségeket a tényleges folyamatok a naturális oldalon meg sem kísérelték kimeríteni. A jellemzõen kétpólusú, vadkapitalizmus-szerû társadalomszerkezet mint kiindulópont, a magyar társadalomfejlõdést, a hosszú távon feltartóztathatatlan újrapolgárosodást valahová a századforduló tájékára veti vissza, s a társadalmat elõbb-utóbb a XIX. századihoz hasonló szociális és politikai problémákkal szembesíti.
7
Láttuk: a helyzet ilyetén
alakulásában az egyes politikai erõk hatalomtechnikai
elképzeléseinek, klientúrája érdekeinek
és egymás elleni hatalmi harcának döntõ
fontosságú szerepe van. Aki az irodalom felõl közelít
a tör-
ténelemhez, hajlamos lehet nemzeti
sorsról, visszatérõ "balvégzetrõl" vagy
- Arany János rokkant koldusával
- "büszke, szenvedélyes, versengõ vezérek"-rõl
beszélni. Én ebben kevéssé hiszek. Látni
vélek viszont valami mást: 1990-95-ben a Nyugatról
importált "liberalizmus" lobogója alatt, a gazdasági
teljesítménynövelés érdekeire hivatkozva
ugyanannak
a
politikai szubkultúrának nagy küldetéstudatú
személyiségei akadályozták, vagy akadályozzák
jelentõsen és tudatosan a szocializmusban szervesen fejlõdött,
széles alapú tulajdonos polgárság stabilizálását,
mint amelyik szubkultúra világtörténelmi küldetésû
hordozói 1949-59-ben a keletrõl importált marxizmus-leninizmus
nevében, ugyancsak a gazdasági teljesítménynövelés
érdekeire hivatkozva az egy évszázad alatt szervesen
nõtt, széles alapú tulajdonos polgárságot
likvidálták. Látszólag az MDF-kormányt
támadták és bénították, valójában
a polgárosodást vetették vissza. S ezzel a magyar
történelemben ugyanolyan felelõsséget vettek
magukra, mint a második világháború elõtti
földbirtokos osztályok, amelyek birtok- és hatalommonopóliumukat
féltve a gyökeres, radikális földreformot (alkalmankénti
gazdasági teljesítményérvekkel) újra
meg újra elodázták.
A magyar polgárosodást a zsidóság második világháború elõtti és alatti kirablása, tömeges deportálása és kivégzése, az életben maradottak tömeges kivándorlása, majd a béke zûrzavaros elsõ éveiben a magyarországi svábok kirablása és kitelepítése mellett a legsúlyosabb csapás, a kommunista hatalomátvétel révén érte.
Polgárosodó ország
Magyarország társadalma a
huszadik század közepére a polgárosulás
erõteljes jeleit mutatta. A
lakosságnak legalább
a felét, de más becslések szerint a többségét
- esetleg: kétharmadát - a polgári típusú
vagy aspirációikban a polgárosodni kívánó
egzisztenciák alkották.
Ide sorolható a két
háború közötti idõkre kialakult mintegy
egymillió-nyolcszázezer kis- és középbirtokhoz
kapcsolódó paraszti lakosságnak mintegy háromnegyede,
három
és fél-négymillió
ember, akiknek egzisztenciáját
a földtulajdon és a rajta végzett munka biztosította.
Ez a polgárosuló vagy polgárosult társadalmi
csoport - a falusi vagy parasztpolgárok csoportja - a háború
utáni földosztással jelentõsen megerõsödött,
illetve tovább bõvült. Ide sorolható mindenképpen
a kisiparosok és kiskereskedõk csoportja, valamint segédeik
nagy része - részben falusi, részben városi
polgárok -, akik megint csak önálló módon,
tulajdonuk, vállalkozásuk, speciális szaktudásuk,
piaci kapcsolataik révén biztosították egzisztenciájukat:
a három csoportbeliek eltartottjaikkal együtt mintegy
egy-másfél
milliónyian.
Külön alcsoportba sorolhatók azok
a kétlaki falusi iparosok, akik mezõgazdasági munkával,
szõlõmûveléssel vagy éppen vásározással
egészítették ki jövedelmüket. A polgárosult
vagy polgárosuló társadalomrészbe - nagyobbrészt
a városi polgárság körébe - sorolható
az igazgatási és a tisztviselõi középrétegek
közel
egymilliós,
a vállalkozók és szabad egzisztenciák
több tízezres
csoportja. Ez utób-
biak közé sorolhatjuk a nagypolgárság
képviselõit, akik vagyonuk, mûveltségük,
kapcsolati rendszerük révén jelentõs életmód-
és kultúrameghatározó erõt jelentettek.
S végül a polgárosult vagy polgárosuló
csoportok közé kell számítanunk a munkásság
különleges szaktudással, biztos pozícióval
rendelkezõ felsõ rétegét, eltartottaikkal együtt
megint csak
több tízezer
embert. A szoros értelemben
vett munkásosztály: az ipari és az agrárproletariátus
együttes létszáma
három-, három és
fél millió
fõ lehetett.
A két háború közötti, illetve a háború utáni magyar társadalomszerkezetnek ezt a képét némileg elfedte az általános szegénység, ami olyan társadalomrészeket is a proletariátusba tartozónak mutatott, amelyek jövedelemszerzésük módja, törekvéseik, aspirációik szerint egyáltalán nem tartoztak oda. Minden bizonnyal ezzel magyarázható, hogy a háború utáni két szabad választáson - annak ellenére, hogy a munkásság a társadalom legalább egyharmadát tette ki - a munkásérdekekre hivatkozó és sztálinista típusú szocializmust elõkészítõ kommunista párt 1945-ben - kerekítve - mindössze a szavazatok némileg több mint egyhatodát, 17 százalékát, 1947-ben 22 százalékát vagy a választói névjegyzékekbõl jogtalanul kihagyott egymillió jobboldali szavazót beszámítva, a kék cédulás kommunista szavazatokat pedig leszámítva megint csak a szavazatok mindössze 17-18 százalékát: valamivel több mint egyhatodát kapta. Azaz a munkásság fele s vele együtt a társadalom több mint nyolc tizede a jövõjét ugyancsak a polgári társadalom keretei között képzelte el. A magyar társadalom háború utáni politikai tagoltsága a polgári jelleget még a tényleges egzisztenciális tagolódásnál is markánsabban mutatta.
A polgártalanítás dimenziói
A megszálló szovjet hadsereg
segítségével végrehajtott fokozatos hatalomátvétel,
majd a hatalomban való berendezkedés bõ egy évtizede
során
a kommunista párt egyik fõ célja és
tevékenysége a magyar társadalom polgári jellegének
teljes felszámolása, a polgári társadalom egyes
rétegeinek és csoportjainak a szo-
cializmus munka- és államszervezetébe
való betagolása volt.
Ennek a több szálon
futó, sokrétû folyamatnak legfontosabb elemei - nem
annyira idõrendi, mint inkább a társadalomszervezõdés
logikája szerinti csoportosításban - a következõk
voltak.
Mindenekelõtt a "polgári",
"kispolgári" besorolás tartalmát igyekeztek negatív,
elítélõ jelentésûvé változtatni:
mindent, ami polgári, megbélyegezni, leminõsíteni.
A két világháború közötti, majd a
háború utáni magyar polgári társadalom
egyes csoportjainak, rétegeinek sajátos csoportszervezõ,
társadalomszervezõ eszméit és a köréjük
szervezõdõ irodalmat, mûvészetet, kultúrát
minden elemében megbélyegezték, betiltották,
eltüntették. Így járt a bal- és jobboldal
szerint erõsen tagolt jelentõs mûveket és alkotókat
felmutató "népi" és "nemzeti" gondolat
Szabó
Zoltántól,
Bibó
Istvántól
Kovács
Imréig
és
Németh
Lászlóig, így a szociáldemokrácia
igencsak kidolgozott és jelentõs képviselõkkel
rendelkezõ gondolatvilága, így a polgári irodalom,
történetírás, szociológia és filozófia
megannyi jeles mûve és szereplõje.
Bajcsy-Zsilinszky
Endrérõl például mint az ellenállás
vezetõjérõl mártírhalála miatt
tudni lehetett egyet-mást, politikusi törekvéseirõl,
társadalmi elképzeléseirõl, politikájáról
semmit. Mûveit eltüntették életét, törekvéseit,
s mindezek dokumentumait homály fedte. De nemcsak a polgári
társadalom kereteit elfogadó eszméket, gondolatokat
és szerzõiket tüntették el, hanem megszüntették
az eszméket terjesztõ intézményeket, egyetemi
tanszékeket, kutatóintézeteket, a polgári sajtót,
könyvkiadást. A korábban leírt eszméket
hordozó újságokat, folyóiratokat a közkönyvtárakból
visszavonták, bezúzták vagy zárt gyûjteményekbe
helyezték. Az egyetemek társadalomtudományi tanszékeit
a marxizmus-leninizmus hû interpretátorai özönlötték
el, a társadalom korábbi többségét alkotó
polgárok-kispolgárok gyermekeit
numerus claususszal
sújtották,
a magukat munkások gyermekének álcázókra
pedig lelkes párt- és DISZ-titkárok vadásztak
"leleplezés" céljából. Azaz a kommunisták
a polgári társadalomrésznek nemcsak
mint ilyennek
a
reproduk-
cióját, hanem egyáltalán:
tagjai puszta szellemi reprodukcióját is igyekeztek lehetetlenné
tenni. Eszmét, tudást, információt termelni
és terjeszteni csak a kommunista párt által engedélyezett
és ellenõrzött fórumokon lehetett.
A kommunista párt a polgári kultúra és a polgári gondolkodás elleni támadásával párhuzamosan mindenekelõtt a polgárság érdekkifejezõ és érdekvédelmi szervezeteinek szétzúzására törekedett. Gátlástalan és frontális támadást indított a polgári keretek között politizáló pártok, mindenekelõtt a jelentõs társadalmi befolyással, tömegerõvel rendelkezõ és ezért valóságos politikai alternatívát jelentõ szociáldemokrata párt és kisgazdapárt ellen. A kommunista párt fegyveres rohamosztaga, az Államvédelmi Osztály, majd Államvédelmi Hatóság néven mûködõ titkosrendõrség megfélemlítéssel, kínzással, vallatással érte el, hogy az általuk nyomozás alá vont, a kommunista párt számára politikailag kellemetlen, nemkívánatos személyek ismerjék el "bûnösségüket": rendszerint a demokrácia megdöntésére, a Horthy-rendszer visszaállítására szõtt állítólagos "összeesküvésüket". Nemritkán a riválisnak tekintett politikusok sofõrjét, titkárnõjét, egy-egy barátját "vették rá" ilyen módszerekkel, hogy valljanak az ezen az alapon perbe fogott és súlyosan elítélt politikus ellen. A kicsikart vallomásokat pedig kirakatperekben hasznosították. Kirívó példa az úgynevezett Magyar Közösség ügye s vele Nagy Ferenc miniszterelnök kiszorítása a hatalomból. A polgári pártok, a szociáldemokrata befolyás alatt álló szakszervezetek után az egyházak, a polgári indíttatású ifjúsági mozgalmak, a civil szervezetek, baráti társaságok kerültek sorra. Hogy mindennek - még a kommunisták elleni pereknek is - a polgári társadalom megfélemlítése, lelki ellenállásának megtörése volt az egyik, olykor a fõ célja, jól mutatja a "Rajk-összeesküvés" "leleplezésének" bejelentése, amely szerint "az összeesküvõk között munkás vagy szegényparaszt nem volt". Végül a polgári politikusokat, gondolkodókat - akik nem fogták fel a helyzetet idõben és nem emigráltak - nagy számban kitelepítették, internálták, bebörtönözték, alkalmanként ki is végezték. A támadás, mely kezdetben a polgárság politikai elitjének és értelmiségének a szétzúzására irányult, késõbb a polgári társadalom végsõ alkatrészeiig nyomult, az elemi kohéziós erõk megsemmisítésére, a polgári morál, a polgári szolidaritáseszme kiirtására törekedett. Aki az ártatlanul megvádoltak, perbe fogottak, kivégzettek vagy megbélyegzett családjuk mellé állt, számíthatott rá, hogy õt magát is perbe fogják vagy megbélyegzik. A végsõ cél az elemeire, atomjaira bontott, megfélemlített társadalom létrehozása volt, mely korlátlanul utasítható, irányítható, mert képtelen bármiféle független információszerzésre, saját érdekei szerinti gondolkodásra, szervezett ellenállásra. A választási csalással, a választási rendszer megrontásával, zsarolással, megfélemlítéssel, az ellenfelek kiszorításával parlamenti hatalmat szerzett kommunista párt aztán nyomban hozzáfogott az egész jogrendszernek a saját céljai szerinti átalakításához.
S megint csak mindezzel párhuzamosan
folyt az egyre védtelenebbül maradó polgári társadalomrészeknek
az önálló egzisztenciájuktól való
megfosztása. Elõször a bányákat, bankokat,
nagyvállalatokat államosították, aztán
a száz fõnél többet foglalkoztatókat,
majd a tíz alkalmazottnál valaha is többet foglalkoztató
iparüzemeket s végül magukat a kisiparosokat és
kiskereskedõket. A kisipar és a kiskereskedelem felszámolásának
semmilyen gazdasági racionalitása sem volt. Kizárólag
az a politikai cél valósult meg általa, hogy a tervgazdaság
keretein kívül semmilyen értéktermelés,
semmilyen értékáramlás ne folyhasson, s ne
lehessen alapjává független egzisztenciáknak.
A mezõgazdaságban a maradék nagyüzemeket közvetlenül
államosították, a kis- és középparaszti
gazdaságokat pedig a szovjet kolhoz mintájára létrehozott
s ugyancsak hierarchikusan igazgatott szövetkezetekbe szervezték.
A szabad egzisztenciákat betiltották vagy a párt által
ellenõrzött szervezetekbe kényszerítették.
A tisztviselõket
- amilyen mértékben tudásuk
nélkülözhetõ vagy pótolható volt
- bélistázták, elbocsátották, s végsõ
soron a többi volt polgári csoporttal együtt az extenzíven
fejlesztett ipar munkaerõ-tartalékává tették.
Ezzel a társadalomnak szinte minden tagja s egyben az egész
volt polgárság a szocialista tervgazdaság hierar-
chikus munkaszervezetébe tagolódott
be. Ez a szervezet munkaszervezeti funkcióján kívül
- a párt, a tanácsrendszer, a szakszervezetek, a besúgórendszer,
a titkosrendõrség stb. mellett - kimondottan társadalom-ellenõrzési
és hatalomgyakorlási funkciókat is betöltött.
A szervezeten kívül maradást, az erre törekvést
rendészeti üggyé tették ("közveszélyes
munkakerülés").
Mire gondolt Marx?
Nem kevesen élnek még ma is azokból a generációkból, amelyek politikai szemináriumi tanulmányaikból emlékezhetnek, mivel is indokolták a kommunisták a polgári társadalom ilyetén letaposását. Marx a vezetõ tõkés társadalmak XIX. század eleji fejlõdésének tendenciáit elemezve általános tulajdonkoncentrációs és társadalompolarizációs folyamatokat vélt felfedezni, amelyeknek végén a termelõ és a pénztõke egy maroknyi tulajdonos kezében összpontosul, mialatt a társadalom messze túlnyomó többsége a tõkés üzemek-vállalatok nyomorult, kizsákmányolt, nincstelen munkásává vagy munkanélkülivé, a munkások tartalék seregévé válik. Nagyjából ugyanez a helyzet a némileg kevésbé koncentrálódó földtulajdon és agrár népesség esetében is. Magyarán: idõk folyamán mindinkább kétpólusú gazdasági és társadalmi szerkezet alakul ki. Ugyanakkor a magas szervezettségû üzemek-vállalatok közti piaci kapcsolatok szervezetlensége és anarchiája sorozatosan túltermelési válságokra, a társadalom által megtermelt javak oktalan elherdálására vezet. Marx megoldási javaslata erre a problémára alapstruktúrájában igen egyszerû, mondhatni: kézenfekvõ. Egy maroknyi, elszánt forradalmár - a proletarizált társadalom erõteljes támogatásával - elkergeti a maroknyi tulajdonost, a helyükbe ül, a tervgazdaság bevezetésével: a szükségletek és a termelõkapacitások összerendezésével az üzemen belüli szervezettséget kiterjeszti az egész gazdaságra, az egész gazdaságot egyetlen termelõüzemként mûködteti, s az ily módon elõállított javakat igazságosan elosztja. A marxi extrapolációnak megfelelõ, végletesen polarizálódott társadalomban egy ilyen változás bevezetése a társadalom túlnyomó többsége számára alig jár megrázkódással, s a meglévõ erõforrások jobb kihasználása, a veszteségek kiküszöbölése révén - a vélt tulajdonosokat leszámítva - mindenki csak nyer vele. A forradalmárok szubjektív motívuma ennek a közjónak az elérése. Ezért dolgoznak, ezért vállalnak mártíriumot, ha kell.
A hárompólusú társadalom
Csakhogy éppen itt volt a bökkenõ. A XIX. század második felére, s még inkább a harmadik harmadára a Marx által meglátott gazdaság- és társadalomfejlõdési tendenciák megváltoztak. A korábban csakugyan folyamatosan koncentrált tõke tulajdonosai és a munkásság között egy mind szélesebb s egyre inkább polgárosuló kis- és középtulajdonosi, vállalkozói, hivatalnoki, értelmiségi stb. réteg alakult ki, mely aggregált anyagi ereje és tömegereje révén mindinkább önálló politikai erõként is fellépett, sõt magát a szociáldemokráciát is a maga képére kezdte átgyúrni. Azaz a korábbiak alapján elgondolt kétpólusú társadalom helyett munkásokból, középrétegekbõl és nagytulajdonosokból álló, hárompólusú társadalom kezdett kialakulni. Ebben a helyzetben a XIX. század eleji társadalomszerkezetre kigondolt terv-gazdasági koncepciót csak úgy lehetett bevezetni, ha a kialakulóban lévõ harmadik pólust: a mind terjedelmesebb és súlyosabb kis- és középpolgárságot felszámolják, illetve a rendszerbe, az egész gazdaságra kiterjedõ munkaszervezetbe a proletariátus oldalán, a "dolgozói", "munkavállalói" oldalon tagolják be. S ha érdekei, pozíciója védelmére ellenáll, a forradalmi hatalom fizikai erõvel töri meg mint a szocializmus ellenségét, osztályellenséget. A vidéken is, városon is valamelyest polgárosodni kezdõ XX. század eleji Oroszországban pedig éppen ez volt a helyzet. A marxi modell polgárosuló társadalmakra való ráhelyezésének, ráerõltetésének gondolata és kezdeti megvalósítása Lenin nevéhez, a hatalmi gépezet "finomra állítása", a leigázott polgárság feletti folytonos és zökkenõmentes uralom technikáinak kidolgozása Sztálin nevéhez fûzõdik. A bevezetést és mûködtetést polgárháború, majd egy idõ múlva "folyamatosan élesedõ" osztályharc, kényszermunkatáborok sora és sok tízmillió holttest szegélyezte.
Ez volt tehát a szocializmusnak az
a formája és a bevezetésének az a technikája,
melyet a szovjet Vörös Hadsereg árnyékában
Magyarországra érkezõ kommunista vezetõk:
Rákosi,
Farkas, Révai, Gerõ
és mások "elhoztak"
hozzánk. A magyar szocializmus bevezetésének története
- a fentebb mondottak értelmében - természetesen sajátos
vonásokat is mutatott. Ilyen volt az a tény, hogy Magyarországon
a XX. század közepén a polgárosodás sokkal
elõrehaladottabb állapotban volt, mint 1918 Oroszországában.
Így a szocializmus bevezetése - az eredeti elképzelésekkel
szemben - csak egy kisebbségnek ígért helyzetéhez
képest emelkedést, a többség a helyzetének
rosszabbodására: önálló polgárból
munkássá válásra számíthatott.
Azaz a polgárságnak a szo-
cialista társadalomszervezetbe és
munkaszervezetbe való betagolása az ottaninál is nagyobb
társadalmi megrázkódtatást ígért.
De ilyen "magyar" sajátosság volt az is, hogy a szocialista
"forradalmárok" - vagy inkább quislingek - mögött
támasztó, gyarmatosító erõként
ott állt a világ legnagyobb szárazföldi hadserege,
melynek itt tartózkodó vezetõi - ha szükségét
látták - egyszer sem haboztak a belsõ erõviszonyokat
a kommunista párt javára átbillenteni
(Kovács
Bélának,
a Kisgazdapárt fõtitkárának letartóztatása
a szovjet titkosszolgálat által). A végül is
lezajlott történet ismerõs.
Egyetlen kérdésre kellene
még választ találnunk. Miért volt mindez?
Miért kellett a szocializmust egy,
a szocializmus bevezetésére alkalmatlan, azt nem igénylõ,
sõt kimondottan ellenzõ társadalomra rákényszeríteni,
s ezzel mérhetetlen szenvedést, anyagi és társadalmi
veszteséget okozni? Miért kellett a formálódó
magyar polgárságot szétverni, a mûködõ
polgári demokrá-
ciát, a polgári államot
szétverni? Erre a kérdésre története során
a magyar szocializmus uralkodó elitje többféle választ
adott.
A szocializmus lobogója
Elõször a marxizmus humanista
ígéreteire hivatkozott. Az évszázados társadalmi
problémák megoldására, a felszabadulásra
a kizsákmányolás alól, a javak igazságos
elosztására, a demokrácia kiteljesedésére.
Hamar kiviláglott azonban, hogy a magyar szocializmus bevezetését
nem annyira az egyharmadnyi proletariátus felemelkedése,
mint inkább a kétharmadnyi polgárság helyzetének
romlása, korábbi szabadságának elvesztése
jellemezte. Jól mutatta ezt az a kiábrándulás
is, mely a szép ígéretektõl elkábított
vagy az eszmék nemessége által megnyert káderek
között a párton belül is megjelent.
A polgári rendet helyreállítani
akaró ötvenhatos forradalom után pedig immár
sem az igazságos elosztásról, sem az igazi demokráciáról,
sem a magyar társadalom nagy többségének szocialista
érzületérõl nem lehetett komolyan beszélni.
Ekkor - az ötvenes évek végén, a hatvanas évek
elején - bukkant fel a következõ érv: voltaképpen
a gazdasági fejlõdés gyorsasága, a gazdasági
teljesítõképesség az, amiben a szocializmus
felülmúlja a kapitalizmust. Ez a lényeg. Ezért
kellett a sokféle áldozatot meghozni, s majd beköszönt
a jólét. A hatvanas évek közepétõl
aztán ez az érv is megbukott.
Hruscsov
illúziói
- vagy illúziókeltése - és hibrid kukoricája
után jött a "pragmatikus" Brezsnyev-korszak. Ettõl kezdve
az ideológiai önigazolás a nyers hatalomtechnikának
adta át a helyét. Szovjet viszonylatban a birodalmi érdek
érvényesítésének, a prágai tavasz
leverésének, az ötezer kilométeres hatósugarú
Sam-rakétáknak és atom-tengeralattjáróknak,
a gyarmati hátsó udvarokon keresztüli destabilizálási
próbálkozásoknak, a technológiatolvajlásoknak.
Magyar viszonylatban a békességkeresésnek, a gazdasági
és a társadalmi tartalékok felélésének,
a hitelbõl prosperálásnak, a gyûlölt osztályellenséggel
való megbékélésnek és kompromisszumkötésnek,
s a legyõzendõ tõkés társadalom mûködési
elvei és a polgárerények elõtti folyamatos
hátrálásnak. Bárminek, ami a hatalom további
megtartását segíti.
Ekkor villant elõ a
szocializmus bevezetésének - elsõ pillanattól
érvényes - végsõ értelme, mozgatója:
egy nemzetközileg szervezett politikai csoport nyers hatalmi aspirációja,
s az erre rákapaszkodó számtalan helyi reváns-,
haszon- és kar-
riervágy.
Minden egyéb
csak függõ változó. A földszinten ígéretek
és áltatások, fönt a lobogón "az erõsebb
kutya" magasztos jelszava.