INGEBORG BACHMANN (1926-1973) osztrák költõ, író, a bécsi egyetemen szerzett filozófiai doktorátust. Elsõ verseskötetet 1953-ban jelent meg. Irodalmi hagyatéka verseket, librettókat, hangjátékokat, mûfordításokat, elbeszéléseket, regényeket, esszéket foglal magában. Intellektuális líráját sajátos képanyag fanyar, erõteljes nyelv jellemzi. Verseit többek között Eörsi István, Görgey Gábor, Hajnal Gábor, Kalász Márton, Károlyi Amy, Lator László, Nemes Nagy Ágnes, Pór Judit, Sallay Kornélia, Somlyó György, Székely Magda fordította magyarra. Az esszé eredeti címe: Literatur als Utopie, a Frankfurter Vorlesungen 5. darabja.

BENNO BARNARD holland író, költõ 1954-ben született Amszterdamban. 1976-ban átköltözött Belgiumba, ahol Brüsszelben, majd Antwerpenben él. Rövid ideig bölcsészeti tanulmányokat folytat. 1983 és 1986 között az egyik legtekintélyesebb belgiumi flamand kiadó, a Manteau vezetõje, 1984-tõl a Nieuw Wereldtijdschrift címû kulturális folyóirat szerkesztõje. Számos vers- és esszékötete, illetve regénye jelent meg (ez utóbbiak közül a Lyukas világ tavaly látott napvilágot a Széphalom Könyvmûhelynél Gera Judit fordításában). Itt közölt verseit Tijdgenoten címû kötetébõl vettük (Atlas, Amszterdam-Antwerpen, 1994.).

GABRIELE BRUSTOLINI 1943-ban született Velencében. 1979 óta az Olasz Külügyminisztérium kulturális ügyekkel foglalkozó munkatársa. A világ több pontján képviselte az olasz kultúrát, jelenleg a Magyarországi Olasz Kultúrintézet igazgatóhelyettese. 1969 óta a lisszaboni VERSO - Enciklopédia Luso-brasileira de Cultura címû lexikon XX. századi olasz irodalmi szócik-
keit gondozza. 1985-ben egy portugál nyelvû versgyûjteményt publikált No corpo do tempo com solidão por dentro címmel.

MIRCEA C[[Atilde]]RT[[Atilde]]RESCU 1956. június 1-jén született Bukarestben. Jelenleg az ottani bölcsészkar tanára. Hét verses, négy próza és egy esszékötete jelent meg, közülük nem egy jelentõs díjakat kapott. Két utóbbi regényét több európai nyelvre lefordították. Magyarul Sóvárgás címmel jelent meg regénye, 1997-ben, a Jelenkor Kiadónál, Csiki László fordításában. A most közölt részlet egy trilógia elsõ könyvébõl, a Káprázatból való.

FRIEDRICH DÜRRENMATT (1921-1990) svájci német drámaíró, esszéista, elbeszélõ. Filológiai, teológiai és természettudományi tanulmányokat folytatott. Grafikusként, kabarészerzõként és színikritikusként is dolgozott. A világhírnevet színpadi mûvei hozták meg számára. Az öreg hölgy látogatása, A fizikusok, A Nagy Romulus, a Stranitzky és a nemzeti hõs ma-
gyar színpadokra is felkerült.

LORAND GASPAR magyar származású francia költõ 1925-ben született Marosvásárhelyen. A háború végén Franciaországba került, ott végezte orvosi tanulmányait. Jelenleg Tuniszban sebész fõorvos. 1966-ban jelentkezett Le quatrième état de la matière (A negyedik halmazállapot) címû verseskönyvével, amelyért Apollinaire-díjat kapott. Magyarul Minden földek földje címen Tellér Gyula fordításában és utószavával az Európa Könyvkiadó jelentette meg egy kötetét, 1981-ben. A Nagyvilág többször közölte verseit. Ez évben a költõ elnyerte a Goncourt Akadémia költészeti díját. Verseinek eredeti címe: Amendiers, Sidi Bou Saïd (kézirat).

HANS EGON HOLTHUSEN (Rendsburg, Hollandia, 1913-) költõ. Életreszóló élménye Rilke. A Sonette an Orpheus ról írt diszszertációját további esszék követik: Der späte Rilke, Der unbehauste Mensch, Ja und nein. A háborúban több fronton szolgált. Majd fõfoglalkozású író Münchenben. Elõadókörútakat tesz Európában és Amerikában. 1961 óta a New York-i Goethe-ház vezetõje. Verseskötetei: Hier in der
Zeit (1949), Labyrintische Jahre 1952.

TED HUGHES (Mytholmroyd, 1930-
1998) angol költõ. Egyetemi tanulmányait a cambridge-i Pembroke College-ban végezte. 1956-ban feleségül vette Sylvia Plath költõnõt, ezt követõen több évet töltött Amerikában. 1957-ben jelent meg elsõ verseskötete. Több rangos költõi díjat kapott.

VLADIMIR NABOKOV (Szentpétervár, 1899 - Montreux, 1977) orosz-amerikai regényíró, novellista, költõ, esszéista, irodalomtörténész, kritikus, mûfordító, entomológus és sakkfeladványszerkesztõ. Elõkelõ nemesi családban született. Apja, V. D. Nabokov neves politikus, a kadet-párt megalapítóinak egyike. Nabokov kereskedelmi iskolát végzett. 1919-ben családjával együtt emigrált. A cambridge-i Trinity College elvégzése után Berlinben telepedett le. 1920 és 1940 között fõként nyelv- és teniszoktatásból élt. 1937-ben családjával Párizsba ment, 1940-ben pedig az USA-ba. Felvette az amerikai állampolgárságot és ettõl kezdve angolul írt. Angolul írt regényeinek nagy részét késõbb oroszra fordította. A hetvenes évektõl kezdve a svájci Montreux-ben visszavonultan élt. Magyarul számos regénye olvasható, lapunk 1994/6-7. számában a Baljós kanyar címû regényét jelentette meg, M. Nagy Miklós fordításában, majd könyv formában is, a Nagyvilág Könyvek sorozatban. Kafkáról írt esszéje 1995/1-2. számunkban olvasható. 1996/7-8. számunkban Nabokov-mozaik címen összeállítást közöltünk Nabokov mûveibõl és a róla szóló írásokból. Itt olvasható elbeszélését (eredeti címe: The Potato Elf) a The Stories of Vladimir Nabokov címet viselõ gyûjteményes kötetbõl vettük.

GEORGES PERROS 1923-ban, Párizsban született, színésznek tanult (évfolyamtársa és barátja Gérard Philipe-nek), a Comédie Française társulatának mûvésze. 1950-ben megcsömörlik a színházi élettõl, kilenc évvel késõbb Bretagne-ban, Douarnez-ben telepedik le, ott él feleségével és három gyermekével. Kiadói lektorként és egyetemi tanárként dolgozik. Verseit Poèmes bleus (1962) és Une
vie ordinaire (1967) címû köteteibõl vettük.

JOSÉ SARAMAGO (Azinhaga, Golegã, 1922-) portugál író, költõ. Újságíróként, producerként, vezetõ irodalmi szerkesztõként dolgozott. 1998-ban Nobel-díjat kapott. Magyarul olvasható regényei: Kõtutaj (Magvetõ, 1989), A kolostor regénye (Európa, 1992), Ricardo Reis halálának éve (Cédrus, 1993), Lisszabon ostromának története (Íbisz, 1997), Vakság (Európa, 1998). Lapunk 1991/7. számában regényrészletet közöltünk Saramagótól, 1991/6. számában pedig Történelmi látomásaimat írom meg címen interjút.