Alain Bosquet

Isten gyötrõdése

Isten így szól:
„Nem mindig szeretem, amit alkotok.
Itt van például az ember,
két szemet, két kart, két lábat adok neki,
s mindez roppant praktikus,
ám egyszercsak kezdem fukarul mérni,
egyetlen gerincet
és egyetlen szívet,
mintha félnék, hogy túlságosan kiegyenesedik
vagy túlságos szeretetre gerjed.
Jobban tenném, ha újra kezdeném az embert."
 

*

Isten így szól:
„Miután megalkottam a tüdõt, a beleket,
a kecskefejõt, az iszalagot,
a folyót, a tátongó napot,
kitaláltam néhány elvont fogalmat,
s most szétosztom ezeket.
Lássuk csak, a lelkiismeretet a márvány kapja,
az emlékezetet a gyep,
a lelkifurdalást a csillag,
a kételyt mondjuk a tigris.
Van itt valaki, aki figyelmeztet, ha
tévedek?"
 

*

Isten így szól:
„Nem futja majd erõmbõl
hogy egyedül eligazítsam a világ sorát.
Ezért nagy titokban
kitaláltam egy másik istent,
s olykor kifaggatom:
»Nem gondolod, hogy lehetne
kissé szárazabb is az óceánom?
És nem tenné e jobban a platánom,
ha a gyepen szökdécselne?
Legyünk õszinték, nem érdemelne meg
ez az emberem egy-két szárnyat?«
Vajon vetélytársam
lesz ez a másik isten?"
 

*

Isten így szól:
„Sikerült összehoznom egy fura szervet:
égõpiros szivacs,
érzelmes neszek kíséretében
néha felfúvódik, máskor lelappad,
azt hiszem, a tüdõ lesz ez.
Nem tudom, kinek adományozzam,
a vulkánnak, a csillagnak,
a szaladni képtelen kutyának,
a hullám-korbácsolta
elhagyott szigetnek?
Végül döntöttem:
elõször a kõnek lesz tüdeje."
 

*

Isten így szól: „Szükségem van az eszedre.
Mit gondolsz errõl a világról?
Május hónapnak nem kellene
netán egész novemberig tartania?
És nem lenne jobb, ha lassú lenne
a ló is, akár a tehén?
Nem bánod, hogy az üstökös
nem tér be hozzád, és nem ül le
a családi ebédhez?
Ami a lelket illeti,
szeretnéd, ha ki lehetne tapintani,
akár a zabot vagy a galambot?
Ígérem, kijavítom, ha bírom,
e számtalan hibát."
 

*

Isten így szól:
„Sürgõsen tenni kellett valamit,
felöltött bennem,
vajon mire jók legfurább
teremtményeim:
a sárkány, az angyal és az egyszarvú.
Összehívtam mindazokat, akikben hittem,
akik valósak, erõteljesek, kétségbevonhatatlanok:
a baobabfát, az igáslovat
és a tengerbe nyúló hegyet.
Tízszer ültek össze,
de nem jutottak megegyezésre.
Megtartottam tehát
a sárkányt, az angyalt és az egyszarvút,
de a félreértések elkerülése végett
úgy véltem, jobb, ha láthatatlanná teszem õket."
 

*

Isten így szól: „Szórakozásképpen
az ember képére formálom magamat.
Választok magamnak testet,
néhány izmot, egy koponyát.
Adok magamnak szavakat, hogy megmagyarázzam,
hogy meghazudtoljam magamat,
adok álmot,
melyben hol vagyok, hol nem vagyok.
De a hasonlatosság
nem téveszt meg:
lelkem nehezebb marad,
mint átmeneti testem."
 

LACKFI JÁNOS fordítása