Az orosz emigráció egészen a II. világháború kitöréséig hitt a közeli restauráció lehetõségében, ami számára a hazatérés lehetõségét is jelentette volna, s ezért tartotta fontosnak, hogy a Külföldi Oroszország (Pjotr Sztruvénak, az emigráció egyik fõ ideológusának kifejezése az 1920-as évek elejérõl) megõrizze szabad szellemiségét, „tiszta oroszságát" a szovjet rabsággal, terrorral és mímelt internacionalizmussal szemben. A számûzetésben Puskin válik mindennek szimbólumává, voltaképpen az õ neve és költészete szimbolizálja az emigráció etikáját és ideológiáját. Dmitrij Merezskovszkij ezt írja 1926-ban Puskin velünk van címû cikkében: „A szabad Oroszország ellenségeinek Puskin figyelmeztetõ jel: »E jellel gyõzni fogsz.« Tüzes oszlop, amely kivezet bennünket a számûzetés pusztaságából Hazánkba." Az orosz emigránsok 1924-tõl kezdve (Puskin születésének 125. évfordulója) Puskin születésnapján megrendezték az Orosz kultúra napját. Puskin halálának századik évfordulóján, 1937-ben pedig grandiózus rendezvénysorozatot szerveztek: Európa 24 országában 170 városban, Ázsiában 8 országban 14 városban, Amerikában 6 államban és 28 városban, Afrikában 3 országban voltak megemlékezések.
Pjotr Sztruve az orosz újjászületés ideológiájával kapcsolatban az 1920-as években két nevet tûzött zászlajára, I. Péterét és Puskinét. Puskin népszerûsége még ideológiai téren is tartósabbnak bizonyult I. Péterénél, hiszen ez utóbbit a sztálinizmus egyre inkább kisajátította. A Puskinnal kapcsolatos emigráns ideológiának négy tartópillére volt. Puskin mint nevelõ, tanító – ez a címke Turgenyev 1880-as írásában fordul elõ, melyben Puskint az „élet tanítójának" nevezte. Puskin mint próféta – Dosztojevszkij híres Puskin-emlékbeszéde nyomán alakult ki ez a megközelítés, a költõ majdhogynem vallásos tiszteletével együtt. Puskin nekünk minden – ezek Apollon Grigorjev szavai 1859-bõl, melyet az emigráció ideológusai úgy értelmeztek, hogy a szellemi vagyon nem ismer határokat, Puskin éppúgy tulajdona a Külföldi Oroszországnak, mint a rabságban szenvedõ óhazának. Az eleven Puskin – ez Pavel Miljukov, kadet politikus és kultúrtörténész 1937-es könyvének címe, melyben Miljukov aktualizálni törekszik a Puskin-életmûvet, tulajdonképpen mitologikus idõtlenséget tulajdonítva neki.
A Puskin-emlékünnepségeken természetesen nemcsak az ideológusok mondtak beszédeket, de az emigráció kiemelkedõ filozófusai, írói és mûvészei is. Megnyilatkoztak Puskin kapcsán olyan jelentõs személyiségek, mint Nyikolaj Bergyajev, õ mondta róla a késõbb sokat idézett mondatot: „Puskin az egyetlen reneszánsz ember az orosz irodalomban." Az ideologikus Puskin-kultusszal szemben azonban többen megfogalmazták kételyeiket is, fõleg azok az értelmiségiek, akik jól ismerték mind az emigráns, mind a szovjetunióbeli Puskin-kutatás legfrissebb eredményeit. Az emigrációban a Puskin-filológia két legtermékenyebb képviselõje Mogyeszt Gofman és Alekszandr Bem volt. Mellettük azonban mindenképp meg kell említeni a kiváló költõ és kritikus Vlagyiszlav Hodaszevics Puskin-esszéit, melyeknek megállapításai mind a mai napig érvényesek. Mellesleg Hodaszevics éppen a „klasszicizálódástól" félti Puskint, s úgy véli, hogy a fiatal Oroszország számára, a felnövekvõ, új nemzedéknek Puskin hideg és idegen jelenség. A régi orosz kultúrával együtt eltûnik az „eleven" Puskin" is, alakját benövik a róla írt tanulmányok, „hideg klasszikussá", gépiesen magolandó iskolai tananyaggá válik. Mintha Hodaszevics kételyeire volna válasz az a Puskin-kép, melyet az 1970-es években az orosz emigráció „harmadik hullámának" képviselõje, Andrej Szinyavszkij rajzolt meg sokat vitatott Séták Puskinnal címû könyvében. Szinyavszkij Puskin „másságát" mutatja fel, a merev klasszicizálódással a humort és az iróniát szegezi szemben, melyet a „népi" Puskinnal, az anekdoták szubkulturális Puskinjával igazol. (1975-ben, a könyv londoni megjelenésekor az emigráció elsõ hullámának még élõ tagjai voltak a könyvön leginkább felháborodva.)
Vaszilij Zenykovszkijnak (1881–1962), a mind a mai napig legteljesebb orosz filozófiatörténet szerzõjének 1937-es emlékbeszéde talán azért emelkedik ki a többi jubileumi írás közül, mert – igaz, áttételesen – éppen az emigráns orosz ideológia Puskin-képét igyekszik finomítani, mélyebben átgondolni. Zenykovszkij vallásfilozófus volt, az emigrációban elõször a Belgrádi Egyetemen tanított, majd a Párizsi Ortodox Teológia professzora lett. Emlékbeszédében Puskinban „az orosz zsenialitás rejtélyét" véli felfedezni, véleménye szerint Puskin személyiségét tragikus megkettõzõdöttség hatja át – éppúgy, mint korát, melynek fõ problémája a szabadság és a jó összeegyeztethetetlensége. Puskin éppen ezért nem lehet az a „prófétai jelenség", miként Dosztojevszkij akarta láttatni, de nem volt az a „könnyelmû lírikus" sem, aminek Gogol aposztrofálta. Rendkívül fontos és eredeti megállapítás Zenykovszkij írásában, hogy Puskin költészete végeredményben „zseniális önmegtisztítás", a „világ adományainak" átszellemítése, átalakítása. Vagyis e költészet lényege tulajdonképpen a katartikus folyamat elevenné tétele, melynek következtében kialakul egy olyan spontán lírai megnyilatkozás, melyben a biográfia és a költészet szinte elválaszthatatlan egymástól. Úgy gondolom, hogy Puskin esetében éppúgy, mint Gogol, Dosztojevszkij és Tolsztoj esetében az orosz kultúrában, megtermékenyítõleg hatottak egymásra a bölcseleti (helyenként ideologikus) és esztétikai-poétikai megközelítések. Erre talán a legszemléletesebb példa az a Dosztojevszkij-kultusz, melyet az ezüstkor, a XIX. és XX. századforduló bölcselete teremtett – elsõsorban Bergyajev, Sesztov, Szergij Bulgakov és Vjacseszlav Ivanov mûveiben –, s amely nélkül elképzelhetetlen lett volna Bahtyin Dosztojevszkij-könyvének megszületése.
Az 1999-es Puskin-évfordulót, a költõ kétszázadik születésnapját szintén az önazonosságában csorbult Oroszország ünnepli. Ezért nem lehet véletlennek tekinteni, hogy az évfordulóra tavaly egy gyûjteményes kötetben már kiadták az emigráció elsõ hullámának Puskinra emlékezõ – jórészt Oroszország elvesztését sirató és a megújulás lehetõségeit keresõ-kutató – írásait.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: nvilag@c3.hu