JORGE LUIS BORGES (1899–1986) a modern kispróza meghatározó alakja, költõ, esszéíró, irodalomtörténész. Fontosabb kötetei magyarul: A titkos csoda (1986), Az idõ újabb cáfolata (1987), Képzelt lények könyve (1988), A másik, aki ugyanaz (1990). Válogatott mûveinek ötkötetes magyar kiadása 1998-ban indult el. Folyóiratunk rendszeresen közli írásait. 1997 nyarán Az univerzum, amit mások könyvtárnak neveznek címen irodalomkritikáiból adtunk közre összeállítást. Legutóbb 1998/5-6. számunkban jelent meg írása.

JULIAN BARNES angol író 1946-ban született Leicesterben. Francia irodalmi és jogi tanulmányokat végzett Londonban és Oxfordban, majd szabadúszó újságíróként dolgozott, többek között a Times Literary Supplement, a Sundays
Times és az Observer munkatársa volt. Elsõ regénye Metroland címen 1981-ben látott napvilágot, Flaubert’s Parrot (Flaubert papagája) címû munkájáért, amely magyarul is megjelent, 1986-ban megkapta a francia Médicis-díjat, melyet elsõ ízben ítéltek oda angol szerzõnek. Mûveibõl a Nagyvilág 1986/3., 1989/3. és 1992/6. számában közöltünk. Most közreadott írása a New Yorkerben jelent meg, 1998 õszén.

ALAIN BOSQUET (eredeti nevén: Anatole Bisk) (1919–1998) a francia (belga) költészetnek a közelmúltban elhunyt vezéregyénisége. Az orosz származású költõ a háború alatt bejárta Belgiumot, Franciaországot, eljutott New Yorkba, Angliába is. Regényei, néhány éve a Gallimardnál kötetbe gyûjtött versei csakúgy, mint irodalomtörténészi, irodalomszervezõi munkássága rendkívül nagy hatással voltak az elmúlt évtizedek szinte minden irányzatára. Több mint százötven kötetet jelentetett meg életében, köztük a Le tourment de Dieu-t (Gallimard, 1986), melyet az elõszó tanúsága szerint egy „ateista írt, akit kísért az Isten". E versek közül szemelgettünk. Magyarul a Századvégi szonettek jó néhány darabja jelent meg Tóth Krisztina és Somlyó György tolmácsolásában, a Széphalomnál.

A. S. BYATT (Antonia Susan Drabble férjezett neve, egyben írói neve) angol írónõ 1936-ban született. Cambridge-ben szerzett magántanári diplomát. A British Council nyelvtanára volt Londonban, Spanyolországban, Indiában, Koreában. Irodalomtörténészként Iris Murdoch szakértõjeként vált ismertté. Elsõ regényével (Shadow of a Sun; Egy nap árnyéka) 1964-ben jelentkezett. Csak harmadik regényével – The Virgin in the Garden (A Szûz a kertben, 1978) – aratott sikert. 1990-ben megjelent Possession (Birtoklás) címû regényéért Booker-dijjal tüntették ki. E számunkban közölt elbeszélésének eredeti címe: A Lamia in the Cevennes (New Writing 5., 1996.)

STÉPHANE COURTOIS francia történész. Itt közölt tanulmánya A kommunizmus fekete könyve (Stéphane Courtois – Nicolas Werth – Jean-Louis Panné – Karel Bartosek – Jean-Louis Margolin – Andrzej Paczkowski: Le livre noir du communisme – Crimes, terreurs, répressions, Robert Laffont, 1997) elõszavaként íródott. A mû a Nagyvilág Kiadó gondozásában fog megjelenni.

JOSÉ HIERRO 1922-ben született spanyol költõ, a háború utáni nemzedék kiemelkedõ alakja. Fontosabb kötetei: Alegría, Quinta del 42, estatuas yacentes, Cuanto sé de mí, Agenda. 1998-ban Cervantes-díjat kapott. E számunkban közölt verseit a Libro de las alucinaciones-bõl vettük; eredeti címük: Alucinación en Salamanca, Estatua mutilada, Con tristeza y esperanza.

ALEKSZANDR KABAKOV orosz író, eredetileg újságíró volt. 1988-ban jelent meg elsõ regénye, a Nyevozvascsenyec (Aki nem tért vissza) címû antiutópia, amelyet a világ számos országában kiadtak. Azóta több regényt jelentetett meg. Itt közölt írása a Puskin címû folyóirat 1998. szept. 1-i számában jelent meg. Eredeti címe: Dubrovszkij szkrilszja za granyicu.

BODO KIRCHHOFF német író, drámaíró, esszéista 1948-ban született Hamburgban. Pszichoanalitikusi és pedagógiai tanulmányokat végzett. 1979-ben bemutatott színdarabja, a Das Kind oder Die Vernichtung von Neuseeland komoly visszhangot keltett. Több elbeszéléskötetet adott ki, egy regényt írt. Itt közölt elbeszélését a Katastrophen mit Seeblick (Surkamp, 1998) címû kötetébõl vettük.

KARL RAIMUND POPPER (1902–1994) bécsi születésû angol filozófus, logikus, szociológus. A Bécsi Körhöz fõleg vitakapcsolat fûzte. 1934 végén jelent meg híres könyve, a Logik der Forschung (A kutatás logikája), mely már tartalmazza tudományfilozófiájának alapvonalait. A következõ évben elõadásokat tartott Londonban, 1937-ben Új-Zélandon lett egyetemi tanár; tanított a Harvard Egyetemen és Princetonban, a London School Economics munkatársa. 1950 után London mellett éllt. Az 1960-as években alapította meg iskoláját a kritikai racionalizmus jegyében. Az 1970-es években a Popper-iskola felbomlott, illetve irányzatokra szakadt. Munkásságának elismerését jelzi a sok díszdoktorság, angol nemesi címe, vagy francia akadémikusi tagsága. A Nagyvilág 1998/9–10. számában közöltük egy eszszéjét.

DMITRIJ PRIGOV (Moszkva, 1940) orosz költõ, képzõmûvész. A moszkvai Sztroganov Képzõmûvészeti Intézetben szobrászatot tanult. 1971 óta ír verseket, prózai szövegeket, mûvei azonban a peresztrojka kezdetéig csak gépiratban, irodalmi szamizdatban terjedtek. Az orosz nem hivatalos irodalmi és képzõmûvészeti életnek mindvégig központi figurája volt. 1988 óta jelen van Nyugat-Európa és az USA mûvészeti életében is. Itt közölt írását a Napiszannoje sz 1975 po 1989 (Az 1975-tõl 1989-ig írottak) címû kötetbõl (Moszkva, 1997) vettük.

JOSÉ SARAMAGO (Azinhaga, Golegã, 1922) portugál író, költõ. Újságíróként, producerként, vezetõ irodalmi szerkesztõként dolgozott. 1998-ban Nobel-díjat kapott. Magyarul olvasható regényei: Kõtutaj (Magvetõ, 1989), A kolostor regénye (Európa, 1992), Ricardo Reis halálának éve (Cédrus, 1993), Lisszabon ostromának története (Ibisz, 19970, Vakság (Európa, 1998). Lapunk 1991/7. számában regényrészletet közöltünk Saramagótól, 1991/6. számában Történelmi látomásaimat írom meg címen interjút. 1998/11–12. számunkban Jézus Krisztus evangéliuma címû regényébõl adtunk közre egy részletet, Lukács Laura Fantasztikus múlt, fantasztikus jelen címû esszéjével. E számunkban közölt írása egy Brazíliában tartott egyetemi elõadás szövege, az ún. Lanzarotei füzetek V., legfrisebb kötetében jelent meg. Az elõadás szövegét a New Yorker 1998 õszén egy kissé megrövidítve közölte.

VASZILIJ ZENYKOVSZKIJ (1881–1962) orosz filozófus. 1927-ben emigrálásra kényszerítették. A belgrádi egyetem professzora, majd Párizsban a teológia professzora. Fõ mûve az Isztorija russzkoj filoszofii (Az orosz filozófia története). Az e számunkban megjelent írás eredeti címe: Pamjetyi Puskina. Eredetileg a Vesztnyik R.Sz.H.D. címû párizsi orosz folyóirat 1949/3. számában jelent meg. Mi a Zarubezsnaja Rosszija i Puskin – V kraju csuzsom címû kötetbõl válogattuk, amely 1998-ban jelent meg a Russzkij Mir kiadónál.