Igazat beszél. Visszaemlékezésében a Költészet és valóság lapjain Goethe lelkesen szól a francia nemesrõl. Az események idején tízéves. Ez a külvilágra eszmélés kora. Thoranc amolyan anyja-párti ellenapává válik számára, aki megismerteti a mûvészetekkel, az irodalommal. Franciára,1 a színház, a festészet szeretetére tanítja. Thoranc humorral és elõzékenységgel végzi kormányzói teendõit. Elsõ perctõl csodálattal adózik Goethe tanácsos kortárs festménygyûjteményének, gyertyafénynél veszi szemügyre, és elhatározza, hogy kapcsolatba lép a városka mûvészeivel. Hívatja is õket. Hirt, Schütz, Trautmann, Nothnagel, Juncker keresik fel. Wolfgang jelenlétében hatalmas tablókat rendel tõlük grasse-i rezidenciájának falaira Provence-ban. Egy szép napon az a szerencsétlen ötlete támad, hogy a mûvészek közösen dolgozzanak a képeken, ki-ki fesse azt, ami az erõssége – embert, tájat, állatot stb. Az eredmény siralmas.
Wolfgang elkíséri a mûtermekbe, véleményt mond, mindenbe beleüti az orrát. Thoranc egyszer a szobájában éri a fiút, amint korosztályának csöppet sem való rajzokat tanulmányoz. Meg is haragszik, ki is tiltja... egy teljes hétre.
A városba érkezõ magas rangú személyiségeket, köztük Soubise herceget, Broglie marsallt Goethéék természetesen fogadják. Ennél is fontosabb, hogy francia színtársulatok lépnek fel a városi színházban. Wolfgang végignézheti Racine, Molière, Des Touches, Marivaux, La Chaussée darabjait. Öszszebarátkozik a trupp gyerekeivel – a kis Derones-nal –, akik bevezetik a kulisszák mögé. Derones nõvérébe Wolfgang beleszeret.
De ki volt Thoranc? Goethe magas, sovány, komoly férfinak ábrázolja, himlõhelyes arcában égõ fekete szempárral. Spanyolnak látszott inkább, mintsem franciának. Idõnként képzelt nyavalyák gyötörték, s ilyenkor elõfordult, hogy egész nap ki se tette a lábát a szobájából. Aztán felbukkant ismét vidáman, megnyerõen, tettre készen. Saint-Jean, az inasa szerint korábban súlyos vétségekre ragadták ezek az elkeseredési rohamok, és azért rejtõzött el, mert felelõs posztján megengedhetetlennek tartott volna ilyen sajnálatos kilengéseket. Mindig higgadtan és udvariasan tûrte Goethe tanácsos kiapadhatatlan kellemetlenkedését.
Ma már nehéz tájékozódni Thorancról. Két kulcsfontosságú munka gyakorlatilag hozzáférhetetlenné vált. Egyik a Grasse és környéke helytörténete Paul Gonnet-tõl a másik Pierre Bonnet-tõl a Thoranc és Goethe.
Grasse-ban született 1719. január 19-én, és ott is halt meg 1794. augusztus 15-én. Grasse ekkortájt hozzávetõleg kilencezer lelket számlál. Nagyobbacska mezõváros Arles (21 000), Aix (25 000), Toulon (27 000) és Marseille
(87 000) mellett. Nizza – akkor még olasz terület – Grasse-tól 41 kilométer.
Megjegyzendõ, hogy Jean-Honoré Fragonard, a festõ (1732–1806) szintén Grasse-ban látta meg a napvilágot. 1769-ben vette feleségül a miniatúrafestõnõ Anne-Marie Gérard-t, egy szeszfõzõ leányát. A festészetért rajongó Thoranc minden bizonnyal személyesen találkozott ezzel a híres földijével, akinek városi múzeum õrzi emlékét.
Thorancnak más kortársát is ismerjük Grasse-ból, õ képzeletbeli alak, Jean-Baptiste Grenouille, Patrick Süskind A parfüm címû 1985-ös regényének hõse.
Grasse egy vastartalmú forrás köré épült. A lakosság selyemszövésbõl, olajütésbõl, bõrkikészítésbõl élt. Helyi különlegességnek számított a porított mirtuszlevéllel zöldre színezett bõr. Legnevezetesebb mégis virágtermesztésérõl volt, az eszencia-, parfüm-, luxusszappan-manufaktúrákat látta el alapanyaggal.
Thoranc a jezsuitáknál végezte tanulmányait Aixben és Marseille-ben. 1734-ben lépett katonai pályára, a Vexin ezred fõhadnagyaként, s részt vett az itáliai hadjáratban. 1758-ban a Soubise herceg és Broglie marsall vezette Cseh- és Németországi Hadseregben szolgált, mint tudjuk. 1763-ig kormányozza Frankfurtot, ekkor elõléptetik a királyi hadsereg dandárparancsnokává és az Antillákra küldik, San Domingóra, melynek déli részét kormányozza. 1768-ban tér vissza Európába, királyi helytartó lesz Perpignanban, 1769-ben táborszernagy, Roussillon tartomány parancsnoka. 1769. november 12-én fogadják a Szent Lajos lovagrend soraiba. 1770-ben vonul nyugállományba, és Grasse-ban telepszik le.
1783-ig vár a nõsüléssel, Julie de Montgrand-t veszi el, egy kisnemes katonatiszt leányát, tartja magát a szokáshoz, hogy a hivatásos katona a maga berkeibõl választ házastársat, miután pályája lezárult. Felesége 23 éves, õ maga 64, idõsebb az anyósánál. 1784-ben születik fia, Jean-Baptiste, két évre rá leánya, Flore.
Egészségi állapota rossz. 1789-ben megrendül a föld. December 1-jén fellázadnak a mûhelyek és a raktárak Toulonban. Kezdetét veszi a hajtóvadászat az arisztokratákra. Megkezdõdik a kivándorlás, az emigránsok fõvárosa Koblenz. 1792 februárjában a Turinban összegyûlt emigránsok Artois grófja révén folyamodnak az európai koronás fõkhöz, hogy támogassák az ellenforradalmat Franciaországban. Innentõl az emigrálás nemzetellenes bûntettszámba megy. Thorancban fel sem merül, hogy távozzék. Egészségi és lelkiállapota ezt egyaránt kizárja. Feleségét és gyermekeit azonban elküldi Nizzába. Az útlevélben feltüntetettek: „Julie, 28 éves. Fia, Jean-Baptiste, 7 éves. Leánya, Flore, 5 éves. J. B. Haymans házitanító, 29 éves. Mirabeau komorna, 40 éves."
Grasse-ban Thoranc minden követ megmozgat, hogy pénzt küldhessen családjának, s fõként, hogy feleségét és gyermekeit megóvja az „emigráns"-bélyegtõl. De fogytán az ereje. Megírja végrendeletét, és szigorúan elmarasztalja benne szüleit és családját. „Közönségesek: tisztességes, de igen középszerû emberek. Jean-Baptiste ne a családjából válasszon példaképet. Ha hírnévre tör, ne azon a csapáson haladjon, amit övéi kitapostak."
A keserû tisztánlátás szól belõle, ami mindig is jellemezte. 1794. augusztus 15-én este hat órakor, magányosan, övéitõl és barátaitól távol François de Théas, a Szent Német-Római Birodalom grófja, Õfelsége hadseregének nyugalmazott parancsnoka, San Domingo és Roussillon egykori helytartója „elment tisztelegni az Úr színe elé", életrajzírója, Pierre Bonnet szavaival.
Az ifjú Werther szenvedései
révén Goethe húsz évvel korábban, 1774-ben
tett szert hírnévre. Félõ azonban, hogy Thoranc
errõl mit se tudott, s úgy szállt a sírba,
hogy sejtelme sem volt, milyen sokkal járult hozzá a legnagyobb
német író szellemi fejlõdéséhez.
N. KISS ZSUZSA fordítása
Kérjük küldje el véleményét címünkre: nvilag@c3.hu