Hosszú, elmélkedéssel
és írással töltött életem végén
eltöprengtem azon, mi az a legbelsõ mag, amibõl gondolkodásom
ered. És arra a következtetésre jutottam, hogy ugyanaz,
mint amikor római katolikus szellemben nevelt gyermek létemre
tizenöt éves fejjel biológiaórán szembesültem
az ún. tudományos világnézettel. Igaz, manapság
azt mondják, hogy megtanultuk elválasztani a két területet,
és a vallás igazságának semmi köze a tudomány
igazságához. A tudományos technikai civilizációban
mégis állandó erózió sújtja a
vallásos világképet. A szertartások résztvevõit
– bármilyen vallásról legyen is szó – kétségek
gyötrik, hogy hívõnek vallják-e magu-
kat. És akiknek megadatott
a hit kegyelme, azok is másként hisznek, mint õseik.
Kissé szokatlan ez
a bevezetõ a költészetrõl szóló
elmélkedésekhez. Fölvetheti valaki, vajon fontosak-e
a költõ számára azok a kérdések,
melyek egy teológust vagy filozófust foglalkoztatnak. A válaszom
erre: igen, és próbálok magyarázatot is adni
erre.
Az irodalom és a mûvészet
elszakadt a kereszténységtõl. Fokozatosan zajlott
a különválás, már akkor elkezdõdött,
amikor a reneszánsz humanisták fölfedezték az
ókori költõket és filozófusokat, és
ennek kapcsán védelmükbe vették az ész
jogait. Hirtelen gyorsult föl ez a folyamat a tizenkilencedik században,
amikor kialakult a tudományos világnézet. Ugyanakkor,
vagy még pontosabban ennek eredményeképpen olyan területekre
hatolt be a költészet, ahol az élet értelmét
firtató kérdésekre nem akad válasz, ahol az
ész az értelem hiányával küzd. Ebbõl
a szempontból a legjellegzetesebb kortárs költõnk
Samuel Beckett.
Ez még nem jelenti
azt, hogy századunkban nem születtek kiváló költõi
alkotások vallásos inspirációból, jó
példa erre Rainer Maria Rilke mûve, a Duinói elégiák.
A vallásos inspiráció viszont nem jelent föltétlenül
keresztény ihletet, a kivételek közé tartoznak
azok a költõi mûvek – például Paul Claudel
Ódái vagy T. S. Eliot Négy kvartettje – melyeknek
szerzõi valamely keresztény egyház tagjának
vallják magukat. Biztos, hogy erõs ellenállással
kellett megbirkózniuk, hiszen ellenkeznek a közönség
megszokott gondolkodásával és minden egyébbel
is, ami a költészetben modernnek számít.
De mit jelent ez a modernség?
Manapság a modernnel a posztmodern áll szemben, ami minden
valószínûség szerint megszakítja a természetes
folytonosságot. Addig a pillanatig kell visszanyúlnunk, amikor
a család hagyományosan gyakorolta a hitet, de a család
költõ fia elég öntudatosnak érezte magát
és olyan kategóriába sorolta szeretteit, amelynek
a nem túl hízelgõ bur-
zsoázia, filiszter
stb. elnevezést adta, pedig ezen egész egyszerûen a
hétköznapi embereket értette, akik nem foglalkoznak
szellemi dolgokkal. A mai napig is ez a helyzet ismétlõdik.
Ma is elég sok család kötõdik a vallásban
gyökerezõ értékekhez, és vannak olyan
országok, amelyekben megtelnek a templomok. De aki az irodalom és
a mûvészet mellett tesz hitet, az mintha elvonulna, hogy egy
saját elvein alapuló, különálló szerzetesrendben
keressen helyet magának. Nem kell tudatosan elfogadni ezeket az
alapelveket, hiszen már beépültek a modern irodalom
és mûvészet puszta formájába. Számos
olyan költõ van, aki még annak sincs tudatában,
hogy bizonyos mértékig a francia szimbolizmus folytatója,
amely a tizenkilencedik században kialakította a magányos,
lázadó költõ magatartási mintáit.
Melyek ezek az alapelvek? Elõször is, fölelevenítették
Horatius idegenkedését a csõcseléktõl:
Odi profanum vulgus – gyûlölöm az istenkáromló
(így is lehet fordítani) tömeget. A vers és minden
mûalkotás, vagyis az emberi szellem és az emberi kéz
minden terméke felsõbbrendûnek számít,
a sacrumhoz sorolódik a profanummal szemben. Ezért az alkotót
már-már papi méltósággal ruházza
föl. Ez minden formai kísérlet,
vagyis az „érthetetlen
költészet” alapja. Úgy is mondhatnánk, hogy minél
kevésbé érthetõ, annál jobb, mert így
elzárkózik az avatatlanok elõl.
Másodszor elfogadjuk,
hogy nem tudunk semmit, Isten állítólag a maga képére
és hasonlatosságára teremtetette az embert, aki elbukott,
majd története egy pontján megváltotta Isten
földre szállt fia. A földi élet evolúciója
nem jelöli ki a határt az ember és a többi emlõs
között. A történelem nem Isten szándékának
fokozatos beteljesülése, a jónak és a rossznak
pedig nincs semmiféle metafizikai alapja. Az ember csak a mûvészetben
emelkedik önmaga fölé.
Elég, ha megvizsgáljuk
a napjainkban, a század végén tapasztalható
mûvészetkultuszt, hogy egy egyenes vonal mentén jelölhessük
ki a mûvészetet dicsérõ eszmék megfogalmazásától
azok alkalmazásáig vezetõ utat. Nézzük
meg, hány festmény reprodukciója jelenik meg újságokban,
könyvekben, magánlakások és szállodák
falain. Barokk zenét hallgatunk lemezrõl, rádióból,
koncerteken és televízióban. Azonkívül
napjaink legnagyobb szentélyei a milliós látogatottságú
múzeum-galériák, mint a New York-i Metropolitan Museum
of Art, a párizsi Louvre és a Musée d’Orsay vagy a
madridi Prado.
Ha áttekintjük
az évszázad eseményeit, szembetûnik az elismerés
és el nem ismerés paradoxona is. Írtak és festettek
a korral ellenkezõ szellemben, aztán fölkapottak és
közkedveltek lettek a szerzõk. A hermetikus költõk
neve bekerült a kötelezõ olvasmányok kánonjába,
a legnagyobb nyomorban elpusztult festõk képei pedig dollármilliókért
kelnek el.
Ortega y Gasset 1925-ben
„a mûvészet dehumanizációjának” nevezte
azt, hogy eltávolodott a tömegek realista és melodramatikus
ízlésétõl. Azt is el kell ismernünk, hogy
az alkotók nem csupán megvetõen elfordultak a közönségtõl,
hanem provokálták is, nyelvet öltöttek, s ebben
a pour épater le bourgeois gesztusban benne volt az elismerés
reménye. Olyan avantgárd ötletekbõl merít
az egész mai tömegkultúra – beleértve az alapvetõen
realista és melodramatikus filmet is –, amelyeket annak idején
eszementnek tartottak.
De itt már a mûvészetszociológia
területére tévedtünk, ami mellékes fontosságú,
ha a modern költészetben uralkodó sajátos törvényeket
taglaljuk. Bár egykori ihletõi csak haláluk után
kapták meg az elismerést, erõsen kétlem, hogy
például Stéphane Mallarmé hírneve ugyanolyan
típusú hírnév, mint Van Goghé. Mindvégig
jellemzõ a több mint száz éve egymást
követõ, különféle költõi iskolákra
és irányzatokra, hogy a költõ tartósan
elszigetelõdik kortársaitól, s ezen nem sokat változtat
az sem, ha némelyik névrõl vitákat folytatnak
az egyetemi szemináriumokon. A sakkjátékból
vett hasonlattal kell élnünk, ha meg akarjuk határozni
ezt a vissza-visszatérõ költõi magatartásmintát
– bár természetesen vannak ettõl eltérõek
is. Ahogy a sakkozókon kívül nem nagyon akad más,
akit érdekelnének a sakkversenyek, úgy a költõ-klánok
belsõ játszmái sem érdeklik az egyszerû
kenyérpusztítókat.
Mind ez idáig megírásra
vár a különbözõ nyelvû modern költészetek
összehasonlító története. Általánosságban
megállapítható, hogy az alkotóerõ titokzatos
módon országról országra vándorol, a
festészetben például egykor sorban egymás után
vette át a vezetõ szerepet Itália, Hollandia, Spanyolország
és Franciaország. A költészetben Franciaország
tört az élre a szimbolistáknak köszönhetõen,
majd az I. világháború közeledtével hirtelen
robbant az energia, a hanyatlás korszaka pedig mind a mai napig
tart. Az 1914 elõtti orosz értelmiség hallatlanul
merész és életerõs réteg hírében
állott, de rövid úton leszámolt vele a forradalom.
Már az I. világháború elõtt érzékelte
az amerikai hatást az egész európai költészet,
s ez Walt Whitman érdeme, akinek nagy szerepe volt abban, hogy fordulat
következett be a verselésben, azaz lemondtak a versmértékrõl
és a rímrõl az ún. szabad vers kedvéért.
1912 körül kezdõdik az angol nyelvû, elsõsorban
amerikai költészet diadalmenete, és az a szerep, amit
ebben Ezra Pound vállalt magára, magyarázatot ad arra,
miért vált sokak számára már-már
mitikus alakká. Nota bene a költészetrõl hirdetett
elméletében nem nehéz fölismerni francia elõdei
programjának visszhangját.
Ha a különbözõ
országok költészetei megtermékenyítõ
hatást gyakorolnak egymásra, az még nem jelenti azt,
hogy föltétlenül ismétlõdnek bizonyos motívumok
és formák, hiszen a nyelvek eltérõ szabályai,
az eltérõ történelmi múlt és az
egyes irodalmak eltérõ hagyományai más-más
eredményekhez vezetnek. Így hiába él mostanában
az Egyesült Államokban kimagaslóan sok tehetség,
hiába az a legfõbb büszkeségük, hogy beolvasztanak
mindent, ami idegen, az utóbbi évtizedekben egyre többet
hallat magáról a spanyol nyelvû országok költészete
vagy Európában a spanyol mellett a görög és
a lengyel költészet.
A költõ elszigeteltsége
nem más, mint egy modell, amelynek segítségével
jobban láthatjuk, hogyan lép ki belõle. Sok költõ
lázadt föl az ellen, hogy elefántcsonttoronyba zárkózzék,
s ez gyakran arra késztette õket, hogy a többnyire marxista
módon értelmezett forradalom mellé álljanak,
pedig ebben elsõsorban a posztkeresztényi megváltáskeresés
mûködött, s ezt ezúttal az idõben, vagyis
az eljövendõ tökéletes rendszer mennyországában
képzelték el.
A társadalmi és
függetlenségi mozgalmak szolgálatába állított
költészet mintegy megújította azt az egyezményt,
amit a romantika korában kötött az emberiséggel.
Mégis ellentmondásba keveredett, mert ez már – Ortega
y Gasset már említett kifejezése szerint – dehumanizált
költészet volt, vagyis túl finynyás ahhoz, hogy
tetszést arasson a széles tömegek körében.
A politikai mozgalmak vezérei is nehezen tûrték az
ilyen költészetet, és tragikomikus vonások keveredtek
a gyengéd érzelmekbe, melyeket a költõk tápláltak
a forradalom iránt.
Be kell ismernem, hogy nem
éreztem jól magam a modern költõ bõrében,
és szkeptikusan tekintettem a „tiszta költészet” különféle
változataira (egyre újabb és újabb neveket
aggattak rá), mert istenkáromlást láttam az
ilyen poézist övezõ hódolatban. Ifjúkoromban
busásan megfizettem azért, mert a társadalom ügyeibe
keveredtem, és tudom, hogy semmi jóra nem vezet a szökés
a toronyból.
Minden jel szerint annak
lehetünk tanúi, hogyan hull darabjaira a „modern” nevet viselõ
fogalomkör, s ebben az értelemben alkalmazható a „posztmodern”
szó. A költészet szinte megalázkodott, talán
azért, mert megrendült a mûalkotások idõtlenségébe
és örökkévalóságába vetett
hit, holott ez volt az alapja a profanum vulgus megvetésének.
Vagyis a költészet nem befelé, hanem a külvilág
felé fordult. Amerikában az a költészet érdekel,
amely most, a tudományos-technikai civilizáció olyan
szakaszában vizsgálja az ember helyzetét, ahol nem
talál alapot azoknak az értékeknek, amelyeknek melegségét
és jóságát a szerelmi kapcsolatokban, a családban
vagy az elmúlástól és a haláltól
való félelemben
keresi. Ugyanakkor megtalálom benne azt, ami az elkülönülésbõl
maradt vissza, vagyis a zárt közösség baráti
ítéletétõl való félelembõl
származó bonyolult formát, s ez még a szókincsben
is megmutatkozik: hemzsegnek benne az olyan szavak, melyeket az átlagember
nem ismer, és még azok az olvasóik is titokban az
enciklopédiákhoz osonnak, akik az elithez sorolják
magukat; számtalan utalást találunk bennük az
értelmiség körében éppen divatos elméletekre
és elképzelésekre. Lehet, hogy a tömegkultúra
vulgaritása miatt kényszerül a törpe minoritás
arra, hogy egyezményes jelek rendszere mögé bújjék,
ahogy egykoron a bohém rejtõzött el a bourgeois és
a nyárspolgár elõl, de a kiválasztottak és
a sekélyes mûveltségûek vitájában
nehezemre esnék, ha nem állnék „az emberiség
nagy családja” mellé.
Erõsen gondolkodóba
ejtettek az angolra fordított régi kínai és
japán versek. Szívesen olvassák olyanok, akik nem
szeretik a modern költészetet, aminek azt róják
föl, hogy érthetetlen, terméketlen és hajlamos
a tisztán formai gyakorlatozásra. Nyilvánvaló,
hogy a távol-keleti költõk versei közelebb állnak
a századvégi olvasóhoz. Eltöprengtem azon, miért
van ez így és mi jellemzi ezeket a verseket. A miénktõl
különbözõ civilizáció áll a
hátterében, amit alapvetõen meghatároznak az
olyan nem teista vallások, mint a taoizmus és a buddhizmus,
más szóval azok, amelyek az ember helyét keresik a
világmindenségben. Ki tudja, talán ez is egy érv
a buddhista tétel mellett, mely szerint a tudományos világnézet
nem ellenkezik a buddhizmussal, a Biblia egyszemélyes Istenével
viszont nehéz összeegyeztetni. És van még valami
más is. A nyugati gondolkodás alapja mindig az alany–tárgy
ellentét volt. Az „én” szemben állt a külvilággal,
amelyet meg kellett ismerni és meg kellett hódítani.
Ez a nyugati emberrõl szóló hõsköltemény
lényege. Hosszú idõn át egyensúly állt
fenn alany és tárgy között. Az egyensúly
megbomlásával jelenik meg az önkényes „én”.
Jó példa erre az egyre alanyibbá váló
festészet.
Az õsi Kínában
és Japánban az alanyt és a tárgyat nem szembenálló,
hanem azonos kategóriákként fogták föl.
Bizonyára innen ered az, hogy tiszteletteljes leírást
kapunk környezetünkrõl, a virágokról, a
fákról, a tájakról, mert a látható
dolgok mintha a mi részeink lennének azáltal, hogy
a tárgyak önmaguk és – a Zen buddhizmus kifejezésével
élve – megõrzik „olyanságukat” (suchness). Olyan költészet
ez, ahol minden konkrét részletben tükrözõdik
a makrokozmosz, akár a napban vagy a harmatcseppben is.
Arra bátorított
a távol-keleti költészet példája, hogy
máshol is keressek azokhoz hasonló vonásokat, amilyeneket
ebben találtam. Ahogy az idegen országok festészetét
bemutató termek megtekintése után visszatérünk
szülõhazánk festészetéhez, és másképp
látjuk, úgy az európai és amerikai költészetben
is fölfedeztem egy sajátos áramlatot, amire addig nem
fordítottam elég figyelmet. Olyan verseket válogattam
ki különféle nyelveken, amelyek azért tetszettek,
mert a tárgyat dicsõítették, nem pedig az alanyt.
Így született meg az az ötlet, hogy szerkeszteni kellene
egy antológiát olyan versekbõl, amelyek megfelelnek
az elvárásaimnak és cáfolják azt a közkeletû
nézetet, hogy a költészet szükségképpen
homályos és megközelíthetetlen. Elõször
különbözõ korszakokból akartam szemelvényeket
válogatni, aztán a hozzánk közelebb esõ
mûveknél állapodtam meg. Nagy szerepe volt a döntésben
– meglepõ módon – a versformának. Észrevettem
ugyanis, hogy a hagyományos, rímes vers hangzása elõbb-utóbb
a kép rovására megy. Csak akkor lehet a képre
koncentrálni, ha megválunk a szilárd versmértéktõl.
Ismerjük be, hogy a távol-keleti költészet adaptálásánál
kisebb hamisítást követünk el: az eredeti mûvek
szigorú szabályok szerint készültek, például
a meghatározott szótagszám stb., mi viszont mindenképpen
csak hasonló verset kaphatunk, mert nem adhatjuk vissza a ritmusát,
és csak az ábrázolás kifejezõ erejét
tudjuk értékelni benne. Ezek a fordítások mégis
a „szabadvers” kánonjába kerültek be, és sokkal
nagyobb hatással voltak rám, mintsem hogy kihagyhassam õket
a válogatásból.
Így hát többnyelvû
olvasmányaimból merítve igen szeszélyesen válogattam
a modern költészetbõl, bár ez ellentétes
a költészet általános tendenciájával.
Ellentétes a mûvészi metafora-patakokkal és
a szokványos jelentések alól fölszabadított
nyelv szövetével. A rajzolat tisztaságát, az
egyszerûséget és tömörséget keresem.
Például ebben a rövid Whitman-versben:
A futÓ
Sima uton fut a jóledzett
futó,
Karcsú és izmos,
feszülnek inai,
Könnyû mezében
elõre hajolva szalad,
Könnyedén zárt
ököllel és kissé
felemelt karral
(Keszthelyi Zoltán fordítása)
A nyugati költészet
az utóbbi idõben oly messzire jutott a szubjektivitásban,
hogy a tárgyak jogait már nem is veszi figyelembe. Sõt
mintha azt feltételezné, hogy csak a mi érzékelésünk
létezik, nincs semmiféle objektív világ. Akkor
pedig lehet róla mondani bármit, mert nincs semmiféle
kontroll. De a Zen költõje azt tanácsolja, hogy az erdeifenyõrõl
tanuljunk az erdeifenyõtõl, a bambuszról a bambusztól,
és ez már egész más hozzáállás.
Vannak olyan versek, amelyek
a tanácsot követve a tárgy felé fordulnak, ami
nem feltétlenül egyezik szerzõik meggyõzõdésével.
Sokszor ugyanannál a költõnél bizonyos versek
mellette vannak, mások ellene. Az egész modern költészetet
belsõ ellentmondások és kísértések
marcangolják.
Egy alig ismert, befejezetlen
költeményében így ír Walt Whitman:
A valóság költõje
vagyok,
Azt mondom, hogy a föld
nem visszhang
És az ember nem szellemalak.
Hû maradt ehhez a kijelentéshez,
újra meg újra elámult a jelenségek kimeríthetetlen
bõsége láttán. D. H. Lawrence hasonló
módon – különösen késõi verseiben –
már-már burkolt jelentést tulajdonít a látható
részleteknek. Némi különbség fedezhetõ
föl W. H. Audennél, de õ ezt egész világosan
kifejti. Idézem:
A költészet sok mindenre képes, magával ragad, elkeserít, fölkavar, szórakoztat, tanít – az érzelmek minden lehetséges árnyalatát kifejezi, le tud írni mindenféle eseményt, de van valami, amit minden költészetnek kötelessége; magasztalnia kell mindent, amit csak lehet, ami létezik és ami megtörténik.
Robinson Jeffers amiatt kesereg
egyik versében, hogy kicsúszik a kezébõl, a
szenvedélyes vadász kezébõl „a világ
vadhattyúja”, amelyhez szó föl nem érhet. Blaise
Cendrars pedig, a francia költészet I. világháború
elõtti és utáni diadalmas korszakának költõje,
aki több kontinenst beutazott, olyan lelkesen gyûjtötte
a föld képeit, hogy egyik kötetének a „Kodak” címet
adta.
A francia költészetnek
e rövid, fényes korszakában – amely nagyjából
egybeesett a kubizmus korával a festészetben – egyfajta mohóságot
jelentett a modernség, amivel rávetette magát a tárgyak
újra fölfedezett elemeire. Ebbõl bontakozott ki késõbb
az õszibarack, a fenyõrigó vagy a csiga szinte tudományos
alaposságú vizsgálata, vagyis az érzékelés
leírása, ami akkor lép mûködésbe,
amikor az adott tárgy megjelenik a látómezõnkben.
Ezek gyakran káprázatosan okos darabok, de nem sok mindent
találok bennük a magam számára. A „olyanság”
helyett agyi mûveletekkel szedik darabjaira a dolgokat. Elmondható
ez többek között Francis Ponge-ról, de nagyrészt
Wallace Stevensrõl is.
Az én antológiámnak
semmi köze a kialakult irodalmi hierarchiához, nem tesz különbséget
kis és nagy nevek között. Abban különbözik
a többi hasonló vállalkozástól, hogy azok
– legalábbis szerkesztõik elgondolása szerint – igyekeznek
igazságosak lenni. Ha a kritériumoknak megfelelõ verset
találok, akkor nem gondolkodom azon, híres-e a szerzõje.
Vagyis lesznek benne olyan költõk, akik jószerivel mindenki
elõtt ismeretlenek. És fordítva, átnézem
nagyon híres alkotók munkásságát, õszinte
csodálattal adózom elõttük, de többnyire
nem felelnek meg a célnak.
Lehet, hogy a válogatás
alapelvei nem elég világosak, de majd úgy teszek,
mint a néma, aki – mivel nem tudja elmagyarázni, amit akar
– az ujjával mutogat: „az”. De visszatérek az alapgondolathoz.
Amikor W. H. Auden kijelenti, hogy a költészetnek „magasztalnia
kell mindent, amit csak lehet, ami létezik és ami megtörténik”,
akkor teológiai megállapítást tesz. A nyugati
gondolkodásban a lét igenlése mögött hosszú
és tiszteletre méltó múlt áll. Idetartozik
az, hogy Aquinói Szent Tamás egyenlõségjelet
tett Isten és a tiszta lét közé, mint ahogy a
rosszat is szüntelenül a lét hiányával azonosítja,
ebbõl következik, hogy az ördög a semmi erejében
mutatkozik meg. Ide tartozik az az ének is, mely a Természet,
a Teremtõ keze munkáját dicsõíti, ami
számtalan festõt ihletett meg és a tudósoknak
is hatalmas ösztönzést jelentett, legalábbis a
diadalmaskodó tudomány kezdeti fázisában. „A
Létezés Különösségének Metafizikai
Érzete” elsõsorban azt jelenti, hogy egy fa vagy kõ,
egy ember láttán tudatosul bennünk, hogy mindez létezik,
pedig az is megeshetnék, hogy nem létezik.
Feltûnõ, hogy
az utóbbi évtized költészetébõl
– különösen a franciák-
nál – kiveszett a
leírás képessége. Ha az asztalt asztalnak nevezik,
az már túl egyszerû. Pedig, hogy ismét festészeti
hasonlattal éljünk, Cézanne újra meg újra
fölállította a festõállványát
és lefestette ugyanazt az erdeifenyõt, magába akarta
szívni a szemével, megemészteni az eszével,
kikémlelte vonalait és színeit, s ezeket végtelenül
sokfélének találta.
A leírás intenzív
megfigyelést kíván, olyan intenzívet, amely
elfüggönyzi a hétköznapi megszokást, és
amit annyira szokványosnak találtunk, hogy addig észre
sem vettük, az most ámulatba ejt. Nem titkolom, hogy a versekben
a világnak olyan megvilágosodását keresem,
amit a görögök az epifaneia névvel jelöltek.
Ez a szó eredetileg az Istenség megjelenését
jelentette, azt, ha ellátogatott a halandókhoz, ha közönséges,
számunkra ismerõs formában, például
emberi alakban ismerhettük föl. Vagyis az epifánia megszakítja
az idõ hétköznapi folyását, különleges
pillanatként lép közbe, amikor a dolgok vagy az emberek
bensõjébe zárt világot mélyebben, lényegre
törõbben, intuitíve ragadhatjuk meg. Így a vers-epifánia
olyan eseményrõl beszél, ami meghatározott
formát ír elõ.
A politeista ókor
lépten-nyomon találkozott epifániával, mert
a patakok és erdõk felöltötték a bennük
lakó istennõk, nimfák és driádok alakját,
a fõistenek pedig sokszor emberi külsõvel rendelkeztek,
emberi szokásaik voltak, beszélni is tudtak, csak nagy nehezen
lehetett megkülönböztetni õket a halandóktól,
gyakran jártak a földön, rendszeresen látogatták
az emberek háza táját, ismerkedtek a házigazdákkal.
Egyébként a Teremtés Könyve is említi,
hogy Isten három vándor alakjában látogatta
meg Ábrahámot. Késõbb az epifánia olyan
fontos helyet kapott az evangéliumokban, hogy az egyik legrégebbi
keresztény ünnep is ezt a nevet kapta. (A Háromkirályok
vagy Vízkereszt ünnepe jobban leszûkíti az eredeti
tartalmat, hiszen Krisztus születését és a galileai
Kánában esett elsõ csodát foglalja magába.)
Az érzékeinkkel
fölfogható dolgok gazdag anyagiságára kivételes
érzékenységgel reagáló költõ,
D. H. Lawrence Maximus címû versében az ókori
képzeletet teremti újjá, s ez olyan jól sikerül
neki, hogy szinte megborzongat a fölismerés, mintha csak hozzánk
látogatott volna el Hermész Isten. Lawrence valószínûleg
a IV. századi filozófus Maximusra gondolt, aki a késõbb
Apostatának nevezett Julianus császár nevelõje
volt.
MAXIMUS
Isten öregebb, mint a
nap és a hold,
a szem sem láthatja
meg õt.
Szó meg nem örökítheti
õt.
De a meztelen idegen
köpennyel a karján
a kapuhoz dõlve várt,
hogy szólítsák.
Behívtam végül:
Jöjj, ha akarsz!
Lassan belépett s
a tûzhelyemhez ült.
Szóltam hozzá:
Mi hát a neved?
Nem felelt, de rám
nézett.
Kész gyönyörûség,
Öröm telített,
s mosolyogva szóltam: Isten vagy!
Hermész vagyok, felelte
késõbb.
Isten öregebb, mint
a nap és a hold,
a szem sem láthatja
meg õt.
Szó meg nem örökítheti
õt:
És Hermész
Isten ül íme tûzhelyemnél.
(Deák László fordítása)
Ez a fajta epifánia,
vagyis az emberek és az istenek érintkezése természetesen
nem meríti ki a szó minden értelmét. Jelentheti
azt is, hogy az érzékek nyitva állnak a világ
elõtt. A szemet itt kitüntetett szervnek tekinthetjük,
bár történhet epifánia a hallás vagy a
tapintás segítségével is. Nem érdemes
azon fáradozni, hogy nagyon pontosan meghatározzuk a jelentését,
mert túlságosan leszûkítenénk az értelmét.
Általában véve akkor van dolgunk epifániával,
ha a vizsgált tárgy áll a figyelem középpontjában,
és nagyobb jelentõséget kap a leírás,
mint a szereplõk lélektana, a cselekményszálak
stb. A Pan Tadeust a társadalmi vonatkozásoktól és
a cselekménybeli fordulatoktól függetlenül úgy
is olvashatjuk, mintha a látható dolgok tárulnának
föl folyamatosan.
A japán haikuban alig
villan meg valami, amit észreveszünk hirtelen, és nagyon
rövid idõ alatt – akár az ismerõs táj
villám vagy kilõtt rakéta fényé-
nél – egész
másként mutatkozik meg. Például Issa költõnél
(1763–1827):
Fák ágairól
Bogarak halk énekét
Hozza a folyó.
(Deák László fordítása)
Ezzel hozhatók kapcsolatba
a rövid megfigyelés-versek Miron Bia³oszewskinél,
aki talán a „legkeletibb” a lengyel költõk között,
ez nála egyébként sajátos életstílussal
párosult, ami gondolkodóba ejtette az ismerõseit:
nem törõdött saját személyével, már-már
úgy elszakadt tõle, mint egy tökéletes buddhista
szerzetes.
Nincs is talán egyszerûbb
és szembeötlõbb, mint amit a brazil költõ,
Carlos Drummond de Andrade választott verse témájául.
De ha tényleg, intenzíven nézünk egy tárgyat,
akkor tartósan velünk marad és elcsodálkozunk
rajta, pedig mintha nem is volna benne semmi csodálatos:
Az út közepén
Az út közepén
a kõ.
Kõ az út közepén.
Egy kõ volt.
Az út közepén
egy kõ.
Nem felejtem soha, ami történt
ahogy fáradt pupilláim
megélték.
Nem felejtem soha, az út
közepén
volt a kõ
egy kõ az út
közepén
Az út közepén
a kõ.
(Deák László fordítása)
Zárójelben jegyzem
meg, ez a példa meggyõzhet arról, milyen kevés
szóval megragadható a vizsgált tárgy, egyszerûen
azért, mert a nyelv fogalmakkal dolgozik. A „kõ” itt nem
ez vagy az a meghatározott formájú és színû
kõ, hanem a kõ általában. Ha alapos leírást
akarnánk adni róla, nagyon nagy fáradságba
kerülne. Ugyanígy, ha azt olvassuk: „út”, tudni szeretnénk,
milyen az az út, földút, döngölt vagy aszfaltozott
út. Drummond de Andrade verse jól adja át a tárggyal
való találkozás pillanatát, de nem elégít
ki teljesen, s tény az is, hogy az érzéki tapasztalás
szavakba öntésének kísérlete csak nagyjából
lehet kielégítõ.
A szemelvényekbõl
az a feltevés adódnék, hogy ez a fajta költészet
a misztikus szemlélõdéssel rokon, bár a hódolat
magát a világot illeti. És mivel a világot
sokszor az Istenség testeként fogja fel, valaki még
panteistának nevezhetné. Ez igaz is lenne, ha a fizikai világot
illetõ áhítat egyúttal sztoikus belenyugvást
is jelentene abba – mint Lucretiusnál –, hogy ez a világ
a mindent felölelõ, egyetlen létezõ. Úgy
vélem azonban, hogy az ember tragikus sorsa
miatt nem fogadhatja el ilyen
nyugodtan a világmindenség csodálatos, önellátó
és a szenvedésre érzéketlen struktúráját.
Ugyanebbõl a megfontolásból nehezen tudnám
elfogadni a buddhista megoldást. Sajnálatos módon
a mi alapvetõ tapasztalatunk a kettõsség: a szellem
és a test, a szabadság és a szükségszerûség,
a jó és a rossz, és persze a világ és
Isten. Ilyen tapasztalat tiltakozásunk is a fájdalom és
a halál ellen. A kiválasztott költeményekben
nem menekülést keresek a rettegés elõl, inkább
bizonyságot arra, hogy egyszerre élhet bennünk a félelem
és a tisztesség.
A könyv összeállításánál
szándékaim túlmutattak az irodalmon. Az átlagemberek
mélyen éreznek és sokat gondolkodnak, de nem foglalkozhatnak
a filozófiával, ami nem sokat nyújtana nekik. A valóban
fontos kérdések mûalkotások közvetítésével
jutnak el hozzánk, amelyeknek látszatra nincs más
céljuk, mint a mûvészi érték, de olyan
kérdések nehezednek rájuk, amelyek mindenkiben fölmerülnek.
És a kiválasztottak számára születõ
költészetet körülzáró falban itt nyílik
olyan rés, amely a mindenki számára írott költészethez
vezet. Én megelégszem azzal, ha másoké mellett
elfogadható az én próbálkozásom is,
amellyel a beszûküléstõl és kiszáradástól
akarom megvédeni a költészetet.
Postscriptum
Sokat nyertem azzal, hogy
megírtam az elõszót az antológiához
és több nyelven keresgéltem a megfelelõ verseket.
Mindenekelõtt meggyõzõdhettem róla, milyen
tiszteletre méltó a modern költészet, amely újabb
és újabb módszereket talál ki, hogy az érzékeinkkel
fölfogható dolgokat megnevezze, ami – mint tudjuk – nehéz
feladat, és gyakran tisztes vereség a vége. a sûrítésre
és tömörítésre való hajlam – amely
sokszor túlzott hermetizmushoz vezet, vagyis megszakítja
a kapcsolatot az olvasóval – dicsérendõ mind a költészetben,
mind minden más XX. századi mûvészeti ágban,
ha figyelembe vesszük, milyen bõségbõl választhatnak
szabadon. Ugyanakkor az is világosabb lett elõttem, hogy
azt az irányt, amit én keresek, gazdagon képviseli
a modern és a posztmodern.
Volt még egy közvetlen
hasznom az elõszó megírásából,
amikor megmutattam néhány barátomnak és kikértem
a véleményüket. Megjegyzéseik alapján
kiegészíthetem azzal, amit nem fejtettem ki elég világosan,
és magam is jobban átgondolhatom, míg választ
adok kételyeikre.
A kétségek
fõként a leírás puszta fogalma körül
vetõdtek föl. A költõ vagy a festõ válogatás
nélkül igyekszik megragadni mindenféle jelenséget,
de köztudott, hogy ebben kizárólag saját, szükségképpen
szubjektív érzékelésére támaszkodhat.
Nyoma sincs már annak a naiv hitnek, hogy a dolgokat be lehet mutatni
olyannak, „amilyenek valójában”. A mûvészetben
végül gyakorlati szinten tükrözõdött
az évszázados filozófusvita arról, hogy érzékeink
képesek-e az objektív tapasztalásra. Mi egyebet tett
például a festészetben az impresszionizmus, ha nem
szemünknek azt a jogát védte, hogy rövid „impressziókat”
fogad be, aminek következtében a tájkép olyannak
mutatkozhatott, mintha fénybõl szõtték volna,
ahogy a szem látta egy adott nap adott órájában?
Ha folytatjuk ezt a gondolatmenetet,
a „szubjektivitás” és a modernség szinte azonos értelmet
nyer, egészen addig, míg a tárgy teljesen eltûnik,
s csak azzal adja jelét létének, hogy maga után
hagyja a változékony érzékelés nyalábjait.
A tárgyakban rejlõ változatlan jegyek nem kisebb talányt
jelentenek, s ez erõsen izgatott sokakat, többek között
a kubistákat, akik a gitár, az alma vagy az emberi arc elemzése
során fölfedezték, hogy a tárgyak geometrikus
alakzatokból állnak. Bizonyos költõk is eltöprengtek
azon, milyen eszközök állnak rendelkezésünkre,
ha azt a célt tûzzük magunk elé, hogy egy adott
tárgyat a lehetõ leghívebben és legpártatlanabbul
írjunk le, ezért behatóan vizsgáljuk, hogy
fölfedje a titkát: hogy lehet önmaga, nem pedig valami
más.
Arra vonatkozik a kérdés,
hogy megfelelõ-e az emberi nyelv arra, amit Wallace Stevens „a szem
legegyszerûbb verziójá”-nak nevezett (the eye’s plain
version). Stevens munkásságának meglehetõsen
rövid szakaszában keresett választ a kérdésre,
amikor ideiglenesen elvetette azt az elméletét, mely szerint
a költészet „fikció”, vagyis olyan selyemszál,
melyet a képzelet választ ki szüntelenül, és
sajátos aszkézis mellett döntött. Franciaországban
Françis Ponge emelt szót „a tárgyak pártjára
való állás” programja érdekében, és
ennek a programnak szentelte egész életét. érdekes
következtetéseket lehet levonni abból, ami a tudósok
hozzáállását pontosan követõ objektivizmusukból
következett.
Wallace Stevens Tanulmány
két körtérõl címû verse azt akarja
elmondani, mi a körte – ha abból indul ki, hogy az olvasó
soha nem látott körtét, és nem tudja, hogy néz
ki. Kiderül, hogy ez a „kezdjük az elején” módszer
rendkívül nehéz, s ennek Stevens is tudatában
van, versét pedagógiai mûvecskének nevezi:
I
Oposculum paedagogum.
A körték nem
hegedûk,
Aktok vagy palackok.
Semmihez sem hasonlók.
Képzeljük el, hogy az õserdõben levegõért kapkodva rohan a falucskába egy fiú, azt a hírt hozza, hogy valami hihetetlent látott, és a törzs többi tagjának gyûrûjében próbálja elõadni, mi is volt az. Olyan volt, „mint a hegy, mint az elefánt, mint…” Vagyis nem tudja másképp megoldani, hasonlatokhoz menekül. Ugyanígy a technikai civilizáció azon tagjainak, akik állításuk szerint más bolygóról származó repülõ csészealjat láttak, szintén hasonlatokhoz kell folyamodniuk. A nyelv hasonlatokhoz vagy metaforákhoz nyúl, bár mi legszívesebben közbekiabálnánk: „nem az!” A körte formája a hegedût, festõ mintázta nõi aktot, palackot idézi föl bennünk, pedig tudjuk, hogy a körte valami más, vagyis „nem az!” És be kell vallanunk, hogy a körték „semmihez sem hasonlók”. Vegyük észre viszont, hogy ha ismeretlent hasonlít valami ismert dologhoz, a költõ legtöbbször nem a természetben található tárgyakhoz folyamodik, hanem emberi, sõt modern emberi környezetünkhöz. A hegedû mint szokványos hangszer néhány ezer éve még nem létezett, nem beszélve a festõállványos festésrõl, míg körték már javában virultak.
II
Õk sárga formák.
Görbékbõl
alkotva
Alul duzzadók,
Õk árnyaltak
pirossal.
Vagyis a geometriából vett fogalmak elég sután adják vissza a természet koncepciótlan fantáziáját: „formák”, „görbék”, „duzzadók”. Ismét a geometria tér vissza:
III
Õk sík nélkül
valók
Mivel kerekdedek
Gömbölyödõn
Keskenyedve a csúcsnak.
Nem valószínû, hogy egy más naprendszerbõl érkezõ jövevény le tudja rajzolni a körtét, ha erre a leírásra támaszkodik. A következõ versszakban váratlanul a mintázás mûvelete tûnik föl elõttünk, vagyis feltehetõen létezik a mintázó, amiért a genetikusan terhelt nyelv tehetõ felelõssé, hiszen ahhoz szokott, hogy a Teremtõ mûveként fogja föl a természetet. De lehet, hogy az fogalmazódik meg ebben, hogy hajlamosak vagyunk a mûvészi tevékenységgel analóg módon értelmezni a természetet, vagyis a Teremtõ helyét átveszi a szobrász és a festõ:
IV
Mintázásuk
során
Kaptak kevéske kéket
Kemény, száraz
levél
Csügg a szárvégen.
Volt már „piros árnyalat”, „sárga”, „kevéske kék”. De a körtében a sárga dominál, ezért pontosítani kell a fajtáját, vagyis megint hasonlatok következnek – citromok, narancsok, zöldfélék:
V
A sárga ragyog.
Ragyog változó
sárgákban.
Citromok, narancsok és
zöldek
Bõrén felfeslenek.
Még a körték árnyékát is a pacához hasonlítja, vagyis megint a papír, a toll, a tinta területére érkeztünk. A befejezésben elismeri a kudarcot: az objektív szándékú leírás nem más, mint benyomás-készletünk használata, abban pedig körte nem volt és nincs most sem:
VI
A körték árnya
Folt a zöld ruhán
A körték nem
nézhetõek,
Ahogy a figyelõ kívánná.
(Deák László fordítása)
Kiderül tehát, hogy Stevens módszerei nem elégségesek ahhoz, hogy megragadja velük a „körteség” lényegét. Françis Ponge módszeres vizsgálatnak vetette alá a krumplit, a gyíkot, az osztrigát, a pókot, az étkezéshez készített sült halat stb., és minden alkalommal az adott tárgyra összpontosította minden figyelmét. Viszonylag egyszerû és rövid a békáról szóló költemény, ezért választottam ezt a szemelvényt.
A BÉKA
Amikor apró acéltûk
alakjában csapkodja az esõ a fölázott mezõt,
akkor kétéltû törpike, alig öklömnyi,
kar nélküli Ophelia szökken föl néha a költõ
lábai alól, hogy belevesse magát a legközelebbi
tóba.
Hadd meneküljön
az ideges hölgy. Szép a lába: egész testét
vízhatlan bõrkesztyû borítja. Csöppet húsos,
hosszúkás izmainak eleganciája nem vall sem halra,
sem állatra. De hogy kicsúszhasson az ujjak közül,
a síkosság erényéhez az élõlény
erõfeszítéseit adja. Golyvája van, fúvókája…
És ez a lüktetõ szív, ez a ráncos szemhéj,
ez a bánatosan legörbülõ száj arra kényszerít,
hogy irgalmasan elbocsássam.
Ehhez a leíráshoz
szinte semmit sem merített a szerzõ a természetbõl,
emberi világunkból viszont annál többet. Mindjárt
az elején acéltûhöz (aiguillette) hasonlítja
az esõt. A béka „törpike”, sõt „kar nélküli
Ophelia”, aki – akárcsak az a másik a Hamletben – beleveti
magát a tóba. Az eredetiben la nerveuse-nek nevezi, ezzel
ideges hölgyet idéz elénk, akinek „szép a lába”.
A teste ganté, vagyis
kesztyû borítja, ami egy mûhely terméke, a „vízhatlan
bõr” pedig gyári áru képzetét kelti.
A béka azzal ébreszti föl az irgalom érzését,
hogy beteg öregasszonyhoz hasonlít: goîtreuse, vagyis
golyvás, a szemhéja ráncos, az arcán bouche
hagarde, vagyis a szája sírósan lefelé görbül.
Ponge költészete
igazolhatja, hogy nem tudunk kapcsolatot teremteni azzal, ami körülvesz
bennünket – legyen az élettelen anyag vagy élõlény
–, csak akkor, ha egyfolytában humanizáljuk. Ponge olyan
költõ, aki az elembertelenítésre törekedik,
de minden fáradozása hiábavaló. Valójában
szobatudósnak bizonyul, aki tökéletesen fölkészült
arra, hogy ürügyként használja a tárgyakat
a könyvekbõl merített képzettársításokhoz.
A könyvek között nemcsak irodalmi és (ha a terminológiáról
van szó) tudományos mûvek vannak, hanem fõként
– poétikája fejlõdésével összhangban
– francia értelmezõ szótárak. A természeti
jelenségek antropomorfizálása mindig ismert volt elõttünk,
de Ponge esetében sokkal többrõl van szó, mint
néhány régi, bevett átvitelrõl, mint
a „rózsaujjú hajnal” vagy a „napkorong”. Ponge kimerítõen
elemzi a tárggyal való elsõ találkozás
során szerzett benyomásokat és azt, milyen átalakuláson
mennek át a tudatban a nyelv anyagának közvetítésével.
Egyszerre mûködik minden érzék, különös
tekintettel a látásra, az ízlelésre és
tapintásra. Az ízlelést bõségesen ábrázolja,
fõleg a konyhai mûveletek – az ételek elõkészítése,
a fõzés, a sütés leírásánál.
A burgonya címû költemény például
így kezdõdik: „A jófajta fõtt burgonya hámozása
ritka élvezet.”
Talán az a legérdekesebb
Stevensnél és Ponge-nál, milyen kapcsolatban áll
írói gyakorlatuk a filozófiájukkal. Mindketten
olyan világnézet hívei, amelyben nincs helye a vallásnak.
Stevensnél ez abban nyilvánul meg, hogy agresszív
módon viszolyog a kereszténységtõl, s az emberiség
történetét önmagunkról szõtt illuzórikus
képzelgésekként fogja föl, amelyek nem támaszkodnak
semmiféle szilárd, változatlan erkölcsi vagy
esztétikai értékre, mert ezeket az emberiség
minden újabb öngerjesztõ kollektív elképzelésében
újraalkotja. Ennek fényében nincs nagy jelentõsége
a körte leírására tett sikertelen próbálkozásnak,
vagyis a tárgyhoz való eljutásnak. Azt jelzi a kísérlet,
hogy mi, emberek, tökéletesen magunkra vagyunk utalva, vagyis
a nyelvre, ami közös mûvünk. A múlthoz tartozik
a romantika, amely álmokat szõ szüntelenül egy
magasabb rendrõl, amelyben föltárulkozik „a magábanvaló
tárgy”. Ez az állítólagos magasabb rend szintén
a nyelvi átváltozások rendszerébe tagozódik:
a nyelven kívül semmi sincs. Így hát Stevens
egy következetes lépéssel fölhagyott a kísérletezéssel:
azzal, hogy a nyelvet a valamire (a körtére) való emlékeztetés
eszközeként használja, és a képzelet önmagát
gombolyító selyemgubója felé fordult.
Françis Ponge célja
saját meghatározása szerint az volt, hogy megtalálja
a „világos és személytelen formulákat”. Ezek
segítségével akarta létrehozni a „minden tárgy
számára alkalmas retorikát”. A posztfilozofikus fejezet
költõje volt az emberiség történetében,
vagyis a filozófiát évszázados vitáival
együtt, teljes egészében elvetette, bár nem lehet
nem észrevenni a filozófiai opciókat abban, hogy a
lucretiusi materializmus állt közel hozzá és
a marxizmussal rokonszenvezett. Szerinte a modern költészetnek
az a feladata, hogy képessé tegye az embert arra, hogy a
kozmosszal táplálkozzék, s ezt úgy éri
el, hogy eltereli figyelmét az eszméktõl és
ráirányítja az õt körülvevõ
materiális tárgyakra. Ez lett volna a célja minden
objeu-jével, így nevezte a mûveit: objet plusz jeu,
együtt tárgy és játék. Igaz, hogy a játék
került elõtérbe, és prózaversei (nem ismerte
el a prózára és versre való fölosztást)
annyira távol esnek „a szem elsõ verziójától”,
hogy tulajdonképpen a szövegrõl szóló
szövegeknek kell tekintenünk õket. Ponge példája
feltehetõleg megmutatja, merre tart a mûvészet, ha
már hosszú idõre hátat fordított a mimézisnek,
és egyre több jogot biztosított egy-egy alanynak a csak
rá jellemzõ érzékeléssel. Mert eljött
a pillanat, amikor az „én” megint fölbomlott. Ekkor válik
érthetõvé az a kívánság, hogy
a tárgy felé forduljunk és megragadjuk egy „világos
és személytelen formulával”. De mi történik?
A szándék ellenkezõje teljesül, mert a megszólaló
valójában önmagáról beszél, saját
kedvteléseirõl, fóbiáiról, saját
kulturális hagyományába tartozó olvasmányairól,
a tárgy viszont meg sem jelenik a maga „olyanságában”,
ürügyévé válik a látszólag
személytelen irodalomnak, amelybõl alkotójának
(történeti) portréja rajzolódik ki.
Hasonlóképpen
tolakodik elõ a megbízható mûveltségû
amerikai, Wallace Stevens képmása, aki tehetõs WASP,
vagyis fehér amerikai protestáns, de már kívül
áll a kereszténységen, a mûvészet szerelmese,
az európai avantgárd szakértõje, bár
azt csak messzirõl követi, túl erõsek a gyökerei
ahhoz, hogy a nyomába lépjen – ezek a gyökerek egyébként
jórészt angolok, nem pedig a kontinentális Európából
származnak, és állandóan episztemológiai
problémák gyötrik, akárcsak az angol romantikusokat.
Receptet keres a költészete, erkölcsi javallatot arra,
hogyan élje le az életét valaki, aki betartja az illendõség
szabályait az emberi kapcsolatokban, de nem húzható
rá egyik vallás sem, nem hisz semmilyen társadalmi
utópiában. Mértéktartó hedonista – szereti
a jó konyhát, a szép kötésû könyveket,
szeret lemezrõl zenét hallgatni és elhatározta,
hogy a képzeletével védekezik a lassan folydogáló
éjszakákon és nappalokon túl ásító
ûr ellen: a képzelet világába költözve
verseket írhat, amelyek azzal gazdagítják az emberi
létet, hogy a természeti és civilizációs
elemek roppant összességéhez hozzáadják
saját létüket, mintha újabb organizmusok lennének,
amelyeket a költõ hívott életre. Az amerikai
irodalomkritikusok és költõk odaadó Stevens-kultusza
valószínûleg azzal magyarázható, hogy
kijelöli azt az utat, amely az egyetlen útnak látszik,
hiszen elfogadják az üzenetét. Nem titkolom, hogy Stevens
költészetére kizárólag ünnepélyesen
reagálnak. Talán éppen az volt a szándéka,
hogy a különleges módon összerakható képekkel
szerezzenek élvezetet a versek az intellektusnak, de számomra
túl hideg a belõlük ható rezignáció,
bár emlékszem, hogy õ maga mondta egyszer: „a leírás
megvilágosodás”, vagyis bizonyos mértékig szövetséges
lehetett õ is.
Françis Ponge bizonyára
soha nem gondolkodott el azon, hogyan olvashatják a nem franciák,
mert ez számára tökéletesen közömbös
volt. Érdekes, hogy mindent megtesz, hogy érvényesek
legyenek a klisék, melyeket más nemzetek húznak a
franciákra: racionalizmus, gasztronómia, klasszicizmus, a
Littré szótár. Mûvei mélyén valójában
hõsies elszántság rejlik, hogy hû maradjon irodalmi
örökségéhez, megújítsa, illetve megtisztítsa
a poshadt, mito-
logizálódott
eszméktõl és stílusoktól az új
körülmények között, amikor már nem lehet
ilyesmit kimondani: „gondolkodom, tehát vagyok”, csak a minimális
program marad: „beszélgetek, tehát vagyok”:
Mert olvasol, kedves olvasó,
azért vagyok; olvasol
(engem és a könyvemet),
kedves olvasó,
tehát vagyunk.
És mit csinál
itt a béka? Vagy az osztriga, az olajbogyó, a pók?
Az emberiség szolgálatába állnak, akárcsak
a fák, a gyárkémény vagy a villanykörte.
Vagyis a nyelv szolgálatába. Ponge-nak küldetéstudata
van, nem akar sem többet, sem kevesebbet, csak átalakítani
az ember érzékenységét, hogy „a kozmoszból
szophasson”, mint egy hatalmas anyamellbõl, amire akkor lesz képes,
ha minden pillanatot tudatosan él át és figyel az
érzékelésre. Valami hasonlót javasolt D. H.
Lawrence is, például azt, hogy tudatosan tapasztaljuk meg
az alma ízét, amit eszünk, de az õ érzéki
és eksztatikus elmerülése a világban alapvetõen
eltér Ponge visszafogottságától, akinél
az érzékelés csak ürügyként szolgál
a szellemi mûvelethez. Nem tagadhatjuk, hogy Ponge törekvései
prométheuszi mértékûek, mégis kétségbe
vonható, hogy olyan az ember, amilyennek õ gondolja és
a figyelemgyakorlatok is komoly akadályba ütközhetnek:
az unalomba. Ponge hatással volt a nouveau romanra, amely alkalmazta
szabályait, de ennek az lett az eredménye, hogy az olvasó
hamar elunta és félretetette a könyvet, s ezzel a karteziánus
cogito helyébe lépõ elv lényegét támadja
meg: „Mert olvasol, kedves olvasó, azért vagyok.”
Ha bíráljuk
a modern költõi vagy festészeti mûalkotások
némely rejtett üzenetét, az nem jelenti azt, hogy tagadni
akarnánk ezen mûvek értékét, mert sokkal
több bennük az ihlet és a ki tudja, honnan származó
tehetség, mint bármiféle értelmezésben.
Csak arra akartam kilyukadni, hogy ha tagadjuk a világ megismerhetõségét,
akkor is az ismeretet szerzõ alany viselkedése kerül
elõtérbe, ha elkövetkezik „a tárgy felé
fordulás”. Egyszerûen olyan költészetet keresek,
amelyben másféle alaphelyzet rajzolódik ki, mint Stevensnél
vagy Ponge-nál, ami nyilvánvalóan világnézeti
különbségekre utalna.
Az „objektív mûvészet”
a múltban sok védelmezõre talált. Ha fölidézem
õket, eszembe jut az is, milyen körülmények akadályozzák
ma, hogy alkalmazzuk a jó tanácsokat.
Goethe. Kijelentései
magyarázatot igényelnek, ami nem biztos, hogy
sikerülne. Az Eckermann-nal
folytatott, 1826. január 29-i beszélgetésben ezt mondja:
Örökösen a régiek tanulmányozásáról beszélnek; de mi egyebet jelenthet ez, mint: fordulj a valóságos világ felé, és igyekezz azt kifejezni, mert ezt tették a régiek is a maguk idejében.
Fel akarok fedni önnek
valamit, aminek számtalan bizonyságával fog találkozni
élete során. Minden hanyatló vagy felbomlóban
levõ korszak szubjektív, viszont minden haladó korszaknak
objektív az iránya. Egész jelenkorunk hanyatló
korszak, mivel szubjektív irányú. Ezt nemcsak a költészetben
tapasztalhatja, hanem a festészetben is és még sok
mindenben. Ugyanakkor minden életrevaló törekvés
a bensõrõl a külvilág felé fordítja
figyelmét, amint azt mindazokból a nagy korszakokból
megítélheti, amelyek valóban a törekvés
és a haladás jegyében álltak, és objektív
természetûek voltak.
(Györffy Miklós
fordítása)1
Ezek a híres Goethe-sorok minden bizonnyal egyetértésre találtak számos marxista kritikusnál, amikor a „kritikai realizmusról” és a „szocialista realizmusról” vitáztak. Eric Auerbach kezdeményezésére megegyeznek a mimézis védelmében is. Nem ellenkeznek Schopenhauer tõlük igen távol álló, de mind a mai napig igazolódó mûvészetelméletével, amelyben elõször találkozik a nyugati gondolkodás az indiai vallásfilozófiával. Igaz, hogy ha ma olvassuk, erõs a kísértés, hogy idézõjelbe tegyük kedvenc kifejezését, az „akaratot”, bár nagyjából világos, mit akart mondani vele:
Ezért hát, amíg tudatunkat az akaratunk tölti meg, amíg a kívánságok sürgetõ kényszerének adjuk át magunkat, mind a reménynek s félelemnek vele, míg az akarás szubjektumai vagyunk, sosem lesz részünk tartós boldogság vagy nyugalom. Ha bármit ûzünk, vagy bármi elõl futunk, ha balsorstól rettegünk, vagy élvezetre törekszünk, lényegében mindegy ez is, az is: gondunk a szüntelenül követelõzõ akarattal, mindegy, mely alakban, tartósan megtölti s nyugton nem hagyja tudatunkat; nyugalom nélkül azonban semmiféle igazi jól-lét nem képzelhetõ.
Amikor azonban valami külsõ indíték vagy belsõ hangoltság egyszerre kiemel minket az akarás végtelen folyamából, a megismerést az akarat rabszolgálatából kiszakítja, figyelmünket többé nem az akarás motívumára irányítja, hanem a dolgokat az akarati vonatkozásoktól függetlenül fogja fel, tehát érdek nélkül, szubjektivitás nélkül, tisztán objektíven szemléli õket, teljes odaadással, amennyiben is puszta képzetek, s nem amennyiben motívumok.
Tanúsítják
ezt ama jeles németalföldiek, akik az ily objektív szemléletet
a legjelentéktelenebb tárgyakra irányították,
és objektivitásuknak s szellemi nyugalmuknak a csendélettel
emeltek tartós emlékmûvet, melyet a nézõ
nem szemlélhet minden meghatottság nélkül, hiszen
a mûvész nyugodt, csendes, minden akarattól mentes
kedélyállapotát láthatja viszont, amely szükséges
volt ahhoz, hogy ily jelentéktelen dolgokat ily objektíven
szemlélhessen, ily figyelmesen vehessen szemügyre.
(Tandori Ágnes és
Tandori Dezsõ fordítása)2
„Szellemi nyugalom”, „a mûvész
nyugodt, csendes, minden akarattól mentes kedélyállapota”,
„a dolgok szemlélése”: vagyis az alanynak nem minden magatartása
egyenrangú. És megkockáztatom, hogy másodlagos
fontosságú kérdés lesz az, hogy a külvilág
megismerhetõ vagy megismerhetetlen az ész számára,
mert maga a megadás, az azonosulás a fontos (a holland csendélettel),
ellentétben az agresszív képzelettel, ami az „Én”-nél
kezdõdik.
Ebbõl a szempontból
Schopenhauerrel rokonítható Simone Weil, aminek valószínûleg
az a fõ oka, hogy mindketten a keleti vallásfilozófiából
merítettek. Biztos, hogy határvonalat húzna a modern
költészetben ez az idézet:
A szépség lelke a distancia.
A szép: testi vonzás,
amely távolságot tart, és lemondást vár
tõlem. Beleértve ebbe a legintimebb lemondást: a képzelet
mûködésének felfüggesztését.
Vágyainknak minden más tárgyát meg akarjuk
enni. Szép az, amire úgy vágyódunk, hogy nem
akarjuk megenni. Arra vágyódunk, hogy legyen.
Végül – mintha
meg akarná erõsíteni azt, amit az elõbbiekben
mondtam az alanyról–tárgyról – Simone Weil úgy
beszél, mint egy Zen buddhista:
Én meghalhatok, a mindenség
megmarad. Ez nem vigasztal engem, ha más vagyok, mint a mindenség.
Ám ha a lelkem számára a mindenség olyan, mint
egy másik test, saját halálom már nem jelent
többet számomra, mint bárki más ismeretlené.
Ugyanígy áll a dolog a szenvedéseimmel is.
(Jelenits István fordítása)3
Természetesen nem tudja
rászánni magát mindenki ilyen tökéletes
elvonatkoztatásra, mint Simone Weil, és nem volna könnyû
minden költõt buddhista vagy keresztény kolostorba küldeni.
Nincs kizárva viszont, hogy a költészet sorsa mind ez
idáig így vagy úgy kapcsolatban állt azzal,
amit manapság „metafizika” néven emlegetünk, és
ami Európában a görög és a keresztény
filozófia közös meggyõzõdését
jelentette arról, hogy a mindenségben valahol létezik
az igazság, s ez legalább részben fölérhetõ
ésszel. Amikor az „igazság” szót besorolták
a közhelyek közé, amelyek csak a nyelvben léteznek,
s amelyekhez az „Isten”, „szépség”, „jó”, „rossz”
stb. szavak is tartoznak – abban a pillanatban vége lett a metafizikának,
ezt állítják az emancipáltak.
S. I. Witkiewicz megjósolta,
hogy vége lesz a vallásnak és a filozófiának,
de a mûvészet egy darabig még fennmarad, mielõtt
az emberiség teljes erejébõl hozzálátna,
hogy berendezze a társadalmat az igazságosság és
az általános jólét elvei alapján, amikor
„az etika fölfalja a metafizikát”. Jóslatait – melyek
megelõzték Aldous Huxley Szép új világát,
bár sokszor hasonló rémképek gyötrik õket
– az elemzõk általában a húszas-harmincas évek
katasztrofista áramlatában helyezik el, gondolván,
hogy ez már lezárt fejezet. A huszadik század vége
azonban megerõsít abban, hogy meglepõen találó
a diagnózis, bár ha errõl meg akarunk gyõzõdni,
azt is föl kell ismernünk, hogy általánossá
vált egy annak idején alig ismert jelenség, nevezetesen
az irodalom mint élet- és gondolkodásmód, illetve
soha nem látott burjánzásnak indult az irodalomkritika,
és a legmagasabb posztra pályázik a gondolkodás
hierarchiájában, miután a „metafizika” és a
filozófia kudarcot vallott.
Az, hogy a tizenkilencedik
század folyamán elvált a kereszténységtõl
az irodalom és a mûvészet, azt jelezte, hogy egyfajta
elit közösség alakult a maudits, az idegen, kitaszított,
a „helyesen gondolkodókkal” szemben álló egyénekbõl,
s közösségüket olyan világnézet fûzte
össze, amely magába szippantotta az új tudományos
elméleteket (az evolúció elméletét,
a marxizmust, a freudizmust), de nem lehetett egyértelmûen
kodifikálni. Ez a változás egyszerre zajlott azzal,
hogy rengeteg irodalomkritikus, kutató, professzor döntött
úgy, hogy foglalkozásszerûen ír az irodalomról.
Századunkban évtizedrõl évtizedre nõtt
a létszámuk és a magabiztosságuk, míg
végül most már a mûvelt emberek egész mozgalmáról
beszélhetünk, akik meg vannak gyõzõdve arról,
hogy õk képviselik a gondolkodás élcsapatát,
akárcsak a maguk idejében az enciklopédisták.
Sokféleképpen
nevezik magukat, de csupa ilyen mûhely mûködik az egyetemek
irodalom tanszékein, különösen Amerikában.
Az egyik amerikai professzor, Richard Rorty imponáló kötetben
(Contingency, Irony and Solidarity, 1989) gyûjtötte egybe a
„liberális ironikusok” aktuális nézeteit, akik közé
önmagát is sorolja. A nagy patrónusok: Nietzsche, Marx,
Freud, Heidegger,
vagyis azok, akik halálos
csapást mértek a „metafizikára”, pedig még
Jean-Paul Sartre is (nem örülne, ha hallaná) „metafizikusnak”
számított. Az irodalom megtisztelve érezheti magát,
mert e fölfogás szerint nem a teoretikusok, hanem az írók
az igazi hõsök, hiszen õk dolgoznak a nyelvvel, s a
liberális ironikus minden eszmét – amelyeknek eddigi alakjaival
a filozófia foglalkozott – visszaküld a nyelvhez, amely kezdetben
találékony, de aztán sekélyes közhelyekben
merevedik meg. Mivel a nyelv folyamatos megújítói
az írók, így õk az emberiség élcsapata
és õk foglalják el azt a helyet, amelyet régen
a teológusoknak, filozófusoknak, majd a tudósoknak
tartottak fenn.
Wallace Stevens nem volt
elméleti szakember, de kitalált egy szakkifejezést
az elmúlt korok nagy vallási és filozófiai
rendszereinek jelölésére: a supreme fictionst – a minden
költõ által alkalmazott sietõs fiction-ekkel
szemben. Nem nehéz észrevenni, hogy a liberális ironikusok
nagy fölényben érzik magukat az átlagemberhez
képest, aki mindig az örökségül kapott fogalmak
mankóira támaszkodik, de él még a remény,
hogy a maguk „legbelsõ intuícióihoz” (vagyis a csak
nyelvi panelekhez) erõsen kötõdõ hagyományõrzõk
közül egyre többen veszik majd föl az ironikus alapállást.
Vagyis az irodalomtudomány
a számunkra elérhetõ legfõbb embertudomány,
és természetesen irodalomnak számítanak a filozófusok
mûvei és az emberiség réges-régi szent
könyvei is. Van egy érdekes vonás az írássá
változott világban: meglepõ módon az irodalom
a társadalmi viselkedés egyfajta eszménye. Talán
ezért támadtak marxista vonzalmak az irodalmi-professzori
körökben, és ébredt föl a heves jobbat akarás
az amerikai liberálisokban. Nincs elméleti alapja annak,
hogy az emberi társadalom a benne élõ egyének
szabadságára törekedik, vagy annak, hogy az embereknek
szolidárisaknak kell lenniük, vagyis nem szabad ártani
egymásnak – de éppen az irodalom mutatja meg a beleérzés,
az empátia segítségével, mit éreznek
a hozzánk közel állók, s ha azonosulunk velük,
akkor születik a szolidaritás. Vagyis pragmatikusan napvilágra
kerül az elsõdleges parancs: ne okozzunk fájdalmat senkinek,
ne ártsunk senkinek.
Különös eset
fajunk életében: a régi vágású
emberek továbbra is meg vannak gyõzõdve róla,
hogy megtudhatunk valami fontosat az emberi kondíciókról,
ha az egyetemen teológiát vagy filozófiát,
biológiát vagy kémiát tanulunk, és nem
értik meg, hogy a súlypont áthelyezõdött
a hátramaradt széplelkek foglalatosságára:
alig érthetõ verses költemények firkálására
vagy ezek prózai elemzésére. És nekem, aki
akkor választottam a költõi hivatást, amikor
még messze nem tulajdonítottak neki ilyen központi szerepet,
most egyszerre rá kellett ébrednem, milyen fontos vagyok.
Mintha nem is lehetne másként. A széthulló
világ, amit már nem tart össze az abszolútum,
aztán a széthulló alany az önmagát mondó
beszédet hagyta maga után. Itt viszont paradoxonba ütközünk.
A költõ éppen saját tevékenységével
bizonyítja, hogy abban a pillanatban, amikor elfogadja a dekonstruktivisták
tételeit, a költészet elveszíti erejét.
Hiszen, ha egyszerûen akarok fogalmazni, szüksége van
a világba vetett hitre vagy ha másként közelítjük
meg: a dolgok szívébe kell céloznia,
hiába érzékeli
a leküzdhetetlen távolságot. Mindig a mythos mellé
kell állnia.
Vagyis ha Istenre, az igaz
és a hamis, a jó és a rossz közötti különbségre
hivatkozunk, akkor nem csupán a lelki szegényekért
fáradozunk demagóg módon, mert a közhelyes szavak
(platitudes) mögött élõ tartalom bújik meg.
Ezért gondolom, hogy
a költõnek inkább George Steinerrel kell egyetértenie,
aki határozottan szembeszáll a dekonstrukció különbözõ
válfajaival. Szerinte a tizenkilencedik században megszegték
a szó és tartalom közötti szerzõdést:
Mallarménál és Rimbaud-nál megfigyelhetjük (de Baudelaire-nél is fölmerül), hogy visszavonták a szó és a világ közötti szerzõdést, széthullott az Én, s erre logikus megoldást találunk Nietzschénél, aki támadást intézett az „igazság” és az „igazmondás” ellen, illetve Freud intenció-kritikájában. A dekonstrukció levonja a következtetéseket (Real Presences, London 1989, 132. o.)
A szövegekrõl
szövegeket író szövegfogyasztók népes
törzsei ellen föl lehet hozni egy pragmatikus és alkalmas
érvet, bár õk azt vallják, hogy nem áll
távol tõlük a pragmatizmus. Vagy azt, hogy ez az érv
egyértelmûen esztétikai természetû. Egyetérthetünk
velük abban, hogy képtelenség, hogy ne legyenek messzemenõ
következményei annak, hogy Nietzsche porrá zúzta
az „igazság” és az „igazmondás” fogalmát, és
a cserepeket nem lehet újból összeragasztani. Ezt õ
is tragédiaként élte meg, akárcsak a már
említett S. I. Witkiewicz, aki megjósolta a vallás
és a filozófia végét, de legalábbis
nem örömhírként jelentette be. Ha derûsen,
sõt örömmel fogadjuk, hogy elfogytak az emberiséget
évezredek óta gyötrõ kérdések,
az annyit jelent, hogy becsukjuk szemünket a fékevesztett historizmus
gyakorlati következményei elõtt, vagy ha az irodalomra
alkalmazzuk, akkor önkasztrációt javasolunk a költõknek.
Ez olyan álláspont, amit az orosz posloszty kifejezéssel
jelölhetnénk. Ez a szó valami olyasminek a hiányát
jelöli, ami az adott ember viselkedését a környezet
által rákényszerített vulgaritás és
banalitás fölé emeli. Ha becsempészhetünk
egy kis adag szociológiát, jó, ha észrevesszük,
hogy a költõk olyan családból származnak,
amelyek az ódivatú többség meggyõzõdését
osztják, és nagyjából mindig csak félig-meddig
„térnek át” az irodalmi szerzetesrend hitére, ezért
a két ellentétes gondolkodásmód között
különös feszültség támad – és
ez a feszültség adja a modern költészet legjobb
alkotásainak erejét. Ha ez a feszültség megszûnik,
az egyenesen a Szép új világba vezet, amirõl
nem mondhatunk semmi rosszat, csak annyit, hogy nem akarunk élni
benne.
A tárgyak a legkülönbözõbb
tudatos meggyõzõdéseket valló emberek számára
hathatnak epifániaként, de az epifánia szinte öntudatlanul
elfogadott hitet ad a mélyen megbúvó mag esszenciájában
(az igazságban), az adott tárgy tulajdonságaihoz el
nem hatoló külsõségek szövevénye
alatt. Nem fontos, milyen volt a külseje annak a férfinak,
aki ellátogatott D. H. Lawrence-hez, az a fontos, hogy õ
volt Hermész Isten. Ezért a leírás nem alapvetõ
fontosságú, bár a tulajdonságokat így
sem meríti ki, fontos viszont „a mûvész nyugodt, csendes,
minden akarattól mentes kedélyállapota”, vagyis –
visszatérve Schopenhauerhez – a holland csendélet szemlélõdõ
magatartásról tanúskodik, ami nem nyilvánulhatna
meg az almák és a korsó nélkül, hiszen
így szó szerint nem lenne tárgya. Vagyis lehet, hogy
egész költészet-felfogásommal (de hangsúlyozom,
hogy ez a költészetnek csak egy típusa), ahol az alany
egy pillanatra fölszívódnék a tárgyban
– nem teszek mást, csak a mûhelygyakorlat szintjén
védelmembe veszek bizonyos valódi, emberi élményeket,
amelyeket tagadnak azon tétel hívei, mely szerint csalóka
„a mély intuíció”. Fogadni mernék, hogy a védelem
utolsó vonalán nem a konzervatív gondolkodás
sorakozik föl, hanem a költészet és a nagy mûvészet,
amely meg akarja védeni magát a megsemmisítéstõl.
1 Johann Peter Eckermann:
Beszélgetések Goethével. Magyar Helikon. Bp., 1973.
181-182. o.
2 Arthur Schopenhauer: A
világ mint akarat és képzet, Európa.Bp., 1991.
269–270. o.
3 Simone Weil: Jegyzetfüzet.
Új Mandátum Könyvkiadó. Bp., 1995, 82., ill.
94. o.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: nvilag@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta