NICOLAS ANCION 1971-ben született Liège-ben, Thomas Gunzig, Laurent de Graeve és mások mellett a fiatal francia nyelvû belga próza egyik „fenegyereke”. Egy novellapályázaton tûnt fel, s akkor is díjazták, azóta is számos hivatalos elismerést kapott. Több novellája, három regénye (Ciel bleu trop bleu – Kék ég, túl kék, 1995, Le cahier gonflable – A felfújható füzet, 1997, valamint Écrivain cherche place concierge – Író házmesteri állást keres, 1998), valamint egy verseskötete (39 doigts et 4 oreilles – 39 ujj meg 4 fül, 1999) is megjelent. Humor, parttalan fantázia és a legkülönfélébb irodalom-peremen létezõ mûfajok (krimi, sci-fi, gyerekkönyv, képregény…) gátlástalan beolvasztása jellemzi, s mindez úgy, hogy bár látszólag nem veszi komolyan az irodalmat, az nagyon is komolyan veszi õt. Az egyik legjelentõsebb belga kiadó, Les Éperonniers szerkesztõje. Itt olvasható novellája 1997-ben megnyerte az RTBF tévéadó, a La libre Belgique napilap és a belga kulturális minisztérium pályázatát, így húszezer példányban kinyomtatták, a könyvhéten a brüsszeli metróban és köztereken osztogatták a csinos kis füzetet. Eredeti címe: Le chien brun et la fleur jaune de Chine.

DINO BUZZATI (Belluno, 1906–Milánó, 1972) olasz regényíró, elbeszélõ, festõ és grafikus. Jogot végzett, de már egyetemista korában hírlapírással is foglalkozott. A háború után a Corriere della Sera szerkesztõje volt. Szürrealisztikus, allegorikus prózával jelentkezett az irodalomban, nagy hatással volt rá Kafka, Faulkner és az egzisztencialista filozófia. A tudományos-fantasztikus próza legnevesebb olasz képviselõje. Könyveit maga illusztrálta. Most közölt elbeszélését a Le notti difficili címû kötetébõl vettük (Editore Mondadori, Milánó), eredeti címe: Il buon nome.

A. S. BYATT (Antonia Susan Drabble férjezett neve, egyben írói neve) angol írónõ 1936-ban született. Cambridge-ben szerzett magántanári diplomát. A British Council nyelvtanára volt Londonban, Spanyolországban, Indiában, Koreában.  Irodalomtörténészként Iris Murdoch szakértõjeként vált ismertté. Elsõ regényével (Shadow of a Sun, Egy nap árnyéka) 1964-ben jelentkezett. Csak harmadik regényével – The Virgin in the Garden (A Szûz a kertben, 1978) – aratott sikert. 1990-ben megjelent Possession (Birtoklás) címû regényéért Booker-dijjal tüntették ki. 1999/5–6. számunkban közöltük egy elbeszélését, Lamia a Cévennekben címen.
E számunkban közölt elbeszélése az Elementals (1998) címû kötetbõl való.

FERIT EDGÜ (1936) török író. Felsõfokú tanulmányait az isztambuli Képzõmûvészeti Fõiskolán kezdte, majd Párizsban tanult filozófiát és mûvészettörténetet. Innen került Hakkariba, Törökország legkeletibb és legelmaradottabb területére. Az itt töltött idõszak számos mûve ihletõjévé vált. Ibramin Oglu Ibramin Öyküsü címû novellája Dogu Öyküleri (Keleti történetek) címû novellásköte-
tében jelent meg. (Yapi Kredi Yayinlari, Istanbul, 1. kiad. 1995; 2. kiad. 1996.)

GÜNTER GRASS néme
t regény- és drámaíró, esszéista 1927-ben született, Danzigban. A Nagyvilágban többször szerepelt. A jelen számunkban közölt elõadását Rede vom Verlust – Über den Niedergang der politischen Kultur im geeinten Deutschland címmel 1992. november 18-án tartotta a Münchner Kammerspiele színházban, annak a sorozatnak a keretében, amelyet a Bertelsmann kiadói csoport rendezett „Beszédek Németországról” címmel. Günter Grass magyarul megjelent mûvei: Macska és egér (Európa, 1968), Vallató. Válogatott versek (Európa, 1969), A bádogdob (Magvetõ, 1973; Európa, 1999), Vesztfál csevej (Helikon, 1987), A hal (Európa, 1988), A patkánynõ (Magvetõ, 1988), Békaszó (Európa, 1993), Az én évszázadom (Európa, 1999).

VOLKER HAGE a Spiegel munkatársa.

FranÇois MAURIAC (1885–1970) francia író. Itt közölt elbeszélését a Plongées (Merülések) címû kötetébõl válogattuk. © Grasset, Párizs.

CZES£AW MI£OSZ lengyel költõ, regényíró, mûfordító, a litvániai Szetenjében született 1911-ben. Wilnóban végzett jogot. Párizsban is tanult, majd 1950-ben ugyanott kultúrattasé volt. 1951-ben kilépett a diplomáciai szolgálatból, 1958 óta az amerikai Berkeleyben a lengyel irodalom professzora. 1980-ban Nobel-díjat kapott. Lírájára az értékteremtõ, tragikus heroizmus jellemzõ. Irodalomtörténészi munkája is jelentõs.

MARCEL REICH-RANICKI német esszéíró, irodalomkritikus 1920-ban született Wloclawekben, Lengyelországban. 1929-tõl, 1938-ban történt kitoloncolásáig, Berlinben élt. A varsói gettóból 1943-ban megszökött. A háború óta megint Németországban él. A hamburgi Die Zeit állandó kritikusa, tagja a Gruppe 47-nek. 1973-tól 1988-ig a Frankfurter Allgemeine Zeitung szépirodalmi-kritikai rovatának vezetõje volt. A német irodalmi élet elismert alakja. Kritikáinak gyûjteményes kötetei a teljes jelenkori német prózairodalom történetének számítanak. Lapunk rendszeresen közölte írásait. Utoljára 1996/3–4. számunkban Thomas Mann pénzügyei címen olvashattunk tõle.

PIERRE REVERDY (1889–1963) a francia huszadik század egyik legjelentõsebb és legnagyobb hatású költõje, Apollinaire és Max Jacob nemzedéktársa. Breton, Aragon és Soupault 1924-ben még hûségnyilatkozat- vagy kiáltványfélét is közrebocsátottak Reverdy teljes dicsõségére, és a „legnagyobb élõ költõnek” nevezték. Versei rendkívül pontosak és anyagszerûek (e mértanisága miatt kubista költõnek is szokták nevezni), ugyanakkor szinte fátyolszerûen szakadékonyak, mintha érintésre szertefoszlanának, hátterükben pedig egyfajta fájdalmas miszticizmus tapasztalatai sûrûsödnek. Életmûvébõl, melyet dominánsan két gyûjteményes kötetben, a La plupart du temps és a Le carnet de mon bord címûekben adott ki, a közeljövõben jelenik meg elõször átfogó válogatás az Orpheusz Kiadónál.

ANTONIO TABUCCHI (1943, Pisa) olasz író, irodalomtörténész, a portugál irodalom klasszikusainak, elsõsorban Pessoának fordítója. Elsõ irodalmi sikerét 1975-ben, a Piazza d’Italia (Itália tér, 1980) címû regényével érte el. Mûveinek kedvelt színhelye Portugália. Lapunk legutóbb az 1999/1–2. számában közölte írását. Most közreadott elbeszélését az Il gioco del rovescio címû kötetébõl vettük (Feltrinelli, Milánó, 1988), eredeti címe: I pomeriggi del sabato.

GEORGE WALDEN 1983 és 1997 között az angol parlament képviselõje volt. Diplomata, Kína- és Oroszország-szakértõ, korábban felsõoktatási miniszter.
A The Times, a Daily Telegraph, az Evening Standard cikkírója. Itt közölt elbeszélése a New Writing 8-ban jelent meg, eredeti címe: Little England.
Marcel Reich-Ranicki és Günter Grass

Kérjük küldje el véleményét címünkre: nvilag@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta