Az Artpool kontextus projektjének elsõ virtuális kiállítása Cserny Márton Sablontázs címû képsorának hangos és interaktív hálózati feldolgozása önmaga és a világháló kontextusában.
„...A jó mûvész az, aki jó kapcsolatot épít...” – mondja George Legrady. A jó kapcsolatok hálózatában – amelyben egy adott mû keletkezett – az élményanyag úgy értelmezhetõ, mint egységes gondolati körülmények együttese. A kontextusok akkor válnak láthatóvá, ha a mûvet jelgenerátornak tekintjük, és gondosan felfejtjük a képi jelekre vonatkoztatható kapcsolatokat.
A képek – Cserny szándéka szerint – nem képnek készültek, hanem közléseknek, amely közlésekben írásjelekkel egyáltalán nem találkozunk, csak képi jelekkel, mintákkal. Nem kompozíciók, de nem is esnek szét, a képen kívüli jelentések tartják össze a „darabokat”. A minták konkrétságuk ellenére sem válnak konkrét közléssé, hanem külsõ kontextusaikban mûködõ talányos közlések maradnak. Ez teszi a képeket alkalmassá a hálózati feldolgozásra. A sorozat jellemzõje, hogy bizonyos virulens motívumok újra felhasználásra kerülnek, mintha egy abc betûi volnának, de az új használatban egy másik jelentésük érvényesül. Egy-egy képnek nincs autonómiája, mondhatnánk, hogy egy kép nem kép, csak a sorozat része, csak a sorozat ismeretében értelmezhetõ. A sorozat ezáltal rendelkezik azzal a képességgel, hogy a korábban életmûvekre vonatkoztatható modellt „schnell-ben” elõadja. A sablonok (minták, képi jelek) mint az abc betûi tartalmilag és formailag is rendkívül különbözõek, mintha mindegyik egy-egy kultúra emblémája lenne. (Megjegyzendõ, hogy az abc betûi ugyanúgy nem hasonlítanak egymásra, mint a különbözõ autonóm kultúrák sem.) A képek autonómiája helyett inkább a sablonok autonómiájáról kell beszélnünk. A sablonok nagy része a kulturális környezetben talált és választott, jól ismert vagy felismerhetõ motívum. A mûvész szerepe leginkább csak az elõadásra – a kontextus létrehozására – korlátozódik. Nem a tárgy létrehozása a fontos, hanem az általa bemutatott ön-összeszerelõ elv. A mûvész ön-összeszerelõ kép-kontextusaival tudomásul vette, demonstrálta és érzékelhetõvé tette azt a jellegzetes fogyasztói szituációt, amit elvárnak akkor, amikor a mûvész már nem „szerzõ”, hanem permutáló (rendezõ, összeszerelõ). A permutáló csak választ a ready made-ekbõl, minden készen van, csak a saját idejébe kell tennie. Ez az új üzenet, ettõl válik a mû már a valóságos térben virtuálissá, és ettõl tudja újra felhasználni ready made-ként a következõ permutáló. A modell, „a mû” – médiuma az állandó permutáció, „a mûvelet” – mint vírus – észrevétlenül alakítja át a kultúrákat. A „mûvész” láthatatlan „szuperintendáns”. Az elnevezés (Sablontázs) elsõsorban a mont/ázs szóra utal, de ezen túl a mono/króm színhasználat is rejt utalásokat. A koll/ázs (ragasztás) a motívum-kapcsolatokban – ugyanúgy, mint az asszambl/ázs (assemblage) módszer – az összefüggéseikbõl kiszakított tárgyak „ötletszerûen” összeállított halmazaként van jelen. Néhány rokon: Wolf Vostell dekollázsa (a véletlen-montázs), Robert Filliou „bricolage-a”, Altorjai Sándor aleatorikus de-montázsa, Erdély Miklós önösszeszerelõ költészete, Tót Endre idea-kombinációi, Galántai György átfunkcionáló mûveletei, és Ray Johnson „sablontázs módszere”, a moticos (sziluettek halmaza). A monokróm színhasználatra Yves Klein egy rokon. Ez a „multikulturális képírás” – a kultúrákká épült gondolkodásmódok egymáshoz, vagy egymásba installálása – a multilineáris olvasás (hypertext) valóságos téri megjelenítési lehetõsége. Az információs világháló kifejlesztésével egyidejûek ezek a mûvészeti találmányok – feltehetõ, hogy ugyanabból a gondolat-forrásból származnak –, idõszerû találkozni velük hálózati kontextusban.
A Sablontázs web-site (hálózati hely) konstrukcióját úgy képzeltem el, hogy híven kövesse a „sablontázs-módszert”, az eltérésekben is. Az átírásban a formális eltérés elég nagy, de a tartalmi egyezés miatt nem tûnik fel. A most már eredetinek tekintett másolat és az átírt eredeti másolat viszonylatában a hálózati hely lehetõvé tesz visszacsatolási pontokat az elsõdleges forrásokhoz.
A tapasztalat a személyes
és valódi tudás legfontosabb forrása. A hagyományos
iskolai tudást gondosan jelölt null-pontokhoz viszonyított
„nem személyre szabott szöveg-csomagok” olvasásával
és megjegyzésével igyekeznek megvalósitani,
ennek sikerességét jelöli
az érdemjegy.
A személyes és aktuális kíváncsiság,
a talányfejtõ olvasás által szerzett tapasztalat
sikerességét „a valódi tudás” élménye
jelöli. Ebben az esetben a nulla pont vándorol, az információk
egymásra vonatkoztatott jelentései irányíták
az olvasó útvonalválasztását. A „Sablontázs”-ra
épített hálózati hely a tapasztalatszerzés
modellje, minden motívum lehet a kiindulás és továbbhaladás
pontja, az olvasó a képet és a hangot egyszerre „olvassa”
vagyis tartalmat olvas, mint amikor az utcán közlekedve keres
valamit.
A lapok hangosak, a képek hangja egy kezdõlapról indul, az eredeti lejátszási sorrendben elhelyezett, de végtelenített zenei motívumok sorozataként. A zene független a képektõl, a kapcsolat a szerzõ/permutáló azonossága. A lapok – ha lineárisan lapozunk – szigorúan az elméleti kezdõlap motívumainak sorrendjében követik egymást, majd a késõbbi lapokon megjelenõ új motívomokról folytatódnak. Az olvasó számára ez a mérnöki pontosság nem fontos, csak a permutáló szubjektív beavatkozásának kizárása céljából vált szemponttá. A permutáló módszere, hogy a véletleneknek utat hagyva „megkeresi” a legpontosabb megfeleléseket.
A háló úgy alakul ki, hogy a páros számban található motívumok lapozás által a lapokat láncszerûen egymáshoz kapcsolják. Ezen a belsõ hálón lapozva hallja a képet olvasó azt a zenei „kompozíciót”, amelyet õ maga hoz létre. A páratlan számú motívumokról léphet ki a külsõ (világ)hálóba, ami a zene szempontjából a csend. A belsõ háló a mûrõl szól, a külsõ hálóban a „magyarázatok” találhatók. A belsõ és külsõ háló megkülönböztetése pusztán szerkesztési („kontextus-csíráztatási”) szempont, mert a belépéstõl kezdõdõen a „kontextus automata” mûködik, amely az olvasó figyelmét „követi”, vagyis általa mûködik.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: balkon@c3.hu